Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Alig három éve tűnt fel az itthoni top zenecsatornákon. Rangos kortárs fesztiválon mindjárt az év dzsesszhangjaként díjazták. Japánban akkor már a műfaj nemzetközi kedvence volt, CD-eladási listán megelőzte Norah Jonest, az indiai származású amerikai Grammy-díjas énekest. A budakalászi gyökerű lány néhány esztendő alatt bejárta a világot, a dzsessz egyik legismertebb magyar képviselője. Szerzője és szövegírója is a dalainak. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Amikor utoljára láttam, azt gondoltam: Harcsa Lajos sosem fog már nevetni. Budakalászi polgármester volt még, független. Az Omszki-tó közelében lestem meg: állt egy nagy gödör mellett a magas, harcsabajszú ember, és tele volt gonddal. A gödröt a falumban – kisváros ma már – tervezett öttusa Eb-re készülve ásták, hogy majd medence legyen belőle. Volt is Európa-bajnokság, de a gödör csak gödör maradt, az úszószámokat másutt rendezték.

Nem Harcsa Lajoson múlott a dolog, ármányokról hallottam rebesgetni. Hamarosan más került a község élére. Gondoltam azóta is olykor Harcsa Lajosra, mekkora erő volt benne még bánatában is, ahogy állt a gödör mellett. De milyen az ember: sem múltjának, sem jelenének nem jártam eddig utána.


Akkor meg éppen nem ő jutott eszembe, amikor pár éve saját privát bajaim szaporodásával Harcsa Veronika dalai segítettek túl a nehezebb órákon. Mi közük is lehetne egymáshoz? A hórihorgas öreg meg a fátyolos hangú törékeny szöszi. Két külön univerzum. Milyen is az ember.

Harcsa Veronika 1982-ben született. Úgy meséli ma: édesapja – Budakalász későbbi polgármestere – akkoriban került egyetemre. Szegénysorból indult, különleges oktatási programnak köszönhetően érettségi nélkül vették fel a Műegyetem járműmérnöki szakára. Diplomázva a Hungarocamion lerobbant kamionjait lehelte életre szerte Európában. Már az átkosban képet kapott a százéves demokráciákról.

Harcsa Veronika bölcsész édesanyja ma is a Nemzeti Filmarchívumban dolgozik, francia filmek szakértője. Annak idején közös ismerősök hozták össze Harcsa Lajossal: fejlessze a fiú helyesírását. Házasság lett a dologból. Két lányuk született.

Harcsa Lajosnak tánciskolára nem futotta ifjan – pedig volt hozzá kedve –, ám Veronika lányát már hatévesen néptánccsoportba járatta, hétesztendősen pedig zongorára. Veronika aztán reálkészsége okán mégis a Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatára került. Biztosabb iránynak gondolták a szülők.

Akkor Veronika lázadásból a zongoráról szaxofonra váltott. Együttesekben is a középiskolás évek alatt kezdett játszani. A legelső egy budakalászi banda volt. Bár gimis tanára szerint Veronika énekelni nem tudott, itt a szaxofont már mikrofonra cserélte.

Harcsa Veronika mégis a Műszaki Egyetem informatika szakán folytatta tanulmányait. Ám az egyetemi évek sem vetettek véget a zenének. A Ráday „kultucca” vendéglátóhelyein szerzett színpadi rutint, izmosította otthonról hozott szívósságát a pityókás vendégek között. És kezdett ráérezni a dzsessz ízére. Ekkor már első énektanárnője, Munkácsi Bea is biztatja, van fantázia a hangjában. Másodéves informatikusként döntötte el: jelentkezik a Zeneakadémia dzsessz tanszakára. Édesanyjával beszélte meg a dolgot: ha már ennyire vonzza a muzsika, jobb a csúcson próbát tenni.

Közbevetőleg: édesapja akkor már Budakalász polgármestere lett. Lokálpatriótaként, népszerűsége csúcsán is távol tartva magától a jobbról-balról buzgólkodó pártokat.

Veronika pedig huszonegy évesen, 2003-ban első helyen került be a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakára.

