2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Lecsukhatják, mert gyászoltárt épített Kim Dzsongilnek
2012. február 10. 06:20
Nem fizet tovább az EU
2012. február 9. 21:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Klubrádió - Vége
Joszip Vragics
-
2012.02.10 06:22
Társalgó, 2012. február
anula
-
2012.02.10 06:20
Önkormányzatok: gúzsba kötve
anula
-
2012.02.10 05:57
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
anula
-
2012.02.10 05:39
Éljen Schmitt Pál !
falusi
-
2012.02.10 04:23
A MALÉV megmentése
falusi
-
2012.02.10 04:18
MALÉV: The End?
anula
-
2012.02.10 04:07
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.09 23:32
Hát milyen országban élünk?
Commander
-
2012.02.09 23:28
A Jobbik Európába
Csikar
-
2012.02.09 22:54
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szombat, 2010. június 19. 17:46
Barát József
írása
Halmi Gábor a jogállam gyengítéséről
Elindult a gőzhenger
Az alkotmány megkezdett módosításai következtében ellenőrizhetetlenné válhat a kétharmados hatalom, és ez hosszú távon a gazdasági és társadalmi konszolidáció ügyének is árthat. Így vélekedik Halmai Gábor alkotmányjogász, aki szerint a közeljövőben növekszik a civil szervezetek súlya a magyar társadalomban. A kérdező BARÁT JÓZSEF.
- Beszélgetésünk idején ülésezik először az eseti bizottság, amelyet Orbán Viktor kért fel az új alkotmány koncepciójának kidolgozására. Történetesen egyetlen alkotmányjogász sincs benne, van viszont fizikus és a Lenin Intézetben végzett bölcsész. Odáig jutottunk, hogy a Jobbik aggódik a „rákosista” 1949-es alkotmányért, és a Horn-kormányt dicséri mértéktartásáért. Jogosan?
– Abban biztosan igaza van, hogy elfogadhatatlan a Fidesz eljárása az alkotmánnyal kapcsolatos ügyek kezelésében. Az eseti bizottság dolga persze nem alkotmányjogi ügy, hiszen az nem közjogi testület, csak egy politikai előkészítő bizottság. Ám szerintem politikai értelemben is elfogadhatatlan, hogy az az erő, amelyik megválasztása óta folyamatosan a nemzeti együttműködést és a konszenzust hirdeti, az új alkotmány koncepciójának kidolgozására olyan testületet kér fel, amelyben nincs gyakorló jogász.
- Orbán Viktor szerint az emberek áprilisban a szavazatukkal azt fejezték ki, hogy új alkotmányt akarnak. Ön OVB-tagként eléggé figyelt a választások idején. Észrevette?
– Nem. Nem vettem észre. Persze ez csak retorikai fordulat. Természetes, hogy az a parlamenti többség, amelyik rendelkezik az alkotmányozás lehetőségével, megalkotja az új alaptörvényt. Csak azt nem értem, hogy miért kell ehhez a választópolgárok háta mögé bújni.
- Vagy miért kell alkotmányozó nemzetgyűlésről beszélni. Ám világos, hogy ez is csak képes beszéd annak érdekében, hogy nyolc általánossal is érthető legyen: itt valami roppant fontos dolog zajlik. Nagy baj-e, ha a politikai retorika úgy tesz, mintha ez jogilag is értelmezhető lenne?
– Akkor baj, ha félrevezető. A szavazófülkében zajlott forradalom, aztán az alkotmányozó nemzetgyűlés képe félrevezető, mert azt sugallja a választópolgárnak, hogy itt most nagyszabású rendszerváltó lépésekre kerül sor. Pedig tudván tudjuk, hogy a rendszerváltás 1989–90-ben lezajlott. Korábban csak egy nagyon szűk, szélsőséges kisebbség vonta ezt kétségbe. Az utcai politizálás része volt az az érvelés, hogy nem történt rendszerváltás, és máig is tovább él a korábbi rezsim. Nagyon rossz üzenet, hogy a kétharmados kormánytöbbség a régi rendszer megdöntéséről és új rendszer létrehozásáról beszél, s ezzel magáévá teszi a szélsőségesek egyik alaptételét.
- Csakhogy a parlamentbe bekerült az a szélsőséges erő, amelyik az utcán vonta kétségbe a rendszerváltást. Orbán szónoki fordulatainak lehet annyi praktikus értelme, hogy a Jobbik közönségét meghódítsa, beterelje a Fidesz köpönyege alá. Nagy baj ez?
