Új könyve – Mint patak a sziklák közt – folytatása A komáromi pontonhíd és A valóság erejével című köteteinek, amelyekben a magyar történelem sorsfordítóit elemezte. Egyébként nem történész, hanem közgazdász. Miként magáról mondja: „A tények embere.” Most megjelent művében fölteszi a kérdést: valójában mire is emlékeztet a Trianon-emléknap, amelyet éppen egy éve iktatott törvénybe első intézkedéseként Orbán Viktor kormánya? KARÁCSONY ÁGNES interjúja.
- Mostani könyvében újramagyarázza az előző két kötetét: történelmi úttévesztéseink, bukásaink és traumáink sokszor a soviniszta magyar felsőbbrendűségből fakadtak. Kudarcainkból soha nem tanultunk, hibáinkat ismételjük.
– Már első könyvem, A komáromi pontonhíd megírását is az a tudatlanság, azok a fél- és álismeretek „ösztönözték”, amelyekkel ilyen-olyan társasági beszélgetésekben szembesültem. Ahogyan még tanult embereket is könnyen foglyul ejtenek kudarcos történelmi eseményeink önfelmentő mítoszmagyarázatai „sanyarú balsorsunkról”, hogy minket mindig gyalázatosan megaláztak, tönkretettek idegen és megszálló nagyhatalmak, bennünket folyton belekényszerítettek csatákba, háborúba, mészárlásba, jogfosztásba. S Magyarország vétlen volt mindenben, bukásaink is tőlünk függetlenül következtek be. Az volt a célom, hogy csakis a tények alapján mutassam be: történelmi tragédiáink jelentős részének „rendező elve” – évszázadokra visszavezethetően – valójában a soviniszta magyar felsőbbrendűség, amely önhittség már össznépivé vált a huszadik század fordulóján.
- Ha meg nem sértem: mintha kicsit megszállottjává vált volna ennek a témának.
– Eleinte kedvtelésből kezdtem kutatni, azt gondoltam, „földobom” a nyugdíjaséveimet. Csakhogy minél jobban elmélyültem a dokumentumokban, annál erősebben éreztem, hogy a magánhóbortot felváltja bennem a közéleti értelmiségi felelősség. Az, hogy a nyilvánossággal is megosszam „újrafelfedezéseimet” a társadalom tudatát romboló irredenta-könnyes tévelméletekről, az álságos „magyar szenvedéstörténetről”. Vagy arról, hogy Károlyi Mihályt „országvesztőnek” kiáltják ki, noha amikor miniszterelnök lett, gyakorlatilag már nem létezett Nagy-Magyarország. Valaki egyszer azt mondta nekem: „Van benned valamilyen misszionárius hajlam.” Úgyhogy igaz lehet a megszállottság is, amennyiben következetességet érthetek ezen: nem a saját előítéletemhez, szubjektív feltevéseimhez keresek igazoló jelentéseket, hanem a történelemből kibontható igazságot kutatom. Tehát nem „Csernok Attila igazságát”. A tényeket fésülöm össze. És ki-ki azt kezd velük, amit csak akar.
- Új kötetében kritikusainak a támadásait is felidézi, akik nevezték „hazaárulónak”, „botcsinálta történésznek”, „baloldali provokátornak”. Könyve „védőbeszéde” is egyben?
