2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Schmitt kizárása még nem kizárható
2012. május 25. 13:05
Óriási a nyomor Magyarországon
Az avasi lakótelep Miskolcon
2012. május 25. 10:56
Orbán: Magyarország erősebb, mint volt
hirado.hu
2012. május 25. 09:17
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Schmitt kizárása még nem kizárható
2012. május 25. 13:05
300 alatt maradt a forint - egyelőre
2012. május 25. 12:07
Kádár 100
mult-kor.hu
2012. május 25. 11:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hmmm....
Qkory
-
2012.05.25 13:11
AMIRE MÉG AZ MSZP SEM VETEMEDETT!
Qkory
-
2012.05.25 13:08
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
Qkory
-
2012.05.25 13:03
Hát milyen országban élünk?
Qkory
-
2012.05.25 13:01
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 13:01
Orbán a király !
Qkory
-
2012.05.25 12:58
Heller Ágnes hazugsága
Csikar
-
2012.05.25 12:24
Társalgó, 2012. május
tolstoy
-
2012.05.25 12:03
Mount Everest másképpen....
Skubi
-
2012.05.25 11:12
Klubrádió - Vége
anula
-
2012.05.25 09:15
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
AI: Súlyos visszaélésekhez vezethetnek az Orbán-kormány lépései
Fotó: Amnesty International
Tüntetés a sajtószabadságért
2012. május 24. 12:51
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2010. június 4. 10:30
168 Óra Online
írása
A nemzetről vallott elképzeléseik tizenkilencedik századi „maradványok”
Értelmiségi frontok
A negyvenhat éves író-költő az irodalomtudományok kandidátusa is. Szépirodalmi művei 1988-tól jelennek meg, számos díjat kapott már. A Testhez című új verseskötetét az ünnepi könyvhéten mutatják be. Közéleti írásokat is publikál. Nemrég egyik cikkében a honi humán értelmiséget „ideológiagyártó kisiparosnak” titulálta. Mint mondja, provokálni akart. SÁNDOR ZSUZSANNA interjújában Borbély Szilárd beszél a moráldiktátorokról.
- Az Önkritikát kell gyakorolnom című írásában úgy fogalmazott: „A politizálás formája a csendes behódolás lett, a szekértáborok sáncai mögötti biztonságot adó lapítás.” Kik lapítanak?
– Írásomat gúnyrajznak szántam arról az értelmiségről, amelyet – bár véget ért a cenzúra és öncenzúra időszaka – még mindig a politikai igazodások kényszere irányít. Nálunk „szellemi rendező elvvé” vált: ki hol publikál, kivel ül le egy asztalhoz. A nyitottság és türelem „rendszeridegen”. Kulturális közbeszédünket is a verbális adok-kapok jellemzi. Pedig igazi szellemi élet nem létezhet ott, ahol a józan párbeszédnek nincsenek közös, független fórumai. Pamfletemmel az irodalmi túlzás és az irónia eszközeivel akartam vitát provokálni arról: nincs független értelmiségi.
- És volt visszhangja az írásának?
– Rosszalló megjegyzések, gyanakvás. Nem lep meg a bizalmatlanság. Általános nézet, hogy a művész ne foglalkozzon a közélettel, politikával. Ha mégis megteszi – minimum gyanús. Bizonyára én is nyugodtabb és boldogabb lennék, ha nem írtam volna publicisztikákat. Ráadásul korábban magam is úgy gondoltam: az irodalmi szövegek önmagukban állásfoglalások, úgyhogy egy író „direktben” ne politizáljon. Ebből a felfogásból aztán mára dogma lett. Most úgy vélem: mondja el politikai véleményét bárki, ha akarja. Legyen szabad az írónak is.
- Mitől változott meg a véleménye?
– Tíz éve szüleim rablótámadás áldozatai lettek. Édesanyámat meggyilkolták, édesapámat súlyosan bántalmazták. A tragédia kapcsán kezdtem mindinkább odafigyelni arra, mi is zajlik az országban. Nem értettem, miért nem nyomoz a rendőrség, az ügyészség miért működik sanda módon. Az igazi tettesek nem kerültek elő. Néhány romát vádoltak a szüleim elleni bűncselekményért. Bár felmentették őket, a vallomásaik megráztak.
