2013. május 23. csütörtök - Dezső. Holnapi névnap: Eszter, Eliza
A fontos idő
Jelentkezzen a 168 Óra klubfórumára!
Szerda, 2013. május 22. 13:15
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Orbán Viktorra több ügy miatt is nyomás nehezedik
2013. május 22. 17:31
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
További cikkeink
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
oregsoma: "... Egy, csak egy legény van talpon a vidéken... 00:50
Hát milyen országban élünk?
hass: Kédben , nem egy Alexander the Great reinkarnációját... 23:28
TÁRSALGÓ 2013 május
nofene: Halihó öregharcos! Szerintem máris sínen vagyunk. Ugyanis a... 23:24
Viccek
Cave: Nem kell sajnálni! Boldogok a lelki szegények, mert övék a... 22:35
Orbán a király !
Cave: Én Életempárjának elvesztését a cigire való... 22:33
Nesze nektek kormányprogram
Cave: De szép is lenne, ha csak annyiféle, és olyan mértékű adó... 22:10
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
Rózsa Misi: Tisztelt Polgármester Úr/ Kerületi Pártelnök Úr / Parlamenti... 20:52
LIBERÁLISOK
Qkory: Kulka János nyílt levele Kerényinek "Magyar... 20:50
ATV az "Őfelsége ellenzéke" szerepében
Csülök: 20:47
Kedves Feri !
Cave: A "családért" mindent . Jó... 20:41
Mutyi
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Vasárnap, 2012. április 22. 09:29
Szénási Sándor
írása
Gömöri György egy lekezelő és ostoba döntésről
Kurzus és kánon
A parlamenti elfogadás előtt álló Nemzeti alaptanterv két írót nevesítene és jelölne az úgynevezett törzsanyagba, Kertész Imrét és Wass Albertet. Enyhén szólva is két világ, csak a politika fejében férhetnek össze. Gesztus lenne mindkettő? De kinek szól? Gömöri György Londonban élő írót, költőt, műfordítót kérdezi SZÉNÁSI SÁNDOR.
- Furcsa pár, kétségtelen, bár akadhat, aki azt mondja, hogy nagyszerű kompromisszum. Végül is a „nemzeti érzelmű” jobboldal is megkapja a maga ikonját, meg a liberálisok, baloldaliak is. Senki sem szólhat egy szót sem. Született kötekedő az, akinek ez mégis kicsit bűzlik?
– Én egyike vagyok a kételkedőknek. Annak idején legalább harmincadmagammal tiltakoztam az ellen, hogy Wass Albertnek emlékművet állítsanak Debrecenben. Sajnos nem volt foganatja, ma nagyobb szobra áll ott, mint Adynak. A Wass-jelenséget mindig ízléstelennek és ostobának tartottam, évekkel ezelőtt írtam is erről egy kétsoros verset, azzal a címmel, hogy Egy politikai divatra. Íme: „Az országnak kultúrára nincs egy árva vasa. / A jobboldal még szegényebb: csak a Wasst olvassa.” A Wass-ügy tipikusan kurzusjelenség. Nem volt jelentős író. 1956 óta élek Nyugaton, sokszor voltam Amerikában, megfordultam Európa legtöbb országában, ismertem az emigráció irodalmi életét. Ez az ember egyszerűen nem jött számításba, még a jobboldali Nemzetőrben sem közöltek tőle írást. Az Irodalmi Újság, az Új Látóhatár, a Katolikus Szemle, a Magyar Műhely sem publikálta, márpedig az emigrációnak ez volt a négy meghatározó lapja.
- Erre viszont azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás környékén szinte megistenült a jobboldalon, tábora van, óriási példányszámban adják ki, és legalább hatvan szobra van szerte az országban. Ez is érv.
– Ez teljesen igaz. Voltam a Dunántúlon, ahol egy Ausztráliában élő szobrász ingyen ajánl Wass Albert-szobrokat a kisközségeknek, csak fogadják el. De ez teljes nonszensz.
