2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Jövő héten döntenek az új görög mentőcsomagról
2012. február 10. 06:45
Lecsukhatják, mert gyászoltárt épített Kim Dzsongilnek
2012. február 10. 06:20
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
MALÉV: The End?
predator
-
2012.02.10 06:47
Társalgó, 2012. február
anula
-
2012.02.10 06:46
Éljen Schmitt Pál !
Joszip Vragics
-
2012.02.10 06:28
Klubrádió - Vége
Joszip Vragics
-
2012.02.10 06:22
Önkormányzatok: gúzsba kötve
anula
-
2012.02.10 05:57
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
anula
-
2012.02.10 05:39
A MALÉV megmentése
falusi
-
2012.02.10 04:18
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.09 23:32
Hát milyen országban élünk?
Commander
-
2012.02.09 23:28
A Jobbik Európába
Csikar
-
2012.02.09 22:54
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szerda, 2010. július 28. 09:19
Pungor András
írása
Szegénysorsok Hódmezővásárhelyen
Szégyenlista
Szégyenlistát állított össze a hódmezővásárhelyi önkormányzat azokról a helybeliekről, akik kértek ugyan szociális támogatást, de végül nem éltek vele. Visszaélők, lusták – repkednek a politikusi jelzők. De akad több olyan személy is a listán, aki vétlen: nem önhibájából hiányzott a támogatások átadásánál. Még hányszor alázható meg az, akit a sors mindennap amúgy is megaláz? PUNGOR ANDRÁS riportja.
Az udvaron buldog fekszik. Szaporán veszi a levegőt, akár egy malac, röfög a forróságtól. Egy asszony kerekezik haza. Mint a kutyaugatás, száll utána a telepi por. A testes nő ronggyal törölgeti a szemére csorgó izzadságot. Fél kézzel tartja a kormányt, kacsázik alatta az út.
Itt valamennyi ház egyforma: mindenütt ugyanaz a piros palatető, kopott, fehér vakolat, áttetsző esőbeálló, kék szemeteskuka. Kerítéseken, köteleken nyújtóznak a frissen mosott ruhák, falnak dőlnek a biciklik, lustálkodnak a műanyag kerti székek. Embert alig látni. A penészes falak közé húzódott mindenki. Hódmezővásárhelyi telepi idill, havi tízezer lakbérért.
A biciklis nő után eredünk. A kapu előtt érjük utol. Rémült az arca.
– Az önkormányzattól vannak?
Megnyugtatnánk, de nem sikerül.
– Ne írják le a nevem. Nem akarom kiplakátolni a szegénységemet – kérlel.
Rajta van Lázár János polgármester listáján ő is. Egyike azoknak, akiknek a nevét, lakcímét az önkormányzat kitette az internetre, mert nem működtek együtt a szociális osztállyal. Kértek támogatást, de nem vették át, így másoknak hátrányt okoztak – szól a verdikt indoklása. Lázár szerint vannak, akik Mercedes terepjáróval járnak segélyért. Élősködnek.
De ha akad egyetlen is a listán, aki vétlen?
Az asszony bűne, hogy egyszer nem ment el az ingyenebédért. Kórházban volt akkor – mondja. Nem gyógyult meg, „szíves” még most is. Unokáinak szólt, vegyék át az ennivalót.
Heten egy fedél alatt
Homlokát törölgeti. Miközben mesél, egyre erősebben dörzsöli a bőrét. Mintha már nem is az izzadságot akarná eltüntetni magáról.
– Miért tettek rá a listára? Miért bántanak még ezzel is? Elég baj nekem a szegénység!
A telepen ma szinte mindenhol lebbencsleves, krumplifőzelék és fasírozott az ebéd. Adott az önkormányzat még csokit is az ingyenételhez. Az utolsó házban Mártának mégis folyton főznie kell, a kicsiknek még talán elég lenne az önkormányzati koszt, de a lakli kamasz Zsoltinak nagy az étvágya.
A konyhában ülünk le. Felettünk bivalykoponya lóg a falon. Mosatlanok az edények, épp túl vannak az ebéden. A kis piros lábasból már a kávé is kifogyott.
Ötvenöt négyzetméteren heten élnek: a két szülő és az öt gyerek.
A férjnek, Domján Zsoltnak korábban folyamatosan volt munkája, de másfél éve semmi nem akad. Így otthon sziklakertet épített, elvezette a háznak tartó esővizet. Nyughatatlan. Most is munka után néz, csak Márta meg a gyerekek vannak itthon. Nemrég született meg a legkisebbik Domján.