– Alkotmányjogászként azt gondolom, hogy igenis veszélyes dolog olyan kategóriákkal dobálózni, mint forradalom, új alkotmány, alkotmányozó nemzetgyűlés vagy éppenséggel a nemzet állítólagos közjogi egységesedése. Az ilyen deklarációknak következményeik vannak. Ahogy mondtam, a magyar választópolgárt is megzavarják, de legalább ennyire megzavarják a nemzetközi közvéleményt is. Az Európai Unió 2004-ben abban a tudatban vett fel minket, hogy teljesítettük azokat a nagyon szigorú követelményeket, amelyeket például Törökország nem teljesít, és ezért nem juthat be az unióba már több mint egy évtized óta. Más államoknak, mondjuk Horvátországnak is hosszú idejükbe, nagy erőfeszítésükbe került, hogy legalább az unió előszobájáig eljussanak. Mindezt most egyszerűen felülírjuk, és azt mondjuk, hogy eddig valójában nem is feleltünk meg azoknak a követelményeknek, amelyek alapján felvettek bennünket az unióba. Ha egyszer ezt valaki – ki tudja, milyen érdektől vezérelve – a szemünkbe vágja, akkor nem lesz egyszerű azzal válaszolni, hogy bocsánat, ezek csak politikai szlogenek házi használatra, és külföldön nem is érvényesek. Ráadásul éppen ezek a tételek szolgálnak elvi alapvetésül az utóbbi hetek törvényalkotási és alkotmánymódosítási lázához. Tehát itt nem csupán politikai retorikáról van szó. Elindult a gőzhenger, és ha célba ér, akkor a már most is nagyon nehezen kontrollálható kétharmados hatalom működése esetleg ellenőrizhetetlenné válik.
- Az ideiglenes, állítólag rákosista alkotmány nagyon érdekes dokumentum. Olyan, egymástól manapság távol álló értelmiségiek is lelkesen védik, mint az SZDSZ-alapító Kis János filozófus vagy Sólyom László köztársasági elnök. Mi védeni való van rajta?
– Nos, azon kívül, hogy valóban az 1949. évi XX. törvény címet viseli, ez jogállami alkotmány. Már a nagy francia forradalom 1789-es nyilatkozatában szerepel, hogy két feltétele van a jogállamiságnak: az egyik, hogy a hatalmi ágakat különítsék el egymástól, a másik, hogy garantálják az emberi jogokat. Ennek a két feltételnek a ’89-es alkotmány maradéktalanul megfelel. Nagyon komoly fékek és ellensúlyok vannak benne. Sokan azt gondolják, hogy még túl erősek is, egyesek szerint például az Alkotmánybíróság túlságosan komoly fék a törvényhozással és részben a kormánnyal szemben.
- A rendszerváltó Nemzeti Kerekasztal résztvevői nagyon féltek egymás lehetséges túlhatalmától.
– Pontosan ennek a kölcsönös félelemnek a dokumentuma a ’89-es alkotmány. Hozzáteszem, hogy bizonyos értelemben minden alkotmány a félelem dokumentuma. Minden alkotmányt azért fogadnak el, hogy az előző rendszer elfogadhatatlan struktúráit megpróbálják kikerülni, és intézményes garanciákat építsenek be, hogy azok ne is alakulhassanak újjá. Attól tartok, hogy az az alkotmány, amely most készül – és amelynek már sejteni lehet bizonyos új vonásait –, a jelenleginél kevésbé felel majd meg a hatalommegosztás és az emberi jogi garanciák követelményeinek.
- Egyik tanulmányában arról írt, hogy az elmúlt húsz évben változott az értékrend. Az emberek csalódtak egyes demokratikus alapértékekben, így az új alkotmány megalkotói merészebben rugaszkodhatnak el azoktól.
– Kétségtelenül így van. A Nemzeti Kerekasztal résztvevői annak idején úgy képzelték, hogy először legyenek meg az új intézmények, aztán megvalósulhat a gazdasági konszolidáció, és mindez életre hívja a demokratikus közélet konszolidációját is. Ez azonban sajnálatos módon az elmúlt húsz évben nem fejeződött be. Pedig szerintem jó úton indultunk el a rendszerváltás után, csak aztán valahol – ahogyan Szekfű Gyula mondta – utat tévesztettünk, és mára tény: az emberek csalódottak. A csalódottságukat pedig rávetítik az intézményes szerkezetre, a jogállami keretre is. Az átlagember azt mondja: ma nem érzem jól magam ebben az országban. Sőt, akár azt is hozzáteszi: bizonyos tekintetben rosszabb az életem, mint húsz évvel ezelőtt. Mindennek alapján kijelentheti: őt kicsit sem érdekli, hogy itt virágzó alkotmányos berendezkedés van, rendkívül széles hatáskörű Alkotmánybírósággal, négy ombudsmannal. Mert ez nem biztosítja neki azt a jobb életet, amire a pártállami időkből emlékszik. Sajnos amikor általánossá válik a csalódottság, az emberek elhihetik a populista érvelést: az alkotmány tehet arról, hogy rosszul mennek a dolgok. Pedig meggyőződésem, hogy hosszú távon a gazdasági és társadalmi konszolidáció ügyének is árt, ha a jogállami követelményeket meggyengítjük. Mondjuk, a hatalommegosztást ellehetetlenítjük, vagy elvesszük az Alkotmánybíróság függetlenségét. Az alkotmánybírák kormánypártok általi kiválasztása – amit a jelölés új módja jelent – éppen erről szól: tönkreteszi az Alkotmánybíróság függetlenségét. A jövőben ugyanis az Alkotmánybíróság tagjai valójában éppen azoktól az emberektől függenek – hiszen azok küldik őket oda –, akiket ellenőrizniük kellene.