– Nem magamat védem, hanem a tényeket, a történelmet. Az efféle gyűlölettámadások éppen azt igazolják vissza, amiről írtam. Hirtelen megint annyi felsőbbrendű ember lett ebben a hazában. Akad jobboldali történész, aki felrótta nekem: könyveimmel „a múltért vívott harc új szakaszába lépett”. Aki ilyet mond, bevallja, hogy ő maga politikai harci terepnek tekinti a történelmünket. Dehogy akartam én csatát indítani a múltért! Megkaptam azt is, hogy „nem korrekt utólag ítélkezni a múltról”. A hatalom alkotmányosan is ítélkezhet a történelemről, míg másoknak tiltott a múltról való beszéd is? Azok ítélkeznek, akik fölmentik a történelmi felelősség alól Horthy Miklóst vagy Tisza Istvánt, és most emlékművet emelnek nekik, míg Károlyi Mihály szobrára a „hazaáruló” táblát teszik ki. Én nem ítélkezem a történelem fölött, ezt amúgy sem tehetné meg egyetlen történész sem, ráadásul én még „szakértő” sem vagyok. Ugyanakkor megítélem egyes politikusok tetteit, mert megítélhetők. Nem feledve, sőt idézve azokat a józan gondolkodókat – Bibó Istvánt, Márai Sándort, Illyés Gyulát, s hosszú a sor még –, akiknek szellemi és történelmi iránymutatása, hazaféltő aggódása példa előttem. Illyés írta: Károlyit „aljapolgári politizálással buktatták el tiszteletreméltó pályáján”. Márai 1949-es naplójában attól óvta a magyarokat, nehogy újraéledjen „torzabb és elvadultabb alakzatban a Horthy-világ kísértetjárása”, mert az végzetes lenne Magyarország számára.
- Trianonra ebben a művében is hosszan kitér. Feleleveníti azt is: amikor annak idején Antall Józsefék Trianon-megemlékezést tartottak a Parlamentben, a Fidesz tiltakozásképpen kivonult az ülésteremből. Tavaly épp ilyenkor viszont első intézkedése volt Orbán kormányának, hogy a „nemzeti összetartozást” Trianon-törvénybe iktassa a Trianon-emléknappal és az „Isten a történelem ura” kitétellel együtt. Ön fölteszi a kérdést a kötetében: valójában mire is emlékeztet ez az emléknap?
– Még jóval Trianon előtt mondta Széll Kálmán miniszterelnök, hogy „a magyarok a magyarok számára foglalták el az országot, nem másoknak, és teljesen jogos a magyar szupremácia és hegemónia”. A magyar felsőbbrendűség minden arroganciájával, az itt élő nemzetiségekkel szembeni jogfosztásával a nemzeti identitás szimbóluma volt abban az időben. Hozzáteszem: a nemzetiségekhez képest a magyarok kisebbségben voltak „Nagy-Magyarországon”. Mindenesetre Széll Kálmán most névadója Orbán Viktor „felemelkedésprogramjának”. Szervesül ezzel a Trianon-törvény, amelynek szellemisége ürügy a gyűlölet és a keserűség ébrentartására. Aggódva figyelik a térségben, hogyan éleszti újra Orbán a magyar felsőbbrendűséget: a határon túli magyarság kettős állampolgárságot kapott, amelyet hamarosan követ a választójog megadása is. A magyar miniszterelnök úgy hátrál ki Európából, hogy közben tüzeket lobbant a szomszéd országokban. Különben már előző könyvemben is foglalkoztam azzal, milyen soviniszta hamisítás azt állítani, hogy „Nagy-Magyarországot” elrabolták tőlünk. Az 1920-ban elcsatolt területeken mintegy huszonöt százaléknyi magyar élt. Erre jobbról nekem estek: Trianon érzelmi kérdés, amely úgysem érinti meg a baloldaliakat, sem a liberálisokat. Valóban nehéz értelemmel vitázni azokkal, akik nacionalista gőgjüknek engedve megcsapolják a tényeket.
- Mindenesetre könyvéből az a következtetés is levonható: új államalapítás zajlik nálunk. Orbán „szent koronás” országot akar, vatikáni szövetséget, ellenségnek tekinti Brüsszelt, „pogányoknak” a hazai baloldali és liberális ellenzéket.
– Orbán saját mítoszállamát akarja megteremteni téveszmékből. A tudatlanság előny a mai hatalom számára, amelynek politikai eszköze a társadalom indulati megosztottságának mélyítése. Na, de mi a kiút, kérdezik tőlem egyre gyakrabban barátaim, olvasóim a közönségtalálkozókon.
