Hetilap kereső

Huszka Imre írása

Már csak pár nap az újabb fülkeforradalomig, de mintha a győztesek is belefásultak volna az elmúlt száz-egynéhány napba. Budapest leteperésében talán rejlik még némi izgalom, de vidéken a választás láthatóan nem érdekel senkit. HUSZKA IMRE dél-dunántúli kampánykörképe.

Kaposváron tizenhatról tizenkettőre csökkent az egyéni választókerületek száma, a kompenzációs listán elnyerhető helyeké viszont tizenegyről ötre. Ennyi helyen kell osztoznia a Fideszen kívüli öt jelölő szervezetnek: fut még az MSZP, az LMP, a Jobbik, a kaposvári Somogyért Egyesület és a Polgári Szabadság Platform Egyesület, utóbbi az SZDSZ avatarja. Az erőviszonyokról keveset tudni: akár az igazságos osztozkodás esete is előállhat.

Az MSZP ennél azért bizakodóbb, bár a párt megosztott. A megyében tavaly Kolber Istvánt, Gyurcsány Ferenc hívét választották meg elnöknek, aki idén tavaszig a kaposvári szervezetet is maga mögött tudhatta. A helyzet azonban Lamperth Mónika „hazatérésével” megváltozott: ő lett a kaposvári pártelnök, Szita Károly polgármester egyik kihívója, a kompenzációs lista vezetője – őt pedig gyurcsányizmussal aligha lehet vádolni. Kolber területi listavezetőként, Lamperth pedig országos listáról bekerült a parlamentbe, de a párt országos vezetésében már egyikük sincs ott, így érthető, hogy az ellenzékben rájuk váró négy évet hátországuknak a megerősítésével töltik.

Sóhivatal, főispán

A megyében viszont töretlen a volt miniszterelnök híveinek befolyása: az MSZP-s lista első helyén Feigli Ferenc barcsi polgármester áll, ezzel szemben Suchman Tamásé a megalázó 11. hely – így vélhetően távol is marad a politikától a közeljövőben. Kolber István, bár megyei frakcióvezető volt, most fel sem írta magát a listára – nyilván számot vetett azzal, hogy a megyei közgyűlés nem más, mint intézményfenntartó sóhivatal, távol a valódi politikai játéktértől. Ez valószínűleg így is marad, mert, bár a Fidesz vissza kívánja állítani a megyei közigazgatást, de ezek kormányhivatalok lesznek, főispánnal vagy prefektussal az élükön.

A párt törésvonalainak egyike a bíróságig nyúlt: Kollmann Gergely, a fonyódi MSZP elnöke beperelte a megyei elnökséget, mert az szabálytalanul, a fonyódiak mellőzésével hozott döntést a megyei listáról.

Indoklás nélkül

A bíróságot más vetélytársak sem kerülik el: a Jobbiknak van még mit tanulnia a Fidesztől a harci morál ápolásának terén. Az egymás ellen fordult horgászmellényes hadfiak sajtókommentárjai csupán egy ponton érintkeznek: ott, hogy „gyalázatos, mocskos liberálbolsevik” a helyi újság, mert amazoknak is szót ad.

Eredetileg a jobbikos Hegedüs József fizikatanár lett volna a negyedik kaposvári polgármesterjelölt, ám a Magyar Nemzet, amikor már esélye sem volt a pártnak új jelöltet állítani, azt írta, hogy a pedagógus három éve csúnya botrány főszereplője volt: kiskorú tanítványait zaklatta, szexuális életükről, idősebb férfiakhoz való hajlandóságukról faggatta őket. Mindezért munkahelye – egy kaposvári szakközépiskola – „megrovás” szankcióban részesítette.

Tegyük hozzá: egy másik kaposvári középiskolában néhány évvel korábban ennek töredékéért fegyelmivel rúgták ki az elkövetőt – igaz, ő nem volt jobbikos. Hegedüs hamarosan állást váltott: a város patinás gimnáziumában talált meleg fogadtatásra. Arról, hogy végül is miért lépett vissza a polgármester-jelöltségtől, ellentmondó hírek keringenek, de tény: nem tudta összegyűjteni a megfelelő számú ajánlószelvényt – talán mert nem is akarta.

A Hegedüs-ügytől némileg függetlenül robbant a másik Jobbik-bomba: Vona Gábor megvonta (később azt állította, hogy meg sem adta) a megyei szervezet elnökének, Futó Tibornak, illetve Herner Árpádnak, a kaposvári lista vezetőjének listaállítási jogát, és az általuk beadott névsorokat a megyei választási bizottsággal töröltette, újakat adott be, más nevekkel. Egyúttal a „bűnösöket” – úgy tűnik – a pártból is kizárják. A kulcsszereplő az érintettek szerint Vona Somogyból elszármazott „jobbkeze”, Varga Ildikó titkárnő, aki Futó szerint itteni ismerősével figyeltette őt, és jelentett róla a pártelnökségnek.

