2012. február 7. kedd - Rómeó, Tódor. Holnapi névnap: Aranka
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Schmitt Pál mélyponton
2012. február 7. 05:15
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Sarokba szorították a miniszterelnököt - lemondott
2012. február 7. 05:35
Kapaszkodjon: Matolcsy újabb bődületes nyilatkozata
2012. február 7. 05:31
Schmitt Pál mélyponton
2012. február 7. 05:15
A fater a klubban
Játék a kastélyban (Bodrogi Gyulával)
2012. február 6. 21:39
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Hoffmann Rózsa bődületes tervvel állt elő
zoja
-
2012.02.07 06:13
A Jobbik Európába
pékné_módra
-
2012.02.07 05:55
Tiltakozom a szabad topicnyitás lehetősége ellen
predator
-
2012.02.07 04:46
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
predator
-
2012.02.07 04:45
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
predator
-
2012.02.07 04:42
MALÉV: The End?
predator
-
2012.02.07 04:40
Nfl -akit érdekel...
falusi
-
2012.02.07 03:14
magyarfoci
falusi
-
2012.02.07 03:12
"Orbán beismerte, hogy hazudott"
Commander
-
2012.02.06 23:45
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.06 23:35
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Vasárnap, 2010. február 14. 17:27
168 Óra
írása
Reloeded?
Az elnök tekintélye
Az alkotmány szerint a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell kifejeznie. Elvárás, hogy legyen semleges, de azért avatkozzon is be, ha a kormányt másképp már nem lehet megfékezni. Nehezen teljesíthető elvárások közepette tevékenykednek a magyar államelnökök. Egy követelésnek viszont – ne politizáljon! – soha nem lesznek képesek megfelelni. A Political Capital sorozatában GYULAI ATTILA ezúttal a köztársaság legmagasabb hivataláról kialakult képet vizsgálja.
A köztársasági elnök igenis politizáljon! Felesleges az ellenkezőjét követelni, mert az államfő nem a társadalom és a politika felett lebegő szimbólum, hanem a politika alakítója. De éppen ezért nincs elnöki ciklus vita nélkül az államfő politikai hovatartozásáról. Voltak ugyan csendesebb időszakok az elmúlt húsz évben, főleg amikor azonos politikai oldalon állt a köztársasági elnök és a kormánytöbbség.
Göncz Árpád második ciklusának és Mádl Ferenc elnökségének sokkal több a közös, mint az eltérő vonása. 1995 és 2005 között mindkét államfő alapvetően passzív volt, a politikai vitákat csak kevés alkalommal akarták állásfoglalásaikkal befolyásolni, a közéleti csörtéket sokkal inkább rendezni, mintsem erősíteni igyekeztek.
Ebben az időszakban mindkét államfő elfogadta a kormány és a parlamenti többség meghatározó szerepét. Göncz Árpád például az őt jelelő pártok tiltakozása ellenére a Fidesz által támogatott Polt Pétert jelölte legfőbb ügyésznek 2000-ben, mert úgy vélte, hogy csupán neki lehet meg a többsége. Mádl Ferenctől a jobboldali választók zöme Medgyessy Péter ügynökmúltjának nyilvánosságra kerülése, majd 2004-es lemondása után is a folyamatokat érdemben befolyásoló lépéseket várt volna el, ő azonban az alkotmányra hivatkozva vissza kellett hogy utasítsa a követeléseket, kéréseket.
Az államfői intézmény mégis azokban a konfliktusokban formálódott, amelyeket a köztársasági elnök az Országgyűléssel, a médiával és más szervezetekkel szemben vállalt. Göncz Árpád számára a legfontosabb kérdés az intézmény határainak megvonása volt egy olyan időszakban, amikor a politikai élet szinte minden szereplője a kormány lehetséges ellensúlyait kereste. Első ciklusában tehát az Antall-kormány ellenzéke talált szövetségest az egyébként az MDF–SZDSZ-paktum következtében hivatalába kerül Göncz Árpádban.
Antall József és Göncz Árpád csatáiban – például a közszolgálati médiumok kapcsán – egy további tisztség és intézmény kapott még fontos szerepet: az Alkotmánybíróság, amelynek elnökeként Sólyom László a Köztársasági Elnöki Hivatal közjogi lehetőségeinek szűk értelmezése mellett foglalt állást. A köztársasági elnökökről kialakuló képet azonban legalább annyira befolyásolja az adott közjogi eszközök használata, mint az, hogy az alkotmány mekkora szerepet biztosít a hivatalban lévő államfőnek.
