Hetilap kereső

Krug Emília írása

„Ha kicsit is működnének a pártok és a sajtó, kigyűjtenék az elmúlt három és fél év szövegeit. Hallatlan nagy ígérethalmaz jönne ki” – nyilatkozta lapunknak Orbán-évértékelője kapcsán Lengyel László. A kritikát magunkra vettük, s utánanéztünk, mit ígért eddig a legnagyobb ellenzéki párt. Koherens, pontokba szedett s így később akár számon kérhető dokumentumra nem leltünk, tán nem véletlenül. Körvonalazódik viszont egy mozaikos, több helyütt ellentmondásos ígérethalmaz. Amelyet be is áraztunk, hogy kiderüljön, mennyibe kerülne nekünk, ha esetleg a hazai trend megfordulna, és a kampányígéret egyenlő lenne a kormányprogrammal. KRUG EMÍLIA írása.

Egyet biztosan tudunk, hallottuk elégszer: a Fidesz gazdasági alapvetése, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremt. Jórészt a kis- és közepes vállalkozások megsegítése révén, amelyeket alacsonyabb kulccsal adóztatna, és bizonyos közterhek alól mentesülnének az új munkahelyek megteremtését vállalók. Az édesanyák számára részmunkaidős állásokat, a cigányságnak pedig közmunkát biztosítana.

A tervezett adórendszer – a kampányidőszak igényeinek megfelelően – homályos. Annyi tudható róla, hogy „családbarát”. Valahol 17 és 20 százalék közötti. Vagyis a Fidesz – ez sem újdonság – adót csökkentene. A pártelnök szerint „annyit, amennyit csak lehet”. Elkerülnék a minimálbér megadóztatását, és ellenzik az ingatlanadót. (Eltörölniük már nem kell.)

Átszabnák az otthonteremtési támogatásokat, lenne szociálisbérlakás-építési program, amelytől nem mellesleg az építőipar fellendítését is várják. Nagyszabású panellakás-korszerűsítésbe is kezdenének, a környezetbarát megoldásokat a várható megtakarításokból fizetnék a tulajdonosok. A hiteleket egy új „zöldbank” biztosítaná.

Nyugdíjügyben a fő cél a járandóság reálértékének megtartása. A 13. haviról szóló ígéretből annyi maradt: „Ahhoz előbb a gazdaság motorját kell beindítani.” Kitartanak azonban (a már amúgy is magánkézben lévő) nyugdíjpénztárak privatizációjának megakadályozása mellett. (Ezt régóta nem értjük.) Világosabb, hogy a Fidesz azonnal visszaállítaná a korábbi szabályozást a gyes és a gyed esetében.

Fifikás magyarok

A fenti, gazdasági fejezet ára cirka ötszázmilliárd. Főképp a kkv-kat érintő könnyítések, a homályosan felsejlő adóváltoztatások és a bérlakásépítés költségei miatt. Legalábbis így kalkulál Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet vezetője, miközben figyelmeztet: az adórendszer tervezett változtatásairól kiszivárgott, pontatlan információk alapján ez az egyik legnehezebben beárazható tétel.

– Nem tudjuk pontosan, mit jelent az, hogy az adórendszer valahol 17 és 20 százalék közötti lesz. Gondolom, ez az szja-ra vonatkozik. Így persze nehéz igazságos rendszert létrehozni, hiszen a magas jövedelműek a terv alapján a jelenleginél lényegesen kisebb adót fizetnének.
Bár logikus az elképzelés, miszerint a kkv-k adnák az új munkahelyek nagyobb részét, a gyakorlatban már korántsem egyszerű az ösztönzése és főképp: az ellenőrzése. Új munkahelynek számít-e például, ha két cég munkavállalója helyet cserél? Papíron igen, noha összességében nem lett több foglalkoztatott. De a fifikás magyar máris elérte, hogy alacsonyabb adókulcsba tartozzon.

Vértes egyébként úgy számol: ha százezer kisvállalkozás évente egymilliós adókedvezményt kap, az összesen százmilliárdos költségvetési tétel. Ez alatt viszont nem érdemes hozzányúlni a rendszerhez. Ami igaz az szja-ra is. Ha a végső, nettó eredmény nem éri el minimum a 100-200 milliárdot (ami a büdzsé szempontjából mínusz), akkor felesleges a hercehurca. Így máris 200-400 milliárdnál tartunk. Plusz a kiesett ingatlanadó ötvenmilliárd, és könnyen hízhat komoly tétellé a szociálisbérlakás-építési program.

