Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Visszatekintünk a két évtizeddel előtti Magyarországra. A Demokratikus Átalakulás Nemzetközi Központja nemrégiben nemzetközi konferenciát szervezett az 1989-es rendszerváltásról. A beszámolók egyik meglepő tanulsága: kiderült, milyen szívósan próbálták megakadályozni, legalábbis késleltetni Párizsban, Londonban, Rómában a gyors változásokat. Az eseményről Heltai András számol be.

A Demokratikus Átalakulás Nemzetközi Központja pártoktól független magyar civilszervezet. Néhány éve működik Budapesten hazai és nemzetközi támogatással. Célja, hogy feldolgozza, átadja a diktatúrából a demokráciába való váltás során szerzett tapasztalatokat. Legutóbbi konferenciájuk tárgya 1989 volt. Amikor megtörtént mindaz, amire sokan és sokáig vártak, s aminek megvalósulásában a Nyugat hitt a legkevésbé.

Alexander Arnot, az NSZK akkori nagykövete így emlékszik vissza két kormányfőre a korszakból: Németh Miklós „a reformok fontos végrehajtója s amellett igen szerény ember volt”. A „méltatlanul alábecsült, elfelejtett” Antall József Arnot szerint politikai dilettánsként kezdte, majd kiderült, hogy történelmi távlatokban, stratégiában gondolkodni tudó államférfi. „Személyében egészen új típus lépett a magyar politika színterére: egy gentleman...” -- közölte, derültséget váltva ki a teremben.

A konferencián részt vevő másik német Markus Meckel, egykori polgárjogi harcos, majd a hónapokra „újjászületett” NDK külügyminisztere, azóta SPD-politikus, a magyarok régi barátja. Kimondja: különleges része a mi régiónk Európának. Ahol „egyes kommunisták már akkor demokraták voltak”, miközben sokan mások „beilleszkedtek a rendszerbe, ezért nem voltak érdekelve a változásban”.

Donald Kursch az amerikai nagykövetség vezető diplomatája volt ’89-ben. Felidézi a „fellazítás” sajátos epizódját, amikor Mark Palmer, az időszak hiperaktív amerikai nagykövete az első, a Váci utcai McDonald’s megnyitójára hívta ebédelni Grósz Károlyt. Aki el is fogadta a meghívást.

Fellobban persze a szokott csetepaté a kevés magyar között is. Szekeres Imre honvédelmi miniszter és MSZP-politikus a bizarr, immár nem titkos tervről beszél, hogy a Varsói Szerződés tagjaként kis hazánk csapatai háború esetén délkelet felé „törtek” volna át. Lerohanva Szlovéniát, elfoglalva az északolasz tájakat. S lám, napjainkban, a NATO-együttműködés keretében, éppen magyar, szlovén és olasz katonák vannak együtt a békefenntartásban.

A teljes cikket a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.