– Csúnyákat mondott édesanyámról, és mivel testi erő nem áll rendelkezésemre, csak visszaszóltam neki – kezdi arról a pénteki napról a beszámolót a tizenkét éves Botond.
Megrökönyödünk. Az elemista diák gimnazistákat megszégyenítő választékossággal beszél. Közben az alkarjára csatolt merevítőket babrálja. Születési rendellenességgel jött világra, mindkét karjából hiányzik az orsócsont, pár éves kora óta tíz műtéten esett át.
– Az egész évfolyamon csak egy gyereket tudok megverni, a Pongrácot.
Most nem vele került össze.
Botond okos gyerek. Imádja a történelmet, nyolcadikosokkal együtt tanulja. Kedvence a Római Birodalom, a 19. és a 20. század. Szereti a nyelvtant és a földrajzot is, órákig böngészi a zászlókat, térképeket. Szívesen lenne író, úszóbajnok vagy akár bankár, netán jogász is. De azon belül inkább bíró, mint ügyvéd. Rosszak a tapasztalatai. Édesanyja ügyvéd, most, a verekedés kapcsán mégsem tehet semmit.
– Krisztián a szekrényhez lökött, ütni kezdett. A földre kerültem, megrugdosta a fejemet. A napközis tanár rászólt, de nem hagyta abba. Elájultam, aztán azt vettem észre, hogy egyik barátom számokat mutogat előttem. Megint elájultam, csak az igazgatói szobában tértem magamhoz.
Három nap kórház
A napközis tanárral fölhívták az édesanyját, aki kórházba vitte. Három napig tartották bent, a zárójelentés szerint a diagnózis „jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás, testi erővel elkövetett testi sértés, agyrázkódás, a koponya zúzódása”. A fiú egy hétig otthon maradt. Édesanyja jobban tart attól, milyen lesz visszamenni az osztályba, mint Botond.
– Rettegek, mivel jön haza négy óra után. Szinte minden napra esik egy verekedés. Néha azzal jön meg: „Ma jó nap volt, nem vertek meg.” Bármi történik, ráfogják. Viszont neki nem hisznek el semmit. Sőt, amikor most az édesapja bement az igazgatóhoz, ő azt felelte neki, kijárt már ez Botondnak.
A fiúnak a Fazekas a harmadik iskolája. A Waldorfban kezdte, de hamar rájöttek, nem való neki, keveset tanultak. A második suliból egy verekedés miatt jött át a Fazekasba.
Mónika nem tagadja, Botond nem egyszerű gyerek. Szülei elváltak, a karjait nem tudja jól használni, a társainál okosabb, sokat beszél.
– Régebben szeretett kötekedni, de leszoktattam. Szabályok vannak, napirend, rengeteget foglalkozom vele.
Az asszony feljelentést tett a rendőrségen, bár tudja, hogy az elkövető a kora miatt nem büntethető. De Mónika elvárta volna, hogy a feljelentést mégis az iskola tegye meg.
– Ne ők döntsék el, mennyire súlyos a sérülése, vagy hogy az elkövető büntethető-e. Az igazgató viszont csak a jó hírüket félti. Pedig a napközis tanár azt mondta nekem, hogy Botondnak vége, ha nem szedik le róla azt a gyereket.
(A napközis tanár először nyitott volt, majd a megbeszélt időpontban már csak SMS-t küldött: mégse hívjuk! A gyerekek osztályfőnöke egyáltalán nem akart nyilatkozni.)
Mónika az eset után a fiát megverőnek az édesanyját is meglátogatta:
– Neki állt feljebb. Azt mondta, Botond még 2008-ban lecigányozta a fiát. Csak hát náluk ez úgy megy, hogy anyáztál, én meg leszúrlak egy vasvillával. – Hozzáteszi: – Vannak ilyen jellegű ügyfeleim, először minddel szakítani akartam, de aztán nem kívántam általánosítani.
Egyik ügyfelének szomszédja jobbikos, a párt helyi vezetői tőle hallhattak az esetről.
– A Jobbik megyei elnöke kérte, írjam le, mi történt. E-mailben ezt megtettem, ugyanazt írtam, ami a rendőrségi feljelentésben szerepel.
A privát levelet az édesanya nevével, foglalkozásával („jogász”) és jobbikos tematikával (lásd „cigánybűnöző”) a párt terítette az interneten.
Mónika és Botond a Jobbik által rendezett sajtótájékoztatón is részt vett.
