Hetilap kereső

Krug Emília írása

„Azért élünk húsz éve jogállamban, hogy ne a személyeken múljon a jogállam, hanem az intézményes garanciákon” – mondja a tervezett igazságszolgáltatási reformról Fleck Zoltán, aki szerint az átalakításokkal túl nagy lesz az egyszemélyi hatalom és túlságosan kontrollálhatatlan. Rossz struktúrában pedig lesz korrupt bíró. Az egyetemi tanszékvezetővel, jogszociológussal KRUG EMÍLIA beszélgetett. Részlet az interjúból.

– A reform keretében a kormány megszüntetné az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT), amely jelenleg a bírói önkormányzatiság fő igazgatási szerve. Helyébe az Országos Bírói Hivatal (OBH) kerülne, amelynek elnökét kilenc évre a parlament választja a köztársasági elnök javaslata alapján. Ő dönthet majd a bírósági vezetők kinevezéséről, a bíróság költségvetéséről, felügyeli a bírók képzését. Navracsics Tibor szerint „ma az igazságszolgáltatás elfogadottságára leselkedő legnagyobb veszély nem a függetlenség megsemmisülése, hanem az eljárások elhúzódása, amely nemcsak az igazságszolgáltatásba, de a politikai rendszer hatékonyságába vetett hitet ingatja meg sokakban.” Van benne valami.

– Az igazság egy része. Politikailag legitim módon lehet vele igazolni egy nagy szervezeti átalakítást.

– Azzal is indokolják, hogy csődöt mondott a bíróságok önkormányzatiságát megteremtő 1997-es reform. Ezért kell egy új, központosított rendszer, amely alkalmas a gyors döntéshozatalra, a nagy ügyhátralék ledolgozására. Tény: az OIT-ot ön is sokszor kritizálta például azért, mert önvédelemre rendezkedik be, az oligarchizálódás veszélyét hordozza, a megyei elnökök önmagukat ellenőrzik.

– A helyes diagnózisból – amiben egyetért a tudomány, a jogalkotó, és a bírói kar kisebbsége – nem következik az, hogy a kezelési módról is ugyanazt gondoljuk. Reform kell, ezt az elmúlt kormányzatok időszakában is elmondtam. 1997-ben hat évre megválasztottak egy testületet, s az első ciklus után kellett volna mérleget vonni. Ám az OIT elszalasztotta a pillanatot, amikor javíthatott volna a saját helyzetén, javaslatokat adhatott volna a jogalkotónak.

– Legalább tényleg gyorsabbak lesznek az eljárások?

– A bírói kar szerint források nélkül nem megy. Ami önmagában fals érv: ha intézményes hibák vannak, nem elég pénzt adni. De ebből a törvényből még a költségvetési garancia is hiányzik. A másik érv szerint attól, hogy az egyszemélyi hatalom nem eléggé ellenőrizhető, technikailag lehet racionális és hatékony bizonyos kérdésekben. De az egész rendszer nem lehet az, mert a vezetés nem elég legitim – a bírói kar számára sem. Pedig az új modellben benne van a hatékony és demokratikus működés lehetősége, mert szétválasztották a vezetőt és a tanácsot. Utóbbi a törvény alcíme szerint ellenőrzi a vezetőt, csak épp hatásköröket nem kapott. A jóhiszemű verzió szerint mintha a jogalkotó félt volna a bírói kar tényleges kontrollját beüzemelni.

– Mindegy is, ki lesz az elnök?

– Abból a szempontból igen, hogy ha a struktúra rossz, mert vissza lehet élni vele, akkor sem lehetnénk nyugodtak, ha egy született angyal ülne a vezetői székben. De nem mindegy, kit választanak meg. Működő jogállamban, ha egy bíró azt mondja, hogy személyes jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel, akkor kiesett a választhatóak köréből.

– Márpedig Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jelenlegi elnöke, Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége nem esett ki. Ő lehet a befutó?

– Nem tudom, de ma olyan a döntéshozási mechanizmus, hogy egy-két embert leszámítva más se tudná megmondani. Semmilyen kontroll nincs a személyek kiválasztásánál, csak a központi politikai akarat.

– Az elnöknek két fontos jogköre lesz: kinevezheti a bírákat és dönthet arról, hogy bizonyos körülmények mellett másik bíróságra helyez át adott ügyet. Sokan attól tartanak, ez lehetőség a politikai válogatásra. Nem feltételezzük bíráinkról a függetlenséget?

– Csak az intézményi garanciákban, az átláthatóságban szabad bízni és nem abban, hogy feltételezzük, a bírák függetlenek. Rossz struktúrában lesz korrupt bíró. A bíró ezer szálon függ az igazgatási vezetőtől. Aki visszaélhet jogköreivel. Például ront a munkafeltételeken, majd ellenőrzést rendel el és bebizonyítja, hogy a bíró nem foglalta írásba az ítéleteinek egy részét, nem tartotta be a határidőket - mellesleg azért, mert elárasztották munkával, nincs megfelelő leírója. De a felelősség az övé.

Baka: egyszer találkoztam Áderrel: