2012. május 25. péntek - Orbán. Holnapi névnap: Fülöp, Evelin
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Orbán: Magyarország erősebb, mint volt
hirado.hu
2012. május 25. 09:17
Álomlakás a fideszes államtitkárnak: havi nettó 231 ezerért
Halász János
2012. május 24. 20:10
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Hatalmas ősi lény maradványaira bukkantak Patagóniában
2012. május 25. 09:57
Orbán: Magyarország erősebb, mint volt
hirado.hu
2012. május 25. 09:17
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Mount Everest másképpen....
nonest
-
2012.05.25 10:12
Heller Ágnes hazugsága
tramini
-
2012.05.25 10:08
Társalgó, 2012. május
tolstoy
-
2012.05.25 09:54
AMIRE MÉG AZ MSZP SEM VETEMEDETT!
anula
-
2012.05.25 09:17
Klubrádió - Vége
anula
-
2012.05.25 09:15
Tiltakozom a szabad topicnyitás lehetősége ellen
falusi
-
2012.05.25 08:59
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
anula
-
2012.05.25 08:42
Hát milyen országban élünk?
piréz
-
2012.05.25 08:33
Hmmm....
falusi
-
2012.05.25 08:16
Orbán a király !
anula
-
2012.05.25 06:27
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
AI: Súlyos visszaélésekhez vezethetnek az Orbán-kormány lépései
Fotó: Amnesty International
Tüntetés a sajtószabadságért
2012. május 24. 12:51
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Kedd, 2009. december 15. 08:02
Herskovits Eszter
írása
Csorba László a forró emlékezetről
A történelem kizsákmányolása
A történész, az ELTE docense nyerte el a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói posztjára kiírt pályázatot. Szerinte veszélyes következményekkel járhat, ha egy közösség nincs tisztában az általa használt jelképek történelmi vonatkozásaival. De kérdeztük arról is: kivédhető-e egyáltalán a történelem politikai „kizsákmányolása”? HERSKOVITS ESZTER interjúja.
Kezdeményezni fogja, hogy a Szent Koronát visszavigyék a Parlamentből a Nemzeti Múzeumba?
– Ha ez történne, biztosan jelentősen növekedne a múzeum látogatottsága. De a Szent Korona, ez a páratlan nemzeti és történelmi ereklye, a magyar államiság egyik szimbóluma a 2000/I. törvény alapján került át a Parlament épületébe. A törvényhozás hatáskörébe tartozik rendelkezni róla.
Ön egyszer azt mondta: a nacionalizmus elleni harcnak a nacionalista jelképek szabályozása az egyik legfontosabb területe. A Szent Korona persze önmagában nem nacionalista jelkép, de a jobboldalon nacionalista célokra is „felhasználják”.
– Az emberi kultúra jelhasználó kultúra: a jelképeknek óriási ideológiai erejük lehet. Minden közösségnek, csoportnak tisztában kell lennie azzal, milyen történelmi vonatkozásai vannak az általa használt jelképnek. Ha ennek nincs tudatában, az veszélyes következményekkel járhat. Például manapság érzelmileg sokan ragaszkodnak az egykor az Árpád-házhoz tartozást megjelenítő, sávos címer- és zászlódíszhez. De talán nem is tudják, milyen emberellenes mozgalmak sajátították ki ezt a jelképet a 20. században.
Tényleg azt gondolja, hogy a szélsőséges, radikális csoportok ne lennének tisztában az árpádsávos zászló, karszalag „üzenetével”? Hiszen épp a megfélemlítés a céljuk.
– Felelősségük ebben leginkább azoknak van, akik a híveiket manipulálják. Mert ők pontosan tudják, mit is akarnak ily módon üzenni – becsapva híveik egy részét.
Hasonlóan a jelképekhez, a magyarság őstörténetének mítoszai is a politikai propaganda részévé váltak. Ön is többször beszélt arról: a magyar őstörténettel kapcsolatos legendáknak a helyükre kellene kerülniük.