Egy biztos: különös, hogy a Jobbik megyei elnökei az egész országban megkapták az önálló jelölt-, illetve listaállítás jogát, kivéve Somogyot és Futó Tibort. Így nem meglepő, hogy ő és Herner Árpád a bíróságon keresik igazukat – meg a szebb jövőt. Nyilván az sem érintette jól a pártot, hogy az események hatására a kaposvári listáról négyen indoklás nélkül visszaléptek, ami csökkenti majd a kompenzációs szavazatok számát, a botrányok okozta veszteségről nem is szólva.

A Fidesz önbizalma Kaposváron és Somogyban is töretlen, s erre minden okuk megvan. Szita Károly pozícióját a korábbi, sokkal kiegyensúlyozottabb erőviszonyok idején sem fenyegette veszély. Bár a parlamenti győzelem is átsegítette volna a pártot a helyhatóságin, nem bízták a véletlenre: a Fidesz a jövő évi költségvetési és adótörvényekről hallgat, csak itt-ott hullajt el annyi morzsát, hogy legyen mire hivatkozni: mi megmondtuk, csak oda kellett volna figyelni.

Néma telefonok

Az viszont némileg árnyalja a dolgot, hogy fideszes forrásokból egyre gyakrabban hallani: a kormányalakítás óta a központ és a vezérkar gyakorlatilag elérhetetlenek az önkormányzati szféra számára. A telefonok némák vagy rögzítőre vannak állítva. A századszor is feltett kérdésekre nincs válasz, jobb esetben is csak ez: türelem, majd utánanézünk.

Így nem csoda, hogy a Fidesz kaposvári programját állítólag nyári fórumokon összeszedett lakossági kívánságlistából gereblyézte össze a stáb. A rossz nyelvek szerint ennyire nem volt ötletük. Biztosabb pont volt a kampányban a belváros egy részének ráncfelvarrása, szökőkutakkal, vízizenével s néhány újabb, bronzból elkövetett utcai merénylettel. A városközpont régi mozija is megújult, zeneház lett belőle. Igaz, az augusztusi kamarazenei fesztiválra nem készült el, de a botrány elmaradt: a világraszólónak beharangozott fesztivál zenészei és hallgatósága jól elvolt a sebtében kijelölt alkalmi előadóhelyeken, a városvezetést pedig főként a szeptemberi, kampánynyitónak szánt „városavató” buli érdekelte, Halász Judittal, Demjén Ferenccel és az elmaradhatatlan Experidance-szel.

Arról persze szokás szerint nem esett szó a bulin, hogy Kaposvár az elmúlt évek öncélú „látványberuházásainak” köszönhetően mára az ország egyik legeladósodottabb városává vált, az egy főre jutó adósságállomány meghaladja a négyszázötvenezer forintot. A beruházások nyomán létrejött intézmények – jégcsarnok, fürdő – extra fenntartási pénzeket igényelnek majd. Csak a huszonnyolc szökőkút éves működtetési és fenntartási költsége csaknem negyvenötmillió forint, egy kisebb falu egész éves költségvetése. A szűk esztendők rémes árnyát a napokban Kövér László is előrevetítette: egy dorogi kampányrendezvényen kijelentette: „Aki kormánypárti, annak sem adunk.”

Kiürült pártkasszák

Kérdés, mi lesz ezek után a Csiky Gergely Színház Orbán Viktor által „megígért” felújításának hétmilliárdjával...

A „futnak még” kategóriában nehéz eldönteni, hogy az LMP helyi kampánya a bájos amatörizmus vagy a bicskanyitogató nemtörődömség jegyében zajlik-e: a párt egyetlen szórólapon bírta megszólítani a város lakosságát, kérve, hogy ajánlószelvényeiket – „érdeklődés esetén” – hol adják le. A lap hátulján mosolygó három fiatalember csupán a nevét felejtette el közölni a választókkal. Ezek után pedig a párt nyilvánosan felelősségre vonta a Fideszt, miért „rabolt le” a városban tizennégyezer ajánlószelvényt.

Úgy tűnik, ezen a választáson az összes szereplő csak túl akar lenni, s mindenki más okból. A vert seregek még nem rendezték soraikat, kiürültek a pártkasszák, a kapkodva felállított stábok, a hiányos infrastruktúra és rutin rendre megbosszulja magát. Amúgy pedig mindenki sejti, mi vár ránk.