Hetilap kereső

Lampé Ágnes írása

Lemezeit, mozi-, színházi és tévés szerepeit, kitüntetéseit felsorolni is nehéz. 1963-ban Várkonyi Zoltán szerződtette a Vígszínházhoz. Filmezett férjével, Rózsa Jánossal, rendezte Szabó István és Keleti Márton. A minap „filmkoncertet” készített Csiribiri címmel előadásaiból. A Kossuth-díjas művésznő pályaképét LAMPÉ ÁGNES rajzolta meg.

Alapozó, púder, szemfesték. Minden kész a sminkeléshez. A Vígszínházban vagyunk, Halász Judit öltözőjében, egy amerikai szerző, Gurney Sylvia című vígjátéka előtt egy órával.

– Helyes bulvárdarab, szeretik a nézők, tizenkét éve játsszuk. Sajnos az enyém a leggyengébben megírt szerep, én adom fel a poénokhoz a labdát, a többiek leütik.



„Első csengetés” – szól az ügyelő a hangosba. Érkezik az öltöztető, kint várunk. Pár perc, és kész a középkorú asszony imidzse: kockás szoknya, sötétkék blúz, hosszú sál.

„Második csengetés.”

Fodrász váltja a jelmezest, hajat csavar. Mi pedig egy régi nagy sikerre emlékezünk.

– Kern Andrással tizenhét éven át adtuk elő Woody Allen Játszd újra, Sam!-jét. Soha nem untuk meg...

Pár pillantás a szövegkönyvre, röpke rememorizálás.

„Harmadik csengetés.”

Előadás. Ahogy majd negyvenöt éve.

Nem volt kérdés, hogy színésznő lesz belőle, pedig a családban senkinek sem volt köze Tháliához. Édesapja megjárta a Don-kanyart, a háború után rövid ideig vidéken dolgozott. Édesanyja – női szabó Pesten – újra egyedül maradt Jutkával.



– Rosszcsont voltam. Csupa fiú lakott a házunkban, én viszont azt gondoltam, vagyok olyan okos, mint ők. Az iskolában nagy nevettető hírében álltam. A tanár kérdezett, én meg a jó válasz helyett valami vicceset mondtam. Az osztály röhögött, én egyest kaptam.

Aztán a Szilágyi Gimnáziumba került, osztályában sok művészlélek közé.

– A századik franciaórán a Figaró házasságából adtuk elő Zsuzsi, Marcellina és Cherubino jelenetét. A századik magyarórán pedig a Bánk bánból Gertrudis, Izidóra és Melinda hármasát.

A sport is izgatta. Jó volt mindenben: magasugrásban, futásban.

– Az egyik barátnőm lányregényben olvasott egy lovagló grófnőről. Mi meg elképzeltük...

Lovagolni jelentkezett a Honvédba. Heti ötször négy óra edzés. Jutka másfél év után bekerült az ifjúsági díjugrató válogatottba, majd a felnőttbajnokságon bronzérmet és „Legjobb női lovas” címet szerzett.



– Amikor az első udvarlóm hazakísért, fél tízkor ránéztem az órára, ő meg: mi van, unatkozol? Mondtam, nem, de tízkor villanyoltás, különben összetöröm magam a másnapi edzésen.

Már főiskolás volt, amikor egy nem túl fontos versenyen, a „kabátfalvi olimpián” a telivérje elvétette az akadályt.

– Két helyen eltört a kulcscsontom, agyrázkódás. El kellett döntenem, lovas leszek, vagy színész.

Nagy sírás után győzött a főiskola.

– Csodás osztályba kerültem, főleg a lányok voltak erősek: Tordai Teri, Szegedi Erika, Béres Ilona, Polónyi Gyöngyi, Dobos Ildikó. Nagy hírünk volt, miután összehoztuk a Népek dalai és táncai című vizsgaelőadást. Másodév végén bejött az osztályba Bacsó Péter, Szász Péter és Keleti Márton. Bejelentették, hogy szerződtetnek minket Keleti következő filmjébe.

Az Esős vasárnap bemutatójának másnapján már autogramot kértek tőlük az utcán a járókelők.

– A négyezer forintos gázsiból egy cipőt és egy kiskosztümnyi ruhaanyagot vettem.

Egyre-másra kapta a színházi szerepeket is.

A főiskolások álma volt, hogy Ádám Ottóval dolgozhassanak a fénykorát élő Madách Színházban.



– Micsoda társulat volt! Pécsi Sándor, Tolnay Klári, Kiss Manyi, Gábor Miklós, Psota Irén. Szerencsés voltam, mert első televíziós szerepemet Ádám Ottó rendezésében játszhattam, Szép Ernő Május című egyfelvonásosában a lányt. Amikor a tévében is bemutatták a darabot, maga Várkonyi Zoltán jött oda hozzám, hogy Halászkám, ez jó volt. Majd kiugrottam a bőrömből.

Akkoriban ismerkedett meg későbbi férjével, a végzős filmrendező Rózsa Jánossal.

– A Népek dalai és táncaival Törökszentmiklósra küldtek minket. Az útra hozzánk csaptak két, szervezésben tapasztaltabb rendezőhallgatót, hogy éretlenségünkből ne legyen semmi zűrzavar. János volt az egyik.

