Hetilap kereső

Krug Emília írása

A Századvég égisze alatt tér vissza az elemzői pályára ötévnyi főosztályvezetés után a Köztársasági Elnöki Hivatalból. Állítja: az elmúlt száz nap – sokak szerint a jogállamot leépítő – döntései miatt csak azok háborognak, akik nem értik a politika logikáját.

- Mikor kezdett állást keresni?

– Már 2009-ben beszélgettem néhány emberrel.

- Sejtette, hogy nem lesz újrázás?

– Olyan forgatókönyvvel is számoltunk, hogy helyén marad Sólyom László, de érezni lehetett: ez nem életbiztosítás. Feltűnt, hogy a kampányban a köztársaságielnök-választás nem volt téma. Ilyenkor normális ember elkezd gondolkodni a B-terven. Persze voltak kétségeim, hogy lehetséges-e visszatérni az elemzői világba. Egyszer alaposan összevesztem egy neves televízióssal, mert nem tudtam Sólyom Lászlót bevinni a műsorába. Mérges lett rám, és azt mondta: nem számíthatok semmi jóra, ha véget ér a hivatali munkám, és visszatérnék a közéletbe. Nem gondolom, hogy hatna az átok – nota bene az illető már nincs sehol –, de átmeneti időre mindenképp szükség van.

- Az ATV-ben kezdte, aztán jött a főosztályvezetés, most meg Századvég-paraván előtt beszélgetünk. Megérezte az idők szelét?

– Az ATV-ben 2003-ban szerepeltem először, a Századvéggel 2001 óta dolgozom együtt, tanítok is itt. Nem olyan nagyok ezek a kurflik, mint elsőre tűnnek. A mondandómat sosem igazítottam a közeghez.

- Nem csodálkoztam volna azon sem, ha az LMP-nél köt ki: régóta mondogatta, hogy hiányzik egy ökopárt.

– Párhuzamosan futottak a történetek. Amikor az LMP sikerén elkezdtek dolgozni, akkor én már a hivatalban ültem. Mára az arra alkalmas emberek bent ülnek a frakcióban, mi dolgom lenne ott? Háttér-ideológusként kísértsek a folyosón? Másrészt bennem hamar eldőlt, hogy a folytatásban nem szeretnék gyakorló politikus lenni. Eddig kicsit akként szerepeltem, ki akartam törni a keretből, visszajönni a szabad világba.

- Maradt „az elnök embere” bélyeg.

– Nem bélyeg, inkább büszkeség – mégis ki kell bújni ebből a szerepből, hiszen már más a munkám.

- De hogyan lehet hitelesen elemezni olyan döntéseket, amelyekben részt vett, és támogatta is őket?

– Azokat a kérdéseket, amelyek a volt vagy a jelenlegi köztársasági elnökre vonatkoznak, kerülnöm kell, de nem hiszem, hogy gyakran fognak faggatni a régi eseményekről.

- Pedig épp azt akartam megtudni: ön szerint miért bukott meg Sólyom?

– Nincs belső információm, én is akkor értesültem a döntésről, amikor a nyilvánosság, emiatt kicsit kapkodva csomagoltam. Utólag nézve: a leváltása illeszkedik a személyi döntések sorába. Ha azt mondanám, rosszul határoztak, rám sütnék, hogy a jó kis állásomat sajnálom. Ha helyeselném, úgy tűnne: elárulom a korábbi kenyéradó gazdámat.

- Vagy hogy visszaváltott elemzőbe. E státusban is úgy látja, hogy például a szélsőjobb kezelése rendben volt Sólyomnál, mindig időben érkeztek a jelzések?

– A kritikák csúsztatnak. Amikor például a romagyilkosságoknál kiderült, hogy rasszista sorozatgyilkosságról van szó, másnap Sólyom magához kérette a rendészeti minisztert és az országos rendőrfőkapitányt, majd a nyilvánossághoz fordult. A gárdaavatás utáni első parlamenti ülésen pedig világosan elmondta, mit gondol a szélsőjobbról. Szerintem az idő igazolta Sólyom higgadt, nem túlreagáló stratégiáját. A Jobbik a vártnál gyengébben szerepelt tavasszal, ám ha az államfő folyton vele lett volna elfoglalva, segített volna abban, hogy jelentősebbé váljon. De hadd tartsam magam az imént mondottakhoz: e kérdések megválaszolására nem én vagyok a legalkalmasabb ember, hiszen természetes az elfogultságom.