– A magyarság őstörténetéről gyönyörű mítoszok szólnak, amelyek a mesék, mondák révén már a gyermekkorban közel kerülnek mindannyiunkhoz. A tudomány azonban – a biztos tények szintjén – igen keveset tud igazolni ezekből a legendákból. Az ősi mítoszokhoz ugyanakkor napjainkban újabbak társulnak. Ma már külön irodalomról, egész sajátos szubkultúráról beszélhetünk, amelynek hívei azt állítják: a hivatalos tudomány eltagadja az „igazságot” a magyar nyelv és a magyar nép eredetéről. Nos, e mitikus őstörténet hívei valójában vallásos csoportként viselkednek.
Mit ért ezen?
– Tételeik elfogadását mindenkitől ugyanolyan erkölcsi kizárólagossággal várják el, mint a radikális hittérítők és prédikátorok. E kvázi vallás sajátossága, hogy központi hittételéről – az őstörténeti mítoszról – azt állítja: szaktudományos eszközökkel bizonyított igazság. Emiatt az erről zajló közbeszédben folyton kommunikációs zavar keletkezik: a racionális vita összekeveredik az igehirdetéssel – márpedig művelt ember nem vitatkozik vallásos meggyőződésekkel. Mindez azonban a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy vannak olyan politikai csoportok, amelyek rátelepszenek erre a mozgalomra, s megpróbálják a benne rejlő érzelmi erőt saját céljaikra használni. A nemzeti érzésnek nemcsak hazafias, patrióta változata van, hanem nacionalista, más nemzeteket morálisan alábecsülő formája is. Mivel pedig a mitikus múlt iránti rajongás könnyen párosul mások lenézésével, törekedni kell arra, hogy ilyenfajta visszaélés a történelemmel ne következhessen be a modern politikai vitákban.
Kivédhető egyáltalán a történelem politikai „kizsákmányolása”?
– Attól tartok, hogy teljesen sohasem. Mert a mindennapi ember számára a múlt idézésének egyik legfontosabb funkciója éppen az, hogy az aktuális döntéseit igazolja vele. A tudomány csak szakmai korlátok közé szoríthatja a múlt „használatát”, de ezt megszüntetni nem lehet.
Egyes történészek szerint a „nemzeti viták” abból is fakadnak: a baloldal 1956 után nem tudott mit kezdeni a nemzeti érzelmekkel, a jobboldal viszont arra törekedett, hogy „kisajátítsa” a nemzetet.
– Tény: a 20. században a történelmi baloldal legerősebb irányzatának, a szocialista mozgalomnak a központi gondolatához tartozott az internacionalizmus. Az a meggyőződés, hogy a nemzetek kora lejárt, és a proletárok nemzetközi összefogása meghaladja a nemzeti-nacionalista korlátokat. Ám hiába derült ki, hogy ez illúzió, a nemzeti gondolat „gyanússá” vált a pártállami diktatúra számára: hiányzott az ország valódi függetlensége, és a nemzethez tartozás élménye könnyen társulhatott a korszak „fő bűnével”, a szovjetellenességgel. A baloldalnak tehát a saját tradícióján belül – például a szociáldemokrácia múltjából – kellene megtalálnia a nemzeti hagyományhoz való szerves kapcsolatot, és így világossá tennie: a baloldali ember éppoly természetesen a nemzet tagja, mint a joboldali.
De lehetséges-e történelmi vitát nyitni ott, ahol a múlt még ennyire feldolgozatlan, mint nálunk?
– Fontos kérdés! Tény: a 20. századból még jócskán maradtak olyan kérdések, amelyek máig nem jutottak nyugvópontra. Ezek nem is igazi történelmi kérdések még, inkább egy nemzedék különféle csoportjainak eltérő emlékei ugyanazokról az eseményekről. Tipikus példa rá az 1956-os forradalom: két hétig zajlottak az események, és az ország különböző pontjain, de akár Budapest két különböző utcájában is másként élték meg a történteket. És nyilvánvalóan mindenki azt tartja az „igazi ’56-nak”, amit ő átélt. Ez a „forró emlékezet” állandóan befolyásolja a vitát, amely csak látszólag szól a múltról.
