Hetilap kereső

Lampé Ágnes írása

A Fidesz választási győzelme esetén elszámoltatások és jelentős átalakítások várhatóak. Mert ha a jobboldali kormányban is csalódik az ország, az beláthatatlan következményekkel jár. Így véli Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke, aki a minap tüntetni hívta Budapestre az önkormányzatokat. LAMPÉ ÁGNES interjúja.

A Loki bent van a Bajnokok Ligájában, igaz, eddig három vereség a mérleg. Önt is rendre mutatják a kamerák a meccseken. A csapat szereplése dobott a presztízsén?

– Óriási teljesítmény, amit a Loki tíz év alatt elért, örülök, hogy a városnak része lehetett benne. Debreceniként én is magaménak érzem a sikert, annál is inkább, mert a csapat egyik tulajdonosa a város. A focinak valóban van mozgósító ereje, ezt észre kell vennie egy polgármesternek. Demszky Gábornak is volt csaknem húsz éve, hogy felkarolja valamelyik egyesületet. Ha ezt tette volna, ma legalább azt mondanák a budapestiek, hogy ugyan nem nagyon működik a főváros, de csak összehoztak egy BL-csapatot. A BKV-végkielégítésekből futotta volna rá...

A Loki mostanáig kétmilliárdot kaszált, és minden remélt pont további százmilliókat hozna. Lesz helye a pénznek: Orbán Viktor új stadiont ígért a városnak.

– A kétmilliárd a Loki pénze. A csapatot erősítjük belőle. Mivel a beruházás tízmilliárd körüli összeget jelent, a stadiont állami segítséggel szeretnénk megépíteni.

Honnan lesz rá pénz? Minapi demonstrációjukon azt hallhattuk, üres az önkormányzatok kasszája.

– Fontos ügyekre lehet és kell is pénzt találni.

Hadd idézzem Molnár Csaba kancelláriaminisztert...

– Hm... Muszáj?

Azért hadd...

– Nézze, vannak az életben komoly dolgok, amelyekről érdemes hosszan beszélni, és vannak érdektelenek. Sajnálom, hogy a közélet hajlamos leragadni a bombasztikus kijelentéseknél, miközben elsikkad, hogy az ország költségvetését a Bajnai-kormány olyan hibákkal tervezte meg, amelyekkel a Magyar Köztársaság a 2010-es évet nem tudja befejezni.

Molnár Csaba... hoppá!

– Látja, még a kávémat is kiöntöm. Azaz nem is... úgy látszik, a csészén úrrá lett a szuicid hajlam, és levetette magát az asztalról.

Azért csak olvasom az idézetet: „Miközben erkölcsi magaslatokról szónokol Kósa Lajos, Szijjártó Péter vagy a jobbikos színekben önkormányzati képviselő Cser-Palkovics András, mondván, milyen csúnya dolgok történnek a szocialista párt környékén, arról megfeledkeznek, hogy mi folyik a Fidesz vezette önkormányzatokban. Nem beszélnek az elképesztő pazarlásról: például Debrecenben több mint 500 millió forintot költenek marketing-, PR-célokra, a helyi média támogatására, magyarán szólva Kósa Lajos öntömjénezésére.”

– Miért nem mondott mindjárt kétmilliárdot? Vagy ötöt? Ha már túlzásba esünk, túlozzunk rendesen. Debrecen költségvetésében „városmarketingre” – ez elsősorban a gazdaságélénkítési, turisztikai feladatok költségét jelenti – úgy hetvenmillió forintból futja. Egy nem egészen háromszázötvenmilliós támogatási tétel valóban található az önkormányzat által tulajdonolt Vagyonkezelő Holdingnál. Ez a cég működteti a városi tévét és újságot. Ilyen alapon a Magyar Televízió ma Bajnai Gordon öntömjénezését szolgálja. Ami nyilvánvaló ostobaság. Ne kövessük ilyen szédítő mélységbe Molnár Csabát.

Molnár Csaba azt mondja: a debreceni önkormányzat az elmúlt években 98 milliárd forint támogatást kapott, ami több, mint amennyit a Fidesz kormányzása alatt a Széchenyi tervből az egész országra fordítottak.

– Fogalmam sincs, hogy jött ki neki ez a szám. Valószínűleg az egyetem költségvetését és a Debrecent elkerülő utak fejlesztését is belevette. Olyan ez, mint ha az önök BKV-botrányról szóló cikke után Hagyó Miklós azzal revolverezne, micsoda hálátlanság ez, hiszen a főváros hirdetett a lapnál. Hogy függnek ezek a dolgok össze? Agyrém! Nem tudunk valami értelmesebbről beszélni?

Lássuk. Számos, a törvényesség határát súroló önkormányzati kezdeményezésről hallani. Monokon szociális kártyát vezettek be, erre utalják a segélyeket, és csak bizonyos üzletekben, bizonyos termékeket lehet rajta vásárolni. Másutt megvonják a lakástámogatást azoktól, akiket lopáson kaptak, megint másutt seriffrendszert vezetnének be.

