2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Nem fizet tovább az EU
2012. február 9. 21:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Önkormányzatok: gúzsba kötve
anula
-
2012.02.10 04:47
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
falusi
-
2012.02.10 04:29
Klubrádió - Vége
falusi
-
2012.02.10 04:26
Éljen Schmitt Pál !
falusi
-
2012.02.10 04:23
A MALÉV megmentése
falusi
-
2012.02.10 04:18
MALÉV: The End?
anula
-
2012.02.10 04:07
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.09 23:32
Hát milyen országban élünk?
Commander
-
2012.02.09 23:28
A Jobbik Európába
Csikar
-
2012.02.09 22:54
Hogy mik vannak...
Csülök
-
2012.02.09 21:35
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Vasárnap, 2010. február 21. 07:51
Buják Attila
írása
Szilágyi Ákos a jobboldali konszolidációról
A fordulat
A magyar középosztály kiéhezett a konszolidációra, és azt a jobboldal fogja végrehajtani – állítja Szilágyi Ákos, akinek hamarosan megjelenik a hideg polgárháborúról szóló könyve. Az író szerint a szabadság „rendetlensége” után eljön a szabadságnélküliség rendje. De azért kérdés: elkerülheti-e az MSZP a megsemmisítő vereséget? Miért jön jól a Jobbik a Fidesznek és az MSZP-nek is? Miért jobbra radikalizálódik az ifjúság? Milyen lesz majd az irányított demokrácia rendje? A jobboldal geneziséről, jövőjéről szóló sorozatunk záró interjúja. A kérdező BUJÁK ATTILA.
Néhány napja tartotta évértékelő beszédét a kormányzásra készülő volt miniszterelnök. Stílusos háttér a jobboldalról szóló interjúsorozat záróbeszélgetéséhez. Ez „a fordulat éve”?
– A „fordulat éve” nem 2010, hanem 2009 volt. Akkor ért véget a hideg polgárháború, amely hét évig lobogott teljes hőfokon. Gyurcsány lemondása volt a létező baloldal vereségének pillanata. A politikai háború megnyerése nem azonos a választási győzelemmel. Olykor meg is előzheti azt. A beszéd, amit Orbán tartott, nem kampánybeszéd, hanem a győztes beszéde volt, amelyben máris valamilyen, sokak által rég várt konszolidáció ígérete csillant meg: „Aki nincs ellenünk, velünk van.”
És a „hatalmi előmunkálatokba” az állami apparátus azonnal beszállt. Csörögnek a telefonok, szövegezik a hűségnyilatkozatokat.
– A baloldal bukása annál is nyilvánvalóbb, mivel a Bajnai-kabinet ténylegesen szakértői vagy ügyvezető kormányként működik. A baloldal már nem, a jobboldal még nem kormányoz. Amit látunk, az mindkét oldalon az időnyerést, a bajkerülést, a hatalomátvétel elodázását szolgálja.
A győztes nem akarja átvenni a stafétát a gazdasági katasztrófa kellős közepén, az ügyvezető kormány végrehajtja a legfájdalmasabb gyorsműtéteket. Az MSZP pedig időt nyer, abban bízva, hogy a szakértői kormány pénzügyi sikereiből valami csurran-csöppen neki is. Talán elkerülheti a megsemmisítő vereséget.
Hamarosan megjelenik új könyve a hideg polgárháborúról. A témából ezzel – önt idézem – végleg „ki is száll”. Miért?
– Mert mindent megírtam már róla, amit akartam. Nemcsak mennyiségi értelemben, mert A kékek és a zöldek – ez a kötet címe – terjedelmét tekintve sem csekély. Csakugyan azt gondolom, hogy új korszak kezdődik Magyarországon: eljön az illiberális demokrácia kora.
Elég „lágy” megfogalmazás. Igaz, egyik nyilatkozónk szerint a bal–jobb-felosztás eleve korszerűtlen.
– Van jobboldal, baloldal és centrum. Az utóbbit általában kifelejtik a felsorolásból, vagy összekeverik a jobbközéppel, a balközéppel, holott önálló politikai erő. A Fidesz ebben az értelemben soha nem volt és nem is lett jobboldali párt. Centrumpárt volt és maradt. Szélsőségessége a centrum szélsőségessége volt, és nem a jobboldalé. Más kérdés, hogy centrumpártként a Magyarországon nagyon gyönge jobboldalt helyettesíti.
