Épp most jött ki a stúdióból talán az egyik utolsó Bumeráng után. Még pár nap, és eldőlhet a rádió, így a műsor sorsa is.
Mi abban reménykedünk, hogy a Sláger, így a Bumeráng továbbra is hallható lesz. Vagy legfeljebb egy pici szünet várható. De ezt egyelőre nem tudjuk.
Azt nyilatkozta minap: a kedvezőtlen előjelek ellenére bízott abban, hogy tiszta verseny zajlik az országos frekvenciákért, ám a küzdelmet bemocskolta a politika. Melyek voltak azok a kedvezőtlen előjelek?
A rádió vezetőségétől tudtuk, hogy a politika a háttérben nagy erővel nyomul a frekvenciákra. De mire félni kezdtünk volna, mindig volt egy pozitív hír. Vagy a fülünkbe súgta valaki, hogy mégiscsak tisztességes lesz a verseny. Már azon megdöbbentünk, hogy az utóbb nyertes két csapat egyáltalán beadta a pályázatát. Arra számítottunk ugyanis, hogy olyan kicsi, de tapasztalt rádiók vagy hálózatok jelentkeznek, amelyek országossá akarnak válni. De sajnos nem a szakmailag legmegfelelőbbek lettek a befutók.
Mindkét nyertesnek van már rádiója: az Est Médiának ott a Radiocafé, az Adveniónak a Lánchíd Rádió.
Persze, a rádiós tapasztalat a pályázaton pluszpontot is ért. De azt azért tudjuk jól: egyik tulajdonos sem a már meglévő adóját másolja le nagyban. Egyébként az is elképesztő, hogy a két nyertes a bevételének 50, illetve 55 százalékát ajánlotta fel, miközben mindenki más 10-15 százalékot kínált. Ennyi pénzt valamennyi piaci elemző szerint lehetetlen kigazdálkodni.
A nyertesek azért ajánlhatták ezt a magas százalékot, mert kereskedőház-rendszerben működnek. Azaz a bevétel bizonyos költségek levonása után kerül a rádiókhoz.
Igen, csakhogy ezt a pénzt először meg kell termelni. A Sláger Rádió 12 éve van a piacon. Az induláskor úgy tervezte, 4 év alatt lesz nullszaldós, végül 7 év kellett hozzá. Ráadásul, amikor elkezdték, bővülő rádiós reklámpiacot jósoltak a trendek. Ehhez képest szűkült, és azóta is zsugorodik. Most egy prosperáló rádió helyén egy ismeretlen kezd működni, így kezdetben a hallgatottság visszaesésére is számíthatnak.
Hallani olyan elméletet, hogy pártokhoz köthető forrásokból finanszírozzák a leendő rádiókat, ami felboríthatja a piac törvényeit.
Minden rádiónak vannak politikai kapcsolatai. Ettől függetlenül az elmúlt 12 évben a piac lényegében gazdasági alapon működött. Hogy ez most változik-e, nem tudom. Azt viszont messziről látni, hogy az új rádiók gazdaságilag nem nyereségorientált konstrukciók.
A Financial Times cikke szerint a Slágernek és a Danubiusnak még a pályáztatás előtt a két nagy párt képviselői felajánlották: meghoszszabbítják a frekvenciaengedélyüket, ha az egyik csatornába az egyik párt, a másikba a másik szállhat be tulajdonostársként. Barbara Brill, a Slágert tulajdonló Emmis médiacég alelnöke pedig azt nyilatkozta: „Egyértelműnek tűnő módon alkut ajánlottak azért, hogy a párt bennünket támogasson a pályázaton.”
Nincs olyan médiavállalkozás, amelynek vezetői ne beszélnének politikusokkal. Ezért is lepődtünk meg, amikor kiderült, a politika miatt szűnhetünk meg. Megdöbbentünk, hogy ebben az országban tényleg bármit meg lehet csinálni. Az egészben az a vicc, hogy még csak nem is nagyon szégyellték az ügyet.
