Az ételművész

VIKT: Meséld már el, hogy mostanában mivel voltál elégedett, minek örültél? Volt ilyen?

"Életmódváltását gyorsította, hogy tavasszal gasztronómiai tanulmányútra hívták Japánba. Főzésszemlélete ott alapvetően átalakult. Japánban mindenhol – a talponállóktól a legdrágább éttermekig – csakis a legfrissebb, legjobb élelmiszer-alapanyagokat használják."

Budayt ezek szerint az egyedülálló felismerés erejével érte, hogy "Japánban mindenhol (...) csakis a legfrissebb, legjobb élelmiszer-alapanyagokat használják."

Ez olyan mély benyomást tett rá - friss és jó alapanyagok, döbbenetes! - , hogy "főzésszemlélete alapvetően átalakult." Persze nemcsak ez formálta Buday személyiségét Japánban, hanem a gyermekek egészséges táplálkozása - lásd bambuszlevélbe csavart rizsgolyó - is. "Buday azóta itthon is gyakran salátát, rizst reggelizik." Hiába, Japán tud újat mutatni még Budaynak is, hiszen a mesterszakács - korunk pozitív hőse! - a felkelő nap országában tett tanulmányút híján bizonyára ma is nehéz ételeket reggelizne.

De nem, a japán tanulmányút tudatosította Budayval, hogy a jövő - és a saját jövője - nem lehet más, legalábbis reggelente, mint a saláta és a rizs.
Hiszen a saláta és a rizs - nyilván ez az eredeti meglátás is a japán tanulmányút eredménye - "nem hizlal, ugyanakkor rengeteg energiát ad."

Megállapítható tehát, hogy Buday számos új, mélyreható felismeréssel gyarapodott Japánban - tanulmányútján - , s ezeket az időközben koherens rendszerré formált felismeréseket - lásd pl. "a saláta nem hizlal" Sándor Zsuzsanna révén önzetlenül megosztotta a világgal is.


" A „Bang, bang – őrült csirke mexikói tortillatekerccsel” ötcsillagos szálloda étlapján is szerepelhetne."

Ez az elnevezés lenne hivatott arra, hogy felgyújtsa a nebulók képzeletét. De annyira, hogy valamennyien a reformtáplálkozás elkötelezett szerelmesei legyenek.

Bang, bang őrült csirke.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de ez az elnevezés számomra ízléshiányról tanúskodik. Nagyzoló, fellengzős - és éppen ezért nagyon kisszerű. Valóban csak ilyen ízlésficamos ételnévvel lehet a gyermekeket megérinteni? Az iskolákban, mely intézményekben azért nevelés, ízlés nevelés is zajlik?
S az akar nevelni - táplálkozás kultúrában - , akinek szellemileg csak ilyen komolytalan ételnévre futja. Vagy, ha nem saját találmány, éppen ezt ajánlja a számos lehetőség közül.




"Emellett Buday több kisközségben is elindítja reformját. Az iskolai étkezéshez szükséges alapanyagokat a falusiak termelik majd meg, megélhetéshez jutnak így a szegény családok. E falvak lakosainak többsége cigány: a menzareform sokaknak az emberibb élet esélyét jelentheti."


Íme, a nehéz sorban élő cigányság felemelésének egyik eszköze - a Buday-féle menzareform! Amit eddig nem sikerült súlyos százmilliárdokkal sem elérni, azt most, legalábbis részben, megvalósíthatja a menzareform.
A falvakban élő, nincstelen cigányok a menzareform hallatán bevetik amúgy nem létező földjeiket nem létező vetőmagokkal, elkezdik kihelyezni a nem létező palántákat, nem létező gépeikkel és nem létező szakértelmükkel gondozzák azokat, majd nem létező tárolóhelyeiket tárolják is a nagy mennyiségű terményeket, melyeknek ára alacsonyabb kell, hogy legyen a magyar piacon dömpingáron kínált termények áránál - ha csak a menzareform nem hatja meg annyira az iskolák gazdasági vezetőit, hogy inkább a drágább terményeket vásárolják meg az olcsóbb helyett.
Ez csak a termelési része a majdani menzareformnak, s ekkor még nem is beszéltünk a gazdasági-financiális-adminisztratív részéről - bár lehet, hogy a menzareform hallatán a parlament még az adórendszert is megváltoztatja és utasítja az adóhatóságot, hogy a menzareformban résztvevő mezőgazdasági termelőket vegye ki az adókötelezettség alól.