- Van rá válasza?
– Súlyosan beteg lelkű országot, meghasonlott nemzetet – Bethlen Istvánt idézve – csak közösen lehet gyógyítani. A kiutat a demokratikus erők együttműködésében látom. Szlovákiában sok kis párt közösen buktatta meg Ficót és kormányát.
- Mégis: ki kivel és hogyan működhetne együtt itthon?
– Ebben pillanatnyilag nekem is vannak kétségeim. De a következő egy évben minden bizonnyal újraformálódik majd a honi politikai élet, új demokratikus mozgalmak, egyesülések alakulhatnak. Baloldali vagyok, ám hiányolok egy hiteles baloldali pártot. Szükség van egy hiteles szabadelvű és egy civilizált konzervatív pártra is. A Fidesz nem mérsékelt jobb, hanem gátlástalan rohamosztag. Azt is gondolom: nem különféle nézetekből „összeollózott” vegyes pártok kellenek, hanem külön-külön tiszta ideológiájúak. És fel kellene ismerniük – ha úgy tetszik – a 21. század parancsát: dialógusuk nélkül nincs, nem lesz egységes Magyarország. Márpedig csak egy Magyarországunk van.
HozzászólásokÖsszesen: 16 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
E.Benes tette a dolgát /cseh oldalról/ képes volt együttműködni ha kellett a moszkvai kommunistákkal, baloldallal, mindenkivel stb.mig a mi politikusaink Horthy-val az élen betiltotta és üldözte a baloldali kommunistákat és "bolsevista" lózungok álomvilágokhoz hasonló ábrándokat kergetett.Benes a londoni cseh emigráns kormány fejeként Sztálinnal is találkozott személyesen /pedig moszkvában is volt cseh képviselet akikkel együttműködött/ roppant érdekes és agyafurt volt az érvelése Sztálin előtt.Történészeink sajnos leszerepeltek, mivel képtelenek még ennyi idő után is feltárni a trianoni okokat, irományaik csak vitainditónak alkalmas.
T. elefes !
Sajnálom, hogy én viszont az Ön gondolkodás módját nem értem.
A hozzászólását olvasva arra gondoltam, hogy azt tartja furcsának, hogy miért keverem bele Benest a Trianoni tárgyalásokba.
Az az Eudard Benes, akinek az 1945-ös törvényét még a mai napig érvényben tartják, az megegyezik azzal a Benessel aki már 1915-ben csatlakozott Tomas Masarikhoz, az előzetes tárgyalások során szembehelyezkedtek a monarchikus rendszerrel.
Benes 1918 nov 3-án a genfi elvek alapján fogalmazta meg javaslatát a Monarchiával kötendő fegyverszünet Csehszlovákiát érintő kérdéseiről. Jegyzékének első pontjában a hadi foglyok hazaszállítását kérte, hogy a cseh hadsereg megszállhassa Szlovákiát, amelyet különben a bolsevizmus fenyeget.
Az egésznek a lényege, hogy a Padovai Fegyver Szüneti megállapodást követően, az össze utód ( később Kis-Antant- ) állam képviselőivel folyamatosan tárgyaltak a béke kötés feltételeiről, ahová a magyarokat sehová nem hívták meg.
Oldalakat lehetne még idézni Ormos Mária könyvéből, mely könyvet 60 évvel a Béke Szerződések lezárulta után, amikor a levéltárak megnyitásra kerültek, írta meg, számtalan szó szerinti idézettel.
Köszönöm a jó kívánságait.
Üdvözlettel : aksiz
Kedves aksiz!
Bocsánatot kérek, ha önérzetében megsértettem. Nem állt szándékomban. Nem tudhattam, hogy nem ismeri az úgynevezett szőke nős vicceket. Hozzászólásomat ne vegye kioktatásnak! Nem is annak szántam. A jókívánságaimat is fogadja jó szívvel.