Az előbb azt állította: 2010-ben éles, antiliberális fordulat várható.
– Bocsánat, én „illiberális fordulatról” beszélek, amely nem azonos az antiliberálissal: egy fokkal jobb. Tőlünk keletre ezt a fajta rendet „irányított demokráciának”, „szuverén demokráciának” mondják. Az illiberális fordulatra rájátszik a nemzetközi trend is. Ma egyszeriben mindenki egy kicsit etatista lett, ahogy a nyolcvanas évek végén liberális volt. A Fidesz volt a legliberálisabb. Márpedig a liberalizmus mindig a politikai centrumot képviseli. Most megfordult a trend. Azok a középosztálybeli csoportok, amelyek a piachoz az államon keresztül kötődnek, deklasszálódni kezdtek, vagy egyre jobban félnek ettől. Minden reményüket az államba és persze abba a pártba vetik, amely „erőt”, erős államot, állami támogatást ígér.
A Jobbikot is a középosztály hozta volna létre? Nem hiszem.
– Egyfajta középosztályi igény, kereslet szülte. Egy biztos: rohamosan növekvő tömegei döntően a lesüllyedéstől és a bizonytalanságtól rettegő, magukat elhagyottnak, kiszolgáltatottnak érző középosztálybeli csoportokból kerülnek ki. A Jobbik önállósulásával a centrum kettéhasadt egy mérsékelt és egy radikális centrumra. Jobboldalról szó sincs. A Fidesz illiberális fordulatot ígér, a Jobbik antiliberális rendszerváltást követel. De a Jobbik nem pusztán „csapás a demokráciára”, hanem politikai találmány is, amely sokaknak jól jön.
Kinek jó, ha „van Jobbik”?
– Jól jön a Fidesznek, abban az értelemben, hogy megkönnyíti középre helyezkedését. A szélsőséges választóbázis megcsappanását a középről elhódított szavazatokkal kompenzálja. Jól jön az MSZP-nek is, mert a Jobbiktól féltett demokrácia megmentőjeként, a parlamentáris erők öszszefogásának hirdetőjeként léphet fel a kampányban. Végül a Jobbik parlamentbe kerülésével talán domesztikálhatóak valamennyire a szélsőségek is.
Milyen stációkon keresztül jutottak el a rendszerváltás óta felnőtt generációk a jobb-, sőt a szélsőjobboldalig?
– Az ifjúság mindig hajlamos a szélsőségre, amit tetterőnek és megvesztegethetetlenségnek hisz. Radikalizmusa egyrészt társadalmonkívüliségéből, integrálatlanságából fakad, de vitális adottságokból is. Az ifjúsági radikalizmus baloldali vagy jobboldali töltése nem tartós politikai meggyőződésekből ered. Az csak előjelbeli különbség. Az, hogy az ifjúság vitális radikalizmusa ma inkább a jobboldal nyelvén artikulálódik, egyrészt a középosztálybeli csoportok érzületének fordulatszerű megváltozásával, másrészt a baloldaliság kiüresedésével, arcvesztésével magyarázható.
Ha a jobboldalról beszélünk, fel kell tenni a szinte kötelező kérdést: milyen következménnyel járhat a kétharmados fölény?
– Számíthatunk a liberális demokrácia beszűkítésére, de hogy ez meddig mehet el, milyen irányt, jelleget ölthet, megáll-e a rendszer prezidenciális átalakításánál, vagy elmehet-e az alkotmánymódosításig is, ma nem lehet megmondani. Ez a politikai körülményektől, a nyomások és ellennyomások alakulásától függ.
Kíváncsivá tesz: mit jelent a „demokrácia szűkítése”?
– Elsősorban azt, hogy a végrehajtó hatalom informálisan minden hatalmi ágban, intézményben jelen van, erőteljesen nyomul. Nem érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának elve, a parlament önállósága csökkenhet. Ez az irányított demokrácia rendje.
