A szakadék szélén harcol a nagypártokkal az MDF. Az elnökség lázasan keresi a kiutat, s másik frontot is nyit: igyekszik leszámolni a „lázadónak” tartott „almássystákkal”. Legutóbb választmányi segítséggel üzentek hadat az egyre kritikusabb ifjoncoknak. Leválasztanák a demokrata fórumról a komplett ifjúsági szervezetet, így rombolva szét Dávid Ibolya pártból kizárt riválisának utolsó fellegvárát. A harc okainak PUNGOR ANDRÁS járt utána.
– Válságban az MDF, szakadék szélén állunk – fúj ébresztőt hol az almássysta, hol a dávidista tábor.
Megnyílnak a fórumos panaszcsapok:
– Nem változik semmi évek óta. Még mindig egyarcú a fórum, és közben kopik Dávid Ibolya népszerűsége is. Hol vagyunk a parlamenti küszöbtől?!
2-4 százalékon mérik a párt támogatottságát. Nem hatékony a kommunikáció, keveseket szólít meg a program, sorvadnak a helyi szervezetek, „szűkül” a párt – mantrázzák.
És ki ezért a hibás? Csak a narancsos és a szegfűs mumus?
A hajdan volt antalli MDF ma az MSZP-hez és a Fideszhez viszonyítva határozza meg magát: hol erre, hol arra utálkozik. Igaz, erős a szorítás: nehéz ugrálni a nagypárti satupofák között.
Körkörös lett a védelem. (Anno Für Lajos honvédelmi miniszter – ma gárdanagypapa – határozta meg így a honi védelmi politikát.)
A fórumosok ujjal mutogattak/mutogatnak a fideszes és szocialista porszívóra: napról napra beszippantani készültek/készülnek a törpepártot.
Részben igazuk van. A Fidesz nem temette el az „egy a tábor, egy a zászló!” jelszavát; az egypárti kormánynak szüksége van az MDF hol passzív, hol aktív támogatására.
Fogyott a muníció is: az adócsökkentés ötletét az Orbán-párt lopta el a jobbközép kistestvértől, Gyurcsányék pedig a fórum mérsékelt politikáját sajátították ki.
Szinte csak a „haláladó” eltörlésének követelése maradt az MDF-es fegyverszobában. Mára már az sem. Nyitott koporsós plakátokon emlékeztetnek a nagy sikerre: „Megígértük, eltemettük.” De mi jöhet az örökösödési illeték részleges eltörlése után? Mi maradt a segélykiáltáson kívül?
Eddig hiába védte magát a fórum, belerekedt abba, hogy állandóan „farkast kiáltott”.
– Már a pártelnöki kampányban is figyelmeztettem: abba kellene végre hagyni a viszonyítást. Azért cselekszik így a párt, mert nincs programja – magyarázza Dávid Ibolya egykori riválisa, a kizárt Almássy Kornél.
– A demokrata fórum 1990-et követően nem tudott a rendszerváltozáshoz hasonló léptékű célt tűzni maga elé – elemez Herényi Károly frakcióvezető.
Ezután az első komoly politikai lépés a Dávid Ibolya nevéhez kötődő „középosztályprogram” meghatározása volt. Herényi „helyes” célcsoportnak az adófizetők kétmilliós táborát tartaná – a nagyon sokszínű középosztály mellett.
– Nem vagyok a néppártiság híve. Ha kevesebben fizetnek adót, és többen vannak a költségvetés kezdeményezettjei, szociális irigység generálja a választásokat. A két nagy párt az egyre kisebb torta elosztásán fáradozik. Nekünk növelnünk kellene azt a bizonyos süteményt.
Kisöpörte a padlást a gazdasági válság, morzsák maradtak a finomságból.
Túlélésre játszik mindenki. Sodródik az Országgyűlésben az MDF. Hol egyik, hol másik nagy párttal köt napi alkukat. Boross Pétert nemcsak a parlamenti munka alacsony színvonala zavarta. Szívta a fogát a napi kényszerek miatt is.