Mert valójában a jelenről szól.
– Igen – történeti formában. De a múlt igazából csak akkor ad használható értelmezési segítséget a jelenhez, amikor már történelemmé vált. Csak akkor lehet „magistra vitae”, az élet tanítómestere. Kell bizonyos távlat, amelyből a közösség tagjai elrendezik az egymásnak ellentmondó emlékeket, és történelmet „csinálnak” belőlük. Ezt a munkát a közösség nem spórolhatja meg. Illyés Gyula joggal figyelmeztet: „A megíratlan idő... ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.”
Vagyis ameddig ezek a történelmi események nem kerülnek a helyükre a magyar nemzeti emlékezetben, könnyedén válhatnak a politika eszközévé is?
– Ez sajnos elkerülhetetlen: a közelmúlt eseményei gyakorlatilag minden Kárpát-medencei családot érintettek így vagy úgy, s mindenki a saját optikáján keresztül látja az „igazságot”. A pszichológusok szerint az emberek hajlamosak arra, hogy emlékeiket öntudatlanul átalakítsák a jelen aktualitásainak tükrében. Ebből adódóan még hevesebb a múltidéző vita, ám ez nem feltétlenül hasznos jelenség: gyengítheti a közösségben élő, az aktuális feladatok megoldásához szükséges szolidaritást. Fontos, hogy vitatkozzunk a múltról. De nem jó, ha ezt ahelyett tesszük, hogy törekednénk a jelen konfliktusainak megoldására!
Hogyan látja történészként: mitől oldódhatnának a múlt feszültségei?
– Ha kikerül a jelenből az a generáció, amelynek tagjai most nem tudnak engedni abból, hogy a saját „forró emlékezetük” szükségképpen szubjektív tanúságát az egyetlen lehetséges igazsággá nyilvánítsák. Akkor majd jöhetnek végre a történészek, akik összegyűjtik a forrásokat, és megkezdik lassanként a tudományos álláspontok kialakítását.
És a politikai vita feloldásában lehet valami feladata a Nemzeti Múzeumnak? Vagy szükséges ilyen szerepre törekednie?
– Szükséges – de nem a politikai vitába való beavatkozással. Hanem azzal, hogy a mindenkori közelmúlt történelemmé formálását a maga eszközeivel elősegítse. Korunk tárgyi anyagának átgondolt gyűjtésével a Nemzeti Múzeum már a jövő nemzedékek történeti tudatát alakítja majd. Megalapozva annak esélyét, hogy megfelelő képet alkothassanak a jelenről is.
– Ha ez történne, biztosan jelentősen növekedne a múzeum látogatottsága. De a Szent Korona, ez a páratlan nemzeti és történelmi ereklye, a magyar államiság egyik szimbóluma a 2000/I. törvény alapján került át a Parlament épületébe. A törvényhozás hatáskörébe tartozik rendelkezni róla.
Ön egyszer azt mondta: a nacionalizmus elleni harcnak a nacionalista jelképek szabályozása az egyik legfontosabb területe. A Szent Korona persze önmagában nem nacionalista jelkép, de a jobboldalon nacionalista célokra is „felhasználják”.
– Az emberi kultúra jelhasználó kultúra: a jelképeknek óriási ideológiai erejük lehet. Minden közösségnek, csoportnak tisztában kell lennie azzal, milyen történelmi vonatkozásai vannak az általa használt jelképnek. Ha ennek nincs tudatában, az veszélyes következményekkel járhat. Például manapság érzelmileg sokan ragaszkodnak az egykor az Árpád-házhoz tartozást megjelenítő, sávos címer- és zászlódíszhez. De talán nem is tudják, milyen emberellenes mozgalmak sajátították ki ezt a jelképet a 20. században.
Tényleg azt gondolja, hogy a szélsőséges, radikális csoportok ne lennének tisztában az árpádsávos zászló, karszalag „üzenetével”? Hiszen épp a megfélemlítés a céljuk.
