Visszalapozunk a rendszerváltás esztendejére. A 168 Óra munkatársai és állandó szerzőink mellett írásra kértük vagy megszólaltatjuk a magyar közélet húsz évvel ezelőtti szereplőit, elemzőit, emlékezőit, külföldi tanúit is. Kónya Imre ügyvéd volt, s ügyvéd lett. Hosszú politikai pályát tervezett, nyolc évre futotta. A Független Jogász Fórum (FJF) alapítója volt, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevője, Antall bizalmasa: szerepe a rendszerváltásban megkerülhetetlen. Az MDF volt frakcióvezetőjével BUJÁK ATTILA beszélgetett.

MTI-fotó
Tölgyessy Péter szokta mondani a rendszerváltásról: döbbenetes, milyen csekély tömegereje volt. Gyakorlatilag mindenki részt vehetett benne, aki némi szabadidővel és politikai ambícióval rendelkezett, vagy „jelölte önmagát”. A Németh-kormány népszerűsége csúcsán, miközben távozni készültek az oroszok.
Ha tényleg így volt, jól titkolták. Csak 1991 nyarán mentek ki. S közben folyamatosan fenyegették Antallt, hogy nem akarnak kivonulni. A Németh-kormány népszerűségéről pedig annyit, hogy ’89 március 15-én, a központi ünnepségen jó ha néhány ezren voltak, míg az ellenzék százezres tömeget vonultatott fel.
A Független Jogász Fórumról is csak akkor hallottunk először. Törvényszerű volt benne a részvétele, vagy spontán?
1988-ban már megindult a mozgolódás. A fórum a politikai belépőm volt ’88 novemberében. Ennek előzményeként részt vettem a Jurta Színház első, félhivatalos rendezvényein. Meglepett, hogy a jogásztársadalom mennyire passzív.
Pedig a jogi aktivitás a magyar politikában hagyomány.
A békés rendszerváltozás nem kis részben jogászi munka is, amit nem bízhattunk a hatalom jogászaira. Bármennyire tisztelem is – mondjuk – a szociológusokat, ehhez mi kellettünk.
Hét fővel alakultak meg. Ez nem hatalmas tömeg...
Heten voltunk a kezdeményezők, ám a felhívást már 135-en fogadták el, s első rendezvényünkön a Jurtában már csaknem kétszázan vettek részt. De hagyjuk. A www.fjf.hu honlapunkon közzétettük az összes akkori dokumentumot.
Ugorjunk egyet: miért épp ön lett az MDF-frakció vezetője? Választották, vagy ez is „le volt vajazva”?
Eredetileg Antall volt az első frakcióvezető. Amikor aztán miniszterelnök lett, új személyt kellett jelölni. Antall csak annyit mondott: jogász kell, olyasvalaki, aki jóban van az ellenzékkel is. Lehet, hogy Szabad javasolt.
Lehet. Akkorra már elragadta a nagypolitika.
Még csak képviselő sem akartam lenni, én lezártam ezt a korszakot. Az FJF kiszállt azzal, hogy választás lesz, demokratikus parlament, ahol a pártoké a főszerep.
Érdekes. Pedig már ’88 szeptembere óta MDF-tag volt..
Csakugyan beléptem, de két hónap múltán megalakítottuk a jogászfórumot. Emiatt nem folytam bele a párt munkájába. Meglepett, amikor Szabad György Antall-lal egyetértésben felkért: vállaljak befutó helyet. Szabad azt mondta: „Mit akarsz ezzel a jogászfórumüggyel? Évente egyszer kiadtok egy nyilatkozatot?”
Tudta egyáltalán, mi az a frakcióvezető?
Fogalmam sem volt. A leghálátlanabb funkció. Olyan, mint egy férfiember szerepe az anya és a feleség között. Egyszerre kell képviselnie a frakció és a miniszterelnök nemritkán ellentétes álláspontját.
Úgy sejtem, ön az utóbbihoz állt közelebb. De haladjunk sorban. Miként emlékszik a nevezetes Kónya–Pető-vitára? Korrekt ügy volt, ami a „rászervezést” illeti?
Ugyan. Mindkét fél „rászervezett” kissé. Én az igazságtétel mellett álltam ki, Pető ellene. Nehezebb is volt híveket toboroznia. Egyébként Kéri László az esetet tananyaggá tette, és a mai kor diákjai szerint is színvonalas, személyeskedés nélküli vita zajlott. Sokan ma már nem is értik, mi vele a baj.
