Hetilap kereső

Pungor András írása

Kinyitná az emberek szemét Dávid Ibolya. Az MDF elnöke szerint Magyarországon a hazugsággal, a cinizmussal mindent tönkre lehet tenni. Pártja éppen ezért szembemegy a közhangulattal. Emellett saját házuk táján is igyekeznek rendet rakni. Bokros Lajosnál a háztáji perpatvarok már kiverték a biztosítékot. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

Magas a rajtkő?

– Nem állunk rosszabbul az ajánlószelvény-gyűjtésben, mint 2006-ban. Miközben a választók nem adják olyan könnyen a szelvényeiket, mint négy éve. Talán a Fidesz és az MSZP is megtapasztalta ezt. Optimista vagyok.

Török Gábor politológus úgy fogalmazott, furcsa helyzetben van az MDF: neki nem úszni nehéz, hanem a rajtkőre felállni. Hallani, hogy ügyesebb képviselőik még csak 200-300 cédulát gyűjtöttek össze.

– Több tucat képviselőnk már az interjú megjelenésének pillanatában rendelkezett a szükséges ajánlószelvénnyel, és az MDF ezen a héten már országos lista állítására is alkalmassá válik. Egy soproni MDF-es képviselő, Nagy Tamás az első, akinek összegyűlt mind a 750 kopogtatócédulája.

Úgy tudom, amiatt akadozik a fórumos kopogtatócédula-gyűjtés, mert az emberek hallani sem akarnak az SZDSZ-ről. Az MDF-nek még adnának cédulát, de eltántorítja őket a fórum liberálisokkal kötött szövetsége.

– Nincs választási szövetség az SZDSZ-szel. Csak az MDF indul a választáson, és állít országos és területi listát, a szabad demokraták nem. A liberális párt politikusai egyetértettek Bokros Lajos programjával, ezért kopogtattak nálunk. Ha az MDF mögé beáll néhány párt vagy civilszervezet, mondván: nem tud jobb miniszterelnök-jelöltet állítani, vagy jobb programot ajánlani az ország bajaira, akkor ezt a segítséget el kell fogadni. Fontos, hogy kevesebb rivális legyen a demokratikus középen, kevesebb legyen a nem hasznosuló szavazat.

De ez a kapcsolat a pénzről is szólt. Állítólag a liberális párthoz közeli Mesterházy Ernő támogatta volna a kampányukat. Ő most előzetesben ül a BKV-ügyben vélt szerepe miatt. Újabb nehézség: üres lett a kassza.

– Természetes, hogy az SZDSZ arányosan járul hozzá a kampányköltségekhez. Az említett úr a liberális párt hivatalos tárgyalódelegációjának nem volt tagja. A kampányunkat pedig természetesen nem hátráltatja az ő helyzete.

Vagyis van elég a pénzük a kampányra?

– Van.

Ezzel még nincs vége a fórumos sorscsapásoknak: leváltották az MDF budapesti elnökét, aztán ön felfüggesztett öt kerületi szervezetet. Egyik vélekedés szerint most azok kerültek fölénybe, akik ellenzik a liberálisokkal való kapcsolatot. Mások szerint a panelházak felső szintjének visszabontásáról értekező budapesti elnökük személye vált kényelmetlenné.

– Országos választmányunk pénteken, sokadszor erősítette meg az MDF politikáját, programját és Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltségét kilencven százalék feletti támogatással. A pártoknak is vannak belügyeik. Lapoztunk, az élet megy tovább.

Bokros Lajos is sürgette önöket, hogy legyenek úrrá a belső bajokon. Állítólag azt írta az MDF elnökségének: tegyenek végre rendet, vagy visszalép. Elérte a kritikus szintet a fórumon belüli veszekedés?

– Bokros Lajos magánlevelet írt két MDF-es barátjának, amelyet illetéktelenek törvénytelenül „megszereztek”, majd a tartalmát kifordították. A levél ugyanis arról szólt: az MDF-nek van programja, látható az is, hogyan lehetünk úrrá a gazdasági válságon, és elindulhat Magyarország a gazdasági fellendülés, a munkahelyteremtés útján. Ha erről szólhat a kampány, akkor van értelme csinálni – írta miniszterelnök-jelöltünk. Ha arról szól, hogy egyesek ezzel a politikával – legtöbbször külső megrendelésre – szembemennek, akkor nincs. Bokrosnak teljesen igaza van, egyetértek vele.

Drákói a szigor: marad a budapesti elnök, senkit sem vádolnak, de biztos, ami biztos, elvonták a fővárosi MDF minden döntési jogkörét. Hasznos lépés, ám nem túl demokratikus.