A Kertész–Wass-párosítás olyan, mintha Émile Zolát hoznám össze Rákosi Jenővel. Ennek csak politikai értelme van, mert Kertész Imre három fejjel nagyobb író, mint Wass. Akiről tudjuk különben, hogy nyilas lapokba írt itthon is, meg Amerikában is. Ez nem a kommunisták rágalma, közismert volt az emigrációban.
- Ebből következően ön azokkal ért egyet, akik őt antiszemitának tartják?
– A legnagyobb mértékben az volt, ezt mindenki tudta róla.
- Akkor most egy antiszemitát tettek párba egy zsidóval.
– Igen, de nem ez a lényeg. Londonban találkoztam olyan magyarokkal, akik azt mondták, hogy de hát egy-két könyve nem is olyan rossz. Én azt feleltem, az irodalmi értékeiről lehet vitatkozni, a politikai aljasságairól nem. 1942-ben Németországban a nácik rendeztek egy írókongresszust, ahová meghívtak ilyen-olyan embereket a megszállt és szövetséges országokból. Szabó Lőrinc innen tudósította az Illyés által szerkesztett Magyar Csillagot, és azt írja, hogy míg egy szegény barátját kényszerrel vitték a frontra újságírónak, Wass Albert önként jelentkezett haditudósítónak.
- Ön szerint miféle logika hozhatta össze ezt a két írót azután, hogy Wass nyilas szimpátiája is ismert, Kertész szenvedései meg még inkább?
– Végzetes arányvesztésről van szó, amit csak a politikai elfogultság indokolhat, ez azonban nem a Fidesz elfogultsága, hanem a szélsőjobboldalé.
A Fidesz Márait szerette, teljes joggal, viszont most kedvezni szeretne részben a Jobbik szavazótáborának, amelyet meg akar nyerni magának, részben meg azoknak, akik jobbikos szimpatizánsok, de a Fideszre voksolnak, hisz tudják, hogy a Jobbik soha nem juthat egyedül hatalomra. Ám talán egy koalíció, hm... mit lehet tudni?
- Ha így van, mindez csupán egy értelmetlen riszálás a szélsőjobbnak. Hiszen ha Kertész Imrét is jelölik a kánonba – aki a Jobbik szemében minimum egy hazátlan bitang –, a két név kioltja egymást ezen a politikai térfélen. A nyereség nulla.
– Ez persze önmagában is rossz kompromisszum: akkor lenne értelme, ha Magyarország zárt világ lenne, de szerencsére nem az. Nézzük: ki fordítja le Wasst idegen nyelvekre? Senki. De Márait minden nyelvre fordítják, meg Nádast, Kertészt és Esterházyt is, hogy csak néhány nevet mondjak. Akkor mi értelme van ennek az ötletnek? Hát az, hogy kurzusjelenséggel van dolgunk, nem irodalmi döntéssel.
- Van itt valami más is. Kertész Imre többször kijelentette, hogy nem tekinti magát magyarnak, ergo magyar írónak sem. Lehet valakit akarata ellenére besorolni a hazai irodalomba?
– Hogy a mai magyar irodalomból miért pont Kertészt nevesítették mint olyat, akit kötelező tanítani, rejtély. Én egyébként úgy gondolom – egyetértésben Konrád Györggyel –, hogy aki magyarul ír, az magyar író.
- Függetlenül attól, hogy mi az illető öndefiníciója?
– Igen, függetlenül attól. Ha nem lenne magyar, más nyelven írna, bár olyan is akadt, aki nem magyarul alkotott, mint Agota Kristof például, aki magyar–francia írónak tartotta magát. Vagy Fischer Tibor, aki Angliában ismert szerző, angolul ír, nem magyar születésű ugyan, hanem magyar származású, de ezt az identitását is ápolja. A Sorstalanság magyar regény, vagy magyar-zsidó regény, ha úgy tetszik.
- Említett a kortárs irodalomból több nevet is, amely felkerülhetett volna a „kötelezően tanítandók” törzslistájára. Az egyéni jelölés mindig igazságtalan, akkor is az lenne, ha Kertész nevét kicserélnék valaki máséra. Gondolom, van itt még egy önnek különösen fájó pont: az, hogy a nyugati magyar irodalom szóba se kerül.