– Ezek mind kétségbeesett kísérletek, amelyek az állam tehetetlenségét jelzik. Ha süllyed a hajó, nem érdekesek az előírások, be kell tömni a léket.

Boross Péter szerint a hatáskörüket túllépő önkormányzatok kezdeményezései „a hagyományos magyar önkormányzatiság teljes félremagyarázását jelentik”, ugyanis a „települések autonómiája mindig is annyit jelentett, ha van pénzük, eldöntik, melyik utcát kövezik le”. Magyarán: az állam az önkormányzatok „felettese”.

– Már miért lenne az?

Onnan érkezik a pénz. És a feladat zöme.

– Az önkormányzati rendszer évi 3200 milliárdot költ, ebből 1200 milliárd jön az államtól. Amúgy: évek óta egyre kevesebb. Ha egy osztályban egy-két tanuló bukik meg matekból, az előfordul: tanultak volna... Ha azonban az osztály fele így jár, ideje a tanár körmére nézni. Az, hogy a települések közel fele „önhibáján kívüli hátrányos helyzetű”, valójában rendszerhiba.

Miután – mondjuk – több milliárd forintnyi kötvényt bocsátott ki, hitelt vett fel, olykor presztízsberuházásra.

– Az önkormányzati adósságállomány 900 milliárd forint, az állami 20 ezer milliárd. Több mint hússzoros a szorzó. Az önkormányzatok egyébként sem „túlköltekeznek”, hanem megpróbálnak túlélni, és végrehajtani a feladataikat.

Az önkormányzatok által felhalmozott 400 milliárd forintnyi kötvénykibocsátás viszont a központi költségvetést terheli.

– Nézze, az állam 2003 óta úgy 230 kötelező új feladatot jelölt ki az önkormányzatoknak, ebből mindössze tizennégyhez adott úgy-ahogy finanszírozást. Mit tehet egy önkormányzat, ha a kiadásai nőnek? Külső forrást vesz igénybe, önként vállalt feladataiból hagy el néhányat. Ennek egyszer vége szakad. Eljön az idő, amikor már kötelező feladataikat sem tudják ellátni. Min spóroljunk? Ne fizessük a tanárokat? A villanyszámlát? Vagy ne takarítsuk az utcát?

A kormány a jövő évi költségvetés tervezetében csökkentette az önkormányzatok finanszírozására szánt pénzt. Mire ön demonstrációra hívta a helyhatóságokat.

– Számháború zajlik, ember legyen a talpán, aki képes eligazodni. A 120 milliárdos elvonás önkényes szám, semminek a semmije, nyugodtan mondhat 75, 120, 160 vagy 220 milliárdot. Gyenesei István volt önkormányzati miniszter például 300-at mond. Hozzáteszem: tudatos a zűrzavarkeltés. Minden évben más elvek alapján folyik a költségvetés számbavétele, a kormány érdeke a kakofónia. Ha pedig valaki a rendszer átalakításán töri a fejét, azt tanácsolom, a fővárossal kezdje. Az a legnagyobb költségvetésű, a legtöbb emberrel és legpazarlóbban működő önkormányzat. A négyes metró állatorvosi ló. Amikor 2003-ban az Országgyűlés elfogadta a metrótörvényt, 197 milliárdos költségvetéssel számolt. Ez ma 509 milliárdnál tart, és nem látszik a vége. Világbotrány! Ehhez képest a Panama-csatorna építése szolid kubikosmunka volt.

Az önkormányzatok ügye sokak szerint már a kampány része, demonstrációjuk szimpla kampányesemény volt.

– Ezen felesleges rugózni, hisz a politikában minden kampányesemény. Sokkal fontosabb, hogy a rendszerváltás óta nem volt még olyan tüntetés, amelyen 6-8 ezer önkormányzathoz kötődő ember jött volna el a Parlamenthez. A lényeg az, hogy egy esemény a valóságot tükrözi-e, vagy sült bolondság. A miénk az előbbi kategóriába tartozik. Még a szocialisták sem arról beszélnek, hogy gyerekek, ne bolondozzatok már, minden rendben. Legfeljebb azt mondják: nem is fáj annyira, mint ahogy a jobboldal érzi.

Botka László, Szeged szocialista polgármestere szerint az elvonás nem nagyobb, mint amit az elmúlt 15 évben az önkormányzatok megszokhattak, hiszen például a 70 milliárdos költségvetésű Szeged bő 300 milliót veszít, ami kezelhető.

– Molnár Gyula, Újbuda szintén szocialista polgármestere viszont kivonult a kormánnyal történő egyeztetésről. Ugyanezt tette Wekler Ferenc SZDSZ-es polgármester és az általa vezetett önkormányzati szövetség. Az MSZP-s Karsai József pedig eljött demonstrálni. Akkor kinek van igaza? Ha minden évben kihúzzák egy fogát feleslegesen, az idén ráadásul kettőt is, és már csak 16 maradt, mondhatja, hogy ez csak a szokásos, és nem húzták ki az összest. De inkább tiltakozzon az orvosánál.