- A miniszterelnök korábbi kötcsei beszédében arról olvashattunk, hogy sok vitának sok az alja: jobb az egypólusú politikai tér. Az alkotmánymódosítások ebbe az irányba mutatnak?
– Tartok attól, hogy igen. Ez az irány, ha valaki erőteljesen meglovagolja a közvéleményben érthető pártellenességet, és azt mondja: nem a többpártrendszer pluralizmusa hiányzik nektek, hanem egyetlen igazán potens erő, fogjunk hát össze. Csakhogy az alkotmányos rendszerek nem arról szólnak, hogy egyetlen erő van. Az az egypártrendszer. Persze nem gondolom, hogy az új alkotmány egypártrendszert akar bevezetni, de az elképzelhető, hogy a parlamentarizmus részintézményeit majd visszanyesegeti.
- Az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy érdemleges akadályokat gördítsen bármilyen kormányzati szándék elé. Ilyenkor alighanem a szokásosnál is nagyobb figyelem terelődik a civilekre.
– Azért az nem igaz, hogy az ellenzék fegyvertelen lenne. Megmondom őszintén: megrökönyödéssel tapasztaltam, milyen renyhe reakciókat váltott ki az alkotmánybírák jelölésének megváltoztatása. Először a Jobbik egyedül reagált, majd napok múltán nagy nehezen végre beadtak egy közös ellenzéki módosító indítványt, amelyet persze a kormánypárt lesöpört az asztalról.
- A Fidesz törvénygyára olyan mennyiségben, olyan fontos dokumentumokat terjesztett a parlament elé, hogy az ellenzéki pártok nyilvánvalóan zavarba jöttek.
– Kétségtelen. Ráadásul a kormánypárt sietsége praktikusan indokolatlan is, hiszen az Alkotmánybíróságon már két éve betöltetlen két alkotmánybírói hely. Nem hiszem, hogy pár napon múlt volna a jelölési szabályok megváltoztatásának ügye. Csakhogy hiába nyomnak le az ellenzék torkán kétharmaddal olyan gyorsított eljárást, amely álláspontom szerint sérti a jogalkotási törvényt is, az ellenzéknek mindig lehetősége van arra, hogy ezt akár módosító indítványok tömkelegével lassítsa. Nem arra gondolok, hogy obstruálják ezt a számukra elfogadhatatlan, mert jogaikat csorbító szabályozást, ám elvárható tőlük, hogy minden lehetséges módon jelezzék súlyos kifogásaikat. Nem biztos például, hogy a választópolgárok tudják, mi az ellenzék álláspontja, mekkora itt a tét. Ami a civil szférát illeti: ilyen körülmények között tényleg megnövekszik a súlya, a korábbinál nagyobb szerephez jut, csakúgy, mint a független média, amelynek kiiktatása szintén megkezdődött. Számomra pozitív élmény volt, hogy komoly civilszervezetek – köztük a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság – egységesen léptek fel, nagyon alapos szakmai munkával igen határozott álláspontot fogalmaztak meg.
– Abban biztosan igaza van, hogy elfogadhatatlan a Fidesz eljárása az alkotmánnyal kapcsolatos ügyek kezelésében. Az eseti bizottság dolga persze nem alkotmányjogi ügy, hiszen az nem közjogi testület, csak egy politikai előkészítő bizottság. Ám szerintem politikai értelemben is elfogadhatatlan, hogy az az erő, amelyik megválasztása óta folyamatosan a nemzeti együttműködést és a konszenzust hirdeti, az új alkotmány koncepciójának kidolgozására olyan testületet kér fel, amelyben nincs gyakorló jogász.
- Orbán Viktor szerint az emberek áprilisban a szavazatukkal azt fejezték ki, hogy új alkotmányt akarnak. Ön OVB-tagként eléggé figyelt a választások idején. Észrevette?
Ajpek Orsi felvétele
- Vagy miért kell alkotmányozó nemzetgyűlésről beszélni. Ám világos, hogy ez is csak képes beszéd annak érdekében, hogy nyolc általánossal is érthető legyen: itt valami roppant fontos dolog zajlik. Nagy baj-e, ha a politikai retorika úgy tesz, mintha ez jogilag is értelmezhető lenne?
