Hetilap kereső

Barát József írása

A három csapás éve – alighanem így tartják majd számon a magyar gyógyszergyártók 2011-et. Ez az az esztendő, amelynek júliusában a kormány sorozatban hozott az iparágat hátrányosan érintő döntéseket. Bevezetésként visszamenőleges hatállyal csökkentette a 2010-es kutatási-fejlesztési ráfordítások utáni adókedvezményt, egyben teljesen megszüntette a 2011-es kutatások ösztönzését. Csak néhány nap kellett ahhoz, hogy bejelentsék: a gyógyszeripar különadóját 12-ről 20 százalékra emelik, és megduplázzák az orvoslátogatók után fizetett 5 milliós sarcot is. Majd következett az igazi újdonság: a vaklicit. Lehet ajánlatokat tenni, ki adja olcsóbban egy-egy hatóanyagcsoportban az orvosságát, méghozzá úgy, hogy nem tudja, mennyit ajánlanak a többiek. Aki nem elég alacsony árat mond, elveszíti a teljes állami támogatást. BARÁT JÓZSEF helyzetképe.

Magyarország sokszoros gyógyászati rekorder.

A gyógyszeripart sújtó, az orvoslásba vissza nem forgatott adók és befizetések nálunk a legmagasabbak a világon. Közben viszont az egészségügyre fordított közpénzek GDP-hez viszonyított aránya nálunk a legalacsonyabb az egész unióban.

Hogy nincs-e itt ellentmondás? Természetesen van. A kormány ezt egy harmadik hazai csúcs felemlítésével véli feloldhatónak: Magyarország egészségügyi kiadásainak 31 százalékát költi gyógyszerre, ami a legmagasabb arány az OECD országai között. Ha ilyen nagy számról van szó – nosza, vegyünk ki a kalapból! Csakhogy az arány önmagában semmit sem üzen, összevetni pedig azokkal a kínos adatokkal kell, hogy miközben a magyar GDP a legalacsonyabbak közé tartozik az EU-ban, ebből is mindössze 4 százalékot költünk egészségügyre. Kevesebbet, mint a többi visegrádi ország.

Az úgynevezett originális, tehát védett szabadalmú gyógyszerek ára nagyjából azonos a világpiacon. Az egészségügyiek munkaereje viszont filléres cikk minálunk – arányaiban tehát többet kell adnunk orvosságra. Ám van itt még egy rekord: a gyógyszert csak azért tudjuk megvenni, mert a visegrádi országok polgárai közül a magyar költ legtöbbet orvosságra. Akár a 82 ezer forintos átlagnyugdíjából. Az állam már rég megkezdte a kivonulást, amit most már csak folytat.

– Mi nem rohangáltunk Brüsszelbe, nem fordultunk az Alkotmánybírósághoz, mégis ugyanazt kaptuk a kormánytól jutalmul, mint a bankok, a távközlési cégek és az áruházláncok. Sőt!

A kifakadást egy gyógyszeripari potentáttól hallottuk. Igaza van, főként abban, hogy „sőt”. Az iparág összes befizetése már 2010-ben meghaladta az 51 milliárd forintot, ami az 560 milliárdos teljes hazai gyógyszerforgalom 9 százaléka. Ez pedig 5-10-szer nagyobb, mint a többi ágazatot sújtó extraadók mértéke.