Hetilap kereső

Barát József írása

A parlamenti pártok már régen nem azok, mint a rendszerváltás idején. Mikor és miben, hogyan változtak? Erről kérdeztük a baloldaliként emlegetett Progresszív Intézet igazgatóját, Magyar Kornéliát és a Fidesz-közeliként számon tartott Nézőpont Intézet vezetőjét, Mráz Ágoston Sámuelt. A riporter BARÁT JÓZSEF.

Az önök számára hol vannak a lojalitás határai? Intézeteiket szokás összekötni egyik vagy másik politikai oldallal, ami nem biztos, hogy ízlésük, szándékuk szerint való. Pedig természetes, hogy elkötelezettséggel tartoznak a tulajdonosi körüknek.

Magyar Kornélia: Nekem ízlésem szerint való, ha fölfedezik bennünk azt, hogy a Progresszív Intézetet értéktelítettség jellemzi. Nem igyekszünk magunkat a mindentől független, objektív elemzői szerepben feltüntetni, nem is hiszünk ebben. Olyasmit mondunk, ami a progresszív baloldali vagy a progresszív liberális értékkörhöz köthető. Fontos viszont, hogy ez nem jelent pártelkötelezettséget.

Mráz Ágoston Sámuel: Én sem hiszek az értéksemleges közéleti szerepvállalásban, így az efféle politikai elemzésben sem. Kell hogy legyenek bizonyos értékei az embernek, amelyek alapján kialakítja az álláspontját. De az érték és a pártérdek között hatalmas különbség van. Hamar kilóg a lóláb, ha valaki pártérdekből cselekszik. Viszont fontosnak gondolom, hogy az értékek iránti elkötelezettséget pozitív dolognak ismerjük el. A Nézőpont Intézet a megalapítása óta konzervatív-szabadelvű elemzőközpontként határozza meg magát, célja a hosszú távú gondolkodás kultúrájának megerősítése Magyarországon.

Nos, ha hosszú távú gondolkodás és az értékek őrzése kerül szóba, megállapíthatjuk: ebben az országban egyik politikai párt sem az, ami volt, itt már mindenki váltott bőrt, mint a kígyó. A Fidesz első színeváltozása nem sokkal azelőtt zajlott le, hogy a rendszerváltás idején még antikommunista SZDSZ frigyre lépett a szocialista párttal, majd ezt követte a Bokros-program, amikor kiderült, hogy a hagyományos baloldaliság értékei eltörpülnek amellett, hogy egy ország fizetőképességét meg kell őrizni. Vajon nem tűntek itt el azok az értékek, amelyek irányt mutathatnának a mai viharban?

M. Á. S.: Nem értek egyet a Fidesz teljes színeváltozásáról szóló megállapítással. Ha az ember kézbe veszi a párt ’89-es programját, akkor sok, ma is érvényes elemet talál benne. Amúgy is külön kell választani a programok, ciklusokra szánt üzenetek különbözőségét és változását az értékek és alapelvek módosulásától.


Az mégiscsak értékrendváltás, ahogy például a Fidesz átment liberális pártból konzervatívba. És az is új értékeket jelez, hogy Orbán Viktor újabb beszédeiben sok minden emlékeztet a korábbi államszocialista deklarációkra.

M. K.: Én is erre akartam rávilágítani: hogy például a Fidesz 2006-os programja alapján baloldali gazdaságpolitikát valló párt, ezzel szemben az MSZP választási programja jobboldali gazdaságpolitikai dimenzióban helyezkedik el.

M. Á. S.: Azért óvnék attól, hogy a 2006-os választásra úgy emlékezzünk: a Fidesz volt gazdaságilag baloldali, és az MSZP jobboldali. Ha felidézzük az akkori programokat, kiderül, hogy gazdaságilag egyikük sem volt „jobboldali”. Mindkét nagy párt szociális ígéretekkel gyűjtött szavazókat. Tovább kell vitatkoznom viszont a kérdésben foglalt állítással, azzal a téves közhellyel, hogy a Fidesz liberálisból konzervatív párttá vált, s a nemzetközi szervezeti tagságát is felcserélte, mégis úgy gondolom, inkább stratégiaváltás történt, nem értékváltás. A Fidesz a töredezett nemzeti-polgári-keresztény szavazótábor egyesítését célozta meg, de ez nem jelentette azt, hogy addigi programját sutba dobta volna. Tény, hogy a Fidesz a program szintjén és az érték szintjén is antiklerikálisból klerikális párttá vált. De amikor liberálisból konzervatív lett, az csak stratégiaváltás volt.


Nincs olyan sok parlamenti pártunk. Felvázolnák értékváltozásaiknak, vagy ha úgy tetszik, 180 fokos programváltásaiknak történetét?

M. K.: Kezdjük az SZDSZ-szel. Vehemens liberalizmusa szerintem nem változott. Gazdaságpolitikai dimenzióban ugyanakkor fokozatosan jobbra tolódott. Valószínűleg épp ezért a koalíciós kormányzás kompromisszumkényszere okán ebben kevéssé volt sikeres.

Ez még nem magyarázza meg, hogy az SZDSZ miért vált néppártból középpárttá, majd egy mindössze hatvankétezer ember által támogatott csoportosulássá.

M. K.: Egy aktus dominánsan meghatározza az SZDSZ gyengülését: a koalíciókötés ’94-ben. Az SZDSZ attól kezdve folyamatosan veszített a támogatottságából. Ez az ősbűn a szavazók szemében.

M. Á. S.: Én úgy vélem, hogy a ’90-es SZDSZ értékszinten igenis változott, csonkult azóta. A nemzeti liberális értékrend elsorvadására gondolok, amelyet Fodor Gábor megpróbált egy évvel ezelőtt megerősíteni, de nem sikerült neki.