Hetilap kereső

Lampé Ágnes írása

A Fidesz a minap az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása végett az Amerikából importált „három csapás” törvényjavaslattal rukkolt elő. Így azokra, akik harmadszor is személy elleni erőszakos bűncselekményt követnek el, a büntetési tétel maximumának kétszeresét szabhatná ki a bíróság. Ha ez több mint húsz év börtön, a bírának tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kellene megítélnie. Lehet-e visszatartó ereje az ilyesféle szigorításnak? LAMPÉ ÁGNES írása

– Tételesen nem igaz, hogy a három csapásra épülő kriminálpolitika javított az USA közbiztonságán. Sőt, a bűnözés más területekre tevődött át, és a súlyosabb elkövetési módok irányába mozdult el. Nőtt a börtönnépesség, a falakon belüli erőszak pedig kegyetlenebbé vált, mint a kinti – mondja Finszter Géza.

A kriminológus úgy véli: nem a büntetési tételek növelésének van visszatartó ereje.

– Nálunk Nyugat-Európához képest másfélszeres az átlagosan kiszabott szabadságvesztés mértéke. Hová akarunk szigorítani? Kazahsztán vagy Törökország szintje a cél? Először is: el kéne kapni a bűnözőket. Hiába a drákói szigor, ha közben a bűnözők szabadlábon garázdálkodnak. Az is segítene, ha nem évekig tartana egy büntetőeljárás. A büntetésnek időben közel kell esnie a bűnhöz, különben működésbe lép a társadalmi felejtés és megbocsátás.

Két nyomvonal

Gönczöl Katalin, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetőpolitikai szakállamtitkára egyetért.
– A büntetőjog mit sem ér, ha a nyomozás eredménytelen, ha nincs meg időben a tettes, nem születik gyors és igazságos ítélet. Ezért most olyan intézkedéscsomag készül, amely törvényi keretet ad az eljárások felgyorsításához.
A szakállamtitkár úgy véli: csak a szigorítás tekintetében van közös elem a kormány és a Fidesz „három csapás” elképzelése között.

– A kabinet javaslata azonban a „két nyomvonalú” büntetőpolitika elvét követi. Enyhébb eszközöket alkalmaz a kevésbé veszélyes, egyszeri bűnelkövetővel, és jóval szigorúbbakat a súlyos, kegyetlen, fegyveres, erőszakos, viszszaeső, a társadalom számára veszélyes bűnözővel szemben. A Btk. most elkészült módosítási javaslatában mindkét elv érvényesült. Így az is, hogy a bíró a jelenleginél kevesebb kötöttséggel alkalmazhatja a büntetéseket, ezért nagyobb lesz a felelőssége is.

Megjegyezzük: ez a szemlélet a 2006. évi MTV-ostrom kapcsán hozott ítéletekkor nem igazán működött.
– A jogszabályban levő hibákat a jogalkotó azóta korrigálta. A „közrend és a közbiztonság fokozott védelmét szolgáló csomag” 2009. február elsején lépett hatályba.

Veszélyes fegyvernek tartja a Btk. „ad hoc jellegű módosítgatását” Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke. A Fidesz „három csapás” javaslatáról egyenesen úgy véli: nem egyéb, mint politikai játszadozás.

– Nálunk az elmúlt években éppen hogy csökkent a súlyos és erőszakos, személy ellen elkövetett bűncselekmények száma. Sőt: Magyarországon hosszabb börtön jár ugyanazért a tettért, mint más EU-tagállamokban. A „viszkis” rabló 14 évet kapott – emlékeztet Dénes Balázs.

Teszetoszák

Felvetjük: egyre több kegyetlen bűncselekmény irányul viszont etnikai csoport ellen.
– A jelenlegi Btk. korrektül szankcionál, rendkívül súlyos büntetést szab ki az erőszakos bűncselekmények elkövetőire. Elrettentő ereje azért csökkent, mert a nyomozó hatóságok nem fogják el a tetteseket, illetve nem mindig alkalmazzák a jogi eszköztárat.

Tarjányi Péter rendőrségi szakértő szerint viszont a csúfos közbiztonsági kudarcok nem a rendőrség, hanem a politika teszetoszasága miatt következtek be.

Struccpolitika

– A kormányzatnak még a gazdasági válság begyűrűzése előtt sok pénzt kellett volna rendészeti célra átcsoportosítania. – jegyzi meg Tarjányi. – Arra ugyanis lehetett számítani, hogy az életkörülmények romlásával nő a vagyon és a személy elleni bűncselekmények száma, a bűnözői körök újraosztják a piacokat. Persze amikor nagy a baj, a politika „ráerősít” a rendőrségre. Nemrég jelentették be, hogy 1800 új munkahelyet és 12 milliárd forintot kap a szervezet. Késő. Ahhoz, hogy az intézkedések a mindennapokban is éreztessék hatásukat, legalább két évre van szükség. Kritikán aluli volt, amit a rendőrség 2006-ban az MTV-székháznál művelt, 2008-ban viszont már profin kezelte az utcai randalírozást. Ezért mondom: a három csapásnak a következő másfél-két évben nem lenne hatása. Ráadásul nem más, mint jópofa kommunikációs üzenet. Nem a szakma vagy a rendvédelmi szervek találták ki, hanem a politika hozakodik elő vele.
Nem véletlenül.

– A közbiztonsági válság a jövő évi választási kampány egyik fő üzenete lesz. A politika kommunikációs téglákban gondolkodik, belőlük rakja össze a csomagjait. De ettől nem nő a lakosság biztonságérzete. A büntetés mértéke számít, ám távolról sem ez az elsődleges. Aki Tatárszentgyörgyön lelőtte az apát és négyéves kisfiát, annak ez a tett nem emberölés volt, hanem a „szaporulat csökkentése”.

Tarjányi szerint struccpolitika, ha kijelentjük: a rendőrök között nincs cigányellenesség.

– A jelenség ellen jogszabállyal kell fellépni, hadd tisztuljon az állomány. De az is igaz: ahogy van cigánybűnözés, úgy létezik magyar, szerb vagy orosz bűnözés is. És mindnél teljesen más nyomozási technikát kell alkalmazni.

Nem kell csoda

– Amíg egy orosz félkatonai szervezet bűnözőjével vádalku köthető, a romával – ahol a bűnözés családi alapon szerveződik – ez lehetetlen – mondja Tarjányi. – A cigánybűnözés szakmai fogalom, a kifejezés a kilencvenes években is létezett. Sőt, voltak roma állambiztonsági tisztek is. Ma viszont nincs cigány nyomozó, aki képes volna beépülni a roma bűnszervezetekbe. Amúgy a közbiztonsági helyzet javításához nem kell csodákat kitalálni: a politika hagyja dolgozni a rendőrséget!