Hetilap kereső

Farkas Tímea írása

Vége lehet a túlzott igényléseknek: magasak a szociális kiadások, óhatatlan a csökkentésük. Ehhez – a tárcavezető szerint – össze kell hangolni az ellátórendszereket, és szigorúan ellenőrizni kell, ki miért kér segélyt. Fontos: azok kapják, akiknek valóban nélkülözhetetlen. A szociális miniszterrel FARKAS TÍMEA beszélgetett.

Mit kért öntől a miniszterelnök a legutóbbi kormányülésen?

Olyasmit, amit szeretek: gondolkodást, rengeteg ötletet.

Nem sokat gondolkodhatott. Még aznap javasolta: a gazdagok családi pótlékát el lehetne venni.

Ez így nem igaz. Újságíró kérdezte tőlem: elfogadhatónak tartanám-e, ha a tehetősek családi pótlékát megvonnánk?

Azt felelte: igen.

Mert az emberek belátták, nehéz helyzetben a jobb módúak tudják nélkülözni a támogatást. A 13. havi nyugdíjak korlátozását a társadalom tudomásul vette. Erre alapozom, hogy hasonló elgondolások a jövőben is sikerrel menedzselhetők.

Mi a cél?

Hogy azok kapjanak szociális támogatást, akik nem tudják nélkülözni. Szükséges az is, hogy hozzájuk valóban eljusson a járandóság.

Hogyan oldanák ezt meg?

Ma sokszor kétséges, hogy a jövedelemigazolások és -nyilatkozatok a valós adatokat mutatják-e. Azt tervezem: hangoljuk össze úgy az ellátórendszereket, hogy legalább kilencvenszázalékos pontossággal be tudjuk lőni, ki az, aki nem szorul az állam segítségére. Az ugyanis ma nem látható, hogy egy személy vagy egy család valójában mennyi szociális juttatást kap összesen. Olyan kockázatelemzésen alapuló ellenőrző rendszerben gondolkodunk, amilyet a gázártámogatáshoz készítettünk. Bevezetésekor mindjárt kiderült: az ellenőrzöttek kétharmada nem szorul kedvezményre.

Az Út a munkához című program pénzbeli juttatás helyett rendelkezésre állási támogatást és közfoglalkoztatást kínál. Ezt még a baloldali értelmiség is sérelmezi: egyesek szerint a program szociális válsághoz vezet. Más az MSZP rasszista foltjának nevezte: a romáknak nem nyújt felzárkózási lehetőséget.

Olyanok nyilatkoznak így, akiknek komoly elméleti tudásuk van, de nehezen fogadják el a keserű napi tapasztalatokat. Nem mondhatjuk, hogy mindenki erkölcstelen, aki tehetős, ahogyan azok sem szentek, akik segélyből élnek. Többségük valóban rászorult – de bőven akadnak járadékvadászok is.

Például?

Fiatal, képzett munkanélküliek, akik egyedülállónak tüntetik fel magukat. Valójában van eltartójuk. Akadnak olyanok is, akik több lakcímre jelentik be magukat, és több helyen is igénylik a támogatásokat.

Olyan is van, aki a segély mellett feketézik. Mert a szociális támogatás kevés.

Természetes, hogy keresik a pluszjövedelem lehetőségét. Ezért kell alternatívát, legális munkavégzést kínálni nekik, és csak azután szigorúbban ellenőrizni.

Ismerek olyan háromgyerekes anyukát, aki büntetőjogi felelőssége tudatában letagadja a férjét. Egyedüli szülőként több támogatást kap.

Az ellenőrzést komolyan kell venni, és úgy is kell végezni. A férjnek van valamilyen ellátása, taj száma biztosan. Hamar tetten érhető lesz a turpisság, hogy valójában egy háztartásban élnek.

Most az mondják: aki munkaképes, menjen közmunkára. Van, akinek derogál: rosszul mutatna az életrajzában, hogy hónapokig a főutcát sepregette. Másoknak is van kibúvójuk. Büntetésük: megvonják tőlük a segélyt.

Aki lemond róla, annak bizonyára van más jövedelemforrása.

Ha a dologtalan családapa nem kap munkanélküli-segélyt, a gyerekei is hiányt szenvednek.

A közösség nem pótolhat minden emberi mulasztást, de azt biztosíthatja, hogy a támogatása célba érjen. Kész a koncepció, amely segíti, hogy a családi pótlékot valóban arra költsék, amire kapják. Elvem: mindent szabad annak, aki maga pénzeli a szabadságát. De aki segítséget igényel, annak vannak és lesznek kötelezettségei.

Decemberben az előző havihoz képest hét százalékkal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma. A világválság miatt egyre több a munkanélküli, és egyre nehezebb elhelyezkedni.

Azok, akik a krízis miatt veszítik el az állásukat, teljesen más helyzetben vannak, mint a segélyezettek. A munkaadókat arra kell ösztönözni, hogy felvegyék a válság áldozatait. Azoknak, akik évtizedek óta nem kaptak munkát, most a helyi közösség kínál képzést és olyan segítséget, amivel ismét fel lehet venni a folyamatos munkavégzés ritmusát.

Mivel biztatná a középosztályt? Számukra az öngondoskodás a túlélés záloga. Ám most ők is könnyen lecsúsznak.

Nekik azt mondom: ne abból induljanak ki, hogy a szociális támogatásokból mennyi a részesedésük. Hanem abból, hogy a jövedelmi helyzetüket alapvetően a munkabér és az adózás határozza meg. Ha módosul az adórendszer, a hatásokat együtt kell értékelni.

Ez a jövő – de ma nem nyugtat meg senkit. Többen javasolják a magáncsőd intézményét. Támogatná?

A magáncsőd jogi kategória. Az igazságügyi minisztérium fennhatósága alá tartozik. Igazán azokat védené, akiknek van jövedelmük, vagyonuk.

És a szegényeket mi segíti, ki védi, ha anyagi gondjuk akad?

Szociális előleget most is kaphat, akinek már jár valamilyen támogatás. Elképzeléseink szerint létrejön egy olyan szociális kölcsön, amelyből azokat lehet kisegíteni, akik néhány tízezer forintos pénzügyi zavarba kerülnek. Hogy ne az uzsoráshoz forduljanak. Szó van olyan kríziskezelő alapról is, amellyel megelőzhető, hogy pár százezer forinttal eladósodottak elveszítsék a lakásukat. Speciális intézmény lesz a tervezett „szegények bankja”.

Nyilatkozta: ha kell, a tárca hatvanmilliárdot tudna spórolni az idén. Elég lesz? Hiszen a rendszer megújítására készülnek.

Nem a hatvanmilliárd a lényeg. Hanem az, hogy valóban nagy átalakításokra van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy jó „címre” menjenek a szociális ellátások, és megérje dolgozni.

Hogy viszi át elképzeléseit a frakciókon? A Fidesz–KDNP nemrég a lemondását követelte.

A saját frakciómmal megvan az összhang. A többiekkel konzultálni kívánok, megismerni esetleges javaslataikat is a „gyors reagálású” elutasítások mellett.
A felelősen gondolkodó képviselőkkel mindig tudtunk támogatható elképzeléseket kidolgozni.