Mindkét nagy párt azt mondja: ők nem befolyásolták a döntéshozókat.
Pedig aki benne van a folyamatokban, pontosan tudja, hogy így volt.
1997-ben a két kereskedelmi televízió indulása is botrányos volt. Nyert a TV 2 és az RTL Klub, a bíróság pedig két év után kimondta, hogy törvénytelenség történt. Az Írisz TV lett volna az egyik befutó, amely addigra persze becsukott. Most a Sláger perel – mindez vele is megtörténhet.
A Sláger mindent elkövet, hogy a per kimeneteléig életben tartsa a terméket. A jogászok nagyon optimisták. Nem véletlenül hangsúlyozta Majtényi László volt ORTT-elnök, hogy a döntés jogilag megtámadható. Gyorsított eljárással egy év alatt eldönthető a vita, és győztes per esetén visszatérhetünk a frekvenciánkra.
Tényleg bízik a folytatásban?
Megviseltek a történtek. A rádió reggeli műsora, a Bumeráng a mi gyermekünk Boros Lajossal. Annak idején Cappuccino néven még az állami Danubius Rádióban találtuk ki. Az 1995-ös privatizáció után a Danubius külföldi tulajdonosa készített egy országos felmérést. Az eredményből egyértelmű volt, hogy a hallgatók a Cappuccinót akarják. Amikor 1996-ban áttekertünk a Slágerre, névcserével ugyan, de ment tovább a műsor. Számunkra a rádió nem csupán kaland. 1990-ben elkezdtünk valamit, ami most, 2009-ben is tart. A Bumeráng ma a leghallgatottabb és a legeladhatóbb termék a magyar rádiós piacon. És most kidobnák a kukába? Nem tudom elhinni.
A sajtóban először az jelent meg, hogy a TV 2-nél folytatja. Majd az, hogy a Bumeráng az egyik győztes rádióban, a Neo FM-en lesz hallható. Nem árulás ez?
A TV 2-vel nem tárgyaltam. A Neo FM valóban megkeresett bennünket, körülszimatoltuk egymást, de ajánlattétel nem történt. Azt mondták, ha a Sláger Rádió megszűnne, őket nagyon érdekli a Bumeráng. Számunkra pedig – miért tagadnám – létfontosságú, hogy a műsorunkat a jövőben is hallhassa a közönség. Ha az utolsó ajtó is bezárulna a Sláger előtt, el kell gondolkodni, melyik csatornán folytathatjuk. Méghozzá függetlenül, politikamentesen.
A politikamentességet feltételként kell szabni egy szórakoztató, kereskedelmi műsor esetében?
Igen. Amúgy nem értem: a kereskedelmi rádiózás és televíziózás miért nem működhet kizárólag gazdasági alapon, a piac szabályai szerint? Hogy lehet, hogy az ORTT mint felügyelő szerv politikai pártok delegáltjaiból áll össze? Mi a fenét keres itt a politika? Ha a médiát a rendszerváltás óta szabadnak szeretnénk tudni, talán nem nekik kellene felügyelniük.
Mi változott a kereskedelmi rádiózásban a rendszerváltás óta?
Az obszcén és vulgáris témák sokkal erőteljesebben vannak jelen, mint pár éve. Eközben a rádiózás sokkal profibb lett. Hisz legalább olyan komoly szakma, mint az űrkutatás. Idejöttek az amerikaiak, és mintha műszerrel mérnék, megszondázták a piacot. Az adatok alapján dekázták ki, milyen zenék szóljanak a Slágerben, majd mindezt megtűzdelték olyan termékekkel, mint a Bumeráng. Ehhez ebben az országban csak nagyon kevesen értenek.
Bármekkora volt a profizmus, a Sláger hamar kénytelen volt zenei profilt váltani.