A szabadság rendjéhez képest elég vacak. Csakhogy húsz éve nem a szabadság rendjében, hanem a szabadság rendetlenségében élünk. Az illiberális demokrácia megjelenése a rendetlenség büntetése is. A középosztály zömét már nem érdekli a szabadság. Csak a rendet akarja.
Egy dolgot Orbán kifogyhatatlan bőséggel ígér: „igazi rendet.”
– Ez a szabadságnélküliség rendje. Húsz éve tart a rendszerváltás. Kimerültünk, belefáradtunk. Számtalan rezsim, párt, erő próbálta az új rendszert stabilizálni. Sikertelenül. A küzdelem mára eldőlt. A konszolidációt valószínűleg a jobboldal fogja végrehajtani. Olyat, amilyen maga ez a jobboldal, és olyat, amilyet megérdemlünk: együtt mint politikai közösség, és külön-külön is mint egyes emberek. De a történelem nem ér véget. Ne feledjük: a választásra jogosultak fele, mint rendesen, el se fog menni szavazni. Vagy tüntetően marad távol, vagy azt sem tudja, hogy választások vannak, és demokráciában él. Az aktív szavazók alig több mint fele voksol a Fideszre.
A jobboldal egy társadalmi kisebbség felhatalmazása alapján fog kormányozni, ami rendben is van, ha nem felejti el, amit ellenzékben hajlamos volt feledni: csak képviseli a nemzetet, de nem azonos vele. Különben a konszolidáció megint elmarad.
– A „fordulat éve” nem 2010, hanem 2009 volt. Akkor ért véget a hideg polgárháború, amely hét évig lobogott teljes hőfokon. Gyurcsány lemondása volt a létező baloldal vereségének pillanata. A politikai háború megnyerése nem azonos a választási győzelemmel. Olykor meg is előzheti azt. A beszéd, amit Orbán tartott, nem kampánybeszéd, hanem a győztes beszéde volt, amelyben máris valamilyen, sokak által rég várt konszolidáció ígérete csillant meg: „Aki nincs ellenünk, velünk van.”
És a „hatalmi előmunkálatokba” az állami apparátus azonnal beszállt. Csörögnek a telefonok, szövegezik a hűségnyilatkozatokat.
– A baloldal bukása annál is nyilvánvalóbb, mivel a Bajnai-kabinet ténylegesen szakértői vagy ügyvezető kormányként működik. A baloldal már nem, a jobboldal még nem kormányoz. Amit látunk, az mindkét oldalon az időnyerést, a bajkerülést, a hatalomátvétel elodázását szolgálja.
A győztes nem akarja átvenni a stafétát a gazdasági katasztrófa kellős közepén, az ügyvezető kormány végrehajtja a legfájdalmasabb gyorsműtéteket. Az MSZP pedig időt nyer, abban bízva, hogy a szakértői kormány pénzügyi sikereiből valami csurran-csöppen neki is. Talán elkerülheti a megsemmisítő vereséget.
Hamarosan megjelenik új könyve a hideg polgárháborúról. A témából ezzel – önt idézem – végleg „ki is száll”. Miért?
– Mert mindent megírtam már róla, amit akartam. Nemcsak mennyiségi értelemben, mert A kékek és a zöldek – ez a kötet címe – terjedelmét tekintve sem csekély. Csakugyan azt gondolom, hogy új korszak kezdődik Magyarországon: eljön az illiberális demokrácia kora.
– Van jobboldal, baloldal és centrum. Az utóbbit általában kifelejtik a felsorolásból, vagy összekeverik a jobbközéppel, a balközéppel, holott önálló politikai erő. A Fidesz ebben az értelemben soha nem volt és nem is lett jobboldali párt. Centrumpárt volt és maradt. Szélsőségessége a centrum szélsőségessége volt, és nem a jobboldalé. Más kérdés, hogy centrumpártként a Magyarországon nagyon gyönge jobboldalt helyettesíti.
Az előbb azt állította: 2010-ben éles, antiliberális fordulat várható.