– Még terhes voltam, amikor megbeszéltük a férjemmel, hogy majd ő lesz gyeden a gyerekkel. Mivel Zsoltnak felajánlottak közcélú munkát, szóltunk az önkormányzatnak: két ellátás nem jár neki, ezért nem tudja igénybe venni a kiközvetítést. Azt a választ kaptuk, a bejelentéssel várjuk meg, míg megszületik a gyerek. Most meg letagadja az ügyintéző azt is, hogy szóltunk neki. Megkaptuk a büntetésünket: három évig nem kaphatunk az önkormányzattól semmit.
A férj most azon gondolkodik, hogy ügyvédhez fordul. Havonta 110 ezerből élnek heten. A becsületét elvették, csak a szegénység maradt.
Kihagyott csomag
Alexandrát keressük a telepen.
A Lázár-lista szerint a 21 éves lány nem vette át az önkormányzati élelmiszercsomagot.
Lépésben megyünk a kocsival.
– Maguk nyomozók? – szól be az ablakon egy férfi. Szakadt a ruhája, barátkozós a tekintete.
Megnyugtatjuk: csak újságírók.
Alexandráék udvarán háromkerekű műanyag bicikli, muskátli mellett műanyag székek, az ajtón függöny.
A lízingelt gyerek
Kiderül, a megadott címen már az anyja, Ica lakik a férjével meg 11 éves kislányukkal.
– A lányom kórházban volt a gyerekkel, amikor az ételt át kellett volna vennie. Fertőzést kapott a kicsi, egy hétig benn voltak mind a ketten – mentegeti a lányát.
Icáéknak sem megy túl jól, 130 ezerből élnek, és már előre félnek az iskolakezdéstől, mert nem tudják, hogy miből fizetik ki a gyerek könyveit.
Öröklődik a szegénység. Ica másik lánya, Nikolett a családjával hiába próbálkozik, nem jut önkormányzati lakáshoz. Négy saját mellé „lízingeltek” egy ötödiket, de ennyi poronty sem volt elég ahhoz, hogy új otthont kaphassanak.
– Talán nem a listával kellene foglalkoznia az önkormányzatnak – legyint Ica.
Látszik, sok már neki a nyomorúság.
– Alexandra is albérletben él. Keressék a lakótelepen – tanácsolja búcsúzásképpen.
Egy koszos macska haldoklik a lakótelepi porban. Beteg, horpadt az oldala, a forróság lassan megadja neki a kegyelemdöfést. Mellette egy kislány topban és térdig érő csizmában illegeti magát az aszfalton. Anyukájától csenhette el a ruhát, unatkozhat a nyári szünetben.
Betonfalanszter, kopott lépcsőház: Alexandra mosolyogva fogad. Jókor érkeztünk, 11 hónapos kisfia éppen felébredt.
Az előszobában babakocsi és pelenkák. A nagyszobában nehéz koloniálbútor, hitelből vették a párjával. A másik két szoba üres. Nincs pénz berendezésre. Húszezret fizetnek az albérletért, de azonnal ki kell költözniük, ha vevő érkezik a lakásra.
– Mit dzsozéskodsz? – mosolyog az anya a kicsire; a gyerek produkálja magát: nevet és ugrál.
A 21 éves lány fodrásztanulóként esett teherbe. Így nem tudta befejezni az iskolát. Akkori párja elhagyta, élettársával a gyerek születésekor jöttek össze. A fiú ugyanis kórházi dolgozó: ha kell, a ruhákat viszi a mosodába, ha úgy alakul, ebédet oszt.
Egy ideig a telepen éltek, de penészesek arrafelé a lakások, télen asztmás lett a gyerek. Aztán jött a kalicifertőzés. A kórház megengedte, hogy a lány is benn maradjon a beteg kisbabával.
– Valóban kértem segélyt az önkormányzattól. Kétheti tápszer 15 ezer forintba került. Már nem bírtam anyagilag. Nem pénzt adtak, hanem felajánlották: gyógyszert kapok, vagy élelmiszert – meséli.
Apa kamionján
Ő az étel mellett döntött. Végül nem vette át. Hirtelen jött a betegség.
Most párjával együtt 130 ezerből élnek. Szinte semmire nem elég. Fiatalok még, kimozdulnának a négy fal közül, de nem megy. Pénz kellene hozzá. Néhány hete elmentek strandra. A lány édesanyja vett családi jegyet.