Kérdjük, jó ötlet volt-e bevonni a politikát.
– Nekik biztosan. Én meg egyedül éreztem magam. Nem segít sem az iskola, sem a jog.
Botond büszkén újságolja, a Jobbik rendezvényén szórólapot is osztogatott.
– Meg teljesen fejből feleltem a kérdésekre, hogy mekkora ma Magyarország területe, és mekkora volt korábban. Meg lehet kérdezni Gaudi-Nagy Tamást!
Politikai ügy?
Krisztián édesanyja három gyermekével a Miskolc közepén álló dombon, a Tetemváron lakik. Körös-körül a városközpont, panelek, irodaházak, pláza. A Tetemvár azonban más világ.
– Arra furák laknak! – felel egy városi, amikor a cím után érdeklődünk.
Odafönt zegzugos sikátorok, az igényesebbeknél hullámpalából buherált kerítés. Az udvarokon autógumi-centrifuga-fotel csendélet. Az egyik utcai kútnál cigány gyerekek sertepertélnek kannákkal. A házak többségénél a vízvezeték vagy eldugult, vagy kikötötték.
A család portáján azonban rend, pórázra kötött kutya. A legkisebb gyerek még óvodában, a nagylány itthon, ő fodrásznak tanul. Krisztián is nemrég ért haza.
– A Barikádon, az Igaz magyaron, a Cigánybűnöző oldalon is mindenhol névvel emlegetik a fiamat. Van, ahol illusztrációként még kép is van: egy kéz, késsel. A Jobbik helyi lapjában is kiskorú cigánybűnözőként írnak róla. Tudom, hogy hibázott, bocsánatot kért ő is, én is. De ez nem politikai ügy. Csak két gyerek verekedett.
Ráadásul Krisztián másképp idézi fel az eseményeket.
– Énekórán Botond folyamatosan kötekedett, szidta az anyámat. A szünetben is folytatta, és akkor megütöttem. Aztán ott akartam hagyni, de hátba rúgott. Én is folytattam, a földre került, és tényleg megrúgtam a fejét. De egyáltalán nem ájult el, a saját lábán ment le az igazgatóhoz.
Az édesanyja azt mondja, nemrég az osztályban a szülők aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy Botondot tegyék másik csoportba.
– Nem írtuk alá, megsajnáltuk a keze miatt. Pedig mindig kötekedik.
Bólogat a szomszédban lakó Csilla is.
– Az én lányom nyolcadikos, mégis ismeri Botondot, mert a nagyokba is beleköt. Senki nem azért piszkálja, mert fogyatékos. Hanem azért, mert mindenkinek beszól.
Csilla jöttünkre nézett át a szomszédjához.
– Meg akarom védeni ezt a fiút. Ez nem cigány–magyar ügy. Krisztián rendes fiú. És a családja se olyan, mint itt a többség, akik szemetelnek, lopnak, lebontják az üresen álló házakat, hangosan hallgatják a zenét.
Téves riasztás
Csilla nem cigány. Itt ragadt tíz éve. Kezdetben nem akarta eladni a házát, mert minden közel van. Ma meg már nincs vevő. Csak a helyiek rokonait érdekelné, de ők már nem kapnak szocpolt.
A kerítés előtt páran zászlókkal vonulnak. Itt a Jobbik? Kiderül: téves riasztás, csak valamilyen vallásos zarándoklat menetel.
– Botond anyja fenyegetőzött, hogy két év múlva börtönbe záratja a fiamat, meg hogy már kihozott néhány cigányt az előzetesből, ránk állítja őket.
Krisztián melegítőben ül, a telefonját nyomkodja, mialatt beszélgetünk. Szeret focizni, gitározni tanul. Szobájában gondosan mappába rendezve vagy ötféle igazgatói dicséret: gitártalálkozón, sportversenyeken való részvételért.
Kascsák Ferenc igazgató a történtek után belső vizsgálatot indított. Ennek során a napközis tanár nem említette, hogy Botond elájult volna. A verekedés után összepakolták a fiú cuccát, és ő a saját lábán ment le az igazgatóiba. Ott a gyerekek és szüleik megbeszélték, mi történt, Botondtól bocsánatot kért Krisztián, ő és édesanyja is elítélte, amit tett.
