Hetilap kereső

Pungor András írása

Nemcsak elmebetegek zavarják meg ünnepeinket: politikusok és szimpatizánsaik is rendre akadályozzák ellenfeleik fellépését. A rendzavarás a karrierépítés vagy a pártpolitizálás eszköze lett, hiszen a ribillió révén legalább tizenöt másodpercre a tévéhíradókba kerülhet a civil vagy politikus botrányokozó. PUNGOR ANDRÁS írása.

– Eljött Jézus Krisztus királysága, én vagyok az – ezzel a felkiáltással zavarta meg az augusztus 20-i szentmisét egy szakállas, fonott hajú, napszemüveges fiatalember.
Megafonjával hosszú másodpercekig rohangált a Szent István-bazilika lépcsőjén – néhány méterre Schmitt Pál köztársasági elnöktől. Még honlapját is a közönség figyelmébe ajánlotta, mire belé tudták fojtani a szót. Az esetnek nem volt politikai felhangja, a férfit pszichiátriai kivizsgálásra vitték. Mindenki megnyugodott, csak néhány netkommentelő anyázta a szabad demokratákat, akik – szerintük – az Országos Pszichiátriai Intézet bezárásával „rászabadították az országra” az elmebetegeket.

Zavarkeltéssel azonban nemcsak a zavart elmék próbálkoznak. A botránykeltők célja változó: továbbítani akarnak egy politikai üzenetet, megakadályozni egy veszélyesnek gondolt beruházást, vagy egyszerűen csak kitűnni, anyázni, esetleg beszólni az utált közembernek.



Rendszeresen alkalmazzák ezt a technikát a civil mozgalmak, a külhoni és a hazai környezetvédők. Vannak, akik az atomvonat vagy a Parlament elé bilincselik magukat, a Greenpeace aktivistái pedig hajójukkal víz alatti atombomba-kísérletek helyszínén vagy bálnavadászhajók körül keringve igyekeznek megakadályozni a természetpusztítást.

– Hazaáruló! – egy nagy reményű egyetemista ezzel a felkiáltással igyekezett Medgyessy Péter kormányfő kapolcsi programját megzavarni.
Loppert Dániel barátaival járt a Művészetek Völgyében. Alkalom szülte a tiltakozást. Kitűnni akart, felvágni, vagy – ahogy pártfogói sugallták – politikai véleményét kívánta belekiáltani a kultúrszemle fröccsös, zenés, józsefattilás, kézműves forgatagába? Melyik verzió a hihetőbb?



Biztos, ami biztos: Loppert háromszor is belekezdett a hazaárulózásba. A túlbuzgó rendőrök feljelentették a hangoskodó fiút, akit később első fokon elmarasztalt, majd másodfokon felmentett a bíróság. Az indoklás szerint a fiatalember nem követett el bűncselekményt, hiszen csak a véleményét mondta el. Jellemző a korra, hogy a zavarkeltés elég volt ahhoz, hogy elinduljon Loppert politikai karrierje: a bírósági tárgyalásra már lett alkalmai szóvivője, mellette tüntetett a „nép” („helyettünk is szóltál, Dani!”), fideszes tótumfaktumok – köztük Szalai Annamária, a médiahatóság mai vezetője – szolidarítottak vele a tárgyalásán. S Dani elindult felfelé: először Rogán Antalnál kapott titkári állást, majd a Fidesz Ifjúsági Tagozatának választották elnökévé, manapság pedig a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. kommunikációs osztályának vezetőjeként dolgozik. Hihetetlen karrier!

Lopperttel ellentétben előre kitervelt, zavarkeltő akciót hajtott végre az Ahimsa Csoport. 2004-ben egyetemista fiatalok „Ki Irakból!” feliratú transzparenssel a kezükben követelték a magyar katonák hazahívását a Tigris és az Eufrátesz közti hadszíntérről. Hüledeztek is a képviselők, ilyen ribillió évtizedek óta nem történt a magyar parlamentben.

– Kik ezek? Mi az az Ahimsa? – kapkodták a fejüket.
Érthető volt a riadalmuk, hiszen korábban csak ők, törvényhozók borították fel a rendet, nem holmi „külsősök”!



Például a rendszerváltozás utáni első parlamenti időszakban Kövér László „Come back, Stadinger” felirattal próbálta Szabad Györgyöt, az Országgyűlés elnökét kihozni a sodrából. Meglehetős sikerrel. Az államszocializmus utolsó házelnökének jelképes visszahívása akkoriban sértésnek számított.

De mit lehetett tenni: Szabad Györgynek csak a parlamenti csengője volt hangos, erélye olykor kevésnek bizonyult. (Egyébként később a fideszesek Gyurcsány ellen alkalmazták ezt a módszert, csak akkor a „Come back, Medgyessy!” szöveget pingálták a transzparensükre.)

Az egyik zajos ülésen a szabad demokrata Eörsi Mátyás kapott elő egy kamerát, és videózni kezdte Szabad tanár urat. Sőt, meglehetősen szemtelenül még meg is interjúvolta az őt rendreutasító házelnököt. Petőcz György Csak a narancs volt című könyvében a Fideszből azóta már távozott Hegedűs István úgy emlékszik: ekkor „az MDF-esek felpattantak a helyükről, ketten majdnem Eörsinek ugrottak, aki végül elpakolta a kamerát”.