– Az idejét sem tudom, mikor voltam ott – mosolyog. Azt mondja, szíve szerint befejezné az iskolát, és dolgozna. De most nem megy. Még nem. Édesapja kamionos. Külföldön keveset keres, nyolchetente tud csak hazajönni. – A kisebbik húgom most éppen vele van Olaszban. Ha az én fiam egy kicsit nagyobb lesz, akkor ő is elmehet majd a nagyapjával.
Talán ő világot láthat. Talán kimozdulhat innen. Talán neki jobb lesz.
Méltósággal viselni
Néhány házzal odébb Erzsike megrémül, amikor földszinti lakásába becsengetünk. Kilép a lépcsőházba, behúzza maga mögött az ajtót. Bizalmatlan. Az idős asszony 52 éves fiával él együtt.
– Balázs nincs itthon. Mi a baj?
Szóba hozzuk a listát. Fátyolos lesz a szeme: fia nem vállalta a felajánlott közmunkát.
– Balázs Németországban vállalhat alkalmi munkát. Jelezte az önkormányzatnak, hogy köszöni, de alkalmazzanak most mást – meséli. Pechjére végül nem jött össze a német meló. – Az unokám hívott, hogy az apja fenn van valamilyen listán – botladoznak a szavai.
Egyik lábáról a másikra áll. Minden szónál könnyesebb lesz a szeme, hiszen kiplakátolták a fia szegénységét.
Balázs elvált, szobafestőként dolgozott, de ma már alig akad munkája. Másfél éve bizonytalanságban él. Édesanyja egy élet munkájáért hetvenezer forint nyugdíjat kap. És ebben benne van az özvegyi pótlék is. Erzsike a közútnál dolgozott, 27 évig ott takarított.
– Nem szégyellem, azt is meg kellett csinálnia valakinek – mentegetőzik. Nyugtatjuk, nincs is oka rá. – Nem jut luxusra vagy ajándékra az unokáknak. De beosztjuk a pénzt – bizonygatja.
Ahogy a többiek, ő sem panaszkodik. Csak igazolást keres. Talán a szegénységre. Vagy arra, hogy méltósággal viseli, hogy nem élősködik, hogy van helye ebben a hódmezővásárhelyi, igazán magyaros világban. Ahol a lustával, az élősködővel együtt büntetik a vétlent.
Búcsúzáskor szomorkásan mosolyog. Halkan csukódik be mögötte az ajtó.
Itt valamennyi ház egyforma: mindenütt ugyanaz a piros palatető, kopott, fehér vakolat, áttetsző esőbeálló, kék szemeteskuka. Kerítéseken, köteleken nyújtóznak a frissen mosott ruhák, falnak dőlnek a biciklik, lustálkodnak a műanyag kerti székek. Embert alig látni. A penészes falak közé húzódott mindenki. Hódmezővásárhelyi telepi idill, havi tízezer lakbérért.
Mártáék három évig nem segélyképesek
– Az önkormányzattól vannak?
Megnyugtatnánk, de nem sikerül.
– Ne írják le a nevem. Nem akarom kiplakátolni a szegénységemet – kérlel.
Rajta van Lázár János polgármester listáján ő is. Egyike azoknak, akiknek a nevét, lakcímét az önkormányzat kitette az internetre, mert nem működtek együtt a szociális osztállyal. Kértek támogatást, de nem vették át, így másoknak hátrányt okoztak – szól a verdikt indoklása. Lázár szerint vannak, akik Mercedes terepjáróval járnak segélyért. Élősködnek.
De ha akad egyetlen is a listán, aki vétlen?
Az asszony bűne, hogy egyszer nem ment el az ingyenebédért. Kórházban volt akkor – mondja. Nem gyógyult meg, „szíves” még most is. Unokáinak szólt, vegyék át az ennivalót.
Heten egy fedél alatt
Homlokát törölgeti. Miközben mesél, egyre erősebben dörzsöli a bőrét. Mintha már nem is az izzadságot akarná eltüntetni magáról.
– Miért tettek rá a listára? Miért bántanak még ezzel is? Elég baj nekem a szegénység!
A telepen ma szinte mindenhol lebbencsleves, krumplifőzelék és fasírozott az ebéd. Adott az önkormányzat még csokit is az ingyenételhez. Az utolsó házban Mártának mégis folyton főznie kell, a kicsiknek még talán elég lenne az önkormányzati koszt, de a lakli kamasz Zsoltinak nagy az étvágya.