– Az eset diákok közti csetepaténak indult, de messze túllépte az elfogadhatóság határát, Krisztián igazgatói figyelmeztetésben részesült. De hogy Botondot agyba-főbe verték volna, amint az néhány helyen megjelent, nem igaz. Azért sem hívtunk mentőt, rendőrséget, mert nem ítéltük olyan mértékűnek az esetet.
Kascsák azt mondja, soha nem állította, hogy Botond megérdemelte, amit kapott. De azt igen: várható volt, hogy belekeveredik valamibe.
– Botond értelmi képességei jobbak az átlagnál, korosztályában nem talál partnert. A nagyobbakhoz csapódik, de magatartása sokszor zavaró. A lányokat is zaklatta. Szülei a problémák megoldásában nem partnerek, nem látják be, hogy Botond is felelős a helyzetéért. Az iskolából kirúgni nem lehet, javasoltuk, legyen magántanuló, de a szülei ezt nem akarják.
Átlag diák
Az igazgató azt mondja, Botond édesapja az eset után azzal nyitott be hozzá, hogy tenni kellene valamit a cigánybűnözés ellen.
– A fiú meg jobbikos szórólapot osztogat. Tény: Borsodban élünk, van konfliktus a cigányokkal. Az iskola pedig csak leképezi a társadalmi problémákat, azt hozzák a gyerekek, amit otthon látnak. Nem egy vita kezdődik vagy végződik cigányozással. Akad nehezen, csak ifjúságvédelmi szakember segítségével kezelhető cigány diákunk. De Krisztián nem ilyen. Tizenkettő egy tucat, olyan, mint az átlag diák.
Kampányfinisre mégis cigánybűnözőt faragott belőle a politika.
Megrökönyödünk. Az elemista diák gimnazistákat megszégyenítő választékossággal beszél. Közben az alkarjára csatolt merevítőket babrálja. Születési rendellenességgel jött világra, mindkét karjából hiányzik az orsócsont, pár éves kora óta tíz műtéten esett át.
A megvert Botond és édesanyja
Most nem vele került össze.
Botond okos gyerek. Imádja a történelmet, nyolcadikosokkal együtt tanulja. Kedvence a Római Birodalom, a 19. és a 20. század. Szereti a nyelvtant és a földrajzot is, órákig böngészi a zászlókat, térképeket. Szívesen lenne író, úszóbajnok vagy akár bankár, netán jogász is. De azon belül inkább bíró, mint ügyvéd. Rosszak a tapasztalatai. Édesanyja ügyvéd, most, a verekedés kapcsán mégsem tehet semmit.
– Krisztián a szekrényhez lökött, ütni kezdett. A földre kerültem, megrugdosta a fejemet. A napközis tanár rászólt, de nem hagyta abba. Elájultam, aztán azt vettem észre, hogy egyik barátom számokat mutogat előttem. Megint elájultam, csak az igazgatói szobában tértem magamhoz.
Három nap kórház
A napközis tanárral fölhívták az édesanyját, aki kórházba vitte. Három napig tartották bent, a zárójelentés szerint a diagnózis „jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás, testi erővel elkövetett testi sértés, agyrázkódás, a koponya zúzódása”. A fiú egy hétig otthon maradt. Édesanyja jobban tart attól, milyen lesz visszamenni az osztályba, mint Botond.
– Rettegek, mivel jön haza négy óra után. Szinte minden napra esik egy verekedés. Néha azzal jön meg: „Ma jó nap volt, nem vertek meg.” Bármi történik, ráfogják. Viszont neki nem hisznek el semmit. Sőt, amikor most az édesapja bement az igazgatóhoz, ő azt felelte neki, kijárt már ez Botondnak.
A fiúnak a Fazekas a harmadik iskolája. A Waldorfban kezdte, de hamar rájöttek, nem való neki, keveset tanultak. A második suliból egy verekedés miatt jött át a Fazekasba.
Mónika nem tagadja, Botond nem egyszerű gyerek. Szülei elváltak, a karjait nem tudja jól használni, a társainál okosabb, sokat beszél.
– Régebben szeretett kötekedni, de leszoktattam. Szabályok vannak, napirend, rengeteget foglalkozom vele.
Az asszony feljelentést tett a rendőrségen, bár tudja, hogy az elkövető a kora miatt nem büntethető. De Mónika elvárta volna, hogy a feljelentést mégis az iskola tegye meg.
– Ne ők döntsék el, mennyire súlyos a sérülése, vagy hogy az elkövető büntethető-e. Az igazgató viszont csak a jó hírüket félti. Pedig a napközis tanár azt mondta nekem, hogy Botondnak vége, ha nem szedik le róla azt a gyereket.