Én értem. Ráadásul élőben adta a tévé. Ezúttal először.
Szerintem boldog az az ország, ahol úgy zajlik le a rendszerváltás, hogy a legnagyobb botrány egy esti tévévita, amelyben móresre lehet tanítani a „nyakkendős politikusokat” is.
Egy alkalommal azt mondták: ön a parlament legdörzsöltebb debattere. Ehhez képest korán abbahagyta.
A választó döntött úgy: menjek vissza ügyvédnek. Az MDNP nem került be a parlamentbe. Ezzel kész.
Amikor először hallottam a nyilvánosság előtt, azt mondtuk: na, itt az SZDSZ jövendő politikusa. Meg is döbbentem, amikor Antall környezetében láttam viszont.
Igen? Tán a szakállam meg a szemüvegem miatt.
A mai világ „nagypolitikája” tisztább eszközökkel zajlik?
Több volt bennünk a tűz, a hit. És kevesebb a szavazatszerzés mindent felülmúló vágya.
Hm. Persze akkor is előfordult, hogy egy-egy vezető megjelent a tévé vezérlőpultjánál, vezényelni. Mondjuk a taxisblokád idején.
Behívtak interjúra, ez tény.
A műsorba is beleszólt?
Csapnivaló szerkesztő lettem volna.
Számoljunk tehát le a legendával?
A taxisblokád alatt tanácskoztunk a frakcióban, Csengey Dénessel sajtótájékoztatót tartottunk, Göncz Árpádnál kezdeményeztem, hívja össze a frakcióvezetőket, és a kórházban meglátogattam a miniszterelnököt is. És valóban, interjúztam a királyi tévében.
Szegény Horváth Balázs mondta (ha jól emlékszem) a vereség után: mindenki lépjen egy sorral hátrébb. Kire gondolt?
Vereség után mindig nagy a düh. „Elkoptunk”, ahogy mondani szokás.
Milyen volt a viszonya Antall Józseffel? Már akkor történelmi figurának látta?
Kezdetben akadtak vitáink, de az értékrendünk azonos volt. Amikor közvetlen munkatársa lettem, emberileg is közel kerültünk egymáshoz. Azt persze nem láttam előre, hogy ő lesz majd a szabad Magyarország első miniszterelnöke. A kerekasztal-tárgyalásokon pedig már mély benyomást tett rám. Látszott: nem akárki.
Szerintem ön imádott politizálni.
Valóban szerettem ezt a szakmát. De az akkorit, nem a mait.
Már nincs visszaút. Különösen így, hogy a Fidesz ki nem állhatja.
Ez nem érzelmi kérdés, hanem politikai. A személyes kapcsolatunk mindig is jó volt.
Lezsákot viszont kimenekítették.
És úgy gondolja, kedvelik is? Ez is politika.
Felismerik az utcán néha?
Elég gyakran. Főleg a rendőr, ha rosszul kanyarodom, vagy gyorsabban hajtok.
Az úgynevezett „médiaháború” a magyar rendszerváltás legellenszenvesebb vonása volt. Elnököt cseréltek, ismert rádiósokat kirúgtak.
Márpedig éppen Antall mondta: Amerikában az átlagújságíró liberális, mégis nyernek a republikánusok is. Az újságírók zöme – ez tény – nem az MDF-nek drukkolt.
Ki volt Kónya Imre? Több egy generálpolitikusnál, más, mint egy szabványos frakcióvezető? Sajátos szerep lehetett.
Tudja, belügyminiszter, frakcióvezető, képviselő akad bőségesen. A sors ajándékának tekintem, hogy a Független Jogász Fórum vezetőjeként kezdeményezhettem s három hónapig vezethettem a kerekasztal üléseit.
1994-ben, a méretes vereség után depressziósnak láttam. Érezte, hogy ezzel vége.
Ön tudja. Mára látom, hogy mindez törvényszerű is volt. Minden jelentős kelet-európai rendszerváltó nagy párt elbukott, végleg el is tűnt már.
Ma boldogabb?
Nyugodtabb vagyok. Szeretem a családomat, és ők is engem. Vannak barátaim, újra sikeres ügyvéd lettem. De maga mondta az előbb: valóban, imádtam politizálni. Ez megszűnt.
Nem tudom, ma is szeretné-e. Ez már egy más világ.