Rögtön az első évben megalakította saját kvartettjét. Azt mondja: szerencsés volt a csillagok állása. Zongoristája máig Blaho Attila, aki a zeneművészetin Berki Tamás kurzusain volt zongorakísérő. Fellépéseiket eleinte Blaho szervezte. Később a számok szövegét és zenéjét már Veronika írta. Főként magánéleti bonyodalmak ihletésére.

A dalokból néhány felkerült az internetre. Veronikát hamarosan japán lemezkereskedők keresték: küldjön CD-ket, mert nagy az érdeklődés kint. Egy ideig maga adta fel a Tokióba címzett lemezcsomagokat. Aztán egy japán kiadó is megjelentette szólóalbumát.

Majd 2008-ban, némi pályázati pénzzel megsegítve, Harcsa Veronika is kijutott Japánba. Lemezbemutatóján olyan koncerttermekben lépett fel, ahol korábban a műfaj legnagyobbjai. A legjelentősebb japán lemezhálózat, a Tower Record eladási listáján azonnal megelőzte a világsztár Norah Jonest.

Japánban esett meg az is: tokiói felhőkarcoló harmincharmadik emeletének rádióstúdiójában adott élő koncertet Veronika. Ült az ablak mellett, énekelt, nézte a világvárost. Ám az is eszébe ötlött: mikor bukkannak elő a kamerás emberek, mikor derül ki, hogy ez kész átverés? Nem így lett.

Aztán Too Early című privát ihletésű száma itthon is vezető pozícióba került meghatározó rádiós zenei csatornán.


Harcsa Veronika azt mondja: 2007 szilveszterén ismerte fel, hogy hivatására talált. Akkor már válogathatott a fellépések között. Eldönthette: soha nem vendéglátózik többé. Abban az évben nyerte el itthon a Budapesti Fringe Fesztivál Legjobb Hangja címet.

Amúgy édesapja az ezt megelőző évben búcsúzott tizenkét esztendő után a kalászi polgármesterségtől. Veronika nem bánta. Elég volt már konfliktusokból, intrikákból. Abból, hogy vasárnaponként is úgy kellett hazacsalogatniuk legalább ebédre a papát a családi asztalhoz. Mennyi volt a hála a munkájáért, mennyi nem: magánügy.

Veronika édesapja, édesanyja is sokat jár a koncertjeire. Ott voltak idén a Szigeten, mennek az Óbudai és a Zsidó Nyári Fesztiválra is. Fontos nekik, hogy lássák: hol tart a lányuk.

A lányuknak fontos, hogy lássák. Illik lejegyezni: a fiatalabb Harcsa-lány jelenleg történelem-politológia szakra jár.

Harcsa Veronika privát életében rend van. Látja persze a külvilág gödreit, buktatóit, egyebeit. Független tőlük. Hivatása harmóniát teremt számára, saját univerzumában meg az ahhoz kapcsolódókban nyugi van. Jó, hogy sokat utazik, messziről visszatérve otthonosabb a haza.

Nem tagadja: mázli, hogy piacképes műfajban lett sikere. Úgy gondolja: a kortárs táncosoknak, alternatív színháziaknak vagy bonyolultabb műfajú zenészeknek most nehezebb. Számára az angolul előadott számok is könnyítik az előrejutást. De ez nem piaci szándék: a dzsesszhez jobban passzol az angol nyelv hajlékonysága, puhasága. A magyar inkább a sanzonokban érvényes reccsenések, karcolások esetén hiteles. Bár azt tervezi Veronika, hogy következő lemezén a huszadik század első felének magyar költőit szólaltatja meg.


Ami pedig a saját számokat illeti: harmóniára lelve mások életében is talál már ihletést. Célja, hogy elkerülje a rutint, öröme maradjon a muzsikában, és dalaival átsegítse az embereket az ilyen-olyan helyzeteken.

Fellépett már számos nyugat-európai országban. A honi közönség mellett a szlovák a kedvence. Nyitottak, befogadók, türelmesek. Azt mondja, ez nem vicc, és látszik rajta, hogy tényleg nem. Az jut mégis eszembe: Harcsa Lajos biztosan tud már nevetni.