(A napközis tanár először nyitott volt, majd a megbeszélt időpontban már csak SMS-t küldött: mégse hívjuk! A gyerekek osztályfőnöke egyáltalán nem akart nyilatkozni.)
Mónika az eset után a fiát megverőnek az édesanyját is meglátogatta:
– Neki állt feljebb. Azt mondta, Botond még 2008-ban lecigányozta a fiát. Csak hát náluk ez úgy megy, hogy anyáztál, én meg leszúrlak egy vasvillával. – Hozzáteszi: – Vannak ilyen jellegű ügyfeleim, először minddel szakítani akartam, de aztán nem kívántam általánosítani.
Egyik ügyfelének szomszédja jobbikos, a párt helyi vezetői tőle hallhattak az esetről.
– A Jobbik megyei elnöke kérte, írjam le, mi történt. E-mailben ezt megtettem, ugyanazt írtam, ami a rendőrségi feljelentésben szerepel.
A privát levelet az édesanya nevével, foglalkozásával („jogász”) és jobbikos tematikával (lásd „cigánybűnöző”) a párt terítette az interneten.
Mónika és Botond a Jobbik által rendezett sajtótájékoztatón is részt vett.
Kérdjük, jó ötlet volt-e bevonni a politikát.
– Nekik biztosan. Én meg egyedül éreztem magam. Nem segít sem az iskola, sem a jog.
Botond büszkén újságolja, a Jobbik rendezvényén szórólapot is osztogatott.
– Meg teljesen fejből feleltem a kérdésekre, hogy mekkora ma Magyarország területe, és mekkora volt korábban. Meg lehet kérdezni Gaudi-Nagy Tamást!
Politikai ügy?
Krisztián édesanyja három gyermekével a Miskolc közepén álló dombon, a Tetemváron lakik. Körös-körül a városközpont, panelek, irodaházak, pláza. A Tetemvár azonban más világ.
Krisztián igazgatói figyelmeztetést kaptt
Odafönt zegzugos sikátorok, az igényesebbeknél hullámpalából buherált kerítés. Az udvarokon autógumi-centrifuga-fotel csendélet. Az egyik utcai kútnál cigány gyerekek sertepertélnek kannákkal. A házak többségénél a vízvezeték vagy eldugult, vagy kikötötték.
A család portáján azonban rend, pórázra kötött kutya. A legkisebb gyerek még óvodában, a nagylány itthon, ő fodrásznak tanul. Krisztián is nemrég ért haza.
– A Barikádon, az Igaz magyaron, a Cigánybűnöző oldalon is mindenhol névvel emlegetik a fiamat. Van, ahol illusztrációként még kép is van: egy kéz, késsel. A Jobbik helyi lapjában is kiskorú cigánybűnözőként írnak róla. Tudom, hogy hibázott, bocsánatot kért ő is, én is. De ez nem politikai ügy. Csak két gyerek verekedett.
Ráadásul Krisztián másképp idézi fel az eseményeket.
– Énekórán Botond folyamatosan kötekedett, szidta az anyámat. A szünetben is folytatta, és akkor megütöttem. Aztán ott akartam hagyni, de hátba rúgott. Én is folytattam, a földre került, és tényleg megrúgtam a fejét. De egyáltalán nem ájult el, a saját lábán ment le az igazgatóhoz.
Az édesanyja azt mondja, nemrég az osztályban a szülők aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy Botondot tegyék másik csoportba.
– Nem írtuk alá, megsajnáltuk a keze miatt. Pedig mindig kötekedik.
Bólogat a szomszédban lakó Csilla is.
– Az én lányom nyolcadikos, mégis ismeri Botondot, mert a nagyokba is beleköt. Senki nem azért piszkálja, mert fogyatékos. Hanem azért, mert mindenkinek beszól.
Csilla jöttünkre nézett át a szomszédjához.
– Meg akarom védeni ezt a fiút. Ez nem cigány–magyar ügy. Krisztián rendes fiú. És a családja se olyan, mint itt a többség, akik szemetelnek, lopnak, lebontják az üresen álló házakat, hangosan hallgatják a zenét.
Téves riasztás
Csilla nem cigány. Itt ragadt tíz éve. Kezdetben nem akarta eladni a házát, mert minden közel van. Ma meg már nincs vevő. Csak a helyiek rokonait érdekelné, de ők már nem kapnak szocpolt.