- Mi kavarta föl?
– Abban a faluban, ahol felnőttem, romák is éltek. Soha nem volt semmilyen atrocitás, békességben megfértünk egymással. A hét évvel ezelőtti tárgyaláson a bíró arra kérte a vádlottakat, mondják el, miként telik egy napjuk. Döbbenten hallgattam őket, és szomorúan. Az elmúlt tíz-húsz év elvette tőlük az emberhez méltó élet lehetőségét. Szembesültem azzal: a megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel. Óriási szakadékokat és frontokat hozott létre a politika. Emellett nem lehet némán elmenni. Vagy akár „lapítani”. Hangot kell adni a felháborodásnak.
- Visszatérve írásához: az értelmiség mennyiben felelős a közállapotainkért?
– Az elmúlt húsz év politikai bűneit az eliten kell számon kérni, nem az értelmiségen. Igazságtalan is lenne. Már csak azért is, mert az értelmiség mint társadalmi réteg megszűnt. Csupán megszokásból használjuk még a fogalmat.
- Megmagyarázná?
– A hagyományos értelemben vett értelmiségi hivatás életforma: olvasni kellene, színházba, hangversenyre járni. Ám aki tanításból, írásból próbál megélni, annak erre sem pénze, sem ideje nincs. Nálunk a szellemi foglakozásúakat általában annyira sem becsülik meg anyagilag, mint a szakmunkásokat. Az értelmiségi pálya ethosza is kihunyt: régebben akár egy falusi tanító vagy orvos is erkölcsi példaképnek számított. Igaz, akkor még létezett egyfajta stabil polgári értékrend.
- Manapság viszont az erkölcs is a pártharcok eszköze lett. Jobbos moráldiktátorok gyakran összekeverik a véleményt a „verbális lincseléssel”.
– Egyetértek. A politikai propaganda erőszakos harsogása mindent felülír: a jobboldal számára háborús szerep az értelmiségié. Tények, józan ellenérvek nem számítanak. Például a retorikájukban a nemzetről vallott elképzeléseik tizenkilencedik századi „maradványok”. Nincs közük a modern nyugati konzervativizmushoz. Magyarországon az értelmiségi táborokat mintha évszázad választaná el egymástól. A diskurzus ezért is egyre nehezebb. A harcos jobboldali front mögött ugyan ott van egy művelt, tájékozott, mérsékelt és mértéktartó nemzeti konzervatív gondolkodás is, de az ő hangjuk eddig még nem volt hallható. Mert a „le kell győzni a másikat” elve mindent eluralt.
- Ebben a harcban a baloldali értelmiségiek pusztán „háborús áldozatok” lennének?
– Beszorultak két tűz közé, s egyre tehetetlenebbek. Mocskolódni nem kívántak. A baloldali gondolkodás kritikájának sem látták itt az idejét. Miközben tény: a balliberális politika 2006-tól elszakadt a szavazóitól, az értelmiségi holdudvarától.
- Ezért is kampányolt ön a választásokon az LMP mellett? Ha úgy tetszik: valóban nincs független értelmiségi?
– A debreceni bölcsészkaron tanítok, tapasztalom: a huszonévesek közül nagyon sokan a Jobbik szimpatizánsai. A demokrácia egyik legnagyobb kudarcának tartom, hogy a fiatal generáció művelt tagjai is bedőlnek a szélsőjobb retorikájának. És nehéz meggyőzni őket a tévedésükről. A másik politikai oldal közben erodálódott, az SZDSZ-nek és az MDF-nek vége. Szükség van olyan új erőre, amely megújíthatja a baloldalt. Én ezt várom az LMP-től. Köré gyülekeztek olyan fiatal emberek, akik – szemben radikális kortársaikkal – úgy gondolják: a demokrácia nem kidobandó érték. Nekik akartam segíteni.
- Idézett cikkében az is olvasható: az LMP felkérte, hogy induljon egyéni képviselőjelöltként a választáson, amit szíve szerint megtett volna, „esze szerint” mégsem vállalhatta.
– Mert alkatilag is alkalmatlan lennék rá. Utálom a politikát, akárcsak a focit. Inkább maradtam az LMP „passzivistája”.