A konyhában ülünk le. Felettünk bivalykoponya lóg a falon. Mosatlanok az edények, épp túl vannak az ebéden. A kis piros lábasból már a kávé is kifogyott.
Ötvenöt négyzetméteren heten élnek: a két szülő és az öt gyerek.
Alexandrának orvosi igazolása van
– Még terhes voltam, amikor megbeszéltük a férjemmel, hogy majd ő lesz gyeden a gyerekkel. Mivel Zsoltnak felajánlottak közcélú munkát, szóltunk az önkormányzatnak: két ellátás nem jár neki, ezért nem tudja igénybe venni a kiközvetítést. Azt a választ kaptuk, a bejelentéssel várjuk meg, míg megszületik a gyerek. Most meg letagadja az ügyintéző azt is, hogy szóltunk neki. Megkaptuk a büntetésünket: három évig nem kaphatunk az önkormányzattól semmit.
A férj most azon gondolkodik, hogy ügyvédhez fordul. Havonta 110 ezerből élnek heten. A becsületét elvették, csak a szegénység maradt.
Kihagyott csomag
Alexandrát keressük a telepen.
A Lázár-lista szerint a 21 éves lány nem vette át az önkormányzati élelmiszercsomagot.
Lépésben megyünk a kocsival.
– Maguk nyomozók? – szól be az ablakon egy férfi. Szakadt a ruhája, barátkozós a tekintete.
Megnyugtatjuk: csak újságírók.
Alexandráék udvarán háromkerekű műanyag bicikli, muskátli mellett műanyag székek, az ajtón függöny.
A lízingelt gyerek
– A lányom kórházban volt a gyerekkel, amikor az ételt át kellett volna vennie. Fertőzést kapott a kicsi, egy hétig benn voltak mind a ketten – mentegeti a lányát.
Icáéknak sem megy túl jól, 130 ezerből élnek, és már előre félnek az iskolakezdéstől, mert nem tudják, hogy miből fizetik ki a gyerek könyveit.
Öröklődik a szegénység. Ica másik lánya, Nikolett a családjával hiába próbálkozik, nem jut önkormányzati lakáshoz. Négy saját mellé „lízingeltek” egy ötödiket, de ennyi poronty sem volt elég ahhoz, hogy új otthont kaphassanak.
– Talán nem a listával kellene foglalkoznia az önkormányzatnak – legyint Ica.
Látszik, sok már neki a nyomorúság.
– Alexandra is albérletben él. Keressék a lakótelepen – tanácsolja búcsúzásképpen.
Egy koszos macska haldoklik a lakótelepi porban. Beteg, horpadt az oldala, a forróság lassan megadja neki a kegyelemdöfést. Mellette egy kislány topban és térdig érő csizmában illegeti magát az aszfalton. Anyukájától csenhette el a ruhát, unatkozhat a nyári szünetben.
Betonfalanszter, kopott lépcsőház: Alexandra mosolyogva fogad. Jókor érkeztünk, 11 hónapos kisfia éppen felébredt.
Az előszobában babakocsi és pelenkák. A nagyszobában nehéz koloniálbútor, hitelből vették a párjával. A másik két szoba üres. Nincs pénz berendezésre. Húszezret fizetnek az albérletért, de azonnal ki kell költözniük, ha vevő érkezik a lakásra.
– Mit dzsozéskodsz? – mosolyog az anya a kicsire; a gyerek produkálja magát: nevet és ugrál.
A 21 éves lány fodrásztanulóként esett teherbe. Így nem tudta befejezni az iskolát. Akkori párja elhagyta, élettársával a gyerek születésekor jöttek össze. A fiú ugyanis kórházi dolgozó: ha kell, a ruhákat viszi a mosodába, ha úgy alakul, ebédet oszt.
Egy ideig a telepen éltek, de penészesek arrafelé a lakások, télen asztmás lett a gyerek. Aztán jött a kalicifertőzés. A kórház megengedte, hogy a lány is benn maradjon a beteg kisbabával.
– Valóban kértem segélyt az önkormányzattól. Kétheti tápszer 15 ezer forintba került. Már nem bírtam anyagilag. Nem pénzt adtak, hanem felajánlották: gyógyszert kapok, vagy élelmiszert – meséli.
Apa kamionján
Ő az étel mellett döntött. Végül nem vette át. Hirtelen jött a betegség.
Most párjával együtt 130 ezerből élnek. Szinte semmire nem elég. Fiatalok még, kimozdulnának a négy fal közül, de nem megy. Pénz kellene hozzá. Néhány hete elmentek strandra. A lány édesanyja vett családi jegyet.