– Ez az irodalom nem került be a hazai köztudatba, talán Faludy igen, de hol van Cs. Szabó László, Határ Győző, Szabó Zoltán (akinek most van a századik születési évfordulója)? Ezek a nagy nevek, de ott van még azoknak a generációja is, akik Nyugaton lettek írók. Senki sem tud róluk, pedig mind kitűnő alkotók, megérdemelnék, hogy a nemzeti emlékezet rájuk is kiterjedjen, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali. Értem persze, hogy azt ismerik, aki szem előtt van. Aki látható a tévében, az van, aki nem, az nincs.
- ’89 után sorra jöttek haza az emigránsok, szerepeltek is a tévében, Határ Győző bajuszára határozottan emlékszem.
– Ez az időszak elmúlt. 1990 és 2000 között néhány kritikus megpróbálta integrálni a nyugati magyar irodalmat a hazai köztudatba, de úgy tűnik, hiába. A magyar sajtóban nemrég folyt egy vita a politikai költészetről, arról, hogy van-e. Hát kérem, az egy Petri Györgyön kívül 1956 és 1989 között ez a műfaj csak a nyugati magyar irodalomban létezett. Elő lehet venni az ’56-os antológiákat, rengeteg vers van bennük, amelyeket az én nemzedékem írt. Mintha nem is lennének...
- Lehet, hogy önök túlságosan is nyugatosak lettek, túlságosan is árad önökből a szabadság, a másság levegője. Az meg itt kicsit sok...
– Őszintén szólva erre soha nem gondoltam, de lehet, hogy van benne valami. Tudja, három éve szerveztem egy a közép-európai kommunista cenzúráról szóló konferenciát a londoni egyetemen, lengyel, cseh és magyar részvétellel. Szerepelt egy volt lengyel kulturális miniszter is, Józef Tejchma, aki abba bukott bele, hogy engedélyezte Wajda Vasember című filmjének a bemutatását. Azt mondta, hogy miniszterként sok baja volt az írókkal, de utólag el kell ismernie, hogy az írók és a politikusok vitájában hosszú távon mindig az íróknak van igazuk. Ezt azért is mondom, mert ma kialakulóban van egy félreértéseken alapuló ellenszenv az írók és a kormányzat között. A kormány lekezeli az irodalmat, lenézi, ami pont akkora bűn, mint az, hogy a kommunisták túlértékelték. Bele lehet bukni. Mert ez a lebecsülés mindenkit sért, pártállástól függetlenül. Wass Albert és Kertész Imre „furcsa párosa” pontosan ilyen döntés: lekezelő, ostoba, értelmetlen.
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
Kovalovszky Dániel felvétele
- Erre viszont azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás környékén szinte megistenült a jobboldalon, tábora van, óriási példányszámban adják ki, és legalább hatvan szobra van szerte az országban. Ez is érv.
– Ez teljesen igaz. Voltam a Dunántúlon, ahol egy Ausztráliában élő szobrász ingyen ajánl Wass Albert-szobrokat a kisközségeknek, csak fogadják el. De ez teljes nonszensz.
A Kertész–Wass-párosítás olyan, mintha Émile Zolát hoznám össze Rákosi Jenővel. Ennek csak politikai értelme van, mert Kertész Imre három fejjel nagyobb író, mint Wass. Akiről tudjuk különben, hogy nyilas lapokba írt itthon is, meg Amerikában is. Ez nem a kommunisták rágalma, közismert volt az emigrációban.
- Ebből következően ön azokkal ért egyet, akik őt antiszemitának tartják?
– A legnagyobb mértékben az volt, ezt mindenki tudta róla.
- Akkor most egy antiszemitát tettek párba egy zsidóval.
– Igen, de nem ez a lényeg. Londonban találkoztam olyan magyarokkal, akik azt mondták, hogy de hát egy-két könyve nem is olyan rossz. Én azt feleltem, az irodalmi értékeiről lehet vitatkozni, a politikai aljasságairól nem. 1942-ben Németországban a nácik rendeztek egy írókongresszust, ahová meghívtak ilyen-olyan embereket a megszállt és szövetséges országokból. Szabó Lőrinc innen tudósította az Illyés által szerkesztett Magyar Csillagot, és azt írja, hogy míg egy szegény barátját kényszerrel vitték a frontra újságírónak, Wass Albert önként jelentkezett haditudósítónak.