– Felelősségük ebben leginkább azoknak van, akik a híveiket manipulálják. Mert ők pontosan tudják, mit is akarnak ily módon üzenni – becsapva híveik egy részét.
Mester Anett felvétele
– A magyarság őstörténetéről gyönyörű mítoszok szólnak, amelyek a mesék, mondák révén már a gyermekkorban közel kerülnek mindannyiunkhoz. A tudomány azonban – a biztos tények szintjén – igen keveset tud igazolni ezekből a legendákból. Az ősi mítoszokhoz ugyanakkor napjainkban újabbak társulnak. Ma már külön irodalomról, egész sajátos szubkultúráról beszélhetünk, amelynek hívei azt állítják: a hivatalos tudomány eltagadja az „igazságot” a magyar nyelv és a magyar nép eredetéről. Nos, e mitikus őstörténet hívei valójában vallásos csoportként viselkednek.
Mit ért ezen?
– Tételeik elfogadását mindenkitől ugyanolyan erkölcsi kizárólagossággal várják el, mint a radikális hittérítők és prédikátorok. E kvázi vallás sajátossága, hogy központi hittételéről – az őstörténeti mítoszról – azt állítja: szaktudományos eszközökkel bizonyított igazság. Emiatt az erről zajló közbeszédben folyton kommunikációs zavar keletkezik: a racionális vita összekeveredik az igehirdetéssel – márpedig művelt ember nem vitatkozik vallásos meggyőződésekkel. Mindez azonban a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy vannak olyan politikai csoportok, amelyek rátelepszenek erre a mozgalomra, s megpróbálják a benne rejlő érzelmi erőt saját céljaikra használni. A nemzeti érzésnek nemcsak hazafias, patrióta változata van, hanem nacionalista, más nemzeteket morálisan alábecsülő formája is. Mivel pedig a mitikus múlt iránti rajongás könnyen párosul mások lenézésével, törekedni kell arra, hogy ilyenfajta visszaélés a történelemmel ne következhessen be a modern politikai vitákban.
Kivédhető egyáltalán a történelem politikai „kizsákmányolása”?
– Attól tartok, hogy teljesen sohasem. Mert a mindennapi ember számára a múlt idézésének egyik legfontosabb funkciója éppen az, hogy az aktuális döntéseit igazolja vele. A tudomány csak szakmai korlátok közé szoríthatja a múlt „használatát”, de ezt megszüntetni nem lehet.
Egyes történészek szerint a „nemzeti viták” abból is fakadnak: a baloldal 1956 után nem tudott mit kezdeni a nemzeti érzelmekkel, a jobboldal viszont arra törekedett, hogy „kisajátítsa” a nemzetet.
– Tény: a 20. században a történelmi baloldal legerősebb irányzatának, a szocialista mozgalomnak a központi gondolatához tartozott az internacionalizmus. Az a meggyőződés, hogy a nemzetek kora lejárt, és a proletárok nemzetközi összefogása meghaladja a nemzeti-nacionalista korlátokat. Ám hiába derült ki, hogy ez illúzió, a nemzeti gondolat „gyanússá” vált a pártállami diktatúra számára: hiányzott az ország valódi függetlensége, és a nemzethez tartozás élménye könnyen társulhatott a korszak „fő bűnével”, a szovjetellenességgel. A baloldalnak tehát a saját tradícióján belül – például a szociáldemokrácia múltjából – kellene megtalálnia a nemzeti hagyományhoz való szerves kapcsolatot, és így világossá tennie: a baloldali ember éppoly természetesen a nemzet tagja, mint a joboldali.
De lehetséges-e történelmi vitát nyitni ott, ahol a múlt még ennyire feldolgozatlan, mint nálunk?
– Fontos kérdés! Tény: a 20. századból még jócskán maradtak olyan kérdések, amelyek máig nem jutottak nyugvópontra. Ezek nem is igazi történelmi kérdések még, inkább egy nemzedék különféle csoportjainak eltérő emlékei ugyanazokról az eseményekről. Tipikus példa rá az 1956-os forradalom: két hétig zajlottak az események, és az ország különböző pontjain, de akár Budapest két különböző utcájában is másként élték meg a történteket. És nyilvánvalóan mindenki azt tartja az „igazi ’56-nak”, amit ő átélt. Ez a „forró emlékezet” állandóan befolyásolja a vitát, amely csak látszólag szól a múltról.