- Még a választások előtt írta publicisztikáját, amelyet aggódóan fejezett be: nagyarányú jobbos győzelemmel újabb súlyos bukástörténet veheti kezdetét. Mire gondolt?
– A Fidesz abba az illúzióba ringatott sokakat: itt most majd mindent elölről lehet kezdeni, új, igazságosabb rendszer lesz. Csakhogy nem történt semmiféle forradalom, hiába sulykolják. A választók többségét, azt hiszem, a nemzet eszméje éppoly kevéssé hatja meg, mint a demokráciáé. Az elmúlt nyolc év botrányos kormányzásának akartak véget vetni. És nem kevésbé a politika háborúskodásának. A szavazással erről mondtak ítéletet.
- Jobbos véleményvezérek viszont most még harciasabbak lettek. Úgy érzik, hatalomra kerülve eljött a bosszú és a leszámolások ideje. Az eddiginél is vérgőzösebb értelmiségi háború törhet ki?
– Remélem, nem. Demokráciánkban nincs újabb húsz év törzsi háborúkra. Az ország sorsa azon is múlik: szabad utat engednek-e a primitív indulatoknak. Ha folytatódik az árokásás, a másik oldal szellemi megsemmisítése, akkor a nemzet egyesítése aligha sikerülhet. Pedig a többség békét és nyugalmat akar, erre szavazott. Szeretném hinni: e téren is felismeri majd a Fidesz-kormány az abszolút győzelmében rejlő abszolút felelősséget.
– Írásomat gúnyrajznak szántam arról az értelmiségről, amelyet – bár véget ért a cenzúra és öncenzúra időszaka – még mindig a politikai igazodások kényszere irányít. Nálunk „szellemi rendező elvvé” vált: ki hol publikál, kivel ül le egy asztalhoz. A nyitottság és türelem „rendszeridegen”. Kulturális közbeszédünket is a verbális adok-kapok jellemzi. Pedig igazi szellemi élet nem létezhet ott, ahol a józan párbeszédnek nincsenek közös, független fórumai. Pamfletemmel az irodalmi túlzás és az irónia eszközeivel akartam vitát provokálni arról: nincs független értelmiségi.
- És volt visszhangja az írásának?
– Rosszalló megjegyzések, gyanakvás. Nem lep meg a bizalmatlanság. Általános nézet, hogy a művész ne foglalkozzon a közélettel, politikával. Ha mégis megteszi – minimum gyanús. Bizonyára én is nyugodtabb és boldogabb lennék, ha nem írtam volna publicisztikákat. Ráadásul korábban magam is úgy gondoltam: az irodalmi szövegek önmagukban állásfoglalások, úgyhogy egy író „direktben” ne politizáljon. Ebből a felfogásból aztán mára dogma lett. Most úgy vélem: mondja el politikai véleményét bárki, ha akarja. Legyen szabad az írónak is.
- Mitől változott meg a véleménye?
– Tíz éve szüleim rablótámadás áldozatai lettek. Édesanyámat meggyilkolták, édesapámat súlyosan bántalmazták. A tragédia kapcsán kezdtem mindinkább odafigyelni arra, mi is zajlik az országban. Nem értettem, miért nem nyomoz a rendőrség, az ügyészség miért működik sanda módon. Az igazi tettesek nem kerültek elő. Néhány romát vádoltak a szüleim elleni bűncselekményért. Bár felmentették őket, a vallomásaik megráztak.
- Mi kavarta föl?
– Abban a faluban, ahol felnőttem, romák is éltek. Soha nem volt semmilyen atrocitás, békességben megfértünk egymással. A hét évvel ezelőtti tárgyaláson a bíró arra kérte a vádlottakat, mondják el, miként telik egy napjuk. Döbbenten hallgattam őket, és szomorúan. Az elmúlt tíz-húsz év elvette tőlük az emberhez méltó élet lehetőségét. Szembesültem azzal: a megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel. Óriási szakadékokat és frontokat hozott létre a politika. Emellett nem lehet némán elmenni. Vagy akár „lapítani”. Hangot kell adni a felháborodásnak.
- Visszatérve írásához: az értelmiség mennyiben felelős a közállapotainkért?