És lehet orvost váltani, sőt, perelni a régit. Mondják, ha a Fidesz kormányra kerül, komoly elszámoltatások várhatók. Tényleg így lesz?

– Magyarország jogállam, lopni, csalni nem szabad. Ha valaki mégis így tesz, el kell járni ellene. Nem lehet büntetlenül hagyni azt, aki húszmillió közforintot fizet azért, hogy valaki összeszámolja, hány fénymásoló működik a BKV-nál. Ez hűtlen kezelés. És ez csak egyetlen piti tétel. És az sem lehet, hogy Hagyó Miklós azt mondja, eltűnt hárommilliárd, na és, volt már ilyen, aztán fővárosi párttársaival együtt lelép.

Pár éve nyilatkozta lapunknak: ha nem kapja össze magát a magyar politikai elit, a nép előbb-utóbb hazazavarja mindannyiukat, a sajtóval, a teljes közélettel együtt. Közelebb kerültünk a hazazavarásos állapothoz?

– Igen, de talán még van esély. Bár egy olyan országban, ahol a baloldali érzelmű választópolgárok aránya úgy 30 százalék, és a teljes baloldal összeomlik, majd menekül, ki merre lát – nagy a gond. Óriási a Fidesz felelőssége. Ha a választások után felálló jobboldali kormányban is csalódik az ország, már nem lesz kihez fordulni. Úgy vélem, a posztkádárizmusnak mostanra van vége. Az a nagy kérdés, hogy milyen Magyarország jön eztán.

A Fidesz ismét elővette az öt éve, a népszavazáson kudarcot szenvedett kettős állampolgárság kérdését. A kampány miatt?

– Nem. Sokkal inkább egy bennünket ért politikai hatásra adott válasz ez. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a szlovák nyelvtörvény szembemegy az összes európai, a demokráciát megalapozó jogelvvel.

Ha kettős állampolgárságot kapnának a határon túli magyarok, megvalósulhatna a mikolai álom. A nemzet főorvosa a Fidesz 2006. márciusi kongresszusán azt mondta: „Ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot adunk, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne ebben az országban.”

– Pont ebből látszik, az üggyel sok szavazatot nem lehet nyerni, veszíteni annál inkább. A nemzeti érdekeinkért, jogainkért, a magyar anyanyelvet beszélőkért, a szabadságjogokért kiállni – nem politikai konjunktúra kérdése.

Vannak más harcos párttársai is. Kubatov Gábor pártigazgató az Echo TV Pörzsölő című adásában kijelentette: „A baloldali médiapiacon azt vizionálom, hogy például a 168 Óra el fog tűnni, hiszen hogyha nem lennének állami támogatások és állami hirdetések abban az újságban, akkor tönkremenne.” Lesz új médiaháború?

– Olyan képtelenséggel kár fárasztani egymást, hogy egy kormány megszüntet egy neki nem szimpatikus lapot. Más kérdés, honnan származnak egyes médiumok bevételei. Ha egy orgánum állami támogatás, felturbózott állami hirdetések nélkül életképtelen, az elgondolkodtató, különösen, ha közben fennen hirdeti a sajtószabadság és a piacgazdaság eszményét. Jelenleg a jobboldalhoz kötődő sajtó forrásainak zöme nem az állami szereplőktől ered. Persze azon is érdemes elgondolkodni: állami költségvetésből milyen sajtófinanszírozást kell egyáltalán csinálni? Amúgy meg mégiscsak léteznie kellene újságírói szolidaritásnak. Nem? Ha egy politikus megfenyeget egy lapot, vagy mondjuk a kormány kitiltja néhány médium embereit egy sajtótájékoztatóról – ahogy a Hír TV-vel és a Magyar Nemzettel megesett –, a szakmának szót kellene emelnie. Magunknak is szól a kritika: annak idején nem volt szerencsés egy Fidesz-kongresszusról kitiltani a régi Magyar Hírlapot, még akkor sem, ha egyik cikkében Fidesz-politikusok meggyilkoltatásáról morfondírozott. Nem mondom, hogy a Fidesz elhozza a megváltást, és ha vasárnap este hétkor zárják az urnákat, a Kánaán nyolckor már a körútnál tart. Nem. Dolgozni kell, sokat, közösen. Én is ezt szeretném tenni.

Milyen minőségben? Annak idején a 168 Órában nyilatkozta: Orbán táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak, törzsfőnöknek. Érezni önben az ambíciót.

– A városomért dolgozni számomra a legszebb kihívások egyike. Egyelőre csak feladatokat látunk magunk előtt, nem is keveset. Hogy ki milyen területet visz, az a jövő zenéje.