Mert valójában a jelenről szól.
– Igen – történeti formában. De a múlt igazából csak akkor ad használható értelmezési segítséget a jelenhez, amikor már történelemmé vált. Csak akkor lehet „magistra vitae”, az élet tanítómestere. Kell bizonyos távlat, amelyből a közösség tagjai elrendezik az egymásnak ellentmondó emlékeket, és történelmet „csinálnak” belőlük. Ezt a munkát a közösség nem spórolhatja meg. Illyés Gyula joggal figyelmeztet: „A megíratlan idő... ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.”
Vagyis ameddig ezek a történelmi események nem kerülnek a helyükre a magyar nemzeti emlékezetben, könnyedén válhatnak a politika eszközévé is?
– Ez sajnos elkerülhetetlen: a közelmúlt eseményei gyakorlatilag minden Kárpát-medencei családot érintettek így vagy úgy, s mindenki a saját optikáján keresztül látja az „igazságot”. A pszichológusok szerint az emberek hajlamosak arra, hogy emlékeiket öntudatlanul átalakítsák a jelen aktualitásainak tükrében. Ebből adódóan még hevesebb a múltidéző vita, ám ez nem feltétlenül hasznos jelenség: gyengítheti a közösségben élő, az aktuális feladatok megoldásához szükséges szolidaritást. Fontos, hogy vitatkozzunk a múltról. De nem jó, ha ezt ahelyett tesszük, hogy törekednénk a jelen konfliktusainak megoldására!
Hogyan látja történészként: mitől oldódhatnának a múlt feszültségei?
– Ha kikerül a jelenből az a generáció, amelynek tagjai most nem tudnak engedni abból, hogy a saját „forró emlékezetük” szükségképpen szubjektív tanúságát az egyetlen lehetséges igazsággá nyilvánítsák. Akkor majd jöhetnek végre a történészek, akik összegyűjtik a forrásokat, és megkezdik lassanként a tudományos álláspontok kialakítását.
És a politikai vita feloldásában lehet valami feladata a Nemzeti Múzeumnak? Vagy szükséges ilyen szerepre törekednie?
– Szükséges – de nem a politikai vitába való beavatkozással. Hanem azzal, hogy a mindenkori közelmúlt történelemmé formálását a maga eszközeivel elősegítse. Korunk tárgyi anyagának átgondolt gyűjtésével a Nemzeti Múzeum már a jövő nemzedékek történeti tudatát alakítja majd. Megalapozva annak esélyét, hogy megfelelő képet alkothassanak a jelenről is.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXI. évfolyam 50. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Poldi bácsi megmondója
Orbán demokráciája - pártok nélkül
A nap izéje
Áder János választása
Varánusz
A görögök a Jobbikra szavaztak
Fideszfigyelő
Tegnap Pintér, ma Balsai
Szavazás
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 26 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Oh kedves "duralex"!Én teljes mértékben csak a családi programokon veszek részt.Nincs szándékomban semmilyen utazást szervezni.Ezen napok
alatt nem kívánok a nemzeti ereklyékkel foglalkozni.
Nicolas, sajnos nekem igen sokszor érkeztek már külföldi ismerőseim, baráétaim, caládtagjaim. A nemzeti ereklyét megmutatni a Parlamentben teljességgel lehetetlen. Ha valaki csak megára gondol, akkor ott baj van. A korona történelmi és muzeális érték is egyben. Jobb helyeken ilyen kinccsel büszkélkednének, mindenkinek mutogatnák. Mi ebben gondolkodásmódban is lemaradtunk.
Köszönöm "kobun"! Ezt később akartam megtenni.A hét végén érkezik haza
fiam és családja New-york-ból,a nagyobbik unokám Stuttgardból.Úgy,hogy
a hétvégétől január elejéig minden fórumozást felfüggesztek.Szép na-
pok várnak rám.Neked is Békés Boldog Örömteli Karácsonyi Ünnepeket,E-
redményes Sikeres Újesztendőt kívánok.