Kezdetben a hatvanas–hetvenes évek örökzöld amerikai zenéjét játszotta a rádió, ami ugyan felüdülést jelentett, ám rá kellett ébredni: az amerikai dalokon kevés magyar nosztalgiázik. Lassan, nagyon óvatosan zajlott az átpozicionálás. Hetekig ültek itt a programszakértők, és hatalmas kutatások adataiból finom érzékkel lőtték be a rádió zenei kínálatát.
A Sláger amerikai tulajdonosai mit szóltak a frekvencia elvesztéséhez?
Nem hitték el. Még a kihirdetés előtt leültem vacsorázni az Emmis elnökével. Kérdeztem tőle: Jeff, mi a B terv? Azt mondta: csak A terv van. Pedig próbáltam neki magyarázni: elveszíthetjük a frekvenciát. Győzködtem, bárkihez megy tárgyalni, hívja fel a figyelmét, hogy a helyzet nemzetközi befektetői problémákat vonhat maga után, vagy akár az amerikai szenátus tiltakozását is. És mégsem volt B terve. Azzal a romantikus amerikai beállítottságával jött ide, hogy mi vagyunk a legjobbak, tehát nyernünk kell.
Tavaly a két nagy párt a médiatörvényt módosítva megszavazta, hogy a Sláger és a Danubius pályáztatás nélkül működhessen tovább. Más kérdés, hogy Sólyom László indítványára az Alkotmánybíróság megvétózta a döntést. Akkor persze az amerikaiak sem hiányolták a versenyt.
Valljuk be, jogi értelemben igaza volt Sólyom Lászlónak. Legyen verseny. De tiszta!
A parlamenti szavazásból az Emmis vezetői is láthatták: a politika két oldala, ha az érdekük úgy kívánja, összefog.
Mégis száz százalékig hittek az A tervben. A döntés után az elnök – életében először – felhívott, és anynyit mondott, Gábor, harcolni fogunk. És hirtelen B, C és D tervvel is előálltak.
A hallgatók is meglepően hevesen reagáltak. Sok helyen látni a szolidaritásukat felszalagozott antennával kifejező autósokat.
Valahogy sikerült elérni, hogy a hallgatók bevegyenek a családjukba, a baráti körükbe, hisz minden reggel ott vagyunk a kocsijukban vagy az asztaluknál. Ezért természetes nekik, hogy Bocsit és Lajost hátba veregetik, vagy lecsókolják az utcán. A Sláger eltűnését úgy élik meg, hogy erőszakkal elveszik tőlük, amit szeretnek, ráadásul meg sem kérdezték őket.
A politika is jól tudja, hogy milliók hallgatják önöket.
Nem értik, hogy mi pont azért lettünk ennyire hallgatottak, mert pártállástól függetlenül mindenki szerethet bennünket. Senkit nem köpött le a szomszédja, ha azt hallotta tőle, hogy a Sláger Rádiót hallgatja. Ránk nem mondhatta senki, hogy ez balos vagy jobbos rádió... Itt a Lajos. Gyere, ülj le.
Arról beszélünk éppen, hogy a politika a kereskedelmi médiumokba is próbál beszivárogni.
Boros Lajos: Most éreztük csak meg, hogy az amerikaiak ernyője eddig megvédett bennünket. Azt persze érzékeltük, ha egy a politikához akár csak áttételesen is kapcsolódó témát dobunk be a műsorba, azonnal éles reagálások jönnek. Évek alatt megtanultuk, hogy megosztó társadalmi kérdéseket nem feszegetünk. Ettől függetlenül is percenként voltunk rohadt fasiszták, büdös zsidók vagy szemét kommunisták.
Mi abban reménykedünk, hogy a Sláger, így a Bumeráng továbbra is hallható lesz. Vagy legfeljebb egy pici szünet várható. De ezt egyelőre nem tudjuk.
