Hetilap kereső

Puskás Anikó írása

Deutsch Tamásról köztudott, hogy előszeretettel használ különféle közösségi oldalakat személyes véleménye megosztására. Márciusban a volt miniszterelnökről írt primitív bejegyzést, majd pedig júliusban nemes egyszerűséggel a "Ki a fasz az a Thomas Melia?" kérdés twittelte ki dajcstomi azosítójú oldalán, ahol jelen pillanatban is több mint 3000-en tartoznak az úgynevezett követői közé. Deutsch kedden a szokásos is aktívabb volt, nem csak az Alkotmánybíróságnak csapott oda, hanem utána László József egykori MTV-alelnök Facebook-üzenetére reagált meglehetősen vulgárisan.

„Nem gondolom, hogy rosszat csináltam és hogy magyarázkodnom kéne. A jövőben is, ha úgy érzem, hogy abban a pillanatban közlendőm van és ilyen stílusteremtő, vagy mondanivalómat ilyen stíluselemekkel jobban megjelenítő kifejezés az odavaló, akkor ezt fogom használni. Mert az a véleményem, hogy ez így emberi, ez így természetes” – nyilatkozta Deutsch Tamás a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában egyik márciusi mikroblog-bejegyzésével kapcsolatban. A Fidesz EP-képviselője névnapjára lepte meg magát egy Twitter-fiókkal, március elején kezdte épületes gondolatait kiírogatni és alig három héttel később meg volt az első botrányt okozó bejegyzése: „Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú örűltek (sic!). Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”.

A kifakadásnak voltak előzményei is. Deutsch március 18-án kelt üzenetében gyakorlatilag melegebb éghajlatra küldte Gyurcsányt: „Egy jóérzésű, tisztességes ember azt gondolja Gyurcsány mai Facebook-bejegyzése kapcsán, hogy egyszer és mindenkorra elmehet a picsába.” Ezt megelőzően a volt miniszterelnök egy korábbi Facebook-üzenetét méltatta: "Kedves Gyurcsány Ferenc! Kérem, naponta adjon nyilatkozatokat, mondjon beszédeket, blogoljon. Minden szava aranyat ér a Fidesznek. Hajrá MSZP!". Gyurcsány-ellenes kirohanásai a Figyelőnet adatai szerint mintegy 1000-re növelte Deutsch a korábbi 25-ös látogatói számát.

Deutschnak esze ágában sem volt bocsánatot kérni, amikor a Klubrádió megkereste, sőt elmondta, a twittelés megengedi ezt a stílust, rádióban vagy tévében, vagy a parlamentben nem szólalt meg és nem is fog így megszólalni soha. A temérdek helyesírási és központozási hibáiról a politikus azt mondta, „a szóköz és vessző problémák helytakarékosságból fakadnak, műfaji sajátosság. A stílusom nekem tetszik. Ugyancsak műfaji sajátosság.”


140 karakterből botrány

Júliusban Deutsch az Index egyik cikkét olvasva érezte szükségét annak, hogy amerikai helyettes külügyi államtitkárnak szóljon be: „Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?”
Thomas Melia egyébként emberi jogokkal foglalkozó szakember, többek között dolgozott a Freedom House független jogvédő szervezetnek is, emellett több egyetemen oktatott, jelenleg a Johns Hopkinson és a Georgetown egyetemen. Melia az USA külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkáraként a magyar alkotmányozással, a média helyzetével és az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban fejezte ki aggodalmát a képviselőház külügyi bizottságának meghallgatásán - ezt nem tetszett Deutschnak.

A kritikákra reagálva egyébként tartalmilag ugyanezt mondta el Szijjártó Péter, Orbán Viktor szóvivője is, igaz, jóval cizelláltabb formában: „senki nincs abban a helyzetben – sem Magyarországon, sem azon kívül –, hogy megkérdőjelezze a magyar emberek akaratát, márpedig a magyar emberek világosan és egyértelműen kifejezték az akaratukat tavaly tavasszal, amikor az ország megújítására és átszervezésére adtak felhatalmazást a kormánynak.”

Az ügynek amúgy komoly nemzetközi visszhangja lett, a The Economist szakblogja szerint Deutsch ezúttal túl messzire ment: ugyanis éppen Thomas Melia volt az, aki 1988 és 1993 között segítette a kelet-közép-európai államokban a demokratikus átalakulást, ennek a programnak a keretében pedig a frissen alakult Fidesz kezdő politikusainak is segített megtanulni a politikai kampány fogásait, néhányuknak pedig segített eljutni az Egyesült Államokba is. Sőt, a blog azt írta, a fiatal politikusok olyan hálásak voltak az amerikai szenátornak, hogy egy plakátot is küldtek a mentoruknak, amit mindannyian aláírtak.