Köszönöm Nicolas!
Meggyőződésem, hogy sok mindenben azonos, vagy közeli a szemléletünk. Már csak a tapasztalatok közelisége miatt is. Ugyanabban az országban élünk, így gondoltam.
Különben abban is igazad van, hogy ez a fórum nagyon könnyű műfaj. A cirkuszi erőművész jut eszembe, Karinthy írásából, amikor szándékosan belecsempészte a "papírkarton-súlyba" az 500 kilót, ami rá volt írva. Magának bizonyítva, hogy nem csak könnyű súly emelésére képes.
Befejeztem, nyugodt ünnepeket Neked és Szeretteidnek.
"kobun"!Mindig elolvasom beirásait.Őszintén megmondom sok dologban nem egyezzik életfilozófiánk,a múltról,a jelenről megfogalmazott vélemé-
nyem.Azt is elmondom,hogy ez a hely engem nem inspirál arra,hogy el-
vont,misztifikált,maró gúnnyal megfogalmazott véleményére reagáljak.
Bizonyára más körülmények között tudnánk ütköztetni véleményünket,ta-
lán még bizonyos kérdésekben meg is győznénk egymást.Még egyszer mon-
dom,ez a "fórumozás" felfogásom szerint nem alkalmas az ilyen vitára.
Hosszadalmas,körülményes,nincs azonnali reagálási lehetőség stb.Én
az itteni szereplést könnyebb műfajnak tekintem.
Nicolas!
Meg persze ilyen történész, docens, nagyot teljesítő, történelemgyártó kisiparos igazgatókkal sem lehet.
Nehogy vád érjen, hogy eltértem a témától.
Nicolas!
Senki nem vonhatja ki magát.
A szocializmusból, mint kiderült mostanában, rengeteg prekapitalista, a polgári demokrácia iránt elkötelezett, a proletárdiktatúrára, mint a demokrácia legmagasabb szintjére felesküdött bolsevik tudta kivonni magát a szocializms építésének folyamatából. Sőt mi több, ellenálló is volt. Csak Cukros Takony elvtársat említeném példaként, aki éppen a FIDESZ-nél nyal vénségére, pedig hátramaradt "fiatal" éveit igazán lehetőség lenne tisztességben eltölteni. A szarból nem lehet várat építeni, de kapitalizmust sem, nem csak szocializmust. Ki tudná ezt jobban, mint mi.
......és ki az aki ki tudja magát vonni belőle?
Nicolas!
A kapitalizmust olyan emberekkel kell építeni, akik vannak. Mindenfélével. Itt van a lista. Te is rajta vagy.
Talán nem meglepő,hogy egy ilyen cikk megjelenésekor van aki azonnal
ugrik.Halovány sejtelme nincs a témáról,sötét mint a boxcsizma,de írja
a maga sületlenségeit.Persze tudjuk,hogy az ilyen beíró mögött egy szellemileg lerongyolódott pali áll.Kapja a pofonokat,de lepereg róla.
Egyszerűen nem fogja fel ésszel.Mindenbe beleüti az orrát.Szegény sze-
rencsétlen.Nagyon szánalmas tud lenni.Még a neve is:hegyajja!
Jól van Janus!
Még gyüjtök önbizalmat, hogy beszélgetni tudjon két liberálbolsevik a "történelem kizsákmányolásáról" és hasonló, az ö nelégültségemet bántó szellemi promiszkuitásról.
Puszi Neked is. Drága vagy!
Köszi!
Bár nem szeretem a fiúkat,de te nagyon értessz az udvarláshoz...:)
Milyen jó neked,hogy ismersz olyanokat is.
Akkor élj boldogan a mérhetetlen önelégűltségeddel és velük!
Puszi!
Janus!
