Hetilap kereső

Buják Attila írása

Szemérmesen „elszámoltatást” mondanak. Mások szerint a „leszámolási projekt” már elindult. A netes blogokon némelyek „a Fidesz Kellerének” becézik Balsai Istvánt. A Fidesz elnöki stábjának jogi igazgatója ma még a Fehér Házban „gyűjtöget”. El is kezdte a próbafeljelentéseket Gyurcsánnyal és Veressel. Ám az ügyészség visszautasította. Balsai állítja: minden „szigorúan a jogállamiság normái szerint zajlik” majd. Legújabb, megnyugtatónak szánt nyilatkozata szerint számonkérés lesz, politikai felelősségre vonás nem lesz. Szívesen érdeklődtünk volna, hol tart a tényfeltárás. Az interjú azonban elmaradt. Csak a kérdések maradtak meg BUJÁK ATTILÁNÁL.

– Pista most Lavrentyij Beriját és McCarthy szenátort alakítja egy személyben – mondja vezetés közben a régi frakciótárs, saját poénján jót derülve.

Alagút jön, a mobil megszakad, majd visszatér a ködből.
– Egyébként kedves, nyugdíjas bácsit látsz majd, ha találkozol vele, aki még egy kicsit elpolitizálgat. Ez a jutalomjáték. Orbánék pedig elmondhatják: az Antall-kormány igazságügyi miniszterét, a nemzeti fórumos Balsait alkalmazták főelszámoltatónak. Feljelentőembernek lenni nem hálás. Nemigen vállalta volna más. Még „Répa” (Répássy Róbert) is inkább a frakcióba menekült. Miniszterségre vár.

Kiszelly Zoltán politológus szerint „ez tényleg hálátlan szerep”.

Fleck Zoltán jogszociológus keményebben fogalmaz: a politika „kriminalizálása” a nemzetközi irodalom szerint „mediterrán gyakorlat”. Ő igazságügyi miniszteri működésének idején sem tartotta sokra Balsait. Ez pedig – szerinte – pályájának a koronája.
– Balsai nem jogász. Tipikus kelet-európai politikus, jogi végzettséggel – mondja. – Minden szava burkolt fenyegetés. Ami rendkívül káros a magyar jogszolgáltatásra nézve.

Máskor sem

Persze minden bíráló – barát és ellenfél – hozzáfűzi: „sajnos az ilyesmire van fogadókészség nálunk”, és a korrupció visszaszorítása valóban közfeladat. Kérdés: ez-e a Fidesz célja?

Néhány tájékozódó telefon után eldöntjük: célszerűbb, ha helyén, a Fehér Ház hetedik emeletén keressük fel Balsait. Amit a frakciótárs mondott, igaz. Előzékeny, barátságos úriember veszi fel a telefont. „A határidőnaplómat keresem. Csütörtök megfelel?” Meg. Két nap múlva csörren a mobil, Orsolya vagy Mónika keres a párt sajtóosztályáról. Elnézést, de „Balsai úr nem tudja önt fogadni”. És máskor? „Máskor sem” – búgja Orsolya-Mónika. Azért érdeklődöm nála is, személyesen. „Vannak bizonyos eljárásrendek” – mondja szűkszavúan az exminiszter.

Csontvázak dőlnek

Megértjük. Nem akar „szegény Mádi Lacika sorsára jutni” (nem Balsait idézzük!), aki egy könnyelműen elpöttyentett mondattal húszéves politikai karriert áldozott fel.

A tablókról levették, a listáról törölték. Megszűnt. Emléke élni fog. Igaz, neki – mesélik politikai anekdotaszerzők – évekkel ezelőtt akadt főbenjáró bűne: MSZP-s képviselőkkel ultizott vagy teniszezett nyilvános helyen. De hát ez nyilván csak pletyka.

A modern Balsai politikusi profilját a Központ dolgozhatta ki. Az akció az apokaliptikus maja halotti kultuszra épül: „Naponta csontvázak dőlnek ki a szekrényekből, vagy már inkább csonthegyek, sőt egész csonttemetők esnek ki...” (2009. október 7. MTV 1.)

Lássuk a csontokat! BKV, MÁV, kormányzati negyed, sukorói kaszinó, Zuschlag, posta. Mára ez kiegészült Benével és Gergényivel, a két rendőri vezetővel. De ez is csak „szivárogtatás”, nem kell komolyan venni. Legyen kemény a párnájuk addig is.

A sajtó is szerepet kap a kormányzati felkészülésben. Balsai néha felfedi forrásait: „Én úgy gondolom... nagy segítséget kapunk a polgári sajtótól, megmondom őszintén. Akár az önök [Hír TV] segítségét is... De most már egész széles a skálája annak a[z]... oknyomozó újságírásnak... amely erre (sic!) ... segítséget ad...”

– A Pista a hetediken ül és olvasgat, lényegében újságokból dolgozik – mondja a régi frakciótárs. – Nem csoda, ha a feljelentések „bedőlnek”. De nem is a siker a cél. Hanem a fenyegetés. És a homály. Hogy a taxisofőrök egy év múlva is emlegessék: „Igen, a komcsik mindent elloptak, a Fidesz visszavette volna, láncon vitték volna el mindet.”