- Ön szerint miféle logika hozhatta össze ezt a két írót azután, hogy Wass nyilas szimpátiája is ismert, Kertész szenvedései meg még inkább?
– Végzetes arányvesztésről van szó, amit csak a politikai elfogultság indokolhat, ez azonban nem a Fidesz elfogultsága, hanem a szélsőjobboldalé.
A Fidesz Márait szerette, teljes joggal, viszont most kedvezni szeretne részben a Jobbik szavazótáborának, amelyet meg akar nyerni magának, részben meg azoknak, akik jobbikos szimpatizánsok, de a Fideszre voksolnak, hisz tudják, hogy a Jobbik soha nem juthat egyedül hatalomra. Ám talán egy koalíció, hm... mit lehet tudni?
- Ha így van, mindez csupán egy értelmetlen riszálás a szélsőjobbnak. Hiszen ha Kertész Imrét is jelölik a kánonba – aki a Jobbik szemében minimum egy hazátlan bitang –, a két név kioltja egymást ezen a politikai térfélen. A nyereség nulla.
– Ez persze önmagában is rossz kompromisszum: akkor lenne értelme, ha Magyarország zárt világ lenne, de szerencsére nem az. Nézzük: ki fordítja le Wasst idegen nyelvekre? Senki. De Márait minden nyelvre fordítják, meg Nádast, Kertészt és Esterházyt is, hogy csak néhány nevet mondjak. Akkor mi értelme van ennek az ötletnek? Hát az, hogy kurzusjelenséggel van dolgunk, nem irodalmi döntéssel.
- Van itt valami más is. Kertész Imre többször kijelentette, hogy nem tekinti magát magyarnak, ergo magyar írónak sem. Lehet valakit akarata ellenére besorolni a hazai irodalomba?
– Hogy a mai magyar irodalomból miért pont Kertészt nevesítették mint olyat, akit kötelező tanítani, rejtély. Én egyébként úgy gondolom – egyetértésben Konrád Györggyel –, hogy aki magyarul ír, az magyar író.
szegedma.hu
Felolvasóest Szegeden
- Függetlenül attól, hogy mi az illető öndefiníciója?
– Igen, függetlenül attól. Ha nem lenne magyar, más nyelven írna, bár olyan is akadt, aki nem magyarul alkotott, mint Agota Kristof például, aki magyar–francia írónak tartotta magát. Vagy Fischer Tibor, aki Angliában ismert szerző, angolul ír, nem magyar születésű ugyan, hanem magyar származású, de ezt az identitását is ápolja. A Sorstalanság magyar regény, vagy magyar-zsidó regény, ha úgy tetszik.
- Említett a kortárs irodalomból több nevet is, amely felkerülhetett volna a „kötelezően tanítandók” törzslistájára. Az egyéni jelölés mindig igazságtalan, akkor is az lenne, ha Kertész nevét kicserélnék valaki máséra. Gondolom, van itt még egy önnek különösen fájó pont: az, hogy a nyugati magyar irodalom szóba se kerül.
– Ez az irodalom nem került be a hazai köztudatba, talán Faludy igen, de hol van Cs. Szabó László, Határ Győző, Szabó Zoltán (akinek most van a századik születési évfordulója)? Ezek a nagy nevek, de ott van még azoknak a generációja is, akik Nyugaton lettek írók. Senki sem tud róluk, pedig mind kitűnő alkotók, megérdemelnék, hogy a nemzeti emlékezet rájuk is kiterjedjen, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali. Értem persze, hogy azt ismerik, aki szem előtt van. Aki látható a tévében, az van, aki nem, az nincs.
- ’89 után sorra jöttek haza az emigránsok, szerepeltek is a tévében, Határ Győző bajuszára határozottan emlékszem.