A mindenkori elnök nyilvánvalóan ellentétes elvárások közepette tevékenykedik. Ezeket leggyakrabban – politikai törekvéseiknek megfelelően – az alkotmányból idézik és olvassák a fejére aktuális politikai ellenfelei.
A köztársasági elnök elvben kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, de kérdés: mit tehet, ha a nemzeti egység eleve vitatott, a pártok pedig egymást vádolják antidemokratikus politikával? Az utóbbi két évtizednek aligha volt olyan pillanata, amikor az államfő beszédei, tettei ne váltottak volna ki politikai reakciókat.
Minden szempontból újdonságot hozott Sólyom László megválasztása. Jelölését először parlamenten kívül vetették fel, a Fidesz viszonylag későn állt mögé: amikor kiderült, hogy Mádl nem jelöltetné magát újra. Sólyom László többször is utalt arra, hogy a pártokon kívülről érkező jelölés erősebb legitimációt ad neki, hiszen nem kell hálásnak lennie senkinek. Elnökségének legfontosabb jellemzője is épp ebből vezethető le: deklarált célja a pártok politikai befolyásának visszaszorítása, a pártérdekek meghaladása (lásd az államfő jelölési gyakorlatát).
A pár hónap múlva végére érő ciklus tanulsága a politikai élet szereplői és a választók számára ugyanakkor az, hogy lehet törekedni a pártpolitikán kívüli pozícióra, de a politikán kívülire soha. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy hiába a „civil” önmeghatározás, az államfőt végül mégiscsak a pártok választják meg, számára a választói célcsoport a parlamenti képviselők összessége, az újraválasztás is rajtuk múlik. Sólyom László utóbbi hónapokban mutatott aktivitását is leginkább az újraválasztása érdekében kifejtett kampányként lehet értelmezni, amely értelemszerűen a várhatóan nagy parlamenti többséget adó Fidesznek szól.
A köztársasági elnökök sorsa tehát szorosan kapcsolódik a mindenkori politikai felálláshoz. Miközben nyilvánvaló volt, hogy 1995-ben a kétharmados MSZP–SZDSZ-többség ismét Göncz Árpádnak szavaz bizalmat, Mádl Ferenc már akkor is jelölt volt, és ez fontos szerepet játszott az éppen alakuló jobboldali tömb stabilizálásában, abban, hogy a jobboldali szavazók elfogadták a Fidesz későbbi vezető szerepét az ellenzéki pártok között.
Ugyancsak látványos a távozott köztársasági elnökök „utóélete”.
A 2002-es kampányban Göncz Árpád szimbolikus szerepet kapott, áldását adva a szocialisták és a szabad demokraták ismételt szövetségére. Mádl Ferenc pedig hivatali idejének lejárta után is hivatkozási alap és tekintély a Fidesz-táboron belül, elég megjelennie a párt kiemelt rendezvényein.
A szocialistáknak viszont nem volt szerencséjük a poszttal. Bár a rendszerváltás után az MSZP tizenkét évet töltött kormányon, és közben kétszer került sor elnökválasztásra, egyszer sem sikerült saját jelöltjüket megválasztatni. 1995-ben a koalíciós együttműködés tette gyakorlatilag felvethetetlenné Göncz Árpád lecserélését, 2005-ben pedig a rugalmatlan szocialista stratégia és tehetetlenség buktatta meg Szili Katalin jelöltségét, és tette Sólyom előtt szabaddá az utat az államfői poszt felé.
Mint minden politikusnak, a köztársasági elnöknek is a beszéd a leghatékonyabb politikai eszköze. Ha az államfő megszólal, kijelentéseinek már önmagában, a hivatalánál fogva jelentősége van. Az viszont, hogy mennyire „illik” vitatni, bírálni a köztársasági elnököt, már a konkrét politikai szituációktól, államfői szerepfelfogásoktól függ.
A harmadik államfő és a negyedik ciklus vége felé közeledve a tapasztalat azt mutatja, hogy az aktív szerepvállalás ugyan nagyobb beavatkozási lehetőséget biztosít az államfőnek, ám erősödő aktivitás mellett látványosan csökken a politikától való távolság, és egyre több vész el abból a tekintélyből is, amelyet a nyilvánosság a köztársasági elnöki intézménynek szeretne tulajdonítani.