Ám ezek a botrányok a röplapozó egyetemisták akciójához képest csupán csínyek voltak a képviselők szemében. A teremszolgák végül kidobták az Ahimsa-fiúkat, a rend helyreállt. A csoportról – nevezzük inkább alkalmi társaságnak – többet aztán nem lehetett hallani. Polgári jogi aktivisták lettek, vagy valamelyik multicég alkalmazottai? De az interneten még mindig olvasható a felhívásuk. E szerint: „Az Ahimsa szó az erőszak minimálisra csökkentését jelenti, ez képezte Gandhi küzdelmének és még korábban az ősi indiai kultúráknak az alapját.”

Később akadt, aki másolta az akciójukat. Igaz, ő nem vádolható azzal, hogy a szelídség apostola, Gandhi követője lett volna.

Hat évvel ezelőtt egy akkor még ismeretlen, szemüveges, jól fésült fiatalember „Ne legyetek hazaárulók, Autonómiát Erdélynek!” feliratú röplapokat szórt a képviselők fejére a Parlament karzatáról. Novák Előd – aki utóbb az Erzsébet hídi kisdobolásáról híresült el – Románia uniós csatlakozása ellen ágált. A honatyák ugyanis éppen a szomszédos ország felvételéről tanácskoztak. Néhány törvényhozó az akció után – a hivatalos közlés szerint – „elbambult”, így véletlenül nem nyomott gombot, de Románia végül így is az unió tagja lett. Novák elérte célját: a nevét kezdte megismerni az ország.

A politikusok – a sikerek láttán – hivatásos rendzavarókat is alkalmazni kezdtek. Sokak szerint már Göncz Árpád köztársasági elnök 1992-es kifütyülését is a politikusok készítették elő, de végül nem találtak erre egyértelmű bizonyítékot. Ahogy azt is csak sejteni lehet, hogy kik szervezték Mécs Imre egykori halálraítélt, szabad demokrata képviselő beszédének megzavarását a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál.

Egyértelmű volt viszont, hogy a Söjtörön, Deák Ferenc szülőfalujában tartott 2003-as, kihelyezett kormányülés után a MIÉP tagjai és szimpatizánsai fojtották Medgyessy Péterbe a szót, a kormányfő csak az emlékév szlogenjét tudta elmondani. Ismert az is, hogy Jobbik-tagok és -szimpatizánsok álltak a 2002-es Erzsébet híd-foglalás mögött.

Őszöd után a jobbos rendzavarások mindennapossá váltak. A forradalom ötvenedik évfordulóját a Kossuth téren sátras hepeninggel „ünnepelte” a radikálisok népe, akik tojásokat dobtak Demszkyre, valamint a melegfelvonulás résztvevőire. Gyurcsány Ferenc vidéki körútjait jobbos síposok kísérték, sőt a hagyományos füttykoncertet egy röpke időre a parlamentben is „megtartották”. Áder János indulatos felszólalása után Dávid Ibolya házelnök rendreutasította a fideszes frakcióvezetőt, mire Révész Máriusz „szégyelld magad, Ibolya!” felkiáltással egyszerűen kifütyülte a madöfös elnököt.

Ezek a ribilliók csupán arra szolgálnak, hogy a civil vagy politikus botrányokozó tizenöt másodpercre bekerüljön a híradókba. Két évvel ezelőtt Mohács polgármestere az ombudsmanhoz fordult, mert egy hívatlan vendég a nyílt képviselő-testületi ülésen nem ült le a hallgatóságnak fenntartott helyre, hanem egy árpádsávos zászlóval kiállt a terem közepére, mondván: ő most demonstrál. A polgármester hiába hívott rendőrt, az nem vezette ki a rendzavarót. A jogőr szerint a zavarkeltés nem csupán a népképviseleti szerv működését veszélyeztette, hanem jogaik gyakorlásában akadályozta azokat a polgárokat, akik az ülést a helyszínen akarták figyelemmel követni.

Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint az öncélú botránykeltést meg kell különböztetni a politikai figyelemfelkeltő akcióktól. Az előbbi kategóriába tartozhat Loppert Dániel esete, amely egy elszólásból, végig nem gondolt mondatból alakult ki. A parlamenti rendzavaró akciók viszont a kétharmad ellensúlyaként jönnek létre: ilyenek voltak az LMP tiltakozó parlamenti transzparensei, vagy amikor a jobbikosok tarkóra kulcsolt kézzel, felállva demonstráltak a Magyar Gárda-egyenruha viselését megtiltó jogszabály ellen.

Hogy kedveli-e a nép a rendzavarókat?

Valószínűleg nem. A Marketing Centrum akkori felmérése szerint Medgyessy Péter söjtöri kifütyülésével a megkérdezettek hat százaléka értett csak egyet. Juhász Attila szerint politikai imázsmérésükből csak az derül ki, hogy az emberek főként a politikához kötik a botrányokat.

Nem véletlenül.