– Bocsánat, én „illiberális fordulatról” beszélek, amely nem azonos az antiliberálissal: egy fokkal jobb. Tőlünk keletre ezt a fajta rendet „irányított demokráciának”, „szuverén demokráciának” mondják. Az illiberális fordulatra rájátszik a nemzetközi trend is. Ma egyszeriben mindenki egy kicsit etatista lett, ahogy a nyolcvanas évek végén liberális volt. A Fidesz volt a legliberálisabb. Márpedig a liberalizmus mindig a politikai centrumot képviseli. Most megfordult a trend. Azok a középosztálybeli csoportok, amelyek a piachoz az államon keresztül kötődnek, deklasszálódni kezdtek, vagy egyre jobban félnek ettől. Minden reményüket az államba és persze abba a pártba vetik, amely „erőt”, erős államot, állami támogatást ígér.
A Jobbikot is a középosztály hozta volna létre? Nem hiszem.
– Egyfajta középosztályi igény, kereslet szülte. Egy biztos: rohamosan növekvő tömegei döntően a lesüllyedéstől és a bizonytalanságtól rettegő, magukat elhagyottnak, kiszolgáltatottnak érző középosztálybeli csoportokból kerülnek ki. A Jobbik önállósulásával a centrum kettéhasadt egy mérsékelt és egy radikális centrumra. Jobboldalról szó sincs. A Fidesz illiberális fordulatot ígér, a Jobbik antiliberális rendszerváltást követel. De a Jobbik nem pusztán „csapás a demokráciára”, hanem politikai találmány is, amely sokaknak jól jön.
Kinek jó, ha „van Jobbik”?
– Jól jön a Fidesznek, abban az értelemben, hogy megkönnyíti középre helyezkedését. A szélsőséges választóbázis megcsappanását a középről elhódított szavazatokkal kompenzálja. Jól jön az MSZP-nek is, mert a Jobbiktól féltett demokrácia megmentőjeként, a parlamentáris erők öszszefogásának hirdetőjeként léphet fel a kampányban. Végül a Jobbik parlamentbe kerülésével talán domesztikálhatóak valamennyire a szélsőségek is.
Milyen stációkon keresztül jutottak el a rendszerváltás óta felnőtt generációk a jobb-, sőt a szélsőjobboldalig?
– Az ifjúság mindig hajlamos a szélsőségre, amit tetterőnek és megvesztegethetetlenségnek hisz. Radikalizmusa egyrészt társadalmonkívüliségéből, integrálatlanságából fakad, de vitális adottságokból is. Az ifjúsági radikalizmus baloldali vagy jobboldali töltése nem tartós politikai meggyőződésekből ered. Az csak előjelbeli különbség. Az, hogy az ifjúság vitális radikalizmusa ma inkább a jobboldal nyelvén artikulálódik, egyrészt a középosztálybeli csoportok érzületének fordulatszerű megváltozásával, másrészt a baloldaliság kiüresedésével, arcvesztésével magyarázható.
Ha a jobboldalról beszélünk, fel kell tenni a szinte kötelező kérdést: milyen következménnyel járhat a kétharmados fölény?
– Számíthatunk a liberális demokrácia beszűkítésére, de hogy ez meddig mehet el, milyen irányt, jelleget ölthet, megáll-e a rendszer prezidenciális átalakításánál, vagy elmehet-e az alkotmánymódosításig is, ma nem lehet megmondani. Ez a politikai körülményektől, a nyomások és ellennyomások alakulásától függ.
Kíváncsivá tesz: mit jelent a „demokrácia szűkítése”?
– Elsősorban azt, hogy a végrehajtó hatalom informálisan minden hatalmi ágban, intézményben jelen van, erőteljesen nyomul. Nem érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának elve, a parlament önállósága csökkenhet. Ez az irányított demokrácia rendje.
A szabadság rendjéhez képest elég vacak. Csakhogy húsz éve nem a szabadság rendjében, hanem a szabadság rendetlenségében élünk. Az illiberális demokrácia megjelenése a rendetlenség büntetése is. A középosztály zömét már nem érdekli a szabadság. Csak a rendet akarja.
Egy dolgot Orbán kifogyhatatlan bőséggel ígér: „igazi rendet.”