Még csak egy kérdés. Mi az ami miatt szembe megyek a forgalommal, mert ezt a nagy kioktatásban elfelejtette megírni ?
T. elefes !
Kit nem tart elég hitelesnek, Ormos Máriát, vagy Károlyi Mihályt ?
Feltételezem, hogy nem olvasta egyiket sem, különben nem írna olyat amilyet írt.
Az Ön javaslata nélkül is sokat olvasok, és olvastam a múltban is. Trianonról például Raffay Ernő is írt, de én változatlanul Ormos Máriát tartom a mércének.
Egyébként azt hiszen a fórumra mindenki azt ír amit akar, legfeljebb ha elfogadhatatlan, akkor a moderátor törli. Egyikünk bejegyzését sem törölte a moderátor, úgy, hogy nyugodtan megírhatjuk a véleményünket változatlanul. Nekem minden esetre van egy szempontom, a véleményemmel senkit sem akarok bántani !!!!
Mindenesetre potyára és főleg mi miattunk vesztettük el a trianoni területeket Kun és Rákosi mindent megtett amit emberileg és politikusként lehetséges volt a trianoni szerződés hatálytalanitásáért vagy mérsékléséért.A jobboldali -keresztény politizálás /amely magát megtévesztően nemzetinek nevezi/ okozta a tragédiát.
Kedves aksiz!
Már meg ne sértődjön, de javaslom, ha időskori elfoglaltságai engedik, és egyébb akadálya nincs, járjon könyvtárba és olvasson! Most már lehet, egy adott témához kapcsolódóan, ez is az is hozzáférhető. Az így szerzett ismeretekhez csak a végén adja hozzá a személyes tapasztalatait! Ha ezek után is az a meggyőződése, hogy "mindenki szemben jön az autópályán" akkor hagyja a fenébe az egészet, és nyugodtan élje le hátralévő éveit abban a tudatban, hogy Ön az emberiség fejlődésében egy stabil, passzív fékező erő. Kérem! Egy próbát biztosan megér. Jó egészséget, és hosszú életet kívánok hozzá!
A történelem tanításunk elképesztően rossz voltáról eszembe jutott, hogy az 1950-es évek elején ( a Rákosi-rendszer alatt ) jártam iskolába, a történelem órákon szó volt a Tanács Köztársaságról, melynek a vezetői Korvin Ottó és Szamuelly Tibor volt, nekünk legalább is így tanították, Kun Béláról szó sem esett, - nem csoda, akit Sztálin kivégeztetett azt nem lehetett akkor dicsőíteni, már pedig 1919-ben "dicsőséges 133 nap" volt.
Trianonnal kapcsolatosan azért van néhány érdekesség. Magyarország É-i részét Benesnek köszönhetően Csehszlovákia kapta, és nem Szlovákia, mint ahogy most van. Az ország D-i részét pedig Jugoszlávia, ami pedig azóta már teljesen szét esett. Kárpátalja ugyan csak Csehszlovákiához tartozott, nem pedig Ukrajnához.
Fentiek szerint a trianoni döntésnek legalább a fele már megváltozott, csak a romániai és az ausztriai rész maradt változatlan.
Az elvett területeken élő magyarok jelentős része a mai napig megőrizte magyarság tudatát, őrzi a nyelvét, ezért legkevesebb, hogy az összetartozásunkat legalább egy emléknappal tanúsítsuk.
Ebben pedig fölösleges mindenféle hátsó gondolatot keresni.
A trianoni döntéseket /mert több volt !/ még III. világháború árán sem lehetne megváltoztatni azért mert már -rajtunk kivül- senki sem érdekelt erről vitát nyitni.Azonban nekünk magyaroknak óriási tanulságokat hordoz ha beszélünk róla , ha nem.Rávilágitott a jobboldali politizálás állam és nemzetvesztő tulajdonságaira, amelynél csak a burzsoázia előjogaival biztositott vagyona számit.Érdekes az egyik történész-újságiró véleménye az akkori magyar politika reagálásáról amelyet óriási hibának nevezett. Szerinte nem lett volna szabad aláirni a trianoni szerződést, oda állami küldöttséget küldeni stb. A Kun Béla vezette kormány meghivásához kellett volna ragaszkodni.A SZU és Kun nem ismerték el a trianoni diktátumokat.A történész a törököket hozza fel példának akik ilyen módon szegültek szembe a francia-angol törekvésekkel.