DONJ: Egyetértek Veled. vikt tényleg hozza a tipikus fanyalgót. Engem még az érdekelne, hogy mit is csinál vikt és azt milyen szinten és miért csak olyan szinten? :)

Jó hangulatban olvasom a cikket. Nem pártos, nem gyalázkodó, egy ember véleménye (állítólag szakácsnak sem utolsó, de nem ettem főztjéből sajnos)az étkezésről, ízekről , fantáziálásról, vagy legalább is egy jó szándékú gondolat.
Erre jön egy "vikt" felségjelű beíró, és politikára igyekszik fordítani minden sorát. Na, kérem ezektől a keserű, örökké elégedetlen emberektől ilyen "aranyos " ország ez a miénk. Mert még semmit nem próbáltunk ki, de leszólni tudjuk. Remélem az illető legalább gasztronómiában igen jártas sztárszakács, mert mindennek a fordítottját látja. Igen kérem, vannak még csodák. Ahol lakom van olyan nem "sztárétterem", ahol kiváló a választék, ismerjük név szerint, a szakácsnőt, és SMS-t küldenek, ha véletlen kedvenc ételem is ritkán az étlapra kerül. A hely Önkiszolgáló, és bár hév sínek mellett van, de ragyog, mint a patyolat, az emberek éthordóban is elviszik az esetleg vacsorára rendelt ételt. Ja és kispénzű nyugdíjas ismerőseim sora, napi étkeztetését is megoldja. Most persze azt írja majd beíró társunk, de nem 260 Ft-ból. Biztosan nem. Ám áraikat ismerve, nem lehet magas az önköltség. Ám nem árulom el hol is lakom, mert neves gasztronómiai szakértőnk a helyszín ismerete nélkül még az abrosz mintázatát és kérdésessé tenné.
Ez egy ilyen ország, ilyen "vikt" nevű mindentudókkal.

"de ha így van, akkor egy értelmes polgármester nem alázza meg ennyire munkavállalóit "

Bocsánat, nem polgármester, hanem országgyűlési képviselő!

"Null-kalóriával is lehet jóízű a beszélgetés."
Igen, amennyiben a beszélgetés előtt kellően táplálkozunk. Ha Sándor Zsuzsanna és Buday Péter farkaséhesen ült volna az asztalhoz, garantálom, hogy annyira azért nem lett volna "jóízű" a beszélgetés.

"a paprikás csirke nokedli helyett káposztasalátával is isteni"
Sőt, ha már Sándor Zsuzsana és Buday Péter ilyen lélegzetelállítóan eredeti ötleteket ad fogyókúrázóknak, akkor akár meg is toldhatták volna imígyen: a káposztasaláta paprikás csirke nélkül is isteni.

"Japánban mindenhol – a talponállóktól a legdrágább éttermekig – csakis a legfrissebb, legjobb élelmiszer-alapanyagokat használják."
Legyünk igazságosak: A csodavilág Japánban mindenhol - jé, ott aztán friss és jó az alapanyag! - , plusz Magyarországon Buday Péter (jelenleg zárva tartó) éttermében.

"A nagymama (...) kis darab csontos húsból három fogást is készített."
Nem kétlem, sőt, akár egy kis darab csontból is lehet három fogást készíteni. Az már más kérdés, hogy milyen az a három fogás.

"Ha tetszik, ha nem: nemzetünk főztjében is multikulturális. Nemcsak a gulyás és a paprikás magyaros."
Ennek a gondolatmenetnek akkor lenne teteje, ha a gulyás és a paprikás mondjuk olaszos lenne. Ugyanis az idecitált két étel éppen az etnokulturális jelleget példázza.

"Azt írta: kétgyermekes családapaként tapasztalja, hogy a diákok ehetetlennek tartják a menzakaját."
Tartani sok mindennek tarthatják a diákok a menzakaját, akár ehetetlennek is - bár kétlem, hogy ennyire egyöntetű az álláspont - , de ha így van, akkor egy értelmes polgármester nem alázza meg ennyire munkavállalóit - így az önkormányzati iskolák élelmezési dolgozóit - , hogy kritikátlanul visszhangozzon egy állítást. Ebben a megalázásban Sándor Zsuzsanna - és a 168 óra - partnernek bizonyult.

"Kreativitáson és jó szándékon múlik minden. Nem a pénzhiány az igazi baj, hanem a lustaság és a közöny – jegyzi meg a sztárszakács."
A megalázás folytatódik és kezd kiteljesedni. Már csak valami olyasmi hiányzik, hogy azokat a baromállat iskolai élelmezési dolgozókat páros lábbal kellene rugdalni.