A kerítés előtt páran zászlókkal vonulnak. Itt a Jobbik? Kiderül: téves riasztás, csak valamilyen vallásos zarándoklat menetel.
– Botond anyja fenyegetőzött, hogy két év múlva börtönbe záratja a fiamat, meg hogy már kihozott néhány cigányt az előzetesből, ránk állítja őket.
Krisztián melegítőben ül, a telefonját nyomkodja, mialatt beszélgetünk. Szeret focizni, gitározni tanul. Szobájában gondosan mappába rendezve vagy ötféle igazgatói dicséret: gitártalálkozón, sportversenyeken való részvételért.
Kascsák Ferenc igazgató a történtek után belső vizsgálatot indított. Ennek során a napközis tanár nem említette, hogy Botond elájult volna. A verekedés után összepakolták a fiú cuccát, és ő a saját lábán ment le az igazgatóiba. Ott a gyerekek és szüleik megbeszélték, mi történt, Botondtól bocsánatot kért Krisztián, ő és édesanyja is elítélte, amit tett.
– Az eset diákok közti csetepaténak indult, de messze túllépte az elfogadhatóság határát, Krisztián igazgatói figyelmeztetésben részesült. De hogy Botondot agyba-főbe verték volna, amint az néhány helyen megjelent, nem igaz. Azért sem hívtunk mentőt, rendőrséget, mert nem ítéltük olyan mértékűnek az esetet.
Kascsák azt mondja, soha nem állította, hogy Botond megérdemelte, amit kapott. De azt igen: várható volt, hogy belekeveredik valamibe.
– Botond értelmi képességei jobbak az átlagnál, korosztályában nem talál partnert. A nagyobbakhoz csapódik, de magatartása sokszor zavaró. A lányokat is zaklatta. Szülei a problémák megoldásában nem partnerek, nem látják be, hogy Botond is felelős a helyzetéért. Az iskolából kirúgni nem lehet, javasoltuk, legyen magántanuló, de a szülei ezt nem akarják.
Átlag diák
Az igazgató azt mondja, Botond édesapja az eset után azzal nyitott be hozzá, hogy tenni kellene valamit a cigánybűnözés ellen.
– A fiú meg jobbikos szórólapot osztogat. Tény: Borsodban élünk, van konfliktus a cigányokkal. Az iskola pedig csak leképezi a társadalmi problémákat, azt hozzák a gyerekek, amit otthon látnak. Nem egy vita kezdődik vagy végződik cigányozással. Akad nehezen, csak ifjúságvédelmi szakember segítségével kezelhető cigány diákunk. De Krisztián nem ilyen. Tizenkettő egy tucat, olyan, mint az átlag diák.
Kampányfinisre mégis cigánybűnözőt faragott belőle a politika.
Bár egy tizenkét éves gyerek nem büntethető, minden esetről, amelyben gyermek-, illetve fiatalkorú elkövetőről van szó, értesítést kap az illetékes gyermekjóléti szolgálat, a gyámhivatal és a jegyző – tudtuk meg a Miskolci Rendőrkapitányság Ifjúságvédelmi és Bűnmegelőzési Osztályának alosztályvezetőjétől. Szilvási Zsolt szerint mindennaposak az iskolai verekedések, csak épp némelyik a rendőrség tudomására jut, és akad, amelyik nem.
– Bár a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma csökken, az elkövetés durvul. A szülők, a szegények és a jómódúak is tíz-tizenkét órát dolgoznak, a gyerekre nem jut idő. A tanárok kezéből kivették a fegyelmezési lehetőségeket, marad az okítás, nevelés híján. Ott pedig, ahol a szülő nem dolgozik, még rosszabb a helyzet. Akár három generáció is felnőhetett normális szocializáció, bölcsőde, óvoda, iskola nélkül.
Szilvási azt mondja, a szülő vésse a gyerek eszébe: próbálja elkerülni a balhés helyzeteket, és ne kezdeményezzen ilyet. De ha már bajban van, akkor védje meg magát. És minden esetben jelezze a szülőnek, tanárnak, ha sérelem érte.
– Gyakran csak egy-egy súlyosabb verekedéskor derül ki, hogy a gyereket hónapok óta sakkban tartották, elszedték a pénzét, a szendvicsét.