A rádió vezetőségétől tudtuk, hogy a politika a háttérben nagy erővel nyomul a frekvenciákra. De mire félni kezdtünk volna, mindig volt egy pozitív hír. Vagy a fülünkbe súgta valaki, hogy mégiscsak tisztességes lesz a verseny. Már azon megdöbbentünk, hogy az utóbb nyertes két csapat egyáltalán beadta a pályázatát. Arra számítottunk ugyanis, hogy olyan kicsi, de tapasztalt rádiók vagy hálózatok jelentkeznek, amelyek országossá akarnak válni. De sajnos nem a szakmailag legmegfelelőbbek lettek a befutók.
Mindkét nyertesnek van már rádiója: az Est Médiának ott a Radiocafé, az Adveniónak a Lánchíd Rádió.
Persze, a rádiós tapasztalat a pályázaton pluszpontot is ért. De azt azért tudjuk jól: egyik tulajdonos sem a már meglévő adóját másolja le nagyban. Egyébként az is elképesztő, hogy a két nyertes a bevételének 50, illetve 55 százalékát ajánlotta fel, miközben mindenki más 10-15 százalékot kínált. Ennyi pénzt valamennyi piaci elemző szerint lehetetlen kigazdálkodni.
A nyertesek azért ajánlhatták ezt a magas százalékot, mert kereskedőház-rendszerben működnek. Azaz a bevétel bizonyos költségek levonása után kerül a rádiókhoz.
Igen, csakhogy ezt a pénzt először meg kell termelni. A Sláger Rádió 12 éve van a piacon. Az induláskor úgy tervezte, 4 év alatt lesz nullszaldós, végül 7 év kellett hozzá. Ráadásul, amikor elkezdték, bővülő rádiós reklámpiacot jósoltak a trendek. Ehhez képest szűkült, és azóta is zsugorodik. Most egy prosperáló rádió helyén egy ismeretlen kezd működni, így kezdetben a hallgatottság visszaesésére is számíthatnak.
Hallani olyan elméletet, hogy pártokhoz köthető forrásokból finanszírozzák a leendő rádiókat, ami felboríthatja a piac törvényeit.
Minden rádiónak vannak politikai kapcsolatai. Ettől függetlenül az elmúlt 12 évben a piac lényegében gazdasági alapon működött. Hogy ez most változik-e, nem tudom. Azt viszont messziről látni, hogy az új rádiók gazdaságilag nem nyereségorientált konstrukciók.
A Financial Times cikke szerint a Slágernek és a Danubiusnak még a pályáztatás előtt a két nagy párt képviselői felajánlották: meghoszszabbítják a frekvenciaengedélyüket, ha az egyik csatornába az egyik párt, a másikba a másik szállhat be tulajdonostársként. Barbara Brill, a Slágert tulajdonló Emmis médiacég alelnöke pedig azt nyilatkozta: „Egyértelműnek tűnő módon alkut ajánlottak azért, hogy a párt bennünket támogasson a pályázaton.”
Nincs olyan médiavállalkozás, amelynek vezetői ne beszélnének politikusokkal. Ezért is lepődtünk meg, amikor kiderült, a politika miatt szűnhetünk meg. Megdöbbentünk, hogy ebben az országban tényleg bármit meg lehet csinálni. Az egészben az a vicc, hogy még csak nem is nagyon szégyellték az ügyet.
Mindkét nagy párt azt mondja: ők nem befolyásolták a döntéshozókat.
Pedig aki benne van a folyamatokban, pontosan tudja, hogy így volt.
1997-ben a két kereskedelmi televízió indulása is botrányos volt. Nyert a TV 2 és az RTL Klub, a bíróság pedig két év után kimondta, hogy törvénytelenség történt. Az Írisz TV lett volna az egyik befutó, amely addigra persze becsukott. Most a Sláger perel – mindez vele is megtörténhet.