– Akkor baj, ha félrevezető. A szavazófülkében zajlott forradalom, aztán az alkotmányozó nemzetgyűlés képe félrevezető, mert azt sugallja a választópolgárnak, hogy itt most nagyszabású rendszerváltó lépésekre kerül sor. Pedig tudván tudjuk, hogy a rendszerváltás 1989–90-ben lezajlott. Korábban csak egy nagyon szűk, szélsőséges kisebbség vonta ezt kétségbe. Az utcai politizálás része volt az az érvelés, hogy nem történt rendszerváltás, és máig is tovább él a korábbi rezsim. Nagyon rossz üzenet, hogy a kétharmados kormánytöbbség a régi rendszer megdöntéséről és új rendszer létrehozásáról beszél, s ezzel magáévá teszi a szélsőségesek egyik alaptételét.
- Csakhogy a parlamentbe bekerült az a szélsőséges erő, amelyik az utcán vonta kétségbe a rendszerváltást. Orbán szónoki fordulatainak lehet annyi praktikus értelme, hogy a Jobbik közönségét meghódítsa, beterelje a Fidesz köpönyege alá. Nagy baj ez?
– Alkotmányjogászként azt gondolom, hogy igenis veszélyes dolog olyan kategóriákkal dobálózni, mint forradalom, új alkotmány, alkotmányozó nemzetgyűlés vagy éppenséggel a nemzet állítólagos közjogi egységesedése. Az ilyen deklarációknak következményeik vannak. Ahogy mondtam, a magyar választópolgárt is megzavarják, de legalább ennyire megzavarják a nemzetközi közvéleményt is. Az Európai Unió 2004-ben abban a tudatban vett fel minket, hogy teljesítettük azokat a nagyon szigorú követelményeket, amelyeket például Törökország nem teljesít, és ezért nem juthat be az unióba már több mint egy évtized óta. Más államoknak, mondjuk Horvátországnak is hosszú idejükbe, nagy erőfeszítésükbe került, hogy legalább az unió előszobájáig eljussanak. Mindezt most egyszerűen felülírjuk, és azt mondjuk, hogy eddig valójában nem is feleltünk meg azoknak a követelményeknek, amelyek alapján felvettek bennünket az unióba. Ha egyszer ezt valaki – ki tudja, milyen érdektől vezérelve – a szemünkbe vágja, akkor nem lesz egyszerű azzal válaszolni, hogy bocsánat, ezek csak politikai szlogenek házi használatra, és külföldön nem is érvényesek. Ráadásul éppen ezek a tételek szolgálnak elvi alapvetésül az utóbbi hetek törvényalkotási és alkotmánymódosítási lázához. Tehát itt nem csupán politikai retorikáról van szó. Elindult a gőzhenger, és ha célba ér, akkor a már most is nagyon nehezen kontrollálható kétharmados hatalom működése esetleg ellenőrizhetetlenné válik.
- Az ideiglenes, állítólag rákosista alkotmány nagyon érdekes dokumentum. Olyan, egymástól manapság távol álló értelmiségiek is lelkesen védik, mint az SZDSZ-alapító Kis János filozófus vagy Sólyom László köztársasági elnök. Mi védeni való van rajta?
– Nos, azon kívül, hogy valóban az 1949. évi XX. törvény címet viseli, ez jogállami alkotmány. Már a nagy francia forradalom 1789-es nyilatkozatában szerepel, hogy két feltétele van a jogállamiságnak: az egyik, hogy a hatalmi ágakat különítsék el egymástól, a másik, hogy garantálják az emberi jogokat. Ennek a két feltételnek a ’89-es alkotmány maradéktalanul megfelel. Nagyon komoly fékek és ellensúlyok vannak benne. Sokan azt gondolják, hogy még túl erősek is, egyesek szerint például az Alkotmánybíróság túlságosan komoly fék a törvényhozással és részben a kormánnyal szemben.
- A rendszerváltó Nemzeti Kerekasztal résztvevői nagyon féltek egymás lehetséges túlhatalmától.
– Pontosan ennek a kölcsönös félelemnek a dokumentuma a ’89-es alkotmány. Hozzáteszem, hogy bizonyos értelemben minden alkotmány a félelem dokumentuma. Minden alkotmányt azért fogadnak el, hogy az előző rendszer elfogadhatatlan struktúráit megpróbálják kikerülni, és intézményes garanciákat építsenek be, hogy azok ne is alakulhassanak újjá. Attól tartok, hogy az az alkotmány, amely most készül – és amelynek már sejteni lehet bizonyos új vonásait –, a jelenleginél kevésbé felel majd meg a hatalommegosztás és az emberi jogi garanciák követelményeinek.