– Zavarta az előterjesztések plenáris darálása, hiányzott neki az elmélyülés, türelmetlenné vált – meséli egy fórumos honatya.
– Szakmai alapon döntöttünk a parlamentben – mond ellent Herényi Károly frakcióvezető. – Nem azt néztük, hogy fideszes-e, vagy szocialista az előterjesztő. Mindig a beadvány megalapozottsága volt a mérvadó.
Valóban így volt? Az almássysták a tévéelnökkel kapcsolatos alkukat és a miniszterek interpellációs válaszainak szavazásáról elillant MDF-es törvényhozókat emlegetik.
A belső harc érvei sem épülhetnek másra, mint a nagyokhoz való viszonyra: az almássysták szerint a szocialisták felé leng a dávidi zászló, az Ibolya-hívek viszont azzal vádolják a fiatalokat, hogy fideszes sáncra lopnák a tulipános vásznat.
Előbbire egyebek között az adótörvény megszavazása a magyarázat. 2006-os a vád: Katona Kálmán rajtja a főpolgármesteri székért Demszky Gábort segítette a Tarlós István Fidesz-jelölt ellen vívott harcban.
– Az MSZP-közelinek tartott Tisztelet Társasága már csak hab volt a tortán – érvelnek Dávid Ibolya bírálói
Immár a múlté a TT. Vas János megtette kötelességét. Fintora a fórumos sorsnak, hogy a segítő és a Dávid-rivális most egymás mellett ülnek a parlamenti függetlenek között.
A dávidisták a fiatalok ellen az állítólagos orbáni üzletet, az UDZ Rt. vélt megfigyelési ügyét hozzák elő.

Riskó Gáspár felvételei
– Ránk mondják, hogy kívülről verjük szét az MDF-et – háborodik fel Almássy Kornél. – Én szavaztam meg az adótörvényeket, az interpellációs válaszokat, én kértem a nemzeti csúcson megszorításokat, én csaltam a ferencvárosi választásokon?! Nagyot hibázott Dávid Ibolya tavaly szeptemberben a lehallgatási ügy kirobbantásával. Aki ismer, tudja: én nem hallgatok le senkit.
– Hiba volt a fiatalok képviselőit beemelni az MDF elnökségébe – állítja Csapody Miklós. – A pártok ifjúsági szervezetei ugyanis az utánpótlás iskolái. De tagjaik közvetlen integrálása az anyapártba belső feszültségeket okoz. Az IDF így a karrierizmus melegágyává vált.
Elfajult a harc. Decemberi tisztújításuk után a fiatalok deklarációval lepték meg a karácsonyra készülő fórumos „öregeket”: „Az MDF vezetése politikai és morális válságba sodorta a pártot.”
Erre jött az újévi válasz: néhány Dávid-hű fiatal Ifjúsági Konzervatív Unió (IQ) néven ifjúsági ellen-szervezetet alakított. Portyára képesek, de haderőt nem alkotnak. Dávid Ibolya sem volt rest: másfél hete már elszállingózott több választmányi küldött, amikor a pártelnöki ukázra az ülésen maradtak arról szavaztak, hogy a jogi kabinet készítse elő az IDF-fel való szakítást.
– Érvénytelen a voksolás, nem volt elég a szavazó – hördültek fel az almássysták, de – jelzik – nem fordulnak bírósághoz. – Nincs értelme – legyintenek, az országos gyűlés dönthet csak az elszakadásról.
Herényi Károly szerint határozatképes volt a választmány, csak a jelen lévő fiatalok nem szavaztak.
– Egy kisebbség nem gátolhatja meg a többség akaratát – teszi hozzá.
Kisgazdásodik az MDF? Túlzás.
– Inkább a KDNP viharos időszakára emlékeztet az, ami a demokrata fórumban történik – értékel Huber Szebasztián, az IDF választmányi elnöke.
(Emlékszünk a Giczy György kontra Surján viadalra? Harcuk nyomán megszűnt a kereszténydemokrata frakció. A párt ma Semjén Zsolttal asszisztál az orbáni akaratnak.)