A Sláger mindent elkövet, hogy a per kimeneteléig életben tartsa a terméket. A jogászok nagyon optimisták. Nem véletlenül hangsúlyozta Majtényi László volt ORTT-elnök, hogy a döntés jogilag megtámadható. Gyorsított eljárással egy év alatt eldönthető a vita, és győztes per esetén visszatérhetünk a frekvenciánkra.
Tényleg bízik a folytatásban?
Megviseltek a történtek. A rádió reggeli műsora, a Bumeráng a mi gyermekünk Boros Lajossal. Annak idején Cappuccino néven még az állami Danubius Rádióban találtuk ki. Az 1995-ös privatizáció után a Danubius külföldi tulajdonosa készített egy országos felmérést. Az eredményből egyértelmű volt, hogy a hallgatók a Cappuccinót akarják. Amikor 1996-ban áttekertünk a Slágerre, névcserével ugyan, de ment tovább a műsor. Számunkra a rádió nem csupán kaland. 1990-ben elkezdtünk valamit, ami most, 2009-ben is tart. A Bumeráng ma a leghallgatottabb és a legeladhatóbb termék a magyar rádiós piacon. És most kidobnák a kukába? Nem tudom elhinni.
A sajtóban először az jelent meg, hogy a TV 2-nél folytatja. Majd az, hogy a Bumeráng az egyik győztes rádióban, a Neo FM-en lesz hallható. Nem árulás ez?
A TV 2-vel nem tárgyaltam. A Neo FM valóban megkeresett bennünket, körülszimatoltuk egymást, de ajánlattétel nem történt. Azt mondták, ha a Sláger Rádió megszűnne, őket nagyon érdekli a Bumeráng. Számunkra pedig – miért tagadnám – létfontosságú, hogy a műsorunkat a jövőben is hallhassa a közönség. Ha az utolsó ajtó is bezárulna a Sláger előtt, el kell gondolkodni, melyik csatornán folytathatjuk. Méghozzá függetlenül, politikamentesen.
A politikamentességet feltételként kell szabni egy szórakoztató, kereskedelmi műsor esetében?
Igen. Amúgy nem értem: a kereskedelmi rádiózás és televíziózás miért nem működhet kizárólag gazdasági alapon, a piac szabályai szerint? Hogy lehet, hogy az ORTT mint felügyelő szerv politikai pártok delegáltjaiból áll össze? Mi a fenét keres itt a politika? Ha a médiát a rendszerváltás óta szabadnak szeretnénk tudni, talán nem nekik kellene felügyelniük.
Mi változott a kereskedelmi rádiózásban a rendszerváltás óta?
Az obszcén és vulgáris témák sokkal erőteljesebben vannak jelen, mint pár éve. Eközben a rádiózás sokkal profibb lett. Hisz legalább olyan komoly szakma, mint az űrkutatás. Idejöttek az amerikaiak, és mintha műszerrel mérnék, megszondázták a piacot. Az adatok alapján dekázták ki, milyen zenék szóljanak a Slágerben, majd mindezt megtűzdelték olyan termékekkel, mint a Bumeráng. Ehhez ebben az országban csak nagyon kevesen értenek.
Bármekkora volt a profizmus, a Sláger hamar kénytelen volt zenei profilt váltani.
Kezdetben a hatvanas–hetvenes évek örökzöld amerikai zenéjét játszotta a rádió, ami ugyan felüdülést jelentett, ám rá kellett ébredni: az amerikai dalokon kevés magyar nosztalgiázik. Lassan, nagyon óvatosan zajlott az átpozicionálás. Hetekig ültek itt a programszakértők, és hatalmas kutatások adataiból finom érzékkel lőtték be a rádió zenei kínálatát.
A Sláger amerikai tulajdonosai mit szóltak a frekvencia elvesztéséhez?