Ugyanakkor a tekintély csökkenése lehet az az ár, amelyet a politikai törekvésekért cserébe meg kell fizetnie az államfőnek. Bár nyilván mindhárom eddigi államfő határozott politikai preferenciákkal rendelkezett, Sólyom László az első, aki önálló politikai program teljesítését tűzte ki célul, ám ezt nem sikerült elérnie, megértetnie a nyilvánossággal. Miközben ugyanis gyakran hivatkozik jelölésének „civil”, parlamenten kívüli eredetére, mára elvesztette önálló pozícióját: az elnök a nyilvánosságban a Fideszhez sodródott. Azonban nem eleve meglévő elfogultsága, hanem saját politikai törekvéseinek ügyetlen végrehajtása következtében. Ennek köszönheti viszonylagos népszerűtlenségét is: azt, hogy a közvélemény szemében az államfő egyre kevésbé „válik ki” a pártelnökök, miniszterelnökök, pártpolitikusok közül, a napi politikából.
Göncz Árpád második ciklusának és Mádl Ferenc elnökségének sokkal több a közös, mint az eltérő vonása. 1995 és 2005 között mindkét államfő alapvetően passzív volt, a politikai vitákat csak kevés alkalommal akarták állásfoglalásaikkal befolyásolni, a közéleti csörtéket sokkal inkább rendezni, mintsem erősíteni igyekeztek.
Ebben az időszakban mindkét államfő elfogadta a kormány és a parlamenti többség meghatározó szerepét. Göncz Árpád például az őt jelelő pártok tiltakozása ellenére a Fidesz által támogatott Polt Pétert jelölte legfőbb ügyésznek 2000-ben, mert úgy vélte, hogy csupán neki lehet meg a többsége. Mádl Ferenctől a jobboldali választók zöme Medgyessy Péter ügynökmúltjának nyilvánosságra kerülése, majd 2004-es lemondása után is a folyamatokat érdemben befolyásoló lépéseket várt volna el, ő azonban az alkotmányra hivatkozva vissza kellett hogy utasítsa a követeléseket, kéréseket.
Forrás: index.hu
Antall József és Göncz Árpád csatáiban – például a közszolgálati médiumok kapcsán – egy további tisztség és intézmény kapott még fontos szerepet: az Alkotmánybíróság, amelynek elnökeként Sólyom László a Köztársasági Elnöki Hivatal közjogi lehetőségeinek szűk értelmezése mellett foglalt állást. A köztársasági elnökökről kialakuló képet azonban legalább annyira befolyásolja az adott közjogi eszközök használata, mint az, hogy az alkotmány mekkora szerepet biztosít a hivatalban lévő államfőnek.
A mindenkori elnök nyilvánvalóan ellentétes elvárások közepette tevékenykedik. Ezeket leggyakrabban – politikai törekvéseiknek megfelelően – az alkotmányból idézik és olvassák a fejére aktuális politikai ellenfelei.
A köztársasági elnök elvben kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, de kérdés: mit tehet, ha a nemzeti egység eleve vitatott, a pártok pedig egymást vádolják antidemokratikus politikával? Az utóbbi két évtizednek aligha volt olyan pillanata, amikor az államfő beszédei, tettei ne váltottak volna ki politikai reakciókat.
Minden szempontból újdonságot hozott Sólyom László megválasztása. Jelölését először parlamenten kívül vetették fel, a Fidesz viszonylag későn állt mögé: amikor kiderült, hogy Mádl nem jelöltetné magát újra. Sólyom László többször is utalt arra, hogy a pártokon kívülről érkező jelölés erősebb legitimációt ad neki, hiszen nem kell hálásnak lennie senkinek. Elnökségének legfontosabb jellemzője is épp ebből vezethető le: deklarált célja a pártok politikai befolyásának visszaszorítása, a pártérdekek meghaladása (lásd az államfő jelölési gyakorlatát).