– Ez az időszak elmúlt. 1990 és 2000 között néhány kritikus megpróbálta integrálni a nyugati magyar irodalmat a hazai köztudatba, de úgy tűnik, hiába. A magyar sajtóban nemrég folyt egy vita a politikai költészetről, arról, hogy van-e. Hát kérem, az egy Petri Györgyön kívül 1956 és 1989 között ez a műfaj csak a nyugati magyar irodalomban létezett. Elő lehet venni az ’56-os antológiákat, rengeteg vers van bennük, amelyeket az én nemzedékem írt. Mintha nem is lennének...
- Lehet, hogy önök túlságosan is nyugatosak lettek, túlságosan is árad önökből a szabadság, a másság levegője. Az meg itt kicsit sok...
– Őszintén szólva erre soha nem gondoltam, de lehet, hogy van benne valami. Tudja, három éve szerveztem egy a közép-európai kommunista cenzúráról szóló konferenciát a londoni egyetemen, lengyel, cseh és magyar részvétellel. Szerepelt egy volt lengyel kulturális miniszter is, Józef Tejchma, aki abba bukott bele, hogy engedélyezte Wajda Vasember című filmjének a bemutatását. Azt mondta, hogy miniszterként sok baja volt az írókkal, de utólag el kell ismernie, hogy az írók és a politikusok vitájában hosszú távon mindig az íróknak van igazuk. Ezt azért is mondom, mert ma kialakulóban van egy félreértéseken alapuló ellenszenv az írók és a kormányzat között. A kormány lekezeli az irodalmat, lenézi, ami pont akkora bűn, mint az, hogy a kommunisták túlértékelték. Bele lehet bukni. Mert ez a lebecsülés mindenkit sért, pártállástól függetlenül. Wass Albert és Kertész Imre „furcsa párosa” pontosan ilyen döntés: lekezelő, ostoba, értelmetlen.
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
Kapcsolódó cikkek |
XXIV. évfolyam 16. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Mozi a zsebben
Egy mindent tudó tabletphone
Egy „bárcsak lehetne kapni ilyet a mi utcánkban” típusú teszt
Hétfő, 2013. május 13. 10:22
BLOG-BLOKK
Véleményvezér
Kövér László begurult és megint nincs igaza
Vastagbőr
KSH-jelentés képekben
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
Facebook hozzászólások
HozzászólásokÖsszesen: 22 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
„Az országnak kultúrára nincs egy árva vasa.
A jobboldal még szegényebb: csak a Wasst olvassa.”
Gömöri György író, költő, műfordító
Az enyémek olvasnak.Alient.Ráadásul,ha kötelező olvasmányokat adunk az amúgy sem olvasó gyerekeink kezébe, valószínűleg nem fogja őket lekötni túlságosan.Ha lenne egy jó kis Wass Albert szörnyirtós játék,lehet hogy az nyerő lenne.
Kedves dollár! #29
Sajnos igazad van! A nevelt lányomat 10 éven át nem bírtam rávenni, hogy olvassa el "A kis herceg"-et!
Tök mindegy, mit raknak a törzsanyagba.A saját fiam ékes példája annak, hogy el lehet jutni a középiskola negyedik osztályának végéig anélkül, hogy akár csak egyetlen(kötelező vagy nem kötelező) regényt elolvasott volna a diák.Hiába erőlködnek a tanárok, hiába szaladgálnak otthon könyvvel a kezükben a szülők, az említett korosztály egy részének Wass Albert és Kertész Imre is smafu.Látatlanban.
Kedves mizu11! #19
"Egyébként ha tényleg annyira jellegtelen író lett volna nem jelölték volna Nóbel-díjra."
Legalább a belinkelt cikket olvasd el! Nem jelölték! Jobboldali mítoszteremtés!
De ismétlem: az a probléma, hogy aránytalan a jelenlegi kurzus "ajánlata"! Egy (valódi) Nobel díjas író és a "futottak még" kategóriájú írócska párba állítása nevetséges. Számtalan jobboldali kötődésű, irodalmi mértékkel mérve sokkal jelentősebb író található rajta kívül, tehát nem az "oldaliság" volt a mérce. (Márai körülbelül Kertész szintű. Miért nem jó?)
Szerintem egy Nobel-díjas író nevének és munkásságának be kell kerülnie a világirodalmi tananyagba, ez nem lehet kérdés. (Még akkor sem, ha történetesen nem olvastam el a Sorstalanságot.)