– Az idejét sem tudom, mikor voltam ott – mosolyog. Azt mondja, szíve szerint befejezné az iskolát, és dolgozna. De most nem megy. Még nem. Édesapja kamionos. Külföldön keveset keres, nyolchetente tud csak hazajönni. – A kisebbik húgom most éppen vele van Olaszban. Ha az én fiam egy kicsit nagyobb lesz, akkor ő is elmehet majd a nagyapjával.
Talán ő világot láthat. Talán kimozdulhat innen. Talán neki jobb lesz.
Erzsike nem panaszkodik
Néhány házzal odébb Erzsike megrémül, amikor földszinti lakásába becsengetünk. Kilép a lépcsőházba, behúzza maga mögött az ajtót. Bizalmatlan. Az idős asszony 52 éves fiával él együtt.
– Balázs nincs itthon. Mi a baj?
Szóba hozzuk a listát. Fátyolos lesz a szeme: fia nem vállalta a felajánlott közmunkát.
– Balázs Németországban vállalhat alkalmi munkát. Jelezte az önkormányzatnak, hogy köszöni, de alkalmazzanak most mást – meséli. Pechjére végül nem jött össze a német meló. – Az unokám hívott, hogy az apja fenn van valamilyen listán – botladoznak a szavai.
Egyik lábáról a másikra áll. Minden szónál könnyesebb lesz a szeme, hiszen kiplakátolták a fia szegénységét.
Balázs elvált, szobafestőként dolgozott, de ma már alig akad munkája. Másfél éve bizonytalanságban él. Édesanyja egy élet munkájáért hetvenezer forint nyugdíjat kap. És ebben benne van az özvegyi pótlék is. Erzsike a közútnál dolgozott, 27 évig ott takarított.
– Nem szégyellem, azt is meg kellett csinálnia valakinek – mentegetőzik. Nyugtatjuk, nincs is oka rá. – Nem jut luxusra vagy ajándékra az unokáknak. De beosztjuk a pénzt – bizonygatja.
Ahogy a többiek, ő sem panaszkodik. Csak igazolást keres. Talán a szegénységre. Vagy arra, hogy méltósággal viseli, hogy nem élősködik, hogy van helye ebben a hódmezővásárhelyi, igazán magyaros világban. Ahol a lustával, az élősködővel együtt büntetik a vétlent.
Búcsúzáskor szomorkásan mosolyog. Halkan csukódik be mögötte az ajtó.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 29. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 16 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Érdekes, hogy senki nem figyelt fel az "ingyen ebéd"-re, amiből egy fejlődésben levő gyerek nem lakik jól! Ez nem csak megalázó, hanem szégyentelen is! Ha már ingyen ebédet adnak segély címén, akkor annak olyannak kell lenni, hogy mindenki igényei szerint jól lakhasson. Ez annál is inkább igaz, mert az étel megfőzése nagy tételben sokkal könnyebb, egy adagra számítva szinte fillérekbe kerül! Ezt pontosan tudom, mert a családom 6 főből áll, de ha csak kettőnkre főzök a férjemmel, alig lesz olcsóbb az ebéd.
Bárki egyik pillanatról a másikra munkanélkülivé válhat! Még az is aki nem is gondolná! Köszönet a Bankok úgynevezett "válság szindrómájuknak".
Egyik amerikai professzor írta le a Pénz-Munka-bumeráng" elvet még a múltszázad eleji válságkor, akkor az amerikai kormány mindent félretéve elővette az épitő-alkotó-termelő beruházásokat evvel munkahelyeket teremtve, és evvel vásárlóerőt generálva evvel beinditva a pénzmozgást..
...-->Egyre több munkanélküli ember-->
Egyre Kevesebb vásárolni tudó ember-->
Egyre több nem eladott termékük a gyártóknak-->
egyre Kevesebbet terméket érdemes csak gyártani-->
Egyre több munkanélküli ember-->...
De amig az országpénz 90%-án rajtaül a felső 5000 meg a bankok, addig nem fog a maradék 10%-bol megélni az ország 99%-a. Nem beszélve a "csodálatos EU-ba" lépéssel korlátozott lett a külföldre eladás, illetve tiltott is mint pl. az "oroszoknak". Igyhát azért szünnek-szüntek meg a munkahelyek mert "nem szabad" eladnunk ha valamit gyártunk. De mi szavaztuk meg!!!!!!
Sajnos