Csak az derült ki Rólad eddig, hogy buta vagy! Aki buta, nem feltétlenül liberális bolsevik. Mifelénk, a faluban. Én pl. annak tekintem magam. Ismerek, szerencsére intelligensekett is.
Puszi édes! Azért cuki vagy!
kobun:
Te pedig a fasza értelmiségi vagy,aki minden felett áll és a brilliánsnak gondolt intellekusával villog...
De honnan jött ide az élvezés?Netán magadból indultál ki?
Ha pedig nem idegesített fel,akkor mit írogatsz be ide bőszen?
Ha annyira felettünk állsz(szánalmas liberálbolsik felett)akkor mit érdekel ez téget?
Felsőbbrendű időutazót,aki mindenkinél jobban ismeri a történelmet???:)
Janus!
Ne haragudj, de ennek az írásnak, cikknek a címe is baromság. Ilyet komoly ember nem td kitalálni. Persze Te élvezhetsz rajta. Szabad ember vagy!
Janus!
Úgy látom, Te csak a sajtóból ismered a történészeket, a történelmet is, ebből a 168 Órából. Gereben Ágnes és Kun Miklós ismert firkászok ugyan a Te köreidben, de nem történészek. Nálam nem veri ki a biztosítékot ilyen bigott dodocensek, Gereben és Kohn Béla-félék nyáladzása, utálkozása (sem liberális, sem jobboldalról) történelem címén. neked, természetesen, az tetszene, ha a saját előítéleteidet hallanád vissza tőlem is. Nekd erre a célra ott van a múzeumigazgató, pettingelj vele. Magánügy.
kobun:
Mi a baj?Kiverte a biztosítékodat?
Ő pedig még visszafogottan fogalmaz?
És a jobboldali "történészek" szellemi faszverése és mítoszképzése nem zavar?Vagy a revízionista történelemszemléletük?
Azok nem tesznek szennyesen indoktrinált nyilatkozatokat?Vagy az téged nem zavar?
Pl. drága Gereben Ágnes Oroszország "szakértő"?Vagy Kun Miklós?
Ők legyenek az etalon?
Az egész mondandóját komoly, történész szakamber lektorálhatta volna, a szakmai hülyeségeket nem feltétlenül kell publikálni, teríteni nagy térben és igazolgatni docensi, igazgatói státusszal meg "kutyabőrökkel".
Tudvalevő, hogy mennyi nem szakember van ezeken a területeken. Igaz, őket nem nagyon lehetne rávenni ilyen szennyesen indoktrinált nyilatkozatra. Sok jó történészünk van, hiteles emberek. Nem ismeritek őket?
Nem az életművéről van szó, ha jól olvasol, hanem a az interjúban elhangzott duma értékeléséről. Nekem közömbös, hogy ki a fenéről van szó, igazgatóról vagy hasonlóról.
Ilyen szakmai múlttal és beosztással, főleg igényes lehetne abban is, amiről beszél mint igazgató. (Majdnem izgatót írtam). De most nem volt igényes, hanem roszzindulatúan primitív.. Máskor még lehet, korábban is lehetett. Nem tudo. De ez baromság, amit locsogott.
Egyébiránt neki és Neked Pieter, tudnod lehetne, hogy minden népnek egy kissé misztifikált a történelme. Bármelyik európai közösséget vesszük. Abban egyetértünk, hogy nálunk az átlagnak is objektíven kell saját történelmét tudni. Tekintet nélkül a beosztására.
Tisztelt hozzászólók! Azért egy egyetemi docens már letett valamit az asztalra, s talán nem illene ilyen útszéli hangon minősíteni! Félreértések elkerülése végett: Debrecenben végeztem, nem az ELTE-n így nem ismerem Csorba Lászlót, még előadni se hallottam soha, csak könyvével találkoztam.. Nem tudok semmit az esetleges politikai meggyőződéséről sem (őszintén szólva nem is érdekel). Csak azt tudom, hogy ismeretlenül nem lenne bátorságom egy nálam sokkal, de sokkal többet teljesítő embert így minősíteni (most a tudományos teljesítményről beszélek).
Ja, és szerintem se a parlamentben van a korona helye..