Wass Albert írását úgy ismertem meg, hogy kaptam ajándékba egy általa írott könyvet. Elkezdtem olvasni, de nem tudtam befejezni, olyan silány munka. Nem értem, mit esznek rajta...
mizu11!
Te egy romlott ember vagy. Először is a cikkírót gyalázod aljasul, holott a véleményt a külföldi magyar mondta, melynek minden szava igaz. Wass írásai gyengék, nem tudott betörni az irodalomba. A szélsőjobb addig keresett, amíg ráakadt egy hozzájuk hasonló valakire, aki gondolataiknak és alacsony műveltségüknek megfelel. Wass Albert nekik irodalmi téren a csíkos zászló, lobogtatják, míg sokan jó sok pénzt keresnek rajta.
Kedves Box Hill!
Igazad van.
A kultúra kezelésében a két rendszer ,a kommunista és a Fidesz(ez már önálló rendszer)sok hasonlóságot mutat fel.Sokat elárul a dolgok természetéről az ,hogy kulturális,oktatási kérdésekben politikai testületek hoznak döntéseket.Bár látszólag ezek a kérdések a Parlament elé kerülnek,valójában ezek egyszemélyi döntések.Tartalmuk mindig politikai,taktikai megfontolások következményei.Fiatal korunkban mi pl.Majakovszkijt olvastunk.A Párt gondolta így.És ma?......................
Kedves NaEzAz!
Félre értessz, Én arról írtam, hogy miért kell csípőből antiszemitázni.
Wass Albertet kétszer akarta megölni a sekuritáte, ha tényleg antiszemita lett volna az amerikai titkosszolgálat nem védte volna annyira. Ez a vádaskodás olyan szintű, mint amikor Gasparovic lefasisztázta Eszterházy Jánost.
Egyébként ha tényleg annyira jellegtelen író lett volna nem jelölték volna Nóbel-díjra.
Az meg egyenesen szánalmas, hogy akik nem ismerik a kor viszonyait, az akkori emberek gondolkodásmódját, értékrendjét azon vitatkoznak, hogy kényszerből v. meggyőződésből lett horthysta. Lehet, hogy aki a jelen korból okoskodik, ha akkor élt volna ugyanolyan lett volna mint amit most elitél.
A probléma akkor kezdődik,amikor egy írót a politika "használni"kezd.Wass Albertet ma a lakosság megosztására használják,amire egyébként több szempontból is alkalmas.
mizu11! #16
"Miért fáj az ha valakinek tetszik Wass Albert? Akinek nem tetszik ne olvassa és kész."
Az, hogy neked, vagy nekem tetszik-e, magánügy. A probléma ott van, ha bármilyen megfontolásból is a hivatalos kurzus nem a helyén kezeli. Úgy tűnik, jelen esetben jelentősen felülértékeli! Szerintem Márkus Béla, a Debreceni Egyetem tanára eléggé elfogadható kiinduló pontot képvisel:
"Kétségbe vonom, hogy azért nem lehetett ismerni-olvasni őt a szocializmus idején, mert a romániai vagy a magyarországi kultúrpolitika, azaz a hatalom keményen tiltotta volna. Durva állítás, ám talán igaz: egyszerűen nem vettek róla tudomást. Sem a romániai magyar írói hagyomány ébresztői, sem Béládi Miklós, Pomogáts Béla, Rónay László, az emigrációs irodalom kiváló ismerői. Valószínűleg nem tartották az életművet olyan értékesnek, mint például Nyirő Józsefét, ráadásul a mérvadó emigráns folyóiratokban, lapokban sem volt jelen Wass."
http://index.hu/kultur/klassz/wass0517/
(Hasonló értékeléseket olvastam más irodalomtörténészektől is.)
Az egyik embernek ez tetszik a másiknak az és fordítva.
A probléma ott kezdődik ha valakinek más a véleménye akkor az egyből antiszemita rasszista stb. Mégszomorúbb, hogy ezt pont azok mondják akiknek a szájából állandóan az fröcsög, hogy tisztelni kell a másságot. Teljes skizofrén állapot.