- Akkor közelítsünk máshonnan. Mit szól Boross Péternek, az alkotmányozó testület tagjának a felvetéséhez, miszerint az államfőivel szemben a miniszterelnök pozícióját kell erősíteni, például azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az ombudsmanokat, a legfőbb ügyészt is a kormányfő jelölje?

– A kinevezések kapcsán közelről láttam, hogy a jelenlegi gyakorlat milyen szerencsétlen helyzeteket teremt. Nyilván ez indokolja, hogy a jelölési hatáskörök megváltoztatása most napirendre kerülhet.

- A jelenlegi gyakorlat a függetlenségre próbál garanciát adni.

– Csakhogy egy garancia akkor jó, ha működik. Ha holtpontot eredményez, akkor nincs értelme. Nyilván a rendellenes működés jele, ha nem sikerül betölteni fontos alkotmányos intézmények vezetői posztját, meg persze az is, ha ezeket a pozíciókat a pártok csomagban, előre leosztják. De hipotetikusan beszélgetünk, mert abból, hogy az előkészítő bizottság tagjai mit mondanak, nem lehet következtetni a konkrét elképzelésekre. Annyit tudunk, hogy az új struktúra a parlamentáris berendezkedést fogja követni. Ezt Orbán Viktor nyilatkozta, ahogy azt is: nem akarja a jelenlegi egyensúlyokat felborítani, a parlament továbbra is központi szereplője marad az államszervezetnek.

- A személyi döntések mást mutatnak. Halmai Gábor például úgy véli: ezek és a megszületett új törvények lényegében kiiktatták az alkotmányból a hatalommegosztás szervezeti biztosítékait és ezzel az emberi jogok garanciáit.

– Nem tudjuk, így lesz-e, tervekről, elképzelésekről beszélünk.

- Tényekről beszélünk. Tudjuk, ki ül az ÁSZ elnöki székében, a köztársasági elnökében, vagy miképp változtak az alkotmánybírák megválasztásának szabályai.

– Amikor emiatt háborgunk, nem értjük a politika logikáját. A politika úgy gondolkodik: ha egy lehetőség adott, akkor különleges ok kell arra, hogy a felhatalmazott ne éljen vele, korlátozza magát. Ha egy politikai oldal hatalmasat nyert, nem értem, miért kellene fontos pozíciókat kiadnia a kezéből.

- Azért, mert nem az övéi, sőt, épp az ellenőrzésére szolgálnak. Ez a hatalommegosztás lényege.

– Sokféle megoldás létezik a világban, olyan is például, hogy az ügyészség a kormány alá tartozik. Ezek nem ördögtől való ötletek, de a pró és kontra érveket alkotmányjogászok tudják igazán. Azt azért érdemes megnézni, kik és mikor korlátozták magukat.

- ’94-ben az MSZP és az SZDSZ.

– Akkor csupán négy évvel voltunk a rendszerváltás után, és mivel alkotmányozó többséget szerzett a korábbi kormánypárt utóda, ez sokakban azt a képzetet keltette, hogy megnyílik az út a visszarendeződés felé. Ezért volt szükség a gesztusokra. Ma nem látok olyan körülményt, amely arra késztetne egy nagy választási sikert elért kormánypártot, hogy átengedjen posztokat a másik oldalnak, különösen ilyen bizalomhiányos helyzetben. Sehol nincs az leírva, hogy az ÁSZ-elnök ne lehetne korábbi gyakorló politikus.

- Persze, leírva nincs. Miképp a Fidesz reformtervei sincsenek kézzelfogható állapotban, legyen szó önkormányzati reformról, egészségügyről, oktatásról.

– Nem hiszem, hogy száz nap után máris tudnunk kellene: hogyan akarják megreformálni a nagy ellátórendszereket. Ha nem tesznek semmit, az politikai öngyilkosság, hiszen a ciklus végén most először senkire nem lehet áthárítani a felelősséget – nincs koalíciós partner, nem jön majd a menetrend szerinti összeveszés. Viszont tény: a jobboldali politizálásban a szimbólumok általában felértékelődnek, amit a másik oldalról sokat kritizálnak. De a politikát fogyasztóknak ilyen ügyekre is szükségük van.