Hetilap kereső

Herskovits Eszter írása

Ipari miniszter volt a Horn-kormány idején, 2004 óta az MSZP európai parlamenti képviselője, egyben az EP Költségvetés-ellenőrzési Bizottságának elnöke. Szerinte az EU-ban mindig válságra volt szükség ahhoz, hogy az akut problémák rendeződjenek. Most is a krízis vezet el a közös európai energiapolitikához. HERSKOVITS ESZTER interjúja.

Az unió sokáig csak „kívülről” szemlélte az orosz–ukrán gázvitát, holott több tagállam nem kapott gázt a két ország nézeteltérése miatt. A közömbösséget feloldó „diplomáciai offenzívában” – Molnár Csaba energetikai miniszter szerint – Magyarországnak kulcsszerep jutott. Így látják az Európai Parlamentben is?

Igen. Ugyanakkor az EP szocialista frakciója már év elején napirendre tűzte a kérdést. Megkerestük José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, és javasoltuk: a gázvitát ne két ország magánügyeként, hanem közös európai problémaként kezeljék. Magyarországnak tehát valóban jeles szerepe volt ebben, és az unióban értékelik is ezt. Ahogy azt is: a krízis idején segítettük a rászorultabb országokat.

A gázvita kapcsán még inkább világossá vált, mennyire meghatározó szerepet tölt be ma a világ politikájában az energia. E tapasztalatok alapján újrafogalmazódhat-e az unió szerepe és hatásköre?

Az Európai Unió már belátta, hogy átrendeződtek a hangsúlyok a világpolitikában. Nem véletlenül hozott tavaly fontos energia- és klímapolitikai döntéseket – közös európai ügygyé emelve a témakört. Nemrég pedig megbízást adtak egy tanulmány elkészítésére, amelyben azt vizsgálják, milyen – még hiányzó – energiahálózati infrastruktúrák révén lehetne csökkenteni egy hasonló válság hatását.

Új gázkrízistől tartanak?

Nem erről van szó. Bár Ukrajna és Oroszország ellentéte több éve ismert, az unió politikai döntéshozóinak és szakmai vezetőinek a hozzáállása jelentősen csak a legutóbbi válság hatására változott. Főleg azok után, hogy egyes országok – például Bulgária és Szlovákia – felvetették: a korlátozások miatt újraindítanák a korábban leállíttatott atomerőműveiket. Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban. De nincs ebben semmi különös. Az EU-ban mindig válságra volt szükség ahhoz, hogy az akut problémák rendeződjenek. Most is a krízis vezet el a közös európai energiapolitikához és összefogáshoz, ami elengedhetetlen feltétele a kiút megtalálásának.

Az SZDSZ úgy véli, nekünk is tanulnunk kell a gázkrízisből: Magyarország nem függhet egyetlen országtól. Gyurcsány Ferenc pedig Nabucco-tanácskozást hívott össze január végére. Ön szerint is a Nabucco a megoldás?

A Nabucco megvalósításának kezdetben az volt az akadálya, hogy az unió távol tartotta magát a kérdéstől, mondván: oldják meg az érintett cégek a vezeték építését – piaci alapon. Most végre eljutottunk odáig, hogy az EU is felkarolta az ügyet, s ha még csupán szimbolikus összeggel is, de támogatja a Nabucco-fejlesztést.
A Nabucco-konferencia mindenképp felgyorsíthatja a folyamatot. Joggal bízhatunk abban, hogy a csúcsértekezletnek köszönhetően a korábban hezitáló partnerek is mellénk állnak. De tudni kell azt is: a Nabucco még csak előkészítési fázisban van. Szakemberek szerint optimális esetben is legalább öt-hat év, mire megvalósul. Magyarország számára rövid távon az jelentene megoldást, ha mielőbb létrejönne az energiahálózatok öszszeköttetése a közép-európai új tagországok között is.

Ez konkrétan mit jelent?

Az úgynevezett NETS (New Europe Transmission System) megszüntetné a Kelet–Nyugat irányú tranzitútvonal „egyeduralmát”. Öszszeköthetné például Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Horvátország gázhálózatát.
A szakemberek számára eddig is evidens volt, hogy össze kell kapcsolni az új tagállamok energiaellátását. Csakhogy ezt mostanáig nem kezelték közös európai projektként, pedig ez a stratégiai jellegű cél kizárólag piaci alapon nem valósítható meg. Ezért is fontos, hogy most úgy döntöttek: a tavaly előirányzott ötmilliárd eurós konjunktúraprogram keretében támogatást nyújtanak a NETS-hez. Magyarország így egyrészt csökkentheti függőségét, másrészt ez segíthet a mostani recesszióból való kilábaláshoz. Ráadásul a projekt már teljesen előkészített állapotban van: az unió támogatásával azonnal elkezdődhet a nagy volumenű, sok munkahelyet biztosító beruházás.

Fodor Gábor viszont azt nyilatkozta: a gázvita egyértelművé teszi, hogy hosszú távon az alternatív energiaforrások jelenthetnek igazi megoldást.

Az alternatív energiaforrások egyre inkább megkerülhetetlenek. Ezért is döntött úgy az EU, hogy részarányukat – energia- és klímacsomagjában – húsz százalékra emeli 2020-ig. De ugyanilyen fontos a takarékos energiafogyasztás. Ma általánossá vált a pazarlás – az energia terén is. Az Európai Unió eltökélt e tárgyban: „intelligens” megtakarításokkal a jövőben húsz százalékkal kívánja csökkenteni a fogyasztást. Emellett az atomenergia megítélésében is végre paradigmaváltásnak vagyunk tanúi. Ez korábban politikai okokból agyonhallgatott, megtűrt energiaforrásnak számított, most viszont az unió cseh elnöksége pragmatikus megközelítéssel reális, sőt szükségszerű alternatívaként számol vele. De ezek csak hosszú vagy középtávon megvalósítható lehetőségek. Nekünk elsősorban a NETS jelenthetne megoldást már a közeljövőben.

Magyarország azt vállalta, hogy 2010-re az energiafogyasztás 3,6 százalékát biztosítja megújuló energiaforrásból. Reális a cél?

Igen. Csak meg kell nézni, mennyi szélerőmű épül mostanában, hány bioenergia-projekt készül. Biztos vagyok abban: teljesíteni tudjuk vállalásainkat 2010-re.

Csakhogy Nyugat-Európa átlagosan húsz százalékot vállalt – igaz, 2020-ra.

Tény, lenne mit behoznunk Nyugat-Európához képest. De ne felejtsük el: nem állnak rendelkezésünkre korlátlan mennyiségben alternatív források. Nem tudunk versenyezni hatékonyságban – például – az osztrák vízi erőművekkel vagy a dán szélturbinákkal.

Az energiapolitika alappillére a környezetvédelem és a környezettudatosság. Ugyanakkor több felmérésből is kiderül: a magyar társadalom alig érdeklődik a téma iránt.

Az energiaválság talán épp arra is jó, hogy kissé felrázza a közvéleményt: tudatosuljon az energiatakarékosság jelentősége. Hiszen a krízis hírére a lakosság lejjebb csavarta a termosztátot. Ezt Brüsszelben is értékelték.