- Egyik tanulmányában arról írt, hogy az elmúlt húsz évben változott az értékrend. Az emberek csalódtak egyes demokratikus alapértékekben, így az új alkotmány megalkotói merészebben rugaszkodhatnak el azoktól.
– Kétségtelenül így van. A Nemzeti Kerekasztal résztvevői annak idején úgy képzelték, hogy először legyenek meg az új intézmények, aztán megvalósulhat a gazdasági konszolidáció, és mindez életre hívja a demokratikus közélet konszolidációját is. Ez azonban sajnálatos módon az elmúlt húsz évben nem fejeződött be. Pedig szerintem jó úton indultunk el a rendszerváltás után, csak aztán valahol – ahogyan Szekfű Gyula mondta – utat tévesztettünk, és mára tény: az emberek csalódottak. A csalódottságukat pedig rávetítik az intézményes szerkezetre, a jogállami keretre is. Az átlagember azt mondja: ma nem érzem jól magam ebben az országban. Sőt, akár azt is hozzáteszi: bizonyos tekintetben rosszabb az életem, mint húsz évvel ezelőtt. Mindennek alapján kijelentheti: őt kicsit sem érdekli, hogy itt virágzó alkotmányos berendezkedés van, rendkívül széles hatáskörű Alkotmánybírósággal, négy ombudsmannal. Mert ez nem biztosítja neki azt a jobb életet, amire a pártállami időkből emlékszik. Sajnos amikor általánossá válik a csalódottság, az emberek elhihetik a populista érvelést: az alkotmány tehet arról, hogy rosszul mennek a dolgok. Pedig meggyőződésem, hogy hosszú távon a gazdasági és társadalmi konszolidáció ügyének is árt, ha a jogállami követelményeket meggyengítjük. Mondjuk, a hatalommegosztást ellehetetlenítjük, vagy elvesszük az Alkotmánybíróság függetlenségét. Az alkotmánybírák kormánypártok általi kiválasztása – amit a jelölés új módja jelent – éppen erről szól: tönkreteszi az Alkotmánybíróság függetlenségét. A jövőben ugyanis az Alkotmánybíróság tagjai valójában éppen azoktól az emberektől függenek – hiszen azok küldik őket oda –, akiket ellenőrizniük kellene.
- A miniszterelnök korábbi kötcsei beszédében arról olvashattunk, hogy sok vitának sok az alja: jobb az egypólusú politikai tér. Az alkotmánymódosítások ebbe az irányba mutatnak?
– Tartok attól, hogy igen. Ez az irány, ha valaki erőteljesen meglovagolja a közvéleményben érthető pártellenességet, és azt mondja: nem a többpártrendszer pluralizmusa hiányzik nektek, hanem egyetlen igazán potens erő, fogjunk hát össze. Csakhogy az alkotmányos rendszerek nem arról szólnak, hogy egyetlen erő van. Az az egypártrendszer. Persze nem gondolom, hogy az új alkotmány egypártrendszert akar bevezetni, de az elképzelhető, hogy a parlamentarizmus részintézményeit majd visszanyesegeti.
- Az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy érdemleges akadályokat gördítsen bármilyen kormányzati szándék elé. Ilyenkor alighanem a szokásosnál is nagyobb figyelem terelődik a civilekre.
– Azért az nem igaz, hogy az ellenzék fegyvertelen lenne. Megmondom őszintén: megrökönyödéssel tapasztaltam, milyen renyhe reakciókat váltott ki az alkotmánybírák jelölésének megváltoztatása. Először a Jobbik egyedül reagált, majd napok múltán nagy nehezen végre beadtak egy közös ellenzéki módosító indítványt, amelyet persze a kormánypárt lesöpört az asztalról.
- A Fidesz törvénygyára olyan mennyiségben, olyan fontos dokumentumokat terjesztett a parlament elé, hogy az ellenzéki pártok nyilvánvalóan zavarba jöttek.