Szimpla butaság

Hogy miképp? Az ifjú pár beköltözik, és kap havonta – minimum – tízezer forintnyi kedvezményt. Ez évi 120 ezer, ezer család esetében 120 millió. Csakhogy végül mennyien kapják, és mennyi ideig? Öt évig jár a kedvezmény, aztán már piaci árat fizetnek? Vagy később át kell adniuk a lakást másnak? Netán életük végéig az állam fizeti utánuk a különbözetet? Ami már százmilliárdos, hosszú időre szóló kötelezettségvállalás lenne.

Ehhez képest – Vértes szerint – a zöldbank, a romák munkához juttatása, a gyes és a gyed korábbi szabályainak visszaállítása elenyésző költséggel jár. A nyugdíjak pusztán reálértéken való megőrzése pedig visszalépés a jelenlegi rendszerhez képest, amely 3,5 százalékos gazdasági növekedés felett bevezetné a nyugdíjprémiumot. Igaz, a Fidesz magánnyugdíjpénztár-ellenessége („megakadályozzuk a privatizációt”) ad absurdum még államosítást is jelenthet, ami akár 100-200 milliárdos bevétellel is kecsegtethet.

Ám nemcsak munkahelyek százezrei, de rend és számos kisiskola is lesz: a Fidesz háromezerrel több rendőrt, hatvan új őrsöt és minden településre körzeti megbízottat ígér. Ami évi 30-50 milliárd. Ellenzik a tandíjat, emelnék viszont a pedagógusok bérét, életpályamodellt vezetnének be számukra. És: a legkisebb településen is lenne legalább alsó tagozat.
– Ami nem pénz kérdése, csak szimpla butaság – kommentál Vértes András. – Van egymillió alacsony képzettségű ember, körükben a foglalkoztatottság is alacsony. A gyermekeik hasonló utat fognak bejárni, még akkor is, ha mindenhol lesz iskola.

Merthogy jól képzett, motivált tanár, megfelelő felszerelés nem jut majd elegendő.

Tervek és vágyak

De tovább is van. A Fidesz növelné az orvosok és az ápolónők számát – és a fizetésüket is. A tervek – vágyak? – szerint a béreknek versenyképeseknek kell lenniük a külföldi ajánlatokkal. (Csak példaképp: Angliában egy hétvégi ügyelet akár hétszázezer forintot is érhet.)

A Fidesz szakpolitikusai szerint bár több pénz az egészségügyre idén nem jut, „a belső tartalékok feltárásával” 200 milliárd pluszból gazdálkodhatnak majd. De vajon mit jelent a belső tartalék? Netán kevesebb, de jóval színvonalasabb kórházat, racionálisabb gazdálkodást? Intézményigazgatók sem rejtik véka alá: a meglévő 170 helyett 30-50 kórház is elegendő lenne. Persze a „kórházbezárás” egyike a kampányban tiltott szóösszetételeknek.

És ha már bezárás. A szárnyvonalbezárások és az idei költségvetésben a MÁV-tól elvont 40 milliárd kapcsán már sokszor hallhattuk, hogy a Fidesz „visszacsinálja”. Vagyis újjáépítenek, bezárás helyett fejlesztenek, és helyreállítják a közösségi közlekedést ott, „ahol az még műszakilag lehetséges”. Értsd: megvannak a sínek. A pénzt persze vissza lehet adni, a vonalakat is megnyitni, de az össznépi szimpátián túl nincs mit nyerni vele. A MÁV átalakításáról viszont több konkrétum nem tudható.

Nem úgy a sportról. Amely – Orbán Viktor megígérte – stratégiai ágazat lesz: a GDP 0,2 százaléka helyett egy százalékot kell rákölteni. Már csak az a kérdés, hogy az egy százalékot jelentő mintegy 250 milliárd forintot ki állja. Az állam – vélhetően – nem. A lakosság sem. Az üzleti szféra pedig – a válságra hivatkozva – már korántsem olyan lelkes szponzor.