A pár hónap múlva végére érő ciklus tanulsága a politikai élet szereplői és a választók számára ugyanakkor az, hogy lehet törekedni a pártpolitikán kívüli pozícióra, de a politikán kívülire soha. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy hiába a „civil” önmeghatározás, az államfőt végül mégiscsak a pártok választják meg, számára a választói célcsoport a parlamenti képviselők összessége, az újraválasztás is rajtuk múlik. Sólyom László utóbbi hónapokban mutatott aktivitását is leginkább az újraválasztása érdekében kifejtett kampányként lehet értelmezni, amely értelemszerűen a várhatóan nagy parlamenti többséget adó Fidesznek szól.
A köztársasági elnökök sorsa tehát szorosan kapcsolódik a mindenkori politikai felálláshoz. Miközben nyilvánvaló volt, hogy 1995-ben a kétharmados MSZP–SZDSZ-többség ismét Göncz Árpádnak szavaz bizalmat, Mádl Ferenc már akkor is jelölt volt, és ez fontos szerepet játszott az éppen alakuló jobboldali tömb stabilizálásában, abban, hogy a jobboldali szavazók elfogadták a Fidesz későbbi vezető szerepét az ellenzéki pártok között.
Ugyancsak látványos a távozott köztársasági elnökök „utóélete”.
A 2002-es kampányban Göncz Árpád szimbolikus szerepet kapott, áldását adva a szocialisták és a szabad demokraták ismételt szövetségére. Mádl Ferenc pedig hivatali idejének lejárta után is hivatkozási alap és tekintély a Fidesz-táboron belül, elég megjelennie a párt kiemelt rendezvényein.
A szocialistáknak viszont nem volt szerencséjük a poszttal. Bár a rendszerváltás után az MSZP tizenkét évet töltött kormányon, és közben kétszer került sor elnökválasztásra, egyszer sem sikerült saját jelöltjüket megválasztatni. 1995-ben a koalíciós együttműködés tette gyakorlatilag felvethetetlenné Göncz Árpád lecserélését, 2005-ben pedig a rugalmatlan szocialista stratégia és tehetetlenség buktatta meg Szili Katalin jelöltségét, és tette Sólyom előtt szabaddá az utat az államfői poszt felé.
Mint minden politikusnak, a köztársasági elnöknek is a beszéd a leghatékonyabb politikai eszköze. Ha az államfő megszólal, kijelentéseinek már önmagában, a hivatalánál fogva jelentősége van. Az viszont, hogy mennyire „illik” vitatni, bírálni a köztársasági elnököt, már a konkrét politikai szituációktól, államfői szerepfelfogásoktól függ.
A harmadik államfő és a negyedik ciklus vége felé közeledve a tapasztalat azt mutatja, hogy az aktív szerepvállalás ugyan nagyobb beavatkozási lehetőséget biztosít az államfőnek, ám erősödő aktivitás mellett látványosan csökken a politikától való távolság, és egyre több vész el abból a tekintélyből is, amelyet a nyilvánosság a köztársasági elnöki intézménynek szeretne tulajdonítani.
Ugyanakkor a tekintély csökkenése lehet az az ár, amelyet a politikai törekvésekért cserébe meg kell fizetnie az államfőnek. Bár nyilván mindhárom eddigi államfő határozott politikai preferenciákkal rendelkezett, Sólyom László az első, aki önálló politikai program teljesítését tűzte ki célul, ám ezt nem sikerült elérnie, megértetnie a nyilvánossággal. Miközben ugyanis gyakran hivatkozik jelölésének „civil”, parlamenten kívüli eredetére, mára elvesztette önálló pozícióját: az elnök a nyilvánosságban a Fideszhez sodródott. Azonban nem eleve meglévő elfogultsága, hanem saját politikai törekvéseinek ügyetlen végrehajtása következtében. Ennek köszönheti viszonylagos népszerűtlenségét is: azt, hogy a közvélemény szemében az államfő egyre kevésbé „válik ki” a pártelnökök, miniszterelnökök, pártpolitikusok közül, a napi politikából.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 6. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 17 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
"..köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell kifejeznie. Elvárás, hogy legyen semleges, .."
A vándorsólyom zuhanórepülésben eléri a cirka:250-280 km/h sebességet.
De mivan ha elvéti a célt?
Szerintem becsapódik. (De nagyon.)
Sivatagi hal!Bajnait törvényesen választották meg.Semmi Alkotmány elle-
nes mozzanata nem volt.Ami szépséghiba történt az a kiválasztás körül
volt.Jó,ha ismerjük a tényeket.Nem csak belekiáltunk a levegőbe nagy
marhaságokat.