A rendőrség igyekszik együttműködni az erre nyitott iskolákkal: esetmegbeszéléseket, bűnmegelőzési órákat tartanak, beszélnek az áldozattá és a bűnelkövetővé válás útjairól. Több helyen iskolarendőr is van: az egyenruhások jelenléte jól hat.
– Sokszor elég, ha egy nyolc-kilenc éves gyerekkel, aki elszedi a többiek szendvicsét, elbeszélgetünk, és jelezzük neki, ha így folytatja, könnyen az ügyfelünk lehet.
Így néz ki Tetemvár
– Bár a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma csökken, az elkövetés durvul. A szülők, a szegények és a jómódúak is tíz-tizenkét órát dolgoznak, a gyerekre nem jut idő. A tanárok kezéből kivették a fegyelmezési lehetőségeket, marad az okítás, nevelés híján. Ott pedig, ahol a szülő nem dolgozik, még rosszabb a helyzet. Akár három generáció is felnőhetett normális szocializáció, bölcsőde, óvoda, iskola nélkül.
Szilvási azt mondja, a szülő vésse a gyerek eszébe: próbálja elkerülni a balhés helyzeteket, és ne kezdeményezzen ilyet. De ha már bajban van, akkor védje meg magát. És minden esetben jelezze a szülőnek, tanárnak, ha sérelem érte.
– Gyakran csak egy-egy súlyosabb verekedéskor derül ki, hogy a gyereket hónapok óta sakkban tartották, elszedték a pénzét, a szendvicsét.
A rendőrség igyekszik együttműködni az erre nyitott iskolákkal: esetmegbeszéléseket, bűnmegelőzési órákat tartanak, beszélnek az áldozattá és a bűnelkövetővé válás útjairól. Több helyen iskolarendőr is van: az egyenruhások jelenléte jól hat.
– Sokszor elég, ha egy nyolc-kilenc éves gyerekkel, aki elszedi a többiek szendvicsét, elbeszélgetünk, és jelezzük neki, ha így folytatja, könnyen az ügyfelünk lehet.
A legrégebbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni
Nem szeretnék elveszni a részletekben, de nekem is volt anno, ájultra vert osztálytársam, aki egy osztálytalálkozó alkalmával mondta el, hogy milyen jó hecc volt, mindenki bevette, hogy akkor elájult. Ő is megrögzött kötekedő volt és mint utólag kiderült, hazug és sunyi is.
A cikk nem elfogult, világosan kitűnik belőle, hogy mindkét kölök megéri a pénzét, a szüleikről nem is beszélve, adják alájuk a lovat. Az a gusztustalan, ahogy a jobbcsikok tálalták az esetet. Iskolai verekedésből szép kis rasszista történetet kerekítettek.
Hát igen!
Az egész ügy akár lehetne egy kis magyar abszurd is.
Ott papolnak agresszióról,ahol az eset kapcsán kérdezősködő újságírót az igazgató megveri???
Az erőszak úgy átitatta ezt a rothadt társadalmat,hogy arra nincs szó!
T. #15!
Inkább jobb lenne, mese mondónak nevezni téged...
a látomások nagyon szokszor hamisak.
nem kisdiákok verekedése, hanem kisdiák ájultra verése zajlott.
sok sok kérdés merül fel és majd később még több lesz.
A gyerek azt viszi az iskolába amit otthon tanul .
Kb. két hónapja a nejem vásárolt egy gyerekruházati boltban.
Nézelődött. Akkor vette észre , hogy romák- cigányok is vannak a boltban , mikor az úgy 4 év körüli kisfiú odalépett hozzá és belerúgott a lábába.
A következőket mondva, - b... k.... magyar.
Ezt a trágár szöveget melyet nem kívánok pontosan lejegyezni, csak az a kisgyerek mondja, (megtanulva , megtanítva) ahol a szülők valóban gyűlölködő rasszista undorral tekintenek a magyarokra.
Sajnos nagyon sok helyen és alkalommal tapasztalható ,hogy sok sok cigány ember gyűlölködő rasszista megnyilvánulásnak ad hangot és tesz fizikai agresszióval nézetének nyomatékot.
A többségi társadalom viszont szinte csak szomszédi szinten panaszkodik.
Elmulasztja a tényleges jogi lépéseket megtenni az őt ért sérelmekért.
Gátat szabni ennek csak a totális jogi lépések pontos végig vitelével lehetséges.
törvényileg kényszeríteni mindenkit hovatartozása ellenére , hogy betartsa a társadalmi együttélés szabályait.