A főiskola után fél év Pécs következett, aztán Várkonyi a Vígba szerződtette Juditot. És ellátta jó tanáccsal: „Halászkám, ne gondolja, hogy maga itt a végzet aszszonya szerepét játszhatja. Fenét. Vígjátékokban szerepel majd.”

– Nagyszerű színészekkel játszottam. De a legnagyobb, a legkülönlegesebb számomra mindig is Ruttkai Éva volt. Semmije sem volt tökéletes, mégis ő az abszolút nő. Játszottam vele egy kétszemélyes darabban, sosem feledem. Tudja, mennyi szerepem volt? Időnként annyit mondtam: „Igen? Tényleg? Nahát! Ne mondja!” Mással nem tudtam volna végigcsinálni, Ruttkaival élményszámba ment.

Sulyok Máriával nehezebb volt az együttlét. – Néha elviselhetetlen szörnyeteg volt, máskor tüneményes nagyasszony. Amikor az első sikeres szereplésem után fütyörészve sétáltam át a színpadon, hallom, valaki azt üvölti az öltözőből: „Ki fütyül?” Kinyitottam az ajtót, hogy én. Na, amit én kaptam! „Elfütyülöd a sikert!”

Jöttek a televíziós felkérések, majd éneklésbe fogott Judit. Szerette Bródy János szövegeit.

– Az Esős vasárnap forgatásán ismerkedtünk meg, aztán a televízióban is találkoztunk. Kértem Jánost, írjon nekem egy dalt. A válasz az volt: ők az Illéssel csak maguknak írnak, és persze Koncz Zsuzsának. Később nálunk járt, levette a Weöres Sándor-kötetet a polcról, kezébe fogta a gitárját, és egyszer csak megszólalt a Csiribiri. Hatalmas siker lett. És jött a Micimackó is.

Közben Tolcsvay László arra biztatta Jutkát, készítsen lemezt. – Erősködött, hogy bejön velem Bródy a Hanglemezgyár rettegett igazgatójához, Bors Jenőhöz. Úgy is lett. Bors annyira meglepődött, hogy igent mondott.

A Kép a tükörben százezer példányos aranylemez lett. A következő korong – az már gyerekeknek – szintén aranyalbum lett. És követte még csaknem három tucat. – A második lemez után megkeresett a Bojtorján együttes, kértek, koncertezzünk. Az első néhány előadás nehéz volt, aztán rájöttem: a gyerekek nem zajonganak, hanem velem énekelnek.

Akkoriban minden gyerekszobában Halász Jutka ment a lemezjátszón, este az ő hangján szólt Mirr-Murr, a kandúr az Esti mesében. Tényleg minden úgy alakult, mint a mesében. Aztán 1996 egyik októberi délutánján minden megváltozott. Egy szabadnapos rendőr késésben nyomta a gázt, és gázolt. Halász Judit volt az áldozat: koponyaalapi törés, agyzúzódás, öt helyen roncsolódott a feje.

– Óriási szerencsém volt, mert épp arra járt a magyar barlangi mentők vezetője, Adamkó Péter. Ő mondta a hordágy nélkül érkező mentősöknek: ha nem fektetve tesznek a kocsiba, nem érek el a kórházig. A fiam épp Los Angelesbe utazott volna, bejött látogatni, akkor öt percre felébredtem. Megrémült attól, amit látott, de én nem tudtam, hogy úgy nézek ki, mint egy pandamaci, akinek feketéllik a szeme körül. Mondtam, semmi bajom, utazz el, még fel is ültem az ágyon. Aztán becsuktam a szemem, és egy hétig nem tudtam magamról.

Nem lehetett sejteni, milyen állapotban ébred a kómából. – Az orvos aggódott, tudok-e majd beszélni, mozogni, sérülnek-e az érzelmeim. Sok szót elfelejtettem. Koncz Zsuzsinak, aki majdnem minden este feljött hozzám, körülírtam, mire gondolok, ő meg kimondta. Javasoltam is neki, hogy lépjünk fel ezzel a kis magánszámmal.

Öt év telt el a baleset óta, és jött a következő krízis, mellrákot diagnosztizáltak nála. – Megszűnt a másnap. Műtét, hosszú ideig tartó kezelés várt. Két évre kivontak a forgalomból, gondolni sem szeretek erre az időszakra.

Azért közben otthon elkészítette a Varázsfuvola lemezt. És ment tovább. Mit ment: rohant. – Megkerestek egy cégtől, volna-e kedvem Kínában futni az olimpiai lánggal. Azt hittem, valami átverésshow.

Futott. Aztán 2004-ben az UNICEF, amelynek addig elnökségi tagja volt, jószolgálati nagykövetének választotta. – Az a dolgom, hogy felkeltsem mindazok érdeklődését a szervezet iránt, akik képesek anyagilag is segíteni a rászorultakon.

Magyarországon ő lett elsőként a Mosoly Rend lovagja, olyanokkal egy társaságban, mint II. János Pál és Peter Ustinov. Még Ustinov is tanulhat tőle. Pláne, ha gyerekelőadásról van szó. – A gyerekelőadás rossz kifejezés. Hiszen régóta a felnőtteknek is szólnak a koncertjeim.

Igaz, bocsánat.

– A világ rossz irányba változik, családok esnek szét. Azt gondoltam, egy koncert sugallhatja a jót. És ami a családoknak jó, az jó az országnak is. Remélem, a dalokból és a filmből valamicske elér az emberek érzelmeihez.

Naná, hogy elér.