Sivatagi,!-Önre érvényes az a megállapítás :"Másban olyan hibákat vél felfedezni amik önben megvannak" !!!! Kár hogy nem veszik észre a vitában annak lényegét!! Csak mondják ami a szájukon kifér!!!-Hogy miért, azt már nem tudják, és azt sem hogy mire!!!!
A tekintéjéért Ő tehette volna a legtöbbet!! De neki más fontosabb volt, akkor meg mi a gond??
Nem szívesen lennék OV és SL seggének helyében! Ezek a sivatagihal félék véresre nyaldosnának. Apropó, tudjátok, hogy létezik sivatagi hal? Egy gyíkféle csúszómászó, se nem gyík, se nem kígyó, valami korcs. Nomen est omen...
Az ő megválasztása volt az első előjele a koalíciós szakadásnak. Az SZDSZ-nek nem volt jó Szili, ezért miatta kaptuk Elnök urat. Köszönjük, SZDSZ!
Nézzük szimmetrikusan: a Fidesz, abszolút többsége birtokában biztosan nem választ elkötelezetten baloldali köztársasági elnököt, aki majd rendszeresen lenézőleg rendreutasítja, nem titkoltan alsóbbrendűnek és nem a nemzet részének tekinti, ráadásul nagy nyilvánosság előtt tüntetően nem fog kezet jobboldali kitüntetettekkel.
Ez olyan abszurd lenne, hogy azt kell hinnem, hogy az ellenkezője (tehát a mai valóság) is abszurd.
Az elnök tekintélye=0
Itt hegyaljai mar megint bizonyitja, hogy csak provokal bennünket.
Ne izgassatok föl magatokat miatt, nem erdemes. A legjobb az ilyeneken keresztülnezni.
Hegyaljai! mostanaig toleraltalak, egy kicsit sajnaltalak, de mostantol ignorallak.
laszló01
Azok a bazsarozsák nekünk adófizetőknek évi 12az az tizenkettő milliárd forintunkba kerülnek.Tudnilik ennyi a mozgó radarok fentartási költsége.A NATO kifizette volna a radarépités költségeit addig mozgó radarokkal kell fentartani a lefedetség biztositását.Erről azonban a ke elfelejti értesiteni az adofizetőket,pedig ez a költség számára is tudtt.
Sólyom László már a megválasztásakor bizonyította, hogy nem azonos mércével mérő jogász.Természetes, hogy neki is vannak, lehetnek emberi gyengéi, de ezt ne hisztis öregúrként az ország legmagasabb közjogi méltóságaként prolongálja.
Aztán mint a honvédség főparancsnoka, megvédte a bazsarózsát az előretörő honvédseregektől!Mellesleg éppen az őt megválasztó párt egyezett meg a NATO-val a radar építéséről, és adta ki az első elvi engedélyeket!A romániai, szlovákiai "látogatásai" pedig.. az elnöki tekintély lejáratása, sőt mi több az ország lejáratása voltak. Igaz, ehhez kellett a két "szövetséges állam "vezetőinek ugyanilyen eszetlen viselkedése!Most próbál helyezkedni, hogy újraválasszák.Remélem nem sikerül neki.
hegyaljai.
A vita mindíg építő jellegű, értelmes egymás véleményét meghalgatni, megérteni és elfogadni képes emberek között zajlik!
Az ön érvrendszerének szintje: ovi kiscsoport!
"csak, azért, és főleg más a hülye."
Ma ezt fikázásnak hívják.
Kérem nőjjön már fel ha ugyan képes rá!
Idefigyeljen hegyalja!Ön megint megmutatta,hogy ki is valójában.Ön képtelen normálisan viszonyulni a vitához.Önnek vagy egyszerűen nincsenek érvei,tehát buta,vagy egyszerűen csak provokál,tehát alkal-
matlan a vitára.Ez pedig a buta ember sajátja.Kíváncsi lennék milyen
gondolatokkal a fejében ül le kommentezni.Valószínű,hogy valami torz,
korcs gondolatok vezérlik,amikor nap nap után borsot tör társai orra
alá butaságával.Gondolkozzon már el,itt e a helye.Javaslom,próbáljon meg váltani.Annyi más hely van ahol kiélhetné a kies gondolatait.
Kedves (tokaj)hegyaljai !