Ez a cikk erről szól és a "magyar genetikailag alávaló" kategóriába tartozik.
Miért fáj az ha valakinek tetszik Wass Albert? Akinek nem tetszik ne olvassa és kész.
"Természetesen, nem igaz az állításod. Wass Albert nem kényszerből, hanem meggyőződésből lett horthysta."
A fiai öreg nácinak "becézték". Biztosan ismerték valahonnan!
Ugy gondolom, mindegy is milyen ``oldalú`` az író.
Az a lényeg, hogy a müvei ki állják-e az idök vasfogát...
WA-ról megöregedtem, mire a váltás után hallottam... végig olvasni egyik müvét sem tudtam, mert vagy -szerintem- igen naív, vagy egyoldalú...nem kötött le...
Ilyen párosítás csak Róza aszony agyában foganhat.....
Kertész Nóbel dijas, és a nem Nóbelosok magyar írók, költök között is van aki sokkal jobban illene a tantervbe,,,
WA legfeljebb el rettentö példaként....
Igor06,
Persze hogy horthysta katonatiszt volt Wass Albert, mert abban az időben a hadrafogható férfiaknak csak 2 kategoriája volt: "horthysta", ahogy te mondod vagy munkaszolgálatos. És nem lehetett mindenki munkaszolgálatos... A fiataloknak meg kell tanulniuk, hogy ki volt Wass Albert és nem árt, ha elolvassák néhány könyvét. Attól csak szélesedik a látókörük és igen sok kérdésre választ fognak kapni. Természetesen Kértész Imrét is tanítani kell, hasonló okok miatt.
Nem kell a két szerzőt azonos kategoriába helyezni, mert nem is lehet, de a tananyagban nem csak a csúcsok számára van hely.
Rendszerváltás után Wass Albert mégis népszerű lett. Vajon miért?
Többek közt irodalomtanár is volnék...eddig csak azért próbáltam elkerülni az állami iskolákban való tanítást, mert fejlődés-, személyiséglélektani szempontból katasztrofális sok helyen a tananyag összeállítása( pl. 11 éves ötödikeseknek Arany balladákat tanítani...no comment...)Eddig abból volt "eszmei" vitám csak egyes tanítókollégákkal, hogy nem éppen a megfelelő gyermekirodalom a Harry Potter, sem irodalmi, sem eszmei szempontból. Most pláne hálás vagyok, hogy nem tanítok...gondolom egyértelmű, hogy nem Kertész ellen van kifogásom...
Fura egy könyvtáros zsofika47... fuss neki még egyszer. Majd ha sikerült, alkoss véleményt, vagy keress más hivatást. :)
Szerencsétlen papir pusztitó Vass Albert-jól illeszkedik a Kövér László ideiglenes államfő, meg a Juhász Oszkárok világába.Mizu-neked könnyen tetszhet-közös kulturkörből jöttetek a "kutmérgezőkkel".Szar lehet amikor az ember párt szimpátia alapján olvas csak könyvet.
Amíg nem kezdődött el a Wass Albert kultusza azt hittem, nincs olyan könyv amit nem tudok végigolvasni. Többször próbálkoztam W.A-tel, de egyik művénél sem jártam sikerrel. Mindehhez kapcsolódik, hogy könyvtáros vagyok, ergo csak úgy mondhatok véleményt egy műről, ha ismerem. Wass Albertbe beletörött a bicskám. Tévedések elkerülése miatt nem kelek és fekszem Kertész Imrével. Ha választhatok akkor inkább Spiró v. Esterházy s mindenki előtt az öreg hölgy: Agatha. Viszont elszomorít, hogy fiatal -40 év- körüli tanítónénik falják Wass műveit. Remélem hamarosan lecseng a körülötte kialakult őrület, s pár év múlva kiderül, hogy könyvei a "holt" anyagba kerülnek.
P.S. Tormay Cécile Bujdosó könyvét is elolvastam.
Ennyi hazugságot egy cikkben már régen láttam.
Nyilvánvaló provokáció, hogy az ingerült reagálásokra lehessen mutogatni.
Szénási Sándor egy senki, szellemi prostituált aki csak így tud a figyelem központjába kerülni.