Hetilap kereső

Pungor András írása

Most saját magától kell félnie az SZDSZ-nek. A koalíciós egyeztetésért felelős volt államtitkár szerint nem lehetnek annyira hülyék, hogy ne látnák: aki a szakítás felé viszi a pártot, kilépteti a parlamentből, hogy végképp letörölje a színről a magyar liberalizmust.

Eljött az első, a várva várt munka nélküli hét. Összekészítette a pakkját?

Csak vicceltem a küldöttgyűlésen. Nem leszek munkanélküli. Képviselő, SZDSZ-ügyvivő vagyok. Ráadásul itt az új feladat: a pártok közti parlamenti egyeztetésért felelek. Nem szoktam előre csomagolni. Hat éve dolgozom ebben az irodában. Szép a kilátás.

Meg lehet szokni: Duna-part, Mátyás-templom. Hiányozni fog.

Nem fog.

Megkönnyebbültek? Esetleg új szövetségesekre várnak? Így is, úgy is magyarázhatom a kilépésre áldást adó igeneket.

Sokan megkönnyebbültek, vége a kényszerszövetségnek, kiszabadultunk a kompromisszumok fogságából. De egy újabb koalíciót sem lehet kizárni. Többen mondják, gondolkodjunk el rajta. Ami biztos: az SZDSZ-ben senki sem akarja, hogy az új koalíciót bármi áron kössük meg. Nem fogunk visszakullogni egy működésképtelen, kiüresedett szövetségbe.

Az elnökválasztás eredményétől függ? Ha Fodor győz, tárgyalnak, ha Kóka, nem?

Nem az elnök dönt. Õ az SZDSZ testületeinek véleményét képviseli. Lesz jelentősége annak, milyen összetételű ügyvivői csapatot választunk.

Milyen feltételekkel kötnének új koalíciót?

Ezzel most nem foglalkozunk.

A kutya tíz év alatt sem barátkozott meg a macskával?

Különböző identitású, kultúrájú pártokról van szó. Működésében, apparátusában, gondolkodásában, hálózatában az SZDSZ hasonlít legkevésbé az MSZP-re.

A liberálisok pedig lassan már magukra sem hasonlítanak. A rendszerváltás radikális szervezete eltűnt. Átslisszolt balra.

Van ebben igazság. Mégis, néhány SZDSZ-es ma azt mondja: Kóka túlságosan jobbra vitte a pártot. Épp ezt a kettősséget szeretem az SZDSZ-ben. Nálunk van Béki Gabi és Kóka János, Horn Gábor és Szent-Iványi István, a helyi vállalkozó és a nyolcvanéves nyugdíjas. Amíg él ez a kettősség, létezik az SZDSZ is.

Vagy ez okozza a halálát. Kóka párton belüli koalíciókötésről szóló mondata csak olcsó szlogennek tűnik.

Ettől tartok a legjobban. Most magunktól kell félnünk. Az SZDSZ önmaga ellensége lehet. Ismerünk példát arra, hogy a kisebb koalíciós pártok miként emésztették fel önmagukat. Nem lehetünk annyira hülyék, hogy ne látnánk: aki a szakítás felé viszi az SZDSZ-t, kilépteti a parlamentből.

Fodorra gondol?

Fodor és Kóka közös felelőssége, hogy együtt tudjuk folytatni. Kérdés, az elnökválasztás után az SZDSZ képes lesz-e felsorakozni új elnöke mögött. Mindegy, hogy Fodor Gábornak, Kóka Jánosnak, Szent-Iványi Istvánnak, esetleg Kuncze Gábornak hívják-e.

Kuncze nem vállalja.

Igaz. Ahogy az is, hogy a politikában minden lehetséges.

A jelöltek névsora tuti?

Bármelyik említett kollégámat, barátomat alkalmasnak tartom arra, hogy vezesse az SZDSZ-t.

Ami szinte lehetetlen. Úgy tűnik, a táborok között végérvényesen megromlott a viszony. Túl sok sebet okoztak egymásnak. A kókisták nem tudnak már teljes szívvel Fodor elnök mögé állni. S ez igaz fordítva is.

Teljes szívvel nem is kell. A szakértelem és a munka számít. Igaza van, az elnökválasztási kampányban nem szabad több sebet ejtenünk. Egyébként nem tartom magam sem fodoristának, sem kókistának.

Sokan mégis Kóka mögé sorolták be.

Ha nem őt választják meg, másik elnökkel fogok együtt dolgozni. Ez nem barátságról, hanem egy értékrend képviseletéről szól. A lényeg: az elnök képes-e egy sikeres pártot vezetni.

Már a hogyanon is összevitatkoztak. Fodor gyűjtőpártot akar, és nyitna jobbra is. Önök meg legyintenek: hat százalék jó lenne.

