Hetilap kereső

Krug Emília írása

Példátlan magyar gazdasági visszaesés, erősödő szélsőjobb, történelmi manipuláció, Horthy-pólók, erőszakhullám. Egyre többet írnak rólunk a külföldi lapok. De a cikkeket nem tennénk kirakatba.

Egyre többször és egyre rosszabb színben feltüntetve szerepelünk a külföldi lapokban. Ma épp a Financial Times írt hazánkról, mint ahol a kibontakozó helyi válság „mikrokozmoszként” tükrözi a világválság egészét. A londoni gazdasági lap szerint bár Magyarországon a pénzügyi összeomlás veszélye elmúlt, a politikai következmények már észrevehetők.

A szerző, Gideon Rachman arra is emlékeztet, hogy Barack Obama amerikai elnök is tartott attól, hogy az Ukrajnához és hazánkhoz hasonló feltörekvő gazdaságok problémái visszaütnek az Egyesült Államokra. Merthogy többen a magyar bankok összeomlásától féltek.

Rachman egy neve elhallgatását kérő magyar pénzügyi illetékesre hivatkozik, aki szerint március 13-án, pénteken ténylegesen volt ok tartani a betétesek rohamától. A bizalom azonban megmaradt, így ma már inkább a példátlan – 1945 óta nem látott, 6 százalékos – gazdasági visszaesés és annak társadalmi-politikai következményei aggasztók.

A publicista szerint a gazdasági válság kezelése a nagy pártokra, s főként a következő választások nyertesére, Orbán Viktorra marad. Aki „gondosan homályban tartja gazdasági programját”. Rachman úgy tudja: a párt illetékesei tartanak attól, hogy egy esetleg lefelé tartó gazdasági spirált kell majd kezelniük, mivel az apadó gazdaság csökkenti az állami bevételeket, ami további kiadásmetszési kényszert jelent.

A politikai következmények közül Rachman említi, hogy valószínűleg a „cigányellenes érzelmekre játszó, szélsőjobboldali Jobbik” elnyer egy mandátumot az uniós választásokon, és egyre nő a szélsőjobboldali érvrendszer beágyazottsága.

S épp a szélsőjobbra tolódott Magyarországról közölt a héten kolumnás riportot a hamburgi Die Zeit is. A szerző a helyzetet egy történettel írja le. Eszerint Tamás Gáspár Miklóst, az ismert, zsidó származású értelmiségit a Magyar Gárda egyik vonulásán a szakaszvezető ordítva köszöntötte: Heil Hitler, Tamás úr. Hogy van?

A szerző arra is emlékeztet, hogy április 18-án, egy nappal a holokauszt-emléknap előtt a Magyar Gárda a budapesti német követséghez vonult, egy transzparensén „Az igazság szabaddá tesz!” felirattal, s egy petícióval, amelynek végkövetkeztetése szerint a holokausztból semmi sem igaz.

A lap szerint a szélsőjobboldal társadalmi előretörésének okai nemcsak a gazdasági visszaesésben keresendőek. A történelmi manipuláció is hat, amely a lakosság jelentős részét az első világháborút és a trianoni traumát követő Horthy-korszak hamis mítoszaiba vezeti vissza. Amikor is kialakult a népnemzeti magyarság ideológiája, ami a liberálisokat, a kommunistákat, és a zsidókat hibáztatja mindenért.

A riport szerint Magyarországon a szélsőjobboldal és a konzervatív többség között eltűnnek a határok, a 2006-os önkormányzati választásokon például a Fidesz a Jobbikkal indított közös jelölteket. Igaz, ami a szélsőjobboldalt illeti, Orbán kiosztana nekik két pofont és hazaküldené őket – idézi a szerző. Szerinte beszédes, hogy az Európai Parlamentbe igyekvő Jobbik aktivistái Horthy Miklós képét ábrázoló pólókat árusítanak.

A Jobbik és a Magyar Gárda híre azonban a tengerentúlra is eljutott már. Nemrég a New York Times címlapján jelent meg a tatárszentgyörgyi temetésen készült fotó. A szerző, Nicholas Kulish beszámolt a tiszalöki, a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi gyilkosságokról, mondván: a cigányok elleni előítélet erőszakhullámba torkollt. Kulish kisebbségi szakértőket idézve azt írta, az egyre agresszívebb cigányellenességet Magyarországon és a régióban szélsőséges pártok gerjesztik, amelyek a romákat élősködő, kisstílű bűnözőkként láttatják.

A napilap után a Time is foglalkozott a romagyilkosságokkal. Az újság a tiszalöki gyilkosság kapcsán mutatta be a magyar és a roma etnikum közti viszony megromlásának fázisait. John Nadler írt az olaszliszkai lincselésről, a Magyar Gárdáról, a romák elleni lövöldözésekről és a Molotov-koktélos támadásokról.

Sovány vigasz ezek után, hogy a Financial Times publicistája azt írja: hazánk még mindig közepes jövedelemszintű, az unióba szilárdan beágyazott ország. S. Rachman szerint Budapest szépen gondozott sugárútjai és kávéházai nem tűnnek forradalom vagy társadalmi zűrzavar nyilvánvaló színterének.