Hetilap kereső

Herskovits Eszter írása

Becslések szerint magyar kutyamaffiák évente mintegy százezer kölyökebet szállítanak Nyugatra, ahol az itthoni árak sokszorosáért árusítják őket. Ha a kis állatok túlélik is a többnapos utat, nem biztos, hogy szerető családhoz kerülnek. Honi állatvédők feltételezik: a kutyák egy részét állatviadalokra vagy kísérleti célra, netán ételnek adják el a magyar ebüzérek. HERSKOVITS ESZTER írása.

A Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora, Szilágyi István mesélte lapunknak a következő szörnyű történetet, amelyet felidézni is szívszorító – főként kutyatulajdonosnak –, s amely csak annyiban „szerencsés” kimenetelű, hogy sikerült lebuktatni egy hazai kutyamaffiát.

Egy kutyakölykökkel zsúfolt magyar teherautó az olasz határon túl, az autópálya melletti egyik parkolónál félrehúzott. A sofőr pihenni akart. Mellékesen megnézte a „szállítmányát”. Nem dúlta fel a látvány. A kutyák többsége addigra már nem élt: nem bírták a kínzó utat, a zötykölődést étlen-szomjan, koszban és ürülékben, egymásra halmozott papírdobozokban. A sofőr nejlonszatyrokba tette az elpusztult, jobban mondva elpusztított kis állatokat. A pihenő szemetesébe dobta őket.

Arrafelé utazók később felfedezték az elhajított tetemeket, jelentették az olasz rendőrségnek, azonnal nyomozás indult: a szatyrok buktatták le a sofőrt. Az ügy szálai egy magyarországi kutyamaffiához vezettek: az állatkölyköket Olaszországban akarták sokszoros áron értékesíteni, amely még mindig lényegesen olcsóbb a különféle „trendi” kutyák ottani áraihoz képest.



Szilágyi állítja: amióta csatlakoztunk a schengeni övezethez, a szabad határátlépés miatt szinte lehetetlen pontosan nyomon követni a kutyakivitelt. Az biztos: Magyarország mindig is a térség fő kutyaexportőrének számított. Egész Európában, de főként Olaszországban, Németországban, a Benelux államokban vevők a hazai kis ebekre. Szilágyi úgy kalkulál: ma már évente százezret is kivisznek Nyugatra.

– Ha valaki egy vagy maximum öt kutyával utazik külföldre, akkor kötelező az útlevél az állatoknak. Ám ha több mint öt kutyát szállít ki, az kereskedelmi ügyletnek számít, amihez elegendő egyetlen összesítő felsorolás a hatósági állatorvostól. Ez szintén a kutyamaffiák jövedelmező üzletének kedvez – magyarázza Szilágyi.

A kutyaexportot amúgy nem tiltja jogszabály. Amióta beléptünk az unióba, nincs „bevallási kötelezettség”, nem kell elvámoltatni a kutyákat. (Kerestük a VPOP-t is: valóban nincs nyilvántartása a kutyakivitelről.) Csakhogy – teszi hozzá Szilágyi – a kutyamaffiák által „forgalmazott” állatok nagy része elpusztul, mielőtt célba ér. Önmagában is állatkínzás, hogy „bedobozolt tömegáruként” kezelik őket.

Nemrég holland és dán állatvédő szervezetek filmet forgattak az itteni kutyamaffiákról, ehhez Szilágyi István segítségét kérték. Rejtett kamerával mentek a gyáli kisállatpiacra. (Ez csak egy a számos hasonló vásár közül.) Szilágyi „játszotta” a felvásárló szerepét, a külföldiek hamis névjegyet mutattak: hazájukban kisállat-kereskedést üzemeltetnek.

– Az egyik árus harmincezerért kínálta „portékáját”, shi-tzu fajtájú kutyakölyköket. A felvásárlók – mondhatjuk azt is, a „kutyamaffiák” – az ilyen kutyákat Hollandiában több mint négyszeres áron, százötvenezer forintért adják tovább. Az árus azt is mondta, évente akár száz shi-tzu kölyköt tud „produkálni” – idézi fel az esetet Szilágyi.

És hozzáteszi: szaporítás és tenyésztés – nem ugyanaz. A tenyésztő számára a minőség a fontos, a szaporítónak a mennyiség, hogy minél több kölyköt tudjon eladni. Az anyakutyákat „szülőgépnek” tekinti – ez is állatkínzás.

