Hetilap kereső

Buják Attila írása

1994 tavaszán, az SZDSZ kampányindítóján hallottuk először a melankolikus szintetizátorfutamot („Zene szabad hangokra”), hogy tizenöt éven át a Kuncze-beszédek bevezetője legyen. Instrumentális zene volt. Az új évezredben szöveg is kell. Program, üzenet, induló, szignál. Megszülettek az első, klippel feldobott, mobilra is letölthető választási slágerek. Szerzőjük legtöbbször anonim. A közeli és a távolabbi múlt „polbeatjébe” BUJÁK ATTILA hallgatott bele.

Magyarországon a Fidesz az első párt, amely félhivatalos kampányzenét használt. Igaz, 1989-ben hozott anyagból dolgozott. A legendás „Listen to your heart” (Hallgass a szívedre!) szerencsés választás volt, sok ezer voksot hozott. Hosszú ideig mégis hanyagolták a műfajt. Az MSZP-t a „mozgalmi dalok” kínos emléke riasztotta. Horn Gyula sem volt muzikális alkat. A Fideszt a populárkonzervatív „félfordulat” után nehéz lett volna a szívhang alternatív kis pártjával azonosítani. Kormányra jutva megkedvelték a székely népzenét. Az SZDSZ kifinomult dzsesszt játszatott a szünetekben. A kisgazdák a Himnuszt énekelték.



2006 tavaszán a „belső körnek” fenntartott Köztársaság téri „VIP-emeleten” beretvált fejű, bőrzekés, pearcinges örökifjú keltett feltűnést a Gucci cipős kampánymacherek között. Egy igazi szakadt rocker.
– Ő a Berkes – suttogta mindentudó kolléganőnk.
– A Berkes – próbáltunk tájékozottak lenni.
– Berkes Gábor, az Első Emelet billentyűse. Az „Igen, igen” szerzője.
Akkor már kinn a parkban, a sátorponyva alatt a komplett elnökség énekelt. Rég volt. Berkes vállalja is a szerzőséget („igen, igen”, mondja nevetve), de több kampánydal szerzője szemérmesen hallgat.
– Ezt nem szokás a cégtáblára kiírni – mondja Sebők János rocktörténész. – Nyilván kell hozzá elkötelezettség, személyes ismeretség, hogy tudják rólad, hova szavazol. A kampánystáb kidolgozza a „hívószavakat”. „Biztonság, optimizmus, rend, utak, hidak, Magyarország.” Van egy kis házi stúdiód, szerkód, felrakod a zenei alapot. Énekest szerződtet a párt.

A funkcionális zene nem új műfaj. Presser is írt, még anno, a hetvenes években (!) rockos Telesport-szignált. A közönség is szavazott.

Az MSZP 2006-os kampányszáma a „jól megcsinált” pártzene iskolapéldája lett. Egyszerű, könnyen emészthető, és „benne volt a levegőben”, optimizmust sugárzott. Érdemes felidézni.

A felütés tömör. Kiderül: „hisznek bennem”, és ismerhetjük egymást, ha kapásból le is tegeznek. („Elmondom, most hogy kérdez a szemed.”) Tartsak velük. A párt duzzad az önbizalomtól, de fegyelmezett. „Én nem ígérem, hogy a gond mind kikerül” – vallják be. Ellenben „figyelek rád”. Ekkor jön – fortissimóba csapva – az identifikáció, a megszólított politikai közösség körülírása és mozgósítása: „Magyarország, Magyarország, gyere bátran, Magyarország!” A bonyolult szociális tartalom kifejtése a „dolgozó tömegeknek” (legfőképpen az aggódó nyugdíjasoknak) szólhat. „Én nem állítom, hogy elállítom az esőt, / De az ernyőt föléd nyitom. Igen igen...” A dal olyan jól sikerült, hogy átdolgozva, aktualizálva nemrég feldobták a netre, hogy megerősítsék: ez ugyanaz a dal, és ugyanaz a párt.



De kell a friss sláger is.

Az új idők új dalát Mesterházy Attila kampányindítóján mutatták be. A zene vibráló rhythm and blues. Lendületes gitárszólóval indul. A szerzőséggel Végvári Ádámot, a Neoton frontemberét („Ádám és Éva”) gyanúsította meg a szaksajtó. Végvári cáfolt. Az előadók 2006-ban is anonimitást kértek. Most pláne. Pedig az MSZP új kalandra csábít, kampányzenéje csupa izgalom.

A nyitósort a Minarik–Mándy–Sándor Pál-hármastól kölcsönözte az alkotó. „Mindig kell, kell, kell egy (jó) csapat...” A mozgás, a sportos hozzáállás a kampánydalok alapja. „Mozdulj (hát), ne gondold meg magad.” A művész sejteti: ha kell, az MSZP összes régi szavazója visszatér. „Holnap mind, mind itt leszünk.” A folytatás mintha a Medián közvélemény-kutatási eredményére (tizenhat százalék) reflektálna. Mondhatnak bármit az okvetetlenkedő statisztikusok, ez csak látszat. „Többen vagyunk, mint bárki gondolná” – állítja a szerző. S még rá is tesz egy lapáttal: „És ha több kell még, / Holnap mind itt leszünk.” A belpolitikát ezzel le is zártuk: a párt a nemzetközi színtérre tekint. Európa mint fogalom – tuti tipp. „Európa, közös ország.” Ez az a pillanat, amikor a párt kellő ideológiai karaktert kap. „Európa, balra át” – vezényel az alkotó.