– Ez a szabadságnélküliség rendje. Húsz éve tart a rendszerváltás. Kimerültünk, belefáradtunk. Számtalan rezsim, párt, erő próbálta az új rendszert stabilizálni. Sikertelenül. A küzdelem mára eldőlt. A konszolidációt valószínűleg a jobboldal fogja végrehajtani. Olyat, amilyen maga ez a jobboldal, és olyat, amilyet megérdemlünk: együtt mint politikai közösség, és külön-külön is mint egyes emberek. De a történelem nem ér véget. Ne feledjük: a választásra jogosultak fele, mint rendesen, el se fog menni szavazni. Vagy tüntetően marad távol, vagy azt sem tudja, hogy választások vannak, és demokráciában él. Az aktív szavazók alig több mint fele voksol a Fideszre.
A jobboldal egy társadalmi kisebbség felhatalmazása alapján fog kormányozni, ami rendben is van, ha nem felejti el, amit ellenzékben hajlamos volt feledni: csak képviseli a nemzetet, de nem azonos vele. Különben a konszolidáció megint elmarad.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 7. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 11 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Bükkberggel, nicolasszal, DONJ-val egyetértek.
Szóval eljön az illiberális demokráciát kora!? Még azt is el tudom képzelni, hogy Sziágyi Á. könyveiből tananyag válik. Ami Eszterházy, Spiró, Nádas, Kertész... estében elképzelhetetlen.
Hankiss Elemér mai írását ajánlom olvasásra,a Heti Világgazdaság online-n.Vannak olyan gondolkodó,a jövőben bízó,az emberi értelemben reménykedő,mértékadó gondolkodóink,akiknek a véleményét megismerve a változásban kezd bízni az ember.Szilágyi Ákos írása is ezért pozitív élményem.A széthúzást szító percemberkék helyett egyre több ilyen megszólalásra lenne szükség.
„Ne feledjük: a választásra jogosultak fele, mint rendesen, el se fog menni szavazni. Vagy tüntetően marad távol, vagy azt sem tudja, hogy választások vannak, és demokráciában él. Az aktív szavazók alig több mint fele voksol a Fideszre.
A jobboldal egy társadalmi kisebbség felhatalmazása alapján fog kormányozni, ami rendben is van, ha nem felejti el, amit ellenzékben hajlamos volt feledni: csak képviseli a nemzetet, de nem azonos vele. Különben a konszolidáció megint elmarad.” (Idézet Szilágyi
Ákostól)
Uramisten! Kezdődik az egész előről? De jó lenne, ha nem így lenne – de sajnos Szilágyi Ákosnak igaza van, feltehetően ezt érdemeljük, mert ebbe szoktunk bele a rendszerváltás húsz éve alatt: zűrzavar, káosz, PR-simliskedés. Új elit, mely örül a szabadrablásos demokráciának és tömegek, melyek úgymond „rendet akarnak”. Jöhet a weimari köztársaság, stb.
Kedves DONJ!
a cikkből:...De a történelem nem ér véget. Ne feledjük: a választásra jogosultak fele, mint rendesen, el se fog menni szavazni. Vagy tüntetően marad távol, vagy azt sem tudja, hogy választások vannak, és demokráciában él. Az aktív szavazók alig több mint fele voksol a Fideszre.
A jobboldal egy társadalmi kisebbség felhatalmazása alapján fog kormányozni, ami rendben is van, ha nem felejti el, amit ellenzékben hajlamos volt feledni: csak képviseli a nemzetet, de nem azonos vele. Különben a konszolidáció megint elmarad....
A 2002-től napjainkig tartó időszakra, mint békeévekre fogunk visszaemlékezni. Hol volt szó elvekről eszmeiségről?
A FIDESZ megcsinálja a nagy társadalmi rendszerek (állam - és közigazgatás önkormányzatiság, egészségügy, oktatás, stb....) modernizálását, ami emberi egzisztenciák százezreit érinti. Ebbe bele is rokkan. Mi lesz itt, ha hozzányúl a pedagógusok és a kórházi portások közalkalmazotti státuszához?
Ha ebből jól jön ki, ott van a FIDESZ holdudvar. A pénz, hatalom, pozíció és szereplésvágyra kiéhezett csapat. Ezzel mit kezd Orbán? Nem véletlen utalok a hosszúkések éjszakájára.
Már most úgy kezeli a média egy része Orbánékat, mint a kormányt. Kritizálja. Ez a dolga. De miből meríti azt az erőt, eszmeiséget az orbán kormány, ami mentén a szabadságnélküliek rendjét megcsinálja?