Magyarán minden sérelemért jogorvoslatot.
Az pedig a feljelentéssel kezdődik.
Nem kell lustán elmulasztani és legyinteni a bajokra.
Felnöttek igen.
Mit akarunk a mostan felnövekvö nemzedéktöl, ha az ország mininszter elnökét le köphetik, és alig hallani a tiltakozók hangját...
mit akarunk a gyerekektöl akkor, amikor évekig ment a megválasztott ország vezetö amortizálása....
Ismételni tudom csak, hogy szegény Botond, és egyre több Botond van, lesz, és ez a szüleik vétke, és a gyerek fizet....
Az eset nem egyedi és a legszomorúbb , hogy a csak a jéghegy csúcsa.
Az iskolák pedig azt hiszik ,hogy minden felelősség a szülőé.
Elfelejtik ,hogy mikor bemegy a gyerek a suliba a felügyeleti felelősség legalább akkora, mint a szülőé az iskolán kívüli időben.
A tanári gyakorlat megdöbbentő, behívja a szülőt , hogy vigye a gyereket az orvoshoz.
Közben mint tanár és iskola elmulasztja a felelősségét , elmulasztja az elsősegély nyújtási kötelességét. A tanuló élet és testi épségének biztonságáról nem is beszélve.
Óriási mulasztást követ el a tanár és az iskola, hiszen egy ájult gyerekhez nem hív mentőt és orvost .
Nem részesíti segítségben, csak igyekszik gyorsan a szülőre hárítani a mulasztásának felelősségét.
Szegregációt megszüntetni és felszámolni csak normális szocializált kisebbséggel lehetséges . Óriási hiba lázadni és azt hinni ,hogy a deviáns antiszociális családok gyerekeit a többi közé keverve fellehet javítani.
Anno Simon Templar adott egy fésült pofont aminek nyoma sem maradt amitöl persze a pofont kapott delikvens 2 oras komaba esett. Késöbb Piedone kora pofonokat osztott, hogy abba azert illett belehalni de mindenki mosolygott a kedves mackon. Ma szetrugjak, szétlövik egymast a bed boys féle pozitivnak beallitott hösök. Egy kölyök fel sem fogja, hogy Simon Templar pofonjai is pontosan eleg agresszivek egy kis iskolai szorakozashoz.
Korabban is volt anyazas es ciganyozas a kölykök között. Volt akkor is könnyed kis tetsedzö verekedés is. Abban a korban amiben a kölykök vannak ez altalanos és része az életüknek. A birkozas fontos része volt az életünknak akara foci. Valahol e köttö körül épült fel az egész eletünk addig amig a lanyok cicije el nem kezdett nöni. De birkozason tul nem mentünk. A pofon mar nagyon sértö VOLT. A birkozas eröfitogtatas, a fiuk között rangsor leosztas és szorakozas volt. Szigoruan egy egy ellen ha nem eèpen valai fontosabb indian vagy kalozcsata folyt a gatoldalban. Esetleg valami hasznalhato szénakazlat nem talaltunk a tanyavilagban amiben jolesett a tömeg"verekedés" is. MIndez a ketvallra lenyomasig tartott vagy a megadasig. Nagy a baj ott ahol a fekvöbe mar egy kölyök rugdos is. A kölykök tükrei a tarsadalmunknak. Itt mi vagyunk, felnöTTEK a hibasak!
Szegény gyerek...Botondra értem./ki/Tanult szülei, csak önmaga, és a másság
elfogadására képtelenek megtanítani, a szórólapok osztogatására igen,,,,egy gyereket.....
Igy aztán lehet mindenki hibás, a tanár, az igazgató, a rendörség,
az ujságíró..... de, Botond, és szülei, azok nem.
Gratulálok Krug Emíliának, hogy ismét összerakott egy "elfogulatlan" írást. Ezek után már csak annyit mondhatok, hogy remélhetőleg vele esik meg egy hasonló apró félreértés valamelyik roma polgártársunktól és remélhetőleg utána őt is képen röhögik a rendőrök.
kedves Vargastb
mi közöd hozzá, hogy mit olvasok, igyekszem mindent máskülönben az általad fosnak minősítettektől a népszabadságig, ha figyeltél volna, csak a cikk elfogultságára próbáltam felhívni a figyelmet
nem ártana, ha te is kicsit próbálnál szétnézni hiszen nem egészséges egyfajta média agymosásának az áldozatává válni (ami már megtörtént, úgy tűnik)
sok sikert hozzá, olvass bátran, talán kicsit okosabb leszel (talán...)