Valószínüleg az emberek kis része fog olyan műveket olvasni,amiből megérthetné történelmünknek ezt a részét.Másrészt vannak olyan politikai csoportok melyek méregként csöpögtetik az erre fogékonyak fülébe,hogy Trianon egy rendkívül igazságtalan döntés volt az ártatlan Magyarországgal szemben.Ráadásul ezt olyan előjellel teszik,mintha az egész folyamat visszacsinálható lenne.Teszik ezt saját hatalmi ambiciójukból.Sajnos a trianoni döntést,csak a III.Világháború árán lehetne megváltozttni,ezért a játszadozás ezzel a témával meglehetősen veszélyes.Sokkal ésszerűb lenne egy történelmi témájú televíziós sorozat,amiben értelmeznék múltunknak ezt a szakaszát,és akár a holokauszt témájával is szembe lehetne nézni.Mostmár.
Elírtam egy szót, helyesen: művét tartom irány mutatónak.
Nem ismerem Csernok úr könyvét, ezért arról nem tudok írni, de én a Trianon-emléknapot jónak tartom, különösen, hogy ezt elsősorban az iskolában kell megtartani. A múltat mindenkinek ismerni kell, de sajnos a gyerekek az iskolában a közelmúlt történéseit alig ismerik.
Trianonnal kapcsolatban Ormos Mária: Padovától Trianonig c. művét tartott irány mutatónak. Ezen kívül érdemes még elolvasni Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül c. önéletrajzi könyvét.
Mar nagyon vartam Csernok Ur tovabbi irasait. Vegre megirta a 3. könyvet.
Az elözö könyveiböl - 1. A komaromi pontonid,
2. A valosag erejevel
- mindenki sokat tanulhat, be kene vonni az iskolai oktatasba. (jellemzö a naivitasom tudom)
Ha Magyarorszagon valaha a nep ismet egy egyseget akar alkotni, akkor vilagosan kell latnia a sajat törtenelmet.
Akarmennyire is nem tetszik egyes partoknak, partvezetöknek vagy egyhazi embereknek, az igazsagot kell elmondani nem a sajat fantaziajukkal kiszinezett kepeket kell az egyszerü emberek fejebe belesulykolni.
A sok nezetelteres, ellensegeskedes abbol is fakad, hogy az emberek nagyresze nem tanult, nem ismeri a törtenelmet, csak a populista szonokok szavait hallja, elhiszi, isza amig megszedül töle.
Nem ellensegeskedni kell, hanem tanulni. Nem utalnigyülölni, irigyelni kell valakit aki valamit megert es elert, hanem igyekezni kell utolerni.
Orbán már csak ilyen, ahogy az érdeke kívánja. Antal József idején a Trianon megemlékezéskor kivonul az ülésteremből, a szoclib kormányzás ideje alatt szinte be sem megy a parlamentbe, ( ami a munkahelye? ), kordont bontogat, ami szerintem jogtalan volt. Tavaly pedig június 4-én Trianon emléknapot tartanak a Fideszesek, azóta pedig csak is a saját malmukra hajtják a vizet. Még a dolgos magyar le van ejtve, mondhatnám úgy is, hogy sz@rva-van a tehénnek. -Aljasok, gerinctelenek, tisztelet a kivételnek.
Ja igen . Talán akkor fidesz más ideológiát képviselt. Gumigerinc aljas bagázs.
Egy mocskos, szemét, aljas dolog volt Trianon, de már nagyon unom , hogy mindenhonnan, tévé, rádió,újság, lassan már a vízcsapból is ez ömlik.