Másodszor is elolvasva a cikket, nekem csupán az a kérdésem maradt, ha a ma, jobboldalinak titulált FIDESZ az centrumpárt, akkor az író szerint, mi a nem létező jobboldal definíciója? Ez persze csak egy akadékoskodó ember kérdése marad. Sokkal izgalmasabb a reakciók olvasása. Ez a cikk nem is hittem, olyan, mint az egyszeri monológ (elnézést a nem szöveghű idézésért) " a királyt megölnötök nem kell félnetek". A vesszővel változik az értelem. Itt mindenki azt olvassa ki a leírtakból, ami számára elfogadható. Végre valaki megtalálta a közös nyelvet? Egy csudát. Aki legalább kétszer elolvassa az írást, az kemény kritikát lát benne, mindkét oldalról, és most valami elkerülhetetlen bekövetkezését magyarázza úgy, mintha a mindentudás kövére leltünk volna. Amennyiben a békés egymás mellett éléshez ez elég lesz, itt az új Köztársasági Elnök jelölt, a mostaninak úgysem sikerült ilyen szöveget összeállítania.
Hogyan állunk hát Magyarországon?Van egy állitólagosan erős jobboldal.
Van egy nem figyelmen kívül hagyható baloldal.Van egy agreszi,radikális
megerősödött csoportosulás.Aztán van egy porladó konzervatív é szétszó-
rodott liberális réteg.Arra roppant kíváncsi leszek,hogy hogyan fog-
ja ezt a sokszínű társadalmat konszolidálni.Máig megválaszolatlan kérdés,miért nem sikerült az elmúlt nyolc évben egy konszolidációs fo-
lyamatot elindítani?Ki feküdt keresztbe?Soha vissza nem térő alkalom
lett volna.Megfelelő gazdasági alapot is teremtett volna az Uniós tá-
mogatás.Jól hangzó jelszó ez a konszolidáció,de mindez a FIDESZ tér-
nyerésének elősegítése céljából született.Ezért számomra hiteltelen.
Pedig milyen jó lenne nem egy szétszabdalt,széthúzó,a politika által
rángatott társadalomban élni.
sivatagihal,hegyaljai:
Ejha!Ma mindenkit megszállt a szentlélek?
Mióta akartok ti valakivel is békülni,vagy közeledni?
Eddig úgy éreztem,hogy a "magatokfajta"(Morvai értelemben-sic!) a szellemi polgárháborúban érzi jól magát...
Az Andrássy úti fákra,a másként gondolkodók internálására,az egzisztenciális fenyegetőzésre utaltam,t.hegyaljai.Aki bűnös,a jog keretei között,a vétség arányában bűnhődjön,felekezetre való tekintet nélkül.Mint ahogy az egy demokráciában,a független igazságszolgáltatástól-és soha nem politikai megrendelésre!-elvárható.Szilágyi Ákos elemzése és hangvétele egyébként nekem is szimpatikus.
Gyenge kis jellemzés,Szilágyitól többet vártam volna.Az irástudok felelőségére igazi tanulmány az egész jellemzés.
Nagy-nagy félreérétés. Orbán nem rendet ígér, hanem a saját hatalmának a rendjét. Melynek során azonnal lecsapja a fejét mindenkinek, aki nem az ő törekvéseit támogatja.(amelyek legyenek akár törvénytelenek, vagy annak határán levők - ne feledjük OV a joghézagok lovagja) Micsoda különbség!
Egyetértek az íróval.Olyan kormány,olyan rend készülődik,amilyent megérdemlünk.Utolsó mondatai különösen figyelemre méltóak.Ha úgy marad a helyzet,ahogy ma a közvéleménykutatók folyamatosan jelzik,a népesség kevesebb mint fele fog dönteni.Gondolom ez sem új jelenség a választások történetében.Azt pedig,hogy a győztes párt/ok/képviseli/k/ a nemzetet de nem azonos/ak/vele széles körben kellene terjeszteni.Már csak azok kedvéért is,akik a jövendő győzelemben a saját bosszúvágyaik kiélésének korlátlan lehetőségét látják.Pedig a győzelem sem több ész,sem több tehetséget,sem privilegizált helyzetet nem ad kisemberi "státusban."