– Kétségtelen. Ráadásul a kormánypárt sietsége praktikusan indokolatlan is, hiszen az Alkotmánybíróságon már két éve betöltetlen két alkotmánybírói hely. Nem hiszem, hogy pár napon múlt volna a jelölési szabályok megváltoztatásának ügye. Csakhogy hiába nyomnak le az ellenzék torkán kétharmaddal olyan gyorsított eljárást, amely álláspontom szerint sérti a jogalkotási törvényt is, az ellenzéknek mindig lehetősége van arra, hogy ezt akár módosító indítványok tömkelegével lassítsa. Nem arra gondolok, hogy obstruálják ezt a számukra elfogadhatatlan, mert jogaikat csorbító szabályozást, ám elvárható tőlük, hogy minden lehetséges módon jelezzék súlyos kifogásaikat. Nem biztos például, hogy a választópolgárok tudják, mi az ellenzék álláspontja, mekkora itt a tét. Ami a civil szférát illeti: ilyen körülmények között tényleg megnövekszik a súlya, a korábbinál nagyobb szerephez jut, csakúgy, mint a független média, amelynek kiiktatása szintén megkezdődött. Számomra pozitív élmény volt, hogy komoly civilszervezetek – köztük a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság – egységesen léptek fel, nagyon alapos szakmai munkával igen határozott álláspontot fogalmaztak meg.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 24. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 22 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
gazduram
2010-06-21 16:02:46 #21
"De én meg azt mondom elvtikéim ,hogy aki tót meg offshore országban fizet adót az menjen oda lakni is, mert az nem demokrata aki máshol fizet adót ,itt meg élvezi a demokrácia nyújtotta előnyöket"
Hát Gazduram, pontosan ezt mondta Gyurcsány Ferenc is: aki máshova viszi a cégét és ott fizet adót, annak el is lehet menni az országból. Ezen tetszett egyébként a teljes magyar jobboldallal rettenetesen felháborodni és Gyurcsány virtuális "akasztását" követelni. Hát akkor mi legyen? "Akasszuk" vagy ne "akasszuk" a népnyúzót ezért a kijelentésért? - ez itt a kérdés.
A problémát egyébként Demján Sándorral meg a hozzá hasonló kaliberű vállalkozókkal kellene megbeszélnie, mert nekik vannak jelentős külföldi érdekeltségeik és befektetéseik. Tudomásom szerint Demján Sándornak pl. Lengyelországban van plázája és Pozsony mellett akart kaszinót építeni, de nem kapott rá engedélyt a szlovákoktól.
Kormányunk szeretett vezére alig két hónapja kötött véd - és dacszövetséget a leggazdagabb magyarokkal, ezt a kormányprogramba beemelte, tehát még ő is illetékes lehet az ügyben.
Hát igen, az volt a csendör pertus idöszak....
a zúri magyaroknak...hmm....
Na ,csakhogy mindenki értse a demokrácia lényegét, volt ebben a csonka országban értelmes igazságos demokrácia is , ennek lényege az volt ,hogy aki fizetett adót annak volt szavazati joga ,aki meg nem az nem pofázott bele kibicként a dolgok menetébe.
De én meg azt mondom elvtikéim ,hogy aki tót meg offshore országban fizet adót az menjen oda lakni is, mert az nem demokrata aki máshol fizet adót ,itt meg élvezi a demokrácia nyújtotta előnyöket ,én meg gebedjek meg ,hogy neki legyen szociális ellátása meg nyugdíja ,meg a rosseb tudja milyen címeken vesznek ezek fel pénzt, a nagyapám azt "mondta aki nem dolgozik ne is egyék" én így nőttem fel ,így szocializálódtam akinek nem tetszik ez a fajta demokrácia az még egyszer mondom , menjen Isten hírével nem leszünk vele kevesebben!
Apropos, hallott arról valaki, hogy az utóbbi 3 hétben összehívta volna a kormány az Érdekegyeztető Tanácsot? Ha nem hallott, valószínűleg nem a füle rossz. A bölcs vezér azt a hibát nem követi el, hogy nyíltan, kamerák előtt tárgyaljon a munkaadókkal és a szakszervezetekkel. Neki más módszerei vannak, kevésbé látványosak, de roppant eredményesek.
Gazduramból kibukott az ész: "akinek meg nem tetszik az ugye kövesse a nagy vezetőjét, akinek volt egy javaslata," el lehet innen menni kérem".
Érdekes, hogy a jobbos legendáriumban hogyan lett Gyurcsánynak az Érdekegyeztető Tanácsban a munkaadó nagytőkéseknek szánt kijelentése (mármint az, hogy el lehet menni innen Szlovákiába befektetni és adót fizetni és nekünk meg majd itt maradnak a nyugdíjasok) olyan hivatkozási alap, amit most naponta odavágnak a velük egyet nem értő nemjobbos magyaroknak.
Nos Gazduram, van egy rossz hírem, ez a pár milliócska antiorbánhivő itt marad. Addig, "míg a gazda, házigazda furkósbottal ki nem ver." De az már egy másik történet lesz.
Szerencsére ebben a toprongyos demokráciában mindenkinek egy azaz egy voksa van, az akadémia elnökének is, meg nekem is ,meg halamai urelvtinek is, így történhetett meg,hogy a fidesz kétharmadot szerzett ,a maszop a libsi meg egy harmadot se , következtetés: aki nem kapott se egy se kettő meg semmilyen harmadot csak elutasítást az szenvedjen 4 vagy akárhány évig , mi már meg szenvedtük a kisebbségben diktatúrát felépítő "demokraták" országlását, akinek meg nem tetszik az ugye kövesse a nagy vezetőjét, akinek volt egy javaslata," el lehet innen menni kérem" .