Nem hitték el. Még a kihirdetés előtt leültem vacsorázni az Emmis elnökével. Kérdeztem tőle: Jeff, mi a B terv? Azt mondta: csak A terv van. Pedig próbáltam neki magyarázni: elveszíthetjük a frekvenciát. Győzködtem, bárkihez megy tárgyalni, hívja fel a figyelmét, hogy a helyzet nemzetközi befektetői problémákat vonhat maga után, vagy akár az amerikai szenátus tiltakozását is. És mégsem volt B terve. Azzal a romantikus amerikai beállítottságával jött ide, hogy mi vagyunk a legjobbak, tehát nyernünk kell.
Tavaly a két nagy párt a médiatörvényt módosítva megszavazta, hogy a Sláger és a Danubius pályáztatás nélkül működhessen tovább. Más kérdés, hogy Sólyom László indítványára az Alkotmánybíróság megvétózta a döntést. Akkor persze az amerikaiak sem hiányolták a versenyt.
Valljuk be, jogi értelemben igaza volt Sólyom Lászlónak. Legyen verseny. De tiszta!
A parlamenti szavazásból az Emmis vezetői is láthatták: a politika két oldala, ha az érdekük úgy kívánja, összefog.
Mégis száz százalékig hittek az A tervben. A döntés után az elnök – életében először – felhívott, és anynyit mondott, Gábor, harcolni fogunk. És hirtelen B, C és D tervvel is előálltak.
A hallgatók is meglepően hevesen reagáltak. Sok helyen látni a szolidaritásukat felszalagozott antennával kifejező autósokat.
Valahogy sikerült elérni, hogy a hallgatók bevegyenek a családjukba, a baráti körükbe, hisz minden reggel ott vagyunk a kocsijukban vagy az asztaluknál. Ezért természetes nekik, hogy Bocsit és Lajost hátba veregetik, vagy lecsókolják az utcán. A Sláger eltűnését úgy élik meg, hogy erőszakkal elveszik tőlük, amit szeretnek, ráadásul meg sem kérdezték őket.
A politika is jól tudja, hogy milliók hallgatják önöket.
Nem értik, hogy mi pont azért lettünk ennyire hallgatottak, mert pártállástól függetlenül mindenki szerethet bennünket. Senkit nem köpött le a szomszédja, ha azt hallotta tőle, hogy a Sláger Rádiót hallgatja. Ránk nem mondhatta senki, hogy ez balos vagy jobbos rádió... Itt a Lajos. Gyere, ülj le.
Arról beszélünk éppen, hogy a politika a kereskedelmi médiumokba is próbál beszivárogni.
Boros Lajos: Most éreztük csak meg, hogy az amerikaiak ernyője eddig megvédett bennünket. Azt persze érzékeltük, ha egy a politikához akár csak áttételesen is kapcsolódó témát dobunk be a műsorba, azonnal éles reagálások jönnek. Évek alatt megtanultuk, hogy megosztó társadalmi kérdéseket nem feszegetünk. Ettől függetlenül is percenként voltunk rohadt fasiszták, büdös zsidók vagy szemét kommunisták.
A legutóbbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni
Éljen a " független" rádiózás.A marxista egyetememre, és a pol - beatos múltam ra esküszöm, mi semlegesek voltunk, nyilatkozta Lali gyerek, a Fedél nélkül kutúrális rovatában.
Akkor lehet nyomatni, mint régen: Lali ,tartsd a vitorlát .. halleluja.., Bocsi húzd az evezőt hallejúja.
"Jordán vize sebes nagyon , anyád vár a túlparton "
Halle.. halle... halle... hallelúja.
Te mocsadék! Mit Jordánozol Te itt? Ki a franc hívott! Már mindenhol Ti szivárogtok elő?
Mit keres itt a Bochkor ? A bumeráng kereskedelmi adón ment, tetszettek volna jól pályázni... akit nem érdekel a politika, az hamar a lefolyóban találja magát...
meg is érdemlik..
Irogattyú
"Te mocsadék! Mit Jordánozol itt? Ki a franc hívott? MÁR mindenhol Ti szivárogtok elő?"