Persze. Nem „a” politika, hanem „az” a politika hiányzik. Az a világ is vad volt, mégis érezhettük: küzdelmünk nemesebb. Lehet, hogy ez már idejétmúlt, hiszen a politika is „szakma” lett, meg kell belőle élni. De azért az sem normális, ha a politikus csak önnön érdekére gondol.
Manapság jobboldali tévék gyakran szerepeltetik a korszak alakjait, Lezsáktól Bíróig, hogy előadják a saját verziójukat. Ön kimarad ebből a „szórásból”. Már nem akar részt venni ebben?
Az Antall lejáratását szolgáló magazinok készítői tudják: velem nem sokra mennek. De készült rólam is portré az egyik tévében. Korrekt műsornak számított.
Az emlékezés veszélyes műfaj.
Miért?
Az ember hajlamos átírni, transzformálni a múltját.
Pedig épp most tervezem, hogy megírom az emlékeimet.
És az utóbbi órában, úgy érzi, pontosan emlékezett?
Pontos csak az lehet, ami részletes és sokoldalú. Ez a műfaj erre kevéssé alkalmas. Maradjunk annyiban: őszintén válaszoltam.
Kapcsolódó cikkünk:
http://www.168ora.hu/itthon/szamomra-vege-33496.html
HozzászólásokÖsszesen: 14 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Örülök, Kónya Imre megírja az emlékeit! Mellette jó lenne látni a sok millió munkás, bányász erről az időről,a munkanélküliségről,a létbizonytalanságról írt emlékeit is! Azokat Kónya úrék áldásos tevékenységének köszönhetik!
:-)))
Ugy latom,azert van meg egy par ember Mo-n,aki nem felejt.Nagyon helyes!:-)
Az erdekelne meg,hogy miert nem lehetett nyilvanossagra hozni anno-es persze azota sem-a III/III-as ugynoklistat.Eppen Antall kezdett el jatszadozni az ugynok-kartyaval anno mint egy kisgyerek.Lehet hogy epp az mdf-ben volt anno a legtobb ugynok?
Nekem a belügyminisztersége fáj a legjobban! Soha sem bocsájtom meg neki, hogy a Fradi szurkolók állatságát megfékező rendőröket odavetette a politika martalékának, amikor elhatárolódott a SAJÁT minisztériuma által vezetett állománytól! Ettől számítható a rendőrség tutyi-mutyisága a politikailag ingoványosabb ügyekben! Ez több volt mint hiba - BŰN!
"Sokan ma már nem is értik, mi vele a baj."
Az hogy hangerővel akartátok elnyomni a véleményt - ez volt a ti demokráciátok, kedves Kónya Imre ! Az hogy össznépi cirkuszt rendeztetek a TV és Rádió elnökének (Gombár Csaba, Hankiss Elemér)eltávolítására. Az hogy bilincsbe verve vitettétek Nagy Lászlót, az MTV gazdasági igazgatóját a Gyorskocsiba, Balsai István (azóta már fideszes) igazságügyminiszter feljelentése alapján, akit aztán másfél év múlva engedtek ki, felmentve, bűncselekmény hiányában !
Ez volt a ti "rendszerváltásotok" ! A legnagyobb felelősség titeket terhel abban hogy hova jutott a "rendszerváltásunk" !
Kedves Lescsi!
Bizony, van igazságod: "hazafelé a vásárból okosodik a paraszt".
Azért merész dolog ismeretlen embereket 1-2 mondatos beírások alapján minősíteni.
Nem tudhatod, hogy aki nem budapesti, de akár ha az is, pl. hogy vette ki a részét a "tanácsnak" önkormányzattá átalakításában, az újfajta működés megkezdésében, stb. Az sem volt egyszerű dolog, meg aztán nem is lehetett mindenkinek személyes ismeretsége ahhoz, hogy odahívják , mint KI-t.
Érteni, érti itt mindenki /szerintem/ csak vannak akik szeret/é/nek puderozni....
Pedig lassan írtam, hogy mindenki értse... :)
Nem volt egyszerü....utólag látni, hogy mi a különbség a politikus /pláne, ha imádja!/ és az államférfi között.
Rendszer váltásnál a világ jóindulatu segitö szándékával nem tudtak élni, mert mindegyik, kivétel nélkül a saját érdekeit valósitotta meg...
Azért privatizáltak, hogy helyzetbe hozzák a gazdaságot... akik nagy tökések lettek mit hoztak helyzetbe saját magukon kivül...