Azok, akik eddig hozzászoltak a cikkhez -Ön kivételével- érveket írtak, szubjektív véleményt fogalmaztak meg.Azokat el lehet fogadni, ellent lehet mondani, meg lehet vitatni. Mármint értelmes emberek között.
"Nem tetszik a pusztítóknak a Sólyom.Akkor csak rendes ember lehet" Ez nem vélemény, ezt nem lehet értelmes emberek között megbeszélni. Ez a -sajnos- általában a jobboldalra jellemző véleményalkotás.
Attól, hogy dr Sólyom László a becsületére kényes jogász, a magyar Alkotmánybíróság megteremtője, hogy ne mondjam első jogásza, elfogadta a "vakondos" megválasztását előttem és bizonyos körök előtt lejáratta magát, az előtte kiérdemelt jó megítélést. Amit "bazsarózsa", gárda, 56-os ünnepség, komáromi malőr (amit ráadásul nem is folytatott, ami súlyosbító körülmény!) és egyéb ügyekben tett, nem méltó egy gerinces emberhez. Ennyi. Ez az én véleményem ezen lehet vitatkozni.
Azt, hogy rossz törvényeket visszaküldött, javára írható, ettől azonban a "köztisztelet" nem áll helyre.Attól, hogy a "pusztítók" rosz törvényeket fogadtattak el, csak megkönnyítette Sólyom László dolgát.
Európában csak két politikus van "topon" aki már egy csomó választást elvesztett és még mindig nem mondott le, sőt vereségei után győzelmet hirdetett (majd blokkolta a szerencsétlen tohonya kormányon keresztül az egész országot). A nagy küzdők, akarnokok, akiken érződik az izzadság szag. A másik az olasz miniszterelnök. Ez is egy vélemény, sőt tény.És ha a történelemből leszűrhető valami, akkor az az, hogy nem ezek az emberek vitték előre az emberiség (akár egy ország) ügyét. Sőt!! Ezzel is lehet vitatkozni.
Számomra az édes kevés, ha valaki rendes ember. Sajnos ezen általáno semberi tulajdonságán kívül semmit sem tidott felmutatni. Vegyük csak a közvetlen elnöki teendőjét. A radar ügyben, mint elnök és mint a hadsereg főparancsnoka is lenullázta önmagát. Ez szakmai ügy amiben maximálisan alaklmatlanságát bizonyította. Ehhez sem a jobboldaliságnak, sem a baloldaliságnak nincs köze.
Ez az ember egy konok megosztÓ!!
"Ó" remélem!
Valljuk be, az ember ma egy politikushoz az alapján viszonyul, hogy amit tesz, mond, képvisel, az számára mit jelent. Ebből a szempontból egyrészt mindegy a magánvélemény, másrészt úgy sem nélkülözi a szubjektivitást. Mádl elnök úr sem volt szimpatikus, de nem politikai tevékenysége, inkább szubjektív (látvány) okok miatt. Mégis, soha egy rossz szót nem szóltam róla. Ha azonban, valaki a konfliktusok gerjesztője, az előjogainak maximális kiélvezője, miközben hol gyáván (56-os ünnepség), hol provokatívan (radar, Szlovákia látogatás) egy nemzet helyzetét nehezíti, azt elég nehéz pozitívan szemlélni. Ha igazi jogtudós lett volna, akkor egyforma mércével mér, és ezt a többség honorálta volna. Remélem nem lesz újra választva.
Na Ő aztán kifejezi a nemzet egységét.Magatartása,megnyilatkozásai csak
a jobboldalnak nyújtott segítségben nyilvánult meg.Lett volna sok le-
hetősége.Ott van például a megválasztása.Ilyen "jogtisztelő" ember mint
Sólyom,a megválasztása körül kialakult tisztességtelen megnyilvánulások
láttán azonnal azt mondja:na ezt nem.Itt volt a radar,a roma kérdés,a
Gárda ügy.Szóval amit Ő csinált az minden,csak nem a haza egységét ki-
fejező magatartás.Számomra egyértelmű,hogy Ő inkább lejáratta az "In-
tézmény" tekintélyét.Számomra egy olyan személy akinek neve hallatán
csak az a bizonyos há,,,,,,,,,r jut eszembe.Pedig milyen jó lenne
tisztelni a Köztársasági Elnököt.