– Nem ér semmit a határozat. Csak tünet: a párbeszéd és az önkritika hiányát tükrözi. Zavarhatta Ibolyát, hogy az ülésen békülékeny volt a hangulat. Mindenki a kiutat kereste. Mi is, ők is – állítja Huber.
– Nehéz együttműködni olyan szervezettel, amelyik az elnökségébe visszaválasztja azokat, akik ártottak az MDF-nek – magyarázza Herényi.
Nemrégiben ugyanis IDF-alelnök lett a fórumból kiakolbólított Almássy.
Eltart még egy darabig az adok-kapok.
– Belekényszerítenek bennünket egy olyan harcba, amelyik eltereli a figyelmet a valós gondokról – tromfol Huber Szebasztián.
– Tisztújítás lenne a kompromisszum – véli Almássy Kornél, de nehezen tudja elképzelni, hogy Dávid Ibolyával közös pártban dolgozzon.
Sötét a jövő. A vékonydongájú MDF a jobb- és baloldali izompacsirták lökdösődésében vág neki az uniós választásnak. Már az is siker lesz, ha egyetlen képviselőt repítenek
Brüsszelbe.
– Jobbközép irányvonalat kellene képviselnie a pártnak. Határozott programmal, jobb kommunikációval – várja a jövőt Huber Szebasztián.
– Jó az irány: mi túlléptünk a pártérdekeken. Dávid Ibolya vezette be a közbeszédbe a nemzeti minimum fogalmát. Szakmailag megalapozott javaslataink mellett – amilyen például az MDF Nemzeti Adószabadság Programja – konszenzust igyekszünk teremteni a pártok között. Határozottabb kommunikációval érthetőbbé és világosabbá kell tenni az üzeneteinket – keresi a kiutat Herényi Károly.
– Sürgető kényszer az intenzívebb parlamenti munka és az őszinte beszéd – magyarázza Csapody Miklós.
Ennyi elég lenne? Aligha. A szakadék széléről visszahátrálva még meg kell küzdeni a nagypárti „fenevadakkal” is.
Az lesz csak az igazi akrobatamutatvány.
HozzászólásokÖsszesen: 6 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Akasztott ember házában nem emlegtünk kötelet.
Az MDF nevét egy koporsóval, s az eltemettük szöveggel reklámozni...
Ilyen idiótaságra képesek a megmaradtak.
1988-ban még azért kolyabb párt volt az MDF.
Én 1995-ben léptem ki,-nem akartam átlépni az MDNP-be sem- de azért szimpatizáltam az MDF-el.
Lezsákék abszolút törvénytelen, és pofátlan kizárása után ez a szimpátia megszűnt.
Ezt a vergődést látva, s ezt az ostoba plakátot látva már inkább csaak derülök rajtuk.
Az MDF el fog tűnni a süllyesztőben max egy év múlva. Addig azonban ezek a nagystílű vezetők még egy kicsit harácsolnak, ( biztosan nem 30% most az ellenzéki tarifa....)
Igen! Az MDF-nek fent kell maradnia, éés fent is fog maradni! Az MDF aktuális vezetőit mindig is bírálták a kilépők és kizártak! Mi lett velük? A MIÉP egyciklusos parlamenti szereplését leszámítva semmi nyomot nem hagytak a magyar politikában. Mára a MIÉP is elfeledve! Az MDF még mindig áll, igaz leharcolt és megviselt állapotban, de létezik. Akkor tehát kiknek volt igazuk? A fennmaradóknak vagy az elfelejtetteknek? A kérdés költői. Almássyék is az elfelejtettek körét fogják gyarapítani! A ferencvárosi borzadályban is jelentős volt a szerepük, a háttérben. Ilyenek a Grál lovagként tetszelgő Almássy eszközei.
Egyébként a közvéleménykutatások az MDF erejét a legutóbbi időkben mindig alábecsülik. Remélhetőleg így lesz ez a közelgő EP-választáson is. EP-mandátum lehet csak az igazi és csattanós válasz Almássyék ámokfutására!