Az Új Színház-ügyről: a szarházi kommunisták...

„Az előző volt az 500. csiripem. Estenem, hogy repül (figyelitek a finom humort: repül-madár-csirip) az idő, mintha tegnap lett volna az első” – adott hangot örömének októberben Deutsch, aki néhány nappal előtte az Új Színház-ügyben nyilvánította ki véleményét. A bejegyzésben leírta, hogy szerinte Dörner nagyszerű színész, értékválasztását tiszteletben tartja, de politikai álláspontjával nem ért egyet. „De miért van az, hogy a szoclib művészértelmiségiek gyakran gyalázatos politikai nézetei sem befolyásolják a művészi megítélésüket, egy magát nemzeti elkötelezettségű alkotónak tartó ember esetében viszont a (joggal vitatható, esetleg akár elfogadhatatlan) politikai nézetei miatt tulajdonképpen magát a művészi tevékenységét is abba kéne hagynia? Mi lenne a XX. századi magyar kultúrával, hogyan nézne ki, mennyivel lenne szegényebb, ha a temérdek, rettenetes kommunista nézetekkel "megáldott" művész nem alkothatott volna, nem vezethetett volna művészeti intézményeket, mert szarházi kommunista volt?”


Egy öregedő playboy visszavág

Az Alkotmánybíróság hétfői döntéseit is Twitter-bejegyzésben kommentálta Deutsch. A december 19-én posztolt, vulgáris kifejezéseket sem mellőző írás így szól: „Hogy a búbánatban történhetett meg mindez? Ha jól tudom, Mo-n lényegében már felszámoltuk a demokráciát, az AB-n csupa politikai komisszár dolgozik, meg egyébként is a kádárista kurva anyánkat, stb., stb. (ld. T. Melia kicsit sem képmutató, kicsit sem lekezelő stílusú, kicsit sem a gusztustalan nagyhatalmi nyomásgyakorlás érdekében megfogalmazott aggodalmainak bőrkötéses, karácsonyi változatát a Népszabadság kiadásában). Vagy mégse? Az egész hiszti úgy hazugság, ahogy van? Műbalhé? Jól ismert szoclib szellemi-politikai maszturbáció? Magyarország egy normális (ennél a kifejezésnél azért tartsunk egy Dávid Ibolya emlékpercet), szabad, demokratikus jogállam? Átlag európai demokrácia? Működő Alkotmánybírósággal? Na, erre varrjatok gombot drágáim!”

„Ilyen, amikor egy virtigli européerből előtör a fiatalkori szélsőbalos aktivista, aki Brüsszelből Moszkvát szeretne” – így reagált december 20-án Deutsch José Manuel Barroso Orbán Viktorhoz írt levelére, amelyben az EP elnöke két törvényjavaslat visszavonására szólította fel a magyar kormányt. Néhány órával később folytatta a témát: „Barroso úr néppárti politikus. A portugál kormány javasolta az Európai Bizottság tagjának, és az Európai Tanács (a tagállamok állam- és kormányfői) pedig teljes egyetértéssel a Bizottság elnökének. Az Európai Bizottság elnökének az Európai Parlament választotta meg nagy többséggel, az Európai Néppárt frakciójának teljes támogatásával. Én is rá szavaztam. A magyar miniszterelnöknek irt levelében testet öltő magatartásával nem értek egyet. Nagyon nem értek egyet, éppen azért, mert párttársak vagyunk.”


Még aznap a fideszes politikus a Facebookon is kitett magáért, amikor minősíthetetlen stílusban válaszolt László József egykori MTV-alelnök őt kritizáló posztjára. László „öregedő, politikai torslusszpánikban szenvedő playboy”-nak titulálta Deutschot és azt javasolta neki, hogy mindnekinek jobb lenne, ha eredeti szakmája szerint nőket hajkurászna és velük tartatná el magát, nem az adófizetőkkel.

Gyorsan megérkezett a sértődött politikus válasza is, aki óvodás módon próbált visszavágni, és többet között azt írta: „te jóska, nem áll fel, vagy mi a problémád más férfiak nőknél elért sikereivel? Amikor a közszolgálatban dolgoztál, pontosabban ott volt állásod, akkor téged is az adófizetők béreztek? ... Már nem vagy fideszes? Olyan sokat meséltél nekem a konzervatív elkötelezettségedről.” Az egyik hozzászóló szerint Deutsch megszólalása nem volt politikushoz méltó, erre Deutsch megpróbált frappáns módon visszavágni és azt írta, elnézve a nő fotóját, inkább a pénzénél maradna, mint sem a playboykodna vele. A nő - Sándor Anikó, - akit Deutsch leszólt amúgy az El Camino című könyv szerzője.