Miert rasszizmus, ha egy ciganynak azt mondjak, hogy cigany? Az anyazas ertheto fajtol fuggetlenul, de mi megharagszunk, ha minket magyarnak hivnak?
Gratula,kedves "hazafiu"!
TE így látod,mások másképp.
A kisebbik fiam egyszer agyrázkódással kórházban töltötte a húsvéti ünnepet egy verekedős osztálytársa miatt (aki nem volt cigány).
ÉN felkerestem a családot. Soha többé nem verekedett a kis garázda a fiammal.
Persze,nem mindenki rendelkezik hozzám hasonló "meggyőző erővel"!:-)
Mar megint egy hulyeseg!!:)En is Jartam alltalanosba,es hajkurasztuk a cigany gyereket,o meg minket!Mi vegyesen,cigany magyar egyutt,o meg egyedul cigany!:)Hat itt inkabb csak nem megertes volt mint rasszizmus,de a mai vilagban a JOBBIK szuli a rasszizmust,tehat nem kell csodalkozni mondjuk egy alltalanos iskolaban is megjeleno rasszizmuson,akar ovodas rasszizmuson sem!:)Pl en hallottam mar olyat,hogy a JOBBIKOS apuka kislanya ovodaban gunyolja a kislanyt hogy cigany!Mit is varunk???Tovabba az iskolas felre ertesek sem rasszizmus targyai,hanem csak fiatalok egymasfele valo felre ertesei,ami 8-osztalyig,meg a legjobb baratokka is javulhat!:)Tehat hagyjuk a fiatalokat,es a gyermek cigany bunozest stb.Amig nem volt ez a beteg JOBBIK addig nem is volt ennyi rasszista megnyilvanulas magyarorszagon mint most!De most a JOBBIK mindenkeppen szitja a tuzet!!Van egy nepcsoport,ami mar hosszu evek ota ossze van keveredve egy masik nepcsoportal,es nem is lehet elvallasztani oket egtymastol!Mert mar ossze vannak keveredve.Aki magyarorszagon szuletett az magyar,barhogy eljen,vagy barhova menjen is!!:)Verekedes suliban volt,es lessz is!!
A cikk igen erősen elfogult (és nem kérek vargastb részéről kioktatást).
A mi időnkben is volt verekedés (bár a suliban nem nagyon, mert rosszabb esetben azért "kicsapás" járt),de az nem volt divat,hogy a földön fekvőt fejbe rúgjuk.
Nem értem az igazgatót,nem értem a cikkírót és sajnálom ezt az egész, szörnyű helyzetet.
Az egyik kölyök mar fel lett rendesen pofozva, hogy a jövöben ne kezdjen el kötekedni a masikat meg hatosagilag kell rendesen felpofozni, hogy a jövöben ne alljon le verekedni minden kis sértésre.
sss /minek a harmadik s ?/
Ha szerinted elfogult,meg SZDSZ-es a cikk akkor minek olvasod a 168óra-t.Én sem olvasom a barikádot meg a többi fos náci ujságot.A cigány bűnözöket rühellem,de legalább annyira a magyar bűnözöket is.Engem lopott már meg cigány is magyar is.Mi a külömbség.A cikk soraiból inkább az ujságírónak adok igazat.
A cikk súlyosan kimeríti a diszkrimináció fogalmát!
Ha valaki bűncselekményt követ el, kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül el kell ítélni!
A Jobbik meg az országunk szégyene.
Gyurcsány meg monnnyon le :)
Ez a cikk annyira elfogult, hogy teljesen felesleges elolvasni, folytatja a jó öreg SZDSZ-es hagyonányokat,mindenki hibás, csak a rendes, szabálykövető kis cigáőnygyerek nem, aki a csúnya rasszista Jobbik áldozatává válik, igaz,egy kicsit agyonverte az iskolatársát, de megesik az ilyen, hogy - amit ír az orvos: Az orvos elmondása szerint Botondnak agyrázkódása van, a jobb füle vérzett, arcának bal oldala belilult, bedagadt, véraláfutásos volt.” bagatell
Az ilyen cikkek miatt van a Jobbiknak óriási támogatottsága, mert egyre kevesebb embert lehet hülyére venni, de csak így tovább