Sajnos a mennyiségtani fogalmak a végén kényszeresen visszatérnek. „Látod már, nem vagy egymagad.” Ez azért bizonytalanságot tükröz. Zárszavában a szövegíró kitér a honfiúi érzelmekre. „Ó, ez itt a mi hazánk” – szögezi le. Kampányslágerben a puritánság, a szívhez szóló beszéd megkapó.
– Fanyalogni nem illik. A kampányrock iparosmunka. A zenészt két-háromszáz éve, Haydn vagy Mozart korában „mesterembernek”, magasan kvalifikált szakmunkásnak tekintették, nem ihletett zseninek – állítja Sebők János.

"Ez a sors..."

Példaként Demjén Rózsit említi, aki a 2006-os Fidesz-kampánydalt („A föld könnyei”) kicsit „túlspilázta”.

A kampányrock nem mehet „filozófiai mélységekig”. „Ez a sors, amit élünk, csak egyszer miénk. / Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég. / Ez a föld tele könnyel, mit a szó melegével / És a szívünkkel szárítunk fel” – énekelte Rózsi. Szép, szép, de hol a gyülekezés, a sportosság, a lendület, a közös cél? Az alanyi jogon járó családi pótlék? A közbiztonság? Az első kósza ígérettel a második szakasz elején állt elő a szerző. „Ígéret mellé most a valóság is jár.” Ez konkrétabb, pénzben is értelmezhető. Fel is zúgott a Kossuth tér lelkes népe.

A Fidesz-vezetés március 15-én úgy döntött: a zeneiparból átmenetileg kiszáll. A győzelemhez már nem kellenek talmi kellékek. A dal állítólag megszületett (a lapok szerint a Siemens Zrt. hazai elnök-vezérigazgatója írta volna), de a terveket – ismeretlen okból – elvetették. Rózsi sem próbálkozott új opusszal. A miniszterelnök-jelölt pedig keresetlen egyszerűséggel „magyaroknak” szólította táborát. Logikus fejlemény, hogy a kampánygyűlést a Himnusz és a Szózat nyitotta, zárta.

Az évek során a „mélyben” – a politikával párhuzamosan – erőteljes, radikális „nemzetirock-szubkultúra” bontakozott ki a Jobbik árnyékában. Oi-Oi zenészek, hungarorapperek, posztpunkok lettek a „forradalmi ideológia” hordozói. Míg a Kárpátia, a Romantikus Erőszak, a Hungarica vagy a költő és rádiós, FankaDeli (Kőházy Feri) nevét korábban csak a netes szakirodalom búvárai ismerték, ma ők a szélsőjobboldali portálok sztárjai. A nagy formabontó, az utcai mozgalmárok üdvöskéje FankaDeli. Az antikommunista rapper (1989-ben volt hatéves!) páratlan nyelvi erővel vegyíti az eminemes utánérzést a líraian brutális, magyaros szókimondással.



A Feri „tisztességmagyar”. Naiv antikapitalista. A plázát gyűlöli, a pálinkát úgy-ahogy elviseli. Egyik versfolyamát a Szabadság téri forradalmárok „á-vé-há, á-vé-há” kórusával indítja. „Magyar rendőr velünk van, a többi ellenség, kilóra megvették” – énekli másutt. Történelemszemlélete kiforrott: „Ide születtem, itt halok meg, rendőrállamtól én nem szarok be.” A költő éles szemmel kiszúrta: hazánk rezervátum, a magyar lesz benne az indián. És jó érzékkel teszi fel a kérdést: „Miért pont ide álmodták meg cion földjét, már népem húsa kell, hisz véresre szopták hazám tőgyét.”

Romantikusék (és társaik) zenei irányzata a 2006-os utcai tüntetések hullámain emelkedett magasra, a legnagyobb sztárok némelyik klipjén Vona pártelnök is fel-felbukkan. A Romantikus Erőszak punkgyökerekből és a drukkerromantikából sarjad. FankaDelinél keményebbek, harcosabbak, itt nincs líra (és pardon). Nem vagyunk bűnözők, de harc az élet – sugallják a művek. A Hungarica balladai hangneme Morvai Krisztinához állhat közel. Legalábbis erre utal, hogy egyik klasszikus CD-jükön a művésznő is közreműködik. De az igazán érdekes adat a netes letöltések magas száma.



Sebők János a műfaj jeleseinek taktikai hadmozdulatait növekvő csodálkozással figyeli. A „baloldali rockiparosok” sorai megritkultak. A jobbosok nagy öregjei kitüntetésesőre, nyugdíj-kiegészítésre várnak. Az ifjú „hungarovadak” hajráznak a Jobbik oldalvizén.

De Magyarországon is vannak hiteles zenészek. Valaha születtek dalok, amelyeket nem „rendelt” senki. A sárga rózsáról nemzedékek énekeltek. A kampányrockot két hónap alatt elfelejtjük. A kampányokkal együtt.