Vigyázzunk, ne csapjuk be magunkat. Most saját, elkeseredett törzsszavazóinkat kell megszólítanunk. Különben elveszítjük őket. Később gondolkodhatunk a nyitáson. Két célzott közösségünk lehetne: az egyik a konzervatív-liberális szavazóréteg. Tagjai nem bocsátották meg nekünk, hogy összeálltunk a szocialistákkal, a „komcsikkal”. A másik az MSZP és az SZDSZ között ingázó réteg, amelyben erős az Orbán-fóbia. Inkább megbocsátana egy újabb koalíciókötést, csak a Fidesz ne jöjjön vissza.

Kóka is ezt hajtogatja: csak Orbán ne kerüljön hatalomra! Így nincs mozgásterük.

Nincs Orbán-fóbiám. Politikai váltógazdaság üzemel Magyarországon is, és ez így van jól. De ha bármelyik párt kétharmados többséget szerezne, a képére formálhatná a közjogi rendszert. Ezzel megkérdőjeleződne a rendszerváltozás. Jó lenne az országnak, ha egy, a szélsőjobb felé nyitott, populista párt ilyen lehetőséget kapna? Az SZDSZ feladata, hogy ezt megakadályozza.

A kilépésük éppen ezt segíti. Lassú halál a kisebbségi kormányzás. Legkésőbb decemberben, a pénztártörvény vagy a költségvetési vita maga alá temetheti a Gyurcsány-kormányt.

Ez már nem csak a mi felelősségünk.

De igen.

Nem mi rúgtuk fel a koalíciót. Gyurcsány Ferenc és az MSZP nem tartotta be a szerződést. Működik más országokban is kisebbségi kormányzás. De abban igaza van: így nem lehet reformokba kezdeni. Pedig most erre volna szükség. Különben céltalan vegetálás a kormányzás.

És jöhet a szavazócédula. Győz a Fidesz. Az SZDSZ pedig jelenlegi két-három százalékával reménytelen helyzetbe kerülhet.

Legkorábban 2009-ben lehet előrehozott választás – akkor pedig bármilyen eredmény születhet. Ráadásul a kisebbségi kormányt se kell temetni. Van erre kulturált megoldás. Ha például az MSZP a családi pótlék adóztatását, bruttósítását javasolja, hogy a gazdagok kevesebb juttatást kapjanak, akkor az SZDSZ igent mond rá. Ha a szocialisták szigorú, a konvergenciaprogramot betartó költségvetést dolgoznak ki, a liberálisok igennel fognak szavazni. Ez a gyakorlat Magyarországon még ismeretlen.

Mert a költségvetést az ellenzék elvből nem szokta támogatni.

Eddig ez így volt. De egy interpellációra adott elfogadhatatlan választ már nem fogunk mindenáron megvédeni. Kormányerőként sokszor akkor is az „igen”-gombot nyomtunk meg, amikor nem értettünk egyet az adott üggyel.

Esetleges az SZDSZ támogató voksa?

Más a felelősség. Nem fogunk úgy viselkedni, mint a jobboldal. Zsigerből nem mondunk nemet.

Tartottak önvizsgálatot? Mi volt az elválásban az SZDSZ felelőssége? Segítek. Például a liberálisok által diktált reformhajrát nem nézte jó szemmel az ország.

Arra készülünk, hogy kiadványokban értékeljük a három liberális minisztérium munkáját. Kompromisszumokkal, sokszor még a liberális értékeket is háttérbe szorítva kormányoztunk. Nem az SZDSZ-t jellemezte reformdüh, hanem a miniszterelnököt. Jelen voltam, amikor Molnár Lajos könyörgött: csak szeptembertől indítsuk a kórházbezárásokat, azt nem lehet ilyen gyorsan „öszszecsapni”. Jelen voltam, amikor miniszterünk felállt az asztaltól: nem lehet nem a biztosítási reformmal kezdeni az egészségügy átalakítását. Hallottam Magyar Bálint érvelését: tandíjat így nem lehet bevezetni.

Tehát Gyurcsányt terhelné az eredendő bűn?

A kormányzati hibákat együtt követtük el. Senkire sem akarom rátolni a felelősséget, ahogy magunkra húzni sem. Amit terveztünk, egyszer még meg kell csinálni. Lehet, hogy nem most, lehet, hogy másként, de változtatni kell. Nem maradhat ebben az állapotban sem az egészségügy, sem az adórendszer.

Bevallhatja, hogy kudarcot vallottak. Ön is. Az egyeztetésért ön volt a felelős.

Igen. Már a koalíció felbomlása is kudarc. Túl régóta voltunk együtt. Ez ártalmas. Most az a fontos, hogy a szakítás ne okozzon jóvátehetetlen kárt, és ne ártson az országnak, a megerősödő liberális párt pedig új szerepében szolgálhassa a közjót.