– Az elmúlt húsz év politikai bűneit az eliten kell számon kérni, nem az értelmiségen. Igazságtalan is lenne. Már csak azért is, mert az értelmiség mint társadalmi réteg megszűnt. Csupán megszokásból használjuk még a fogalmat.
Ajpek Orsi felvétele
- Megmagyarázná?
– A hagyományos értelemben vett értelmiségi hivatás életforma: olvasni kellene, színházba, hangversenyre járni. Ám aki tanításból, írásból próbál megélni, annak erre sem pénze, sem ideje nincs. Nálunk a szellemi foglakozásúakat általában annyira sem becsülik meg anyagilag, mint a szakmunkásokat. Az értelmiségi pálya ethosza is kihunyt: régebben akár egy falusi tanító vagy orvos is erkölcsi példaképnek számított. Igaz, akkor még létezett egyfajta stabil polgári értékrend.
- Manapság viszont az erkölcs is a pártharcok eszköze lett. Jobbos moráldiktátorok gyakran összekeverik a véleményt a „verbális lincseléssel”.
– Egyetértek. A politikai propaganda erőszakos harsogása mindent felülír: a jobboldal számára háborús szerep az értelmiségié. Tények, józan ellenérvek nem számítanak. Például a retorikájukban a nemzetről vallott elképzeléseik tizenkilencedik századi „maradványok”. Nincs közük a modern nyugati konzervativizmushoz. Magyarországon az értelmiségi táborokat mintha évszázad választaná el egymástól. A diskurzus ezért is egyre nehezebb. A harcos jobboldali front mögött ugyan ott van egy művelt, tájékozott, mérsékelt és mértéktartó nemzeti konzervatív gondolkodás is, de az ő hangjuk eddig még nem volt hallható. Mert a „le kell győzni a másikat” elve mindent eluralt.
- Ebben a harcban a baloldali értelmiségiek pusztán „háborús áldozatok” lennének?
– Beszorultak két tűz közé, s egyre tehetetlenebbek. Mocskolódni nem kívántak. A baloldali gondolkodás kritikájának sem látták itt az idejét. Miközben tény: a balliberális politika 2006-tól elszakadt a szavazóitól, az értelmiségi holdudvarától.
- Ezért is kampányolt ön a választásokon az LMP mellett? Ha úgy tetszik: valóban nincs független értelmiségi?
– A debreceni bölcsészkaron tanítok, tapasztalom: a huszonévesek közül nagyon sokan a Jobbik szimpatizánsai. A demokrácia egyik legnagyobb kudarcának tartom, hogy a fiatal generáció művelt tagjai is bedőlnek a szélsőjobb retorikájának. És nehéz meggyőzni őket a tévedésükről. A másik politikai oldal közben erodálódott, az SZDSZ-nek és az MDF-nek vége. Szükség van olyan új erőre, amely megújíthatja a baloldalt. Én ezt várom az LMP-től. Köré gyülekeztek olyan fiatal emberek, akik – szemben radikális kortársaikkal – úgy gondolják: a demokrácia nem kidobandó érték. Nekik akartam segíteni.
- Idézett cikkében az is olvasható: az LMP felkérte, hogy induljon egyéni képviselőjelöltként a választáson, amit szíve szerint megtett volna, „esze szerint” mégsem vállalhatta.
– Mert alkatilag is alkalmatlan lennék rá. Utálom a politikát, akárcsak a focit. Inkább maradtam az LMP „passzivistája”.
- Még a választások előtt írta publicisztikáját, amelyet aggódóan fejezett be: nagyarányú jobbos győzelemmel újabb súlyos bukástörténet veheti kezdetét. Mire gondolt?
– A Fidesz abba az illúzióba ringatott sokakat: itt most majd mindent elölről lehet kezdeni, új, igazságosabb rendszer lesz. Csakhogy nem történt semmiféle forradalom, hiába sulykolják. A választók többségét, azt hiszem, a nemzet eszméje éppoly kevéssé hatja meg, mint a demokráciáé. Az elmúlt nyolc év botrányos kormányzásának akartak véget vetni. És nem kevésbé a politika háborúskodásának. A szavazással erről mondtak ítéletet.