Ez is egy érdekes dolog, évekig -azóta mióta a KDNP mint párt sehol sem szerepelt-voltak egy frakcióban, ahogy együtt nyertek ketté váltak frakcióként...és alig hallható erre a kifogás...vagy etikus ez?
Civil szervezetek is már finom szóval prosti-sodtak, mert akitöl többet remélnek oda, annak a nyelve alá beszélnek.
Nagyon kevés a kivétel, és azoknak nagy tisztelet.
Csakugyan történelmi győzelmet aratott a FIDESZ ilyen még nem fordult
elő csak 1994-ben,csak akik akkor nyertek,azoknak volt önbecsülésük és
nem volt szükségük ilyen melldöngetésre és ismerték az önmérsékletet.
Most állandóan FIDESZ győzelemről harsognak a KDNP-t nem is említik,
akkor miért van két frakció?
duralex Re;#13!
azt hiszem, nem tévedek /sajnos/ az önkormányzati választások után lesz, az a bizonyos gözhenger 100%-osan beindítva.....oszt'csak polloghatunk....
olyan érzésem van, hogy készen vannak már elég régen azok a tervek, irányok, amit itt is hiányolunk, csak még hátra van egy választás...
még azt is mondanám, hogy a Jobbik-nak itt lesz nagyobb hatalom adva....
és NAGYON ÖRÜLNÉK, ha itt bárki akár le is hülyézne, ha nem igy lenne.....ha én tévednék...
Szerintem ez az alkotmányozási hűhó egy felé mutat: félprezidenciális rendszer kialakításával Orbánt a csúcsra ültetni. Aztán majd csak lesz valahogy. Egyszerű műveltségi szintű emberektől egyszerű célokat lehet elvárni. Orbánnál egy dominál - a hatalom, melynek a csúcsán ő terpeszkedik.
öszike13, 2010-06-20 17:01:13, #10
Ön téved. Ennél jelenleg nincsenek fontosabb dolgok. A valós problémákat, az ország előtt álló kihívásokat ugyanis meg is kellene tudni oldani. Ahhoz viszont nincs sem tudás, sem szellemi kapacitás. Ezért marad az Ön által laírt tevékenység. És ez még csak a kezdet.
Követeljünk új választásokat!
Még nem késő.
A civil szervezetek többsége eddig a fidesz háttérintézményeiként működtek.
Miért gondolja a nyilatkozó, hogy ezután másként lesz?
Majd kapnak egy kis pénzt, oszt jónapot.
Már csak ilyen az értelmiség gyakorlatiasabb része.
Nem kell messzire visszatekinteni, a Kádár-rendszer vége elég iskolázottan volt megalkuvó.
Azok a tömegek, akikkel kibabrál a fidesz, talán nem is tudják, nem is értik mi történik velük.
Ők már csak ilyen bután halnak meg, az értelmiség pedig jót röhög a hülyéken.
Mert az értelmiség prostituálódásra igen hajlamos!
Tisztelet a kivételnek!
Mi történt... , akik szavaztak azok többsége a Fideszt választotta.
Ennyi.
Idö... , természetesen, nem lehet 3 nap alatt egy ország életét átszervezni, azt hiszem ezt nem is váta senki...illetve elhitte sok ember, hogy másként süt a nap, más országban a Fidesztöl...
aztán, mivel készenálltak a kormányzásra, sikerült 3 perc alatt az ország valutáját jól leértékeltetni...annak minden következményével...stb.29 nem is tudom minek hivják, kormányaási terv, amiröl minden kormány tag végül kénytelen be ismerni, hogy még csak piszkozatban sem létezik csak a vezér ez után fogja kidolgoztatni...egyszóval, senki nem tud semmit...
hogy miért a legfontosabb, az, hogy fájdalom dijat kapjanak a gyujtogatók, az ünnepi beszédet mondó volt Akadémiai elnök hangját motorok dübörgésével elnyomók,és a média törvény..stb ezt nem értem....ugy gondolom ennél sokkal sürgösebb dolgaink is vannak.
Nem szeretnék kötözködni, de jó Halmai uram valószinüleg nem értette, vagy nem akarta megérteni Orbán V. választások után mondott elsöprő győzelmet forradalminak minősitő kifejezését.Mert a régen hirdetett attitüdöket valóban nem viselte magán;nem voltak utcai harcok, nem volt vörös matrózroham, az Auróra is csendben maradt.De a szavazófülkékben mégis olyan történt, és ezt már kéretik tudomásulvenni,aminek alapján soha nemvolt lehetőség nyilott meg a változtatásra.Ezt kellene a kijelentést minősiteni próbálóknak felfogni,és ez nem is olyan nehéz, talán csak nekik;hogy a minősitett többség a változásra szavazott.Most bizonyitani kell. Ehez idő kell.Az időhöz türelem kell.A feladat nagyságához mért.És ha majd az eredmény, vagy annak ellenkezője mérhető lessz,akkor ugyfent nem fogom időmet sajnálni véleményemet másokkal megosztani.Wolf János
states, 2010-06-20 10:10:32, #4
Tisztelt Uram, valamilyen konkrétumot, ha tehetné. Ez a 168 óra és nem a RémhírTV, vagy a MN és MH nyomdaipari termékek.
