Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Marionettbábuként bánik a Fideszen belül Orbán Viktor a Fidesz erős embereivel - vázolja fel a Policy Solutions politikaelemző cég blogjában Varga Áron elemző.

A jólétet nem ellenségekkel, hanem közös célokkal lehet megteremteni. Ezek megvalósításához határozott kormányzati lépések szükségesek." (Orbán Viktor, 2003.)

A Fideszt hagyományosan szokás azért bírálni, mert túlzottan centralizált a szervezete, mert minden hatalmi döntés Orbán Viktor kezében összpontosul. A párton belüli demokrácia hiányának persze vannak pozitív oldali is: segít egységben tartani a szervezetet, nem hagy teret hatalmi harcokra, és hozzájárul a pártalanul egységes kommunikációhoz is. Az SZDSZ és (főleg) az MDF példáján látszik, hogy a belső küzdelmek akár a párt végét is jelenthetik a kiélezett versenyben. De vajon mi köze a belső demokráciának a népszerűtlen törvényjavaslatokhoz? - teszi fel a kérdést a blogban a politikai elemző.

A népszerűtlen javaslatokat a befolyásos képviselők nyújtják be

Van a Fideszben egy érdekes mechanizmus, ami jellegéből adódóan csak a párt kormányra kerülését követően vált bevett gyakorlattá. Többen kritizálták a Fideszt amiatt, hogy legfontosabb törvényjavaslatait nem a kormány, hanem egyéni képviselői indítvány útján terjesztik be, így megkerülve a tárgyalásokat és érdekegyeztetéseket, és az ellenség kritikai lehetőségeit csökkentve felgyorsítva a törvényhozási folyamatot.

Mindez nem újdonság. Ami meglepő, hogy a legkockázatosabb, népszerűtlenebb és legnagyobb port kiváltó törvényjavaslatokat rendre a legnépszerűbb és legbefolyásosabb képviselők nyújtják be. Egy törvényjavaslatról általában előre lehet tudni, mennyire fogja megosztani a társadalmat és felháborítani az ellenzéki pártokat, ezért a Fidesz megtehetné, hogy a kockázatot csökkentve a párt kevésbé ismert képviselői szignózzák a jogszabály-tervezeteket.

Ehhez képet a két legaktívabb képviselő Kósa Lajos debreceni és Rogán Antal V. kerületi polgármesterek voltak e téren. A médiatörvényt és az Alkotmánybíróság jogkörét szűkítő javaslatokat szintén nem a 269 képviselő kevésbé ismert tagjai írták alá: az előbbi Rogán Antal (és kommunikációban Navracsics Tibor), utóbbi pedig Lázár János nevéhez fűződik.

Megvolt a lehetőségük a nyitásra

Jogosan merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e racionálisabb stratégia, ha kevésbé ismert és fontos képviselők nevéhez fűződnének a „legkeményebb” ügyek, hiszen akkor helyben a Fidesz politikusai megőrizhetnék népszerűségüket? Lehet persze azzal érvelni, hogy olyan felkészült képviselők, mint Lázár, Rogán vagy Navracsics sikeresebben tudják kommunikálni a nehéz ügyeket is, de mindez kevéssé meggyőző.

A fenti képviselőknek azonban közös tulajdonsága, hogy mindhármukban megvan, illetve megvolt a lehetőség, hogy Fideszesként „nyissanak” a – nevezzük így – balliberális oldal felé. Rogán Antalt trendi, fiatalos és sikeres polgármesterként, Lázár Jánost rendpárti, de nyitott, Hódmezővásárhely problémáit megoldó városvezetőként, Navracsics Tibort pedig rendkívül művelt és gyors észjárású országos politikusként lehetett volna pozícionálni, ha a párt úgy dönt, hogy erősíti ezen politikusok népszerűségét és pozícióját. De nem biztos, hogy a törvényjavaslatok elosztásánál ez a cél, sőt.

A törvényjavaslatok elosztása „fentről”

A képviselők valószínűleg a hátuk közepére sem kívántak ezeket az ügyeket. Az teljesen egyértelmű, hogy egyetlen politikus sem akar beleszaladni egy olyan kudarcba, mint Navracsics Tibor, aki éppen Rogán Antallal szemben maradt alul saját frakciójával szemben a Médiatanács rendeletalkotási jogával kapcsolatban. Nagyon valószínű tehát, hogy a kormány közigazgatási és igazságügyi minisztere nem saját akaratából vett részt a médiatörvény kommunikációjában, de Rogán Antalról is elmondható ugyanez.

Rogánnak meglehetősen jó népszerűségi mutatói ellenére más sem hiányzott kevésbé, mint hogy egy belvárosi (az országos átlagnál jelentősen „liberálisabb”) kerület polgármestereként a sajtószabadságot sértő törvény benyújtójaként kerüljön megbélyegzésre. Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester hasonló helyzetben volt: a Fidesz fiatal frakcióvezetője már a ciklus elején elvitte a hátán az Alkotmánybíróság jogkörszűkítésének ügyét, ami nyilvánvalóan nem erősítette meg pozícióit országos politikusként.

Nem nehéz tehát eljutni a feltételezésig, hogy ha Navracsics, Kósa, Rogán és Lázár nem altruista-típusú politikusok – és nem azok –, akkor a törvényjavaslatok elosztása „fentről”, azaz Orbán Viktortól érkezhet. Így felmerül a kérdés: ha a legnépszerűtlenebb ügyeket a miniszterelnök potenciális párton belüli ellenfeleire szignózza, akkor nem az-e a célja, hogy megakadályozza, hogy Navracsics, Lázár, Kósa vagy Rogán nála tartósan népszerűbb politikusként alternatívát mutathasson a közeljövőben a Fidesz számára. Érdemes tehát a következő hónapokban, években figyelni, hogy aki Orbán pozícióját megközelíti, elnyer-e egy-egy újabb népszerűtlen törvényjavaslatot – rajta a saját aláírásával…