Mi itt Magyarországon szívből utáljuk a piacot. Legalábbis ez látszik sok megnyilvánulásból. Többek között a politikai jelenségek, folyamatok, vélmények is ezt tükrözik... Pedig olyan egyszerű: amelyik párt nem tud vagy nem akar a választói igényeknek megfelelő programot, vagy az általuk elfogadott programnak megfelelő cselekvési tervet és tevékenységet bemutatni, az elveszíti tömegbázisát és kiesik a parlamentből... És ennek ismeretében mindenféle összeesküvéselméleteket hangoztatni nem igazán megalapozott. Persze, itt a lejáratás nemzeti sportnak számít (nem is tudom, ki is kezdte a rendszerváltás idején..??? a nemesikmesszeagyümölcsafától mondást nemcsak Rákosi pajtás alkalmazta), de aki itt él, az már semmin se csodálkozik, csak ha ezt jónak látja. Talán fel lehetne készülni ezekre. Mármint előre. Mert ha valaki olyan erkölcsileg nagyonis plauzibilis elveket hangoztat, amelyeket hivatalos korában ő is sértett, hát az legfeljebb az amnéziások körében maradéktalanul nyerő és kiteles. Még ha amúgy nagyon normálisnak tünik is... A politika amúgy nemcsak a részérdekek hatalomraváltásának, hanem az önlejáratásnak is a tudománya és művészete. És ezt itt sokan és egyre sikeresebben alkalmazzák. Csak az a gond, hogy a mi (az ország!) kontójára.. A dicső múlt talán figyelmeztethetné az érdekelteket, hogy mire is kellene vigyázniuk.. de a hogyan az mindig új, s ennek kitalálásától lehet valaki sikeres politikus/párt - vagy nem.
Demokratata
Szomorúan olvasom a fentieket. Szükség lenne az MDF-re, hogy a ne a semmiből kelljen újra kezdeni a magyar jobboldal felépítését. Manapság sajnos csak két szocialista párt verseng egymással. A kettő közül a relatíve kisebbik rossz kormányon,a balosabb meg ellenzékben van. Nyíltan és gerincesen meg kellene mondani, hogy a kisebbik rosszat (merthogy jónak nem nevezném) nem szégyen támogatni a nagyobbikkal szemben, hisz ez az ország érdeke.
Tényleg hiba egyetlen személyre alapozni egy pártot. Ez legfeljebb nagy párt esetében működőképes. Almássy elvben reális alternatíva lett volna, de elég meggondolatlannak tűnt a viselkedése. Igaza van Boross Péter korábbi ME úrnak...
Sajnos nem látom a kiutat, de nem is nekem kell azt megkeresni, hanem az MDF mai vezetőinek.
Mennyi is a KDNP népszerűségi mutatója?0,002%Remélhetően nem ez a cél az MDF-ben.Én abban látom a lejtőre kerülés okát,hogy a normális Magyarországért vívott harc során kiderült,hogy Dávid Ibolya és Herényi Károly szónoklatai-bár a józan észnek tetszők-eltérnek a párt tetteitől.Semmivel nem normálisabb ez a párt mint a többi,ha vezetői veszélyben érzik a hatalmukat minden eszköz megfelel a "baj"elhárítására.Fogalmam sincs,hogy az utódlási harcban kinek van igaza.De hogy mindkét félen a másik által öntött gyanú sara folyik,az biztos.Ha felőrlődnek ebben a küzdelemben,nem a két nagypárt lesz a hibás.Bár biztosan azok is mindent elkövettek,hogy maguk alá hajtsák a fórumosokat,ha egységesek és hihető,hogy amit mondanak és úgy is cselekednek,nem sikerülhet semmilyen akció.Én drukkolok ennek a pártnak.Se testem se lelkem nem kívánja az 1-2 pártos érdekstruktúrát.De a talponmaradáshoz kegyetlen önkritika,kemény lépések kellenek.Mert kevés,ha minden országgyűlési napon kifejtik,hogy Gyurcsány miért mondjon le.
Temetik az MDF-et...
Még három éve sincs, hogy a fórum a hangadói eufóriában ünnepelték, mint a Fidesz közeles felmorzsolóját.