Alattam sorakoznak azok az okosok, akik gyáván az egérlyukból lesekedtek, hogy valaki kaparja ki nekik a gesztenyét.
Nem volt az olyan egyszerű akkoriban, utólag lehet okoskodni.
A politizálást nem csak imádni kellett volna.. Isszuk a levét mai napig is, hogy a rendszerváltó értelmiségiek körének nagyobb volt az önbizalma, mint a hozzáértése. Nagy hévvel nekiálltak osztogatni, fosztogatni és mikor körvonalazódni látszott az elért szomorú eredmény, mint aki jól végezte dolgát, visszavonultak a közélettől az egyetemi katedrára ( csak böngésztem egy kicsit az egyetemek honlapjait), tanácsadói állásokba, vagy éppen a privatizálással megszerzett gazdasági érdekeltség biztos megélhetést nyújtó bástyája mögé.
Befejezettnek látják annyival, hogy ők nem ilyen lovat akartak, de azért ki fogja felelősségre vonni őket, amiért tömegeket sodortak a társadalom peremére. Ki tudja, a háttérben mennyi családi tragédiának voltak okozói a gőgös politizálásukkal. Bohócot csináltak a kárpótoltakból, mert "nesze semmi fogd meg jól" jegyeket kaptak. Az élelmesebbek még be tudták váltani porszívóra, vagy hűtőszekrényre. Az iparban dolgozóknak meg mindenki tudja, hogy mi jutott. A demokrácia nyújtotta szabadságjoggal élve eldönthették, hogy a szemük alá, vagy máshova kérik.
tsz elnok! bizony nagyon pontosan irja le Kónya ur, és neje tevékenységét,abszolut luzerek voltak, ugy mint sokan mások is akkor...Antall min. elnök kezdte el az osztogatást, kárpotlást, a jegyekkel aztán maffiózások mentek.Mindenki a saját szája ize szerint akart rendszert váltani....Méghogy fenyegették az oroszok, hogy nem mennek ki, ezt most hallom elöször...Németh, és a hozzá hasonlókat kellet volna legalább tanácsadóként alkalmazni, aki értett a duiplomáciához, széleskörü ismeretsége stb, volt.
Talán, ha Antall végig viszi a ciklust most más lenne az ország helyzete, de nem nagyon hiszem...
Választók akarták, hogy visza menjen ügyvédnek, igy is lehet fogalmazni...én ugy fogalmazom, hogy a választók nem kértek többet az egyoldalú váltásból, a kis emberek tömegeit elfelejtették....
tsz elnokkel
tökéletesen egyetértek, azért lett a rendszerváltás ilyen "elkúrt", mert főként jogászok, humán értelmiségiek igen szűk köre vitte végbe /nézzük meg a névsorukat/ és csak a politikai renszerre, a szabadságjogokra koncentráltak, a gazdaság és a nem értelmiségi rétegek kívül maradtak az érdeklődési köreiken.A privatizációs melléfogásokkal és a kárpótlással aztán végképp elrontották. Azóta sem sikerült talpra állni.Minden kormány sokat hibázott. Szerintem.
Kónya egy idióta volt.. mint Csurkapista..
Hogy mindket fel raszervezett volna a Peto-Konya vitara????Lehet hogy regen volt mar de nem ENNYIRE regen Konya "ur"!Azutan az eset utan gyuloltem meg az MDF-et.Es persze magat is.Igen,gyuloltem ez a jo szo ra.Akkoriban meg ilyen kis heves ifju voltam.Szamomra hatalmas elegtetelt jelentett a 94-es valasztas eredmenye es oszinten szolva nam hullattam konnyeket akkor sem,akkor eltunt a politikabol Konya "ur".Nagyon jol elt belole,frakciovezetokent a kedves felesegevel egyutt 400.000 jo magyar forint volt a havi beveteluk.Ma is szep penz lenne csaladi bevetelnek hat meg 90-94 kozott milyen szep penz volt az!Aztan maga volt az a helikopteres belugyminiszter is-ha jol emlekszem.Hat egy ekkora orszagban kell is a helikopter a belugyminiszternek...Pozor volt maga kedves uram es kolonc a nep nyakan.Meghogy jogaszok kellettek elsosorban a rendszervaltashoz...Nem artott volna egy-ket kozgazdaszt is odaengedni-persze olyat,aki ertett is volna ahhoz,amirol beszel.