Egyébként az állatvédő járt olyan településen is, ahol szinte minden háznál elsődleges keresetkiegészítéssé vált a tömeges szaporítás. Az ilyen helyeket „kedvelik” leginkább a kutyamaffiák.

De mit lehet a hatóság, miként „igazolhatja”, hogy milyen céljai vannak a kölyökkutyák „nagybani” felvásárlóinak? Ezt gyakorta a szaporító sem tudja. Sejteni persze sejtheti, ám – mivel neki csupán a pénz a fontos – nem törődik azzal, mi lesz kutyáinak a sorsa, hova kerülnek.

Czerny Róbert állatvédelmi civil ombudsman szerint az állatvédők és a hatóságok is legfeljebb találgathatnak a célállomás alapján.

Például: több európai országban is élnek távol-keleti kolóniák, amelyeknél hagyományos étel a kutyahús. Sokszor magyar üzérek szállítják ehhez az „alapanyagot”. Vagy: kísérleti célra viszik ki a kiskutyákat. Ha kint lefülelik az illegális állatkísérleteket vagy a kutyahúsevőket, az ottani hatóságok büntetőeljárást indítanak ellenük. Itthon – ha bizonyítható, hogy magyarországi kutyamaffiák voltak a közvetítők – csak közigazgatási eljárást kezdeményezhet a hatósági állatorvos vagy az önkormányzati jegyző. Legfeljebb százötvenezer forintos (!) büntetésre számíthatnak az elkövetők. Ám az érdekeltek tízmilliókat kereshetnek a tömeges kutyakereskedelmen.

Állatvédők egybehangzóan mondják: hazánkban „többféle” kutyamaffia működik, céljaik eltérőek. Vannak, amelyek leginkább a nyugati „trendekhez” igazodnak. Ha ott egy celeb – például – pincsivel vagy shi-tzuval mutatkozik a médiában, a gyerekek, fiatalok többsége azonnal pincsit vagy shi-tzut akar. Ezek a fajták itthon néhány tízezer forintba kerülnek, kint viszont ötszáz–ezer euróba. És már indul is a magyar kutyamaffia, amely olcsón kínálja az épp divatos kis ebeket.

De olyan üzérek is vannak, akik fajtiszta harci kutyákra „szakosodtak” külföldi állatviadalok számára.

– A kutyaviadal tilos, büntetendő. Csakhogy a rendőrség kizárólag akkor indíthat eljárást, ha tetten éri az elkövetőket, vagy ha bizonyítható, hogy az összecsapás megtörtént. (Persze többnyire ilyenkor sem a közvetítő kutyamaffia bukik le, hanem azok, akik állatviadalt tartanak – említi Czerny Róbert.)

Az állatvédelmi ombudsman szerint az üzérek „papírforma szerint” mindig hobbiállatnak viszik külföldre a kiskutyákat. Tehát jogilag rendkívül nehéz felelősségre vonni az exportőröket.



Czerny mindehhez hozzáteszi: az állatok származási papírjai könnyen hamisíthatók. És mert a kutya okmánya nem közokirat, a hamisítása nem büntetendő.

Szilágyi István leszögezi: jogi úton lehetetlen a kutyamaffiák megfékezése. Úgy véli, csak pénzügyi vizsgálatokkal állítható meg a kereskedés és export az itthoni kutyaszaporítóknál.

– Az interneten és némely állatmagazinban is fellelhetők „figyelemfelkeltő” hirdetések. Például: három hűtőt cserélnének anyakutyára. A Fehérkereszt Liga évek óta jegyzi ezek feladóit. A listát átadjuk az APEH-nak. Vagyonosodási vizsgálathoz nyújtunk állatvédelmi tippeket.

Ugyanakkor a visszaéléseket valamelyest korlátozhatja, hogy július 1-jétől nálunk is törvény van már a kutyacsip használatára, amelyet állatorvos ültet be az állat bőre alá, a nyakrésznél. Ez olyan, mint egy „elektronikus biléta”: a chipleolvasóval minden adatot meg lehet tudni az állatról, nyomon követhető, ha esetleg eltűnik. A rendelet szerint csak az azonosítóval ellátott kutyákat lehet értékesíteni vagy elajándékozni.