Egy levegőre

Persze ha a kiadások forrását keressük, fideszes politikusok egy levegőre sorolják, honnan lehet elvenni. Ők bizony rendeznék a párt- és kampányfinanszírozást, kétszáz fő alá vinnék a parlament létszámát, megfeleznék a városi és megyei önkormányzatokban a képviselői létszámot, kevesebb tárcát, köztük néhány csúcsminisztériumot hoznának létre, csökkentenék a miniszterek, államtitkárok és szakállamtitkárok fizetését csakúgy, mint az állami vállalatok igazgatóságainak és felügyelőbizottsági tagjainak illetményét és létszámát, kisebb lenne a bürokrácia, a korrupció.
– Jól hangzó szöveg a bürokrácia és a korrupció megfékezése. Csakhogy ez nem számszerűsíthető, kalkulálni sem lehet vele – mondja Vértes. – A korrupció ellen kell harcolni, de a hatás csak hosszú távon lesz érzékelhető. A bürokrácia csökkentése, az átalakítások (például csúcsminisztériumok létrehozása) pedig először mindig több pénzt visznek, mint amennyit hoznak. És nem árt tudni: a hazai központi igazgatás fajlagosan a legkisebbek közé tartozik Európában.

Persze az, hogy adófizetői pénzen kevesebb politikus vitázzon a patkóban, népszerű ígéret. Igaz, nettó pár milliárd forintnál többet (hiszen a képviselők után a tb, az szja befolyt a költségvetésbe) a létszámon nem lehet spórolni. Miképp közelebbről megnézve a fizetések csökkentése sem több népszerűséghajhász szlogennél: már így sem éri meg az államigazgatásban dolgozni. Ráadásul a fizetések további csapolása a korrupciót erősítheti.

Ám akár több százmilliárd is befolyhatna az önkormányzati világ átszervezéséből. De nem a városi és megyei képviselők létszámfelezéséből. Ennek inkább a falvak esetében van értelme. Hiszen ma a mintegy 2600 falu mindegyikének önálló önkormányzata van. Többségük számára elég lenne egy jegyző is – ha kistérségekbe szerveződnének. A megyékből pedig régiókat kellene létrehozni. Kétharmaddal az esély is megvolna rá. Persze lenne ellenkezés. De – amint Orbán Viktor már figyelmeztetett – lesznek kényelmetlen döntések.

Más a kampány…

Sőt, ha mérleget vonunk, maga a választási – nevezzük így – gondolatcsokor is komoly kényelmetlenségekkel járna Orbánék számára. Ha megpróbálnák végrehajtani azért, ha meg nem, akkor azért. (Kiút persze létezik: ígéretekből kifarolni – politikusképző, első óra. ’98-ban Urbán Lászlótól már a választó is megtanulta: „Más a kampány, és más a kormányzás.”)

Ígérik még, hogy:
- nem emelik a nyugdíjkorhatárt;
- az állam által megrendelt munkák kifizetését először 30, később 8 napra csökkentik;
- hatékonyabb lesz az uniós pénzlehívás (többek között egy az összes fejlesztési forrással, EU-pénzzel gazdálkodó csúcsminisztérium révén);
- megújul a jegybank és a pénzügyi felügyelet, újratárgyalják az IMF-szerződést;
- módosítják a polgári törvénykönyvet;
- visszaállítják a Belügyminisztériumot, a közigazgatási hivatalokat és a közigazgatási államtitkári posztot;
- a kormánytagok anyagi felelősséget vállalnak a hiány túllépése esetén.
Ígérik továbbá, hogy nem lépnek szövetségre a szélsőségesekkel, kormányzásuk alatt senki nem tarthat neonáci rendezvényt.
Bevezetnék a "három csapás"-törvényt, amely szerint az, aki harmadjára is erőszakos bűncselekményt követ el, tényleges életfogytiglant, illetve a büntetési tétel maximumának kétszeresét kapja.
Iskolalátogatáshoz kötnék a családi pótlék kifizetését.
A nyolc általánost végzettek is piacképes szakmát szereznének.
Kevesebb, de magasabb színvonalon képzett tanárt szeretnének.
Külső tanfelügyelet - minősítési rendszerrel kiegészítve - értékelné az oktatók felkészültségét.
Húsz év alatt megteremtik hazánk energiafüggetlenségét.
Rendezik a kettős állampolgárság kérdését.
Új alapokra helyezik a magyar-szlovák viszonyt.
Mindenhol lesz magyar konzulátus, ahol jelentős magyar közösség él.
És lesznek számonkérések: a sukorói ingatlancsere, a BKV, a MÁV Informatika, a 4-es metró, a 2006-os "adathamisítás" és a privatizációs ügyek esetén.