Szeretem ezt a hangot. Olyan megértő, és toleráns.
Nem olyan, mint az a sok mucsai szélsőséges, aki elveszti a kontrollt , és kivetkőzik magából. Hiába, minket Dob utcaiakat ez különböztet meg a csőcseléktől.
Miért, mit gondoltál, mind birkák vagyunk, akik tűrjük, hogy az emberiséget Ti osszátok fel kényetek, kedvetek szerint? Ti semmi mást nem tudtok, csak a primitív bunkókat uszítani hol a zsidókra, hol a "kommunistákra", hol a cigányokra! Ti vagytok a métely, nem azok, akikre Ti mondjátok! De fel tudjátok húzni az orrotokat, amikor olyant kaptok a képetekbe, amiről azt hiszitek, hogy csak a Ti jogotok alkalmazni. Jobb lenne, ha kezdenél hozzászokni ehhez a hanghoz! Nem mi kezdtük!
Ezek az ún. kereskedelmi rádiók folymatosan az igénytelen, tartalmatlan, gyeneg popzenét játszák (pedig a popzenében is vannak igényesek és jók). Namármost: nem mindegy, hogy milyen nevű adó csatornájáról hallgatjuk ugyanazt a zenét?
Bochkorhoz: lehet, hogy nincsenek sokan velem egy véleményen, de nekem a Bochkor-Boros féle reggeli műsorok erőltetten jópofáskodók, magamutogatók, nevetségesen tartalmatlanok voltak. Olykor szinte idegesítően alacsony színvonalúak. Én nem sajnálom, hogy megszűnnek. Ugyanakkor tudom, hogy manapság ezt "eszi" a hallgató közönség, így biztosan vissza fognak térni valamelyik csatornán. Sajnos.
Irogattyú, te olyan elmebeteg vagy, hogy még egy trágyadombon se lenne helyed...
Gyuri: nagyon egyszerű a megoldás, ha nem tetszik, kapcsold ki a rádiódat...
holicska! A probléma az, hogy nem csak rólam van szó. Ezeket a műsorokat mások is hallják (mégha nem is hallgatják hosszan). Tehát azt gondolom, attól, hogy én máshova kapcsolok, vagy kikapcsolok, Bochkor-Boros színvonaltalan műsora még tovább folyik a rádióból és igénytelenségével fertőzi a közizlést. Egyébként, amit ön írt, pontosan ezt mondta Náhlik Gábor is, amikor a TV elnöke volt. Neki sem adtak igazat. Voltaképpen és közvetve: az én pénzem is benne van a kereskedelmi rádiókban, így jogom (mi több, kötelességem) véleményt nyilvánítani azok színvonaláról. Csak azért, mert vannak emberek, akiknek ez a színvonal tetszik, még nem lehet ez a minta!
Nem is érezném jól magam Rajtatok...
"a helyzet nemzetközi befektetői problémákat vonhat maga után" - ez egy kicsit nagyképűen hangzik. De hát bizony, mennyivel egyszerűbb lett volna ez, ha sikerül:
Az Országgyűlés tavaly év végén tett egy kísérletet a patthelyzet feloldására: felhatalmazta a hatóságot(ORTT), hogy kivételesen, pályáztatás nélkül is meghosszabbíthatja a Sláger és a Danubius engedélyét. Az államfő azonban - aki az új szereplők piacra lépésének akadályát látta a lehetőségben - a döntést az AB elé utalta.
Nem is érti senki, hogyan történhetett meg az, hogy 7 év után lejárt a bérleti jog, újra kellett pályázni, és el lehetett rajta bukni. Az USA-ban is biztosan úgy van(a kapitalizmus Mekkájában!), hogy 7 évre vesznek bérleti jogot és azután azt örökre szólónak tekintik. Minden bizonnyal így van.