Azt ugyanis világosan illenen látni, hogy az eddigi 2/3 a hatalom koncentrációját szolgálta (Alkotmánybíróság, új Alkotmány, alkotmányjogász nélkül, ÁSZ, és még sorolhatnának), nem pedig az érdemi kormányzást. Az egyeztetések elkerülése végett nem kormányzati törvénytervezetek, hanem képviselői indítványok formájában jelennek meg a törvényjavaslatok.
Az itt olvasott hozzászólások egy része alapján érdemes leszögezni néhány alapvetést:
1. A választáson most hatalomra jutott politikai erő a választások előtt a programjában nem nyilvánította ki, hogy a poltikai rendszert alapjaiban és gyökeresen át kívánja alakítani. Azt különösen nem hangsúlyozta, hogy a választás megnyerése egyben forradalmi hatású változásokat is jelent majd az ország számára. Ehhez nem kért és nem kapott a választáson felhatalmazást.
2. Nem nyilvánította ki, hogy - politikai konszenzus és társadalmi kiegyezés nélkül - új alkotmányt kíván a megszerzett többségével élve hatályba léptetni.Ehhez nem kért és nem kapott a választáson felhatalmazást.
3. Nem nyilvánította ki - és ennek számos részletét még a mai napig sem fejtette ki - hogy ennek az új alkotmánynak pontosan melyek lesznek az alapelvei. Az állam hatalmának Istentől való származtatása. a keresztény ideológia beemelése az Alkotmányba, a Szent Korona- tan stb. a nyertes politikai erő programjaként korábban szóba sem került. Ehhez nem kért és nem kapott a választáson felhatalmazást.
4. Nem nyilvánította ki, hogy meg kívánja változtatni az állam, a törvényhozás, a kormányzás, a független ellenőrző szervezetek (Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék stb.) között eddig működő fékek és egyensúlyok rendszerét. Például azzal, hogy az alkotmánybírákat és az ÁSZ vezetőit kizárólagos hatalmát érvényesítve kívánja kinevezni. Ehhez nem kért és nem kapott a választáson felhatalmazást.
5. Nem nyilvánította ki, hogy át kívánja alakítani és kvázi állami ellenőrzés alá helyezni az irott és elektronikus médiát,ezzel korlátozva a szabad és független véleménynyilvánítás jogát.
Ehhez nem kért és nem kapott a választáson felhatalmazást.
A Fidesz-KDNP mindezek helyett a kampányban - nyilván tudatosan - hallgatott és hárított. Nem adta meg a politikai ellenfeleinek és a választópolgároknak az érdemi vita lehetőségét, ahol ezt a döntést megelőzően tisztázni lehetett volna. Formálisan ezért nem vádolható hazugsággal, csak elhallgatással. Ezért lehetősége van arra, hogy tetteit és szándékait utólagosan magyarázza - addig, míg ezt a magyarázatot a társadalom többsége is elfogadja. A probléma az, hogy amennyiben nem fogadja el, visszamenőlegesen már nincs lehetősége korrigálásra, az új rendszer alapjait már lerakták a forradalom nevében.
Vak ugrás a sötétbe - erről szólt a magyar nép választása, most már talán a választóknak is kezd derengeni, hogy mi van a landolás területén.
Úgy gondolom, alkotmánybíróvá lenni a jogászi pálya legnagyobb elismerését jelenti, jelentheti egy jogász számára.Ha azonban a jelölést nem a jogász szakma, a bírói kar végezheti, akkor ez már nem szakmai elismerés, hanem a pértoktól adott konc.Mindegy milyen felfogású az illető, milyen szakmai munkát végzett eddig, de a "mi emberünk"! Attól, hogy több párt jelöltjei lehetnek az alkotmánybíróság tagjai, még nem lesz az egész országé a döntésük, hanem a most divatos "szakszóval" élve, pártmutyik közös nevezője lehet egy-egy döntés.Lehet, és remélem, hogy a megválasztott alkotmánybírók emberi, szakmai becsülete nem enged meg ilyesmit, de benne van a választási-döntési mechanizmusban. Mert az ember esendő, és esetleg meg akar felelni az őt jelölő párt elvárásainak.
A sunyi kis mahinátor megteszi amit finnyásabb elődei nem tehettek meg erkölcsi tartásuk miatt!Majd reggelente a félrehúzott függöny mögül kitekintünk,jött-e értünk autó!