"A „Bang, bang – őrült csirke mexikói tortillatekerccsel” ötcsillagos szálloda étlapján is szerepelhetne. Pedig fillérekből kihozható a menzán."
Idézet egy másik cikkből: "Azt mondtam, a csirkepaprikás helyett próbáljuk meg a bang bang crazy chickent. Persze a próbafőzésen úgy írtuk le a gyerekeknek, hogy beng-beng őrült csirke mexikói tortillatekercs. A tekercs nem más, mint egy kukoricalisztből készült palacsintalepény, ami meg van szórva jégsalátával, abba pedig beletéve a csirkés-kukoricás töltelék, föl van tekerve, végül tejföl kerül rá és sajt. Gyakorlatilag ez is hús és tészta, mint a paprikás csirke nokedlivel, csak érdekessé tettük a kamasz gyerekek számára." Ebből kiderül egyrészt az, hogy azért ez a tortillatekercs nem filléres dolog, másrészt viszont nem az ára, hanem a gyermekek képzeletét állítólag lenyűgöző elnevezése miatt van jelentősége.

"Elmagyarázzák nekik (a gyermekeknek - vikt), mennyiféle finomság készíthető sütőtökből, céklából, brokkoliból, s miért olyan táplálók ezek."
Köztudott, hogy a gyermekek tudományos megalapozottságú kiselőadások után máris a spenót elkötelezett, életre szóló hívei lesznek. Ez így működik.


"Mindez a konyhás néniktől is többletmunkát követel. Ám a habzsoló srácok látványa kárpótolhat a fáradságért."
Korábban a szerző mondandójából kiderül, hogy nincs megelégedve étkezési kulturánkkal - lásd: Buday "úgy véli, (...)étkezési kultúránk rendkívül sivár." Aztán: "Aki kiskorában megismeri az étkek tudományát, felnőttként igényes lesz a minőségre – nemcsak a terített asztalnál."
Ehhez képest a szerző minden további nélkül vízionál "habzsoló" srácokat - lányokat nem - , úgy látszik, az étkezési kultúra fejlesztési iránti igény, a szépen terített asztal indukálta minőség minden további nélkül összefér azzal a habzsolással, amit általában a vályunál egymást lökdöső malacok szoktak produkálni.
De nem is ez a nagyobbik kérdőjel, rendben van, Sándor Zsuzsanna képletesen értette ezt a habzsolást, nem szó szerint, bár balszerencséjére a habzsolás bizony hangulatfestő szó.
A nagyobbik kérdőjelet az a vélekedés váltja ki, mely szerint a többletmunka megfizethető a diákok - tegyük hozzá, nem habzsolásban, hanem kulturált étkezésben kiteljesedő - látványával.

Ha ez így van, akkor remélem Sándor Zsuzsanna is jó szívvel nyugtázná azt, ha ezért a cikkért nem kapna egy fillért sem: hiszen kárpótolja őt az, hogy mennyien elolvasták ezt az írást.

"A mesterszakács úgy tartja: ha az ételből mindenkinek a legjobb jut, a társadalmi feszültségek is enyhülhetnek."

Így igaz, most már csak azt kellene megoldani, hogy a cikben is emlegetett százezer alultáplált és húszezer éhező kisdiák naponta hozzájusson áfonyás őzgerinc filéhez és mellé wellington bélszínhez madeira mártással, vajas és gombabpépes kenyérszeletekkel.

Bán Alízka minden vendéglőjét szeretjük!
Annak idején a Frankel Leó utcai halászkertben Bodovicsné győzött meglehetős mellbedobással, férjével kollégák voltunk.
Borzasztó, hogy a jók öregedneknek, mint én is.

Gratulálok!!-tiszteletre méltó vállalkozás és a hozzáállás is, sok sikert!

Kedves Péter!
Ez a cikk megerősítette bennem azt az érzést, hogy Te egy szerethető ember vagy.
Az egészségedre vigyázz, de vedd figyelembe nagyapám bölcsességét, miszerint "Egy sovány szakács nekem gyanús!"
További minden jót: R. Dani

P.S. a honlapodon néha egy kicsit szűkszavú vagy a receptek magyarázatánál.......

Buday Úr!
Gratulálok ehhez a hozzáálláshoz!

Kisbuda Gyöngye ?!