Ha ilyen egyszerű lett volna, akkor miért vette a Majtényi a kalapját? Itt valami nagyon nem gömbölyű, persze, csak azoknak, akik mélyebben belegondolnak a dolgokba. Itt nagyon szép pénzekről van szó, amik már a kampány idején is felhasználhatók lehetnének. Csak arra van szükség, hogy az a pár millió hallgató automatikusan az új adókat kezdje el hallgatni. Hát, majd meglátjuk!
Bevallom nem sokat értek a pályáztatás,az ORTT és más magas színtű avatott tudományokhoz.
De az FM sávokban van jó pár száz kiadható frekvencia.
Miért kellett akkor eltakarítani ezeket?
Netán nincs hely a pártrádiók számára?
Mert a mostani médiaesemények felettéb furán esnek egybe.
PL.napkelte esete,rádiók stb...
Közelednek a választások....
Irogattyú #11
Hogy miért vette a kalapját az jó kérdés, ugyanis ő volt a pályázat kidolgozóinak egyike, hivatalból az ORTT elnökeként. Ők alkották meg a feltételeket, ez jött ki belőle.
Miért gondolod azt, hogy más nem gondol bele "mélyebben"? Mert az jön ki, mint neked? De ide is beteszem:
http://gazdasagiradio.hu/cikk/35851/
"Megemlítette a pécsi vízszolgáltató cég, illetve a rádiófrekvenciák ügyét, kijelentve: az első kérdés egy helyi önkormányzattal kapcsolatos, a másodikban egy független hatóság döntött a gazdaságilag legjobb ajánlat alapján.
Na akkor még egyet:
A frekvenciákat hét évre, 2004-ig nyerték el. A Sláger viszont 2001-ben felhagyott a műsorszolgáltatási díj és a kirótt késedelmi kamatok fizetésével. A testület az év novemberében odáig jutott, hogy felmondta a Sláger szerződését: a tartozás akkor már másfélmilliárd forintra rúgott. A Sláger bíróságon támadta meg az ORTT döntését.
A rádió és az ORTT között már több mint két éve húzódott a műsorszolgáltatási díj módosítása körüli vita. A hatóság 2001-ben már próbálkozott a Sláger Rádióval kötött szerződés felmondásával, de a Fővárosi Bíróság akkor – a rádió keresetének helyt adva – törvénytelennek nyilvánította az ORTT lépését. A testület felszámolási eljárás megindítását is kezdeményezte, de kérelmét a Pest Megyei Bíróság elutasította.
2002 végére végül sikerült megegyezni a Slágerrel: a rádió vállalta, hogy még 2003 elején kifizeti a 2004-es teljes koncessziós díjat (mintegy négymilliárd forintot), cserébe viszont a törvényi lehetőséggel élve 5 évre meghosszabbították a koncessziót – az 1997-ben ajánlott éves díjnál 70 százalékkal alacsonyabb áron (négy évre egymilliárdért).
A versenyegyenlőség és az üzleti korrektség megőrzése érdekében közvetlenül a Slágerrel kötött megállapodás után a testület a Danubius Rádiónak is hasonló feltételeket ajánlott a szerződés meghosszabbítására.
Kedves "rádiósok"!
Igazatok van. A politika tényleg mindenen rajta hagyja piszkos nyomát, mint a meztelen csiga a nyálat.
1, Gondolkozzatok már el rajta, hogy ki, ill. kik a felelősek ezért!
Kiknek jó, azha körülöttünk minden csak zűllik, hanyatlik?
2, Állati gyorsan át szoktam kapcsolni azokról az adókról, ahol ittas, a saját primitív vicceiken röhögő fazonokkal telt meg az éter. T. a kivételnek, de a felelős újságírásról a legtöbb műsorvezetőknek a leghaloványabb lila gőze sincs. A rétegműsor sem lehet nívótlan, mint ahogy pl. a hangerő sem pótolhatja a műértéket.