– A nyilvános megszégyenítés bevett gyakorlat a magyar igazságszolgáltatásban, még a vádirat megszületése, sőt az alapos nyomozás előtt – mondja Hack Péter.

Szerinte ami a Zuschlag-ügyben folyik, szakmai értelemben „nem megnyugtató”. Olyan szabályokat alkalmaz az ügyész az expolitikusra, amelyeket csak a maffiákra szokás. („Bűnszövetkezet.”) Gondoljunk bármit a történtekről, a maffia-megközelítést nem a „sima” korrupciós ügyekre találták ki.

Rabszíjon

Hack szerint az is középkorias jelenség, hogy olyan személyeket, akikről sem a szökés, sem az erőszakosság nem feltételezhető, rabszíjon vezetgetnek fel-alá.

– Gondolom, ez a médiának szólhat – vetjük közbe.
– Lehet. De a rabláncot nem a média csatolja fel, hanem a bv.

Indul tehát az elszámoltatás. Balsai sejtelmes kommunikációja és Orbán csavaros mondatai máris eredményesek. A magyar közigazgatásra nem nehéz ráijeszteni.
– A próba nagy – mondja Fleck Zoltán. – Az a kérdés, hogy a jogállam intézményrendszere elviseli-e a politikai nyomást.

Nyilatkozóink hangsúlyozzák: a felelősség nemcsak a Fideszé.
A romlásban közreműködtek azok is, akik a kiterjedt korrupciónak nem vetettek gátat.

Magasabb körök

Nem véletlen, hogy Balsai hangsúlyozza az ügyészség fontosságát. Ezzel a szervezettel a jobboldal végtelenül elégedett.
– Ez az ügyészség – mondja Fleck Zoltán – jottányit sem változott. Ma is a Legfőbb Ügyészségen dolgozik Polt Péter, ma is a főügyész helyettese a Polt által támogatott Belovics Ervin, aki az intézményt gyakorlatilag igazgatja. A szervezet könnyen rángatható jobbról, ám ez a jobboldali ráhatás bizonyíthatatlan. A testület „takarásban működik”.

A végeredmény csak az lehet – állítja a jogszociológus –, hogy „ha én állok a kormányrúdnál, én veszem igénybe a »szolgáltatásokat«. Ha te, akkor majd váltunk”.

De ez csupán a jogászok aggálya. A politológusok és a frakciótársak a „politikai eredményekre” figyelnek.

Ágh Attila szerint a Fidesz „kettéválasztotta a játszmát”. Balsai eltérő retorikát használ a „BKV-típusú találkozásokra”, és másként kezeli a Gyurcsány–Veres-párost. Ha magasra lép, óvatosabb.

– Mit is mondott a jogi igazgató úr utoljára? – elemzi írásunk hősét fideszes képviselőtársa. – Nagyjából azt, hogy a hullámok a főpolgármesterinél magasabb körökig is elér(het)nek, az eljárások odáig (is) elmehetnek. Nyelvileg korrekt. Ám Balsainak a veretes nevek kellenek. Addig meg válogat.

A fideszeseknek – ez a legújabb társasjáték a büfében – „jelöltjeik” is vannak.

– Szalainé: felfüggesztett – mondják. – Mesterházy Ernő? Határeset. Szóvivő Évi: ujjlenyomatvétel. Hunvald? Talált, süllyed. Hagyónak csengőfrásza lehet. Joggal.

– Ezek az ügyek nehezen védhetőek – mondja Kiszelly Zoltán. – A lepusztult és drága BKV-n minden magyar utazott. Irányítói akkor sem rokonszenvesek, ha szent életű remeték lennének. Ráadásul nem is azok.

Ingyen van

Balsai volt frakciótársa nem preju-dikál. A választási csillagállást annál jobban ismeri. A szokásos újraelosztási játszma zajlik „elszámoltatás” fedőnéven.
– Akinek szemet vetnek a szalámijára, és hajlandó önként odaadni a felét, az a másik felét megtarthatja. Aki nem, attól elveszik az egészet.

Hack Péter szerint könnyebb „jogi úton” sikert elérni, mint gazdasági eredményeket produkálni. Az elszámoltatás ugyanis „ingyen van”. Költségvetési vonzata nincs.

A fideszes honatyák szerint nem kell túlbonyolítani a dolgot. Be kell jelenteni: sínen van az ügy. Már elkezdődött.
A végső igazság pedig az, hogy Balsainak sem könnyű. A Jobbik meghirdette programjában a Nemzeti Igazságtételi Központ létrehozását.

S ha a „radikálisok” egyszer beindulnak, keresztülgázolnak az egész ernyeteg politikai eliten. A Fideszen és Balsain is. Elszámoltatásban a Jobbik sokkal jobb. Míg a Fidesz a cirkuszt kedveli, a Jobbik már a borotvát feni.