- Jobbos véleményvezérek viszont most még harciasabbak lettek. Úgy érzik, hatalomra kerülve eljött a bosszú és a leszámolások ideje. Az eddiginél is vérgőzösebb értelmiségi háború törhet ki?
– Remélem, nem. Demokráciánkban nincs újabb húsz év törzsi háborúkra. Az ország sorsa azon is múlik: szabad utat engednek-e a primitív indulatoknak. Ha folytatódik az árokásás, a másik oldal szellemi megsemmisítése, akkor a nemzet egyesítése aligha sikerülhet. Pedig a többség békét és nyugalmat akar, erre szavazott. Szeretném hinni: e téren is felismeri majd a Fidesz-kormány az abszolút győzelmében rejlő abszolút felelősséget.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 22. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 12 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
"Demokráciánkban nincs újabb húsz év törzsi háborúkra."
A balosoknak csak akkor kedvükre való a törzsi háború, ha ők nyertek.
Érvényesült a népfelség elve. Mi jobbosok már nyolc éve is tudtuk, hogy a magyar baloldal hitvány gazemberek gyülekezete. A birkáknak kellett nyolc év, hogy kinyíljon a szemük.
De én jobbosként sem kergetek illúziókat. A Fideszben is vannak hitvány senkik. Deutsch a díszpéldány.
Nem lesz varázsütésre jobb a helyzet. De a nyolcéves rettenetnek végre vége.
Álságos ez a békülékeny duma Borbély Szilárdtól nyolc évi szoclib ámokfutás után.
A magyar értelmiség megosztott politikailag, akárcsak a társadalom. Miért baj ez?
"A debreceni bölcsészkaron tanítok, tapasztalom: a huszonévesek közül nagyon sokan a Jobbik szimpatizánsai. A demokrácia egyik legnagyobb kudarcának tartom, hogy a fiatal generáció művelt tagjai is bedőlnek a szélsőjobb retorikájának."
A Jobbikot szélsőjobbosnak titulálni durva hazugság vagy tudatlanság.
Hogy a művelt fiatalok jobbikosok, a tanulatlan vénemberek pedig baloldaliak, magáért beszél.
"Beszorultak (a baloldali értelmiségiek) két tűz közé, s egyre tehetetlenebbek. Mocskolódni nem kívántak."
A baloldaliak vastagon benne voltak és vannak a mocskolódásban.
Például, amikor Borbély Szilárd Wass Albertet támadta.
"...a balliberális politika 2006-tól elszakadt a szavazóitól, az értelmiségi holdudvarától."
Nádas meg Esterházy milyen bőszen védték Gyurcsányt 2006 őszén. Nem volt ott semmi elszakadás.
"A politikai propaganda erőszakos harsogása mindent felülír: a jobboldal számára háborús szerep az értelmiségié."
A baloldali politikai propaganda erőszakos harsogása miért nem zavarta annak idején , és miért nem zavarja most?!
Amikor 2006 őszén embereket vertek, kínoztak, aláztak és nyomorítottak meg a baloldali pribékek, miért nem sírt?!
"Az elmúlt húsz év politikai bűneit az eliten kell számon kérni, nem az értelmiségen. Igazságtalan is lenne."
Már miért ne lehetne a múlt bűneit a talp- és seggnyaló értelmiségen számon kérni?
A balliberálisok demokráciagyikos ámokfutása után illő feltenni a kérdést, hogy miért tetszettek a hitványok talpát nyalni.
"Abban a faluban, ahol felnőttem, romák is éltek. Soha nem volt semmilyen atrocitás, békességben megfértünk egymással. A hét évvel ezelőtti tárgyaláson a bíró arra kérte a vádlottakat, mondják el, miként telik egy napjuk. Döbbenten hallgattam őket, és szomorúan. Az elmúlt tíz-húsz év elvette tőlük az emberhez méltó élet lehetőségét. Szembesültem azzal: a megaláztatás része a rendszernek."
Jánkmajtison már alig lehet találni cigányt, aki eljönne almát szedni, pedig több a hasznuk az almán, mint az almáskert gazdájának.