– Teljesen demokratikus. Csak olyat tettünk, amit az MDF alapszabálya megenged. Ön mit szólna, ha az egyik újságírójuk feladna egy hirdetést azzal, hogy nem szabad a 168 Órát olvasni? Nyilván lenne belőle azonnal szerkesztőségi ülés, és szankcionálnák. Az országos választmány bölcsen úgy döntött: nem engedi meg néhány felelőtlen személynek, hogy a kampányban azt hirdesse, az MDF nem gyűjt ajánlószelvényeket. Mindeközben a Fidesz feloszlatta az egri szervezetét, a siklósi szervezetét, csaknem ötszáz tagot hozott lehetetlen helyzetbe, mégsem foglalkoznak vele. Napirendre tértek felette. Nekem meg állandóan a rendre kisebbségben maradó egy-két ember nyafogásával kell szembesülnöm a sajtóban.

A Medián friss felmérése szerint az emberekben nagyobb az igény az erős, osztogató államra. Önök viszont okos, kicsi államot akarnak. Nincs igény a nyugdíjrendszer megváltoztatására sem, az MDF viszont kiáll a svéd modell mellett. Szembemennek a közhangulattal.

– Mi nem „a zemberekben” gondolkodunk, mert olyan nincs is. Emberek vannak, akik közül sokan értik a mi racionális, őszinte, a problémákkal szembenéző politikánkat. Az MDF ennek a jegyében született a nyolcvanas évek végén. A rendszerváltozáskor sokan megértették, hogy kilyukadt a hamis illúziókra épített világ. Akkoriban azon gondolkodtunk, hogy miképpen lehetne az öngondoskodást, a magántulajdon becsületét, az árak–bérek arányát, a tisztességes versenyt, a piacot helyreállítani. És ezzel párhuzamosan megkezdődött az ócska politikai játék. A mindenkori ellenzék „adjon az állam többet” szlogennel érvelt, a mindenkori kormányok hurráoptimizmusra építettek, és hűbérként kezelték intézményeinket meg az országot. Ahogy változott a politikai státus, úgy változott a politikai szerepjáték.

Velük szemben az MDF a kamikazeszerepre vállalkozik?

– Nagy változásra van szükség, ez pedig nagy áldozatvállalással jár. Nincs más út, mint a reformoké. A túlfeszített adózás és a nagy költségvetési hiány miatt szükség lesz a változtatásokra. A munkaképes korú emberek negyvenhat százaléka nem dolgozik. Nagyon kevesen fizetnek sok adót. A nagy pártok mégis azt üzenik a költségvetés kereteinek kiszolgáltatott embereknek: még nagyobb államra, még több nyugdíjra van szükség. De egyet nem árulnak el: miből? Mindenki abban jeleskedik, hogy mi módon ossza el a másoktól elvett adóforintokat, ám a kitörési pontokat nem mutatják meg. Hazugsággal és cinizmussal mindent tönkre lehet tenni. Ki kell hát nyitni az emberek szemét!

Idealista.

– Ha nem látnám, mi zajlik a világban, azt mondanám: igaza van. Nemrégiben Angliában jártam, ott nem divat a hazudozás. A kormányzásra készülő konzervatívok elmondják: milyen reformokat szeretnének megvalósítani, és ehhez milyen áldozatvállalásra van szükség.

Nálunk ez kampányidőszakban életveszélyes.

– Nem lehet elmondani, hogy értelmes áldozatvállalás nélkül nincs nemzeti felemelkedés? Mit kell ahhoz tenni, hogy élhetőbb legyen Magyarország, hogy itthon maradjanak fiataljaink? Inkább hazudjunk egymásnak, fényezzük a nagy semmit? A 2002-es és 2006-os választási blöffsorozat árát is minden magyar kifizette. Harmadszor is erre készülünk?

Azt nem kérdezem, hogy ön szerint az MDF bejut-e a parlamentbe, mert tudom, azt válaszolná: igen. De mit tesznek utána? A szocialisták attól félnek, elveszik tőlük a balos voksok egy részét, aztán koalícióra lépnek a Fidesszel.

– Felelős ember erre a kérdésre nem tud és nem akar választ adni. A koalícióhoz választói akarat, ennek ismeretében politikai szándék kell, és közös nevezőre hozható program. Sokismeretlenes még az egyenlet. Mára a gyűlöletre építő politika tönkretette az emberek gondolkodását. Pedig a pártoknak réges-rég a megoldások mellett kellene felsorakozniuk. Már csak azért is, mert a szélsőjobboldal soha nem volt ennyire erős és támogatott a harmadik Magyar Köztársaság életében, mint most.