A jánkmajtisi főutcán lakó néni mesélte, hogy éjszaka, ha ugat a kutya, nem megy ki. Inkább lopják el a cigányok a tyúkjait, mint hogy agyonverjék őt.
Az Indián nevű behemót cigány (az egyik gyilkos) kártérítésként több milliót kapott. A kártérítésből a "jogvédő" ügyvéd is szép százalékot jutott.
Kit aláznak itt meg?!
Hol az igazság?!
"Tíz éve szüleim rablótámadás áldozatai lettek. Édesanyámat meggyilkolták, édesapámat súlyosan bántalmazták... Az igazi tettesek nem kerültek elő. Néhány romát vádoltak a szüleim elleni bűncselekményért. Bár felmentették őket, a vallomásaik megráztak."
Borbély Szilárd szülőfalujában (Jánkmajtison) mindenki tudja,hogy az igazi gyilkosokat fogták el, ha a bíróságon nem is állt meg a vád. Karácsony előtt cigányok verték agyon Szilárd alvó szüleit. Azóta az apukája is meghalt a bántalmazások következtében. A cigány gyilkosok a halott asszony és a halottnak hitt férfi mellett itták a tokajit, ették a karácsonyra sütött süteményt.
Igen,ebben a politika által szétszabdalt és egymásnak fordított nemzetben az értelmiség is felőrlődött.Sokan váltak az ilyen-olyan oldal szócsöveivé,az írástudó felelőssége helyett a preferált oldal mindenáron történő védelme,a másik mocskolása vált jellemzővé.
Akik a tehetségük révén képtelenek elismerést szerezni,nagyhangú kirohanásokkal törnek az élre.
És ez-bizony-inkább a jobboldalra jellemző.A bal oldalra inkább a hátrahúzódás,a passzív szemlélődés./Szerintem/
Elég nehéz lesz a Fidesznek ezen az állapoton hathatósan változtatnia.Ugyanis a helyzet előidézésének múlhatatlan érdemű felelőse.
A "most már nem haragszom,mert ez az érdekem"nem meggyőző.
Felelősséget számon kérni úgy,hogy a sajátot nem ismerik be,minimum erkölcstelen.
T.lescsi!Akkor most nevezzen meg-a felsoroltakkal egyenértékű,de inkább jobb-publicistákat a jobb oldalról.
Akik példaadóak az Ön által elvártakat illetően.
Végre egy veleéjig realista összefoglalása a témának. Nem tudom az alant véleményező "lescsi", milyen alapon ír olyasmit a baloldalról, ami eddig éppen a jobboldalra volt jellemző. Egyesek szemellenzőjét még a fenti cikk sem képes felnyitni? Ráfogni az elfogultságot olyan újságírókra, akik ha kellett, a baloldalt is szigorúan bírálták. Hol olvasott lescsi a jobboldali sajtóban jobboldal felé irányuló bírálatot? Sehol. Ez nem fáj, lescsi? A vak gyűlölet nem vezet máshoz, csak ilyen ostoba bírálatokhoz! Ezzel legjobb a Magyar Nemzet vagy a Magyar Hírlap nevű fideszszócsöveknél jelentkezni.
Igen lescsike,koszonjuk a hozzaszolast!Felmondtad a kotelezot,mehetsz a penztarhoz a narancssarga vagy barna bogredert.
A baloldal Magyarországon folyamatosan populista demagógiával akarta elhitetni, hogy az úgynevezett elnyomottak, a dolgozó néppel, hogy a szegények érdekeiért harcol.
Miközben egy szűk párt elit hatalmi arroganciáját képviselte a 20. század elejétől fogva.
Tanácsköztársaságtól - az MSZP 12 éves hatalmaskodásáig.
A baloldali értelmiség szolgalelkűségéről adott tanúbizonyságot a mai napig.
Kitüntetésekkel való játszadozás, a kebelbeliek népszerűsítése, a mások kirekesztése, elitizmus, nemzetellenesség, kozmopolitizmus, a körön kívüliek lenézése, mucsaizás, bőgatyázás, stb., stb.
Csak az értelmiség vezérszónokaira utalok: Ungvári Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály, Heller Ágnes, Vágó István, nem szólva az újságíró társadalom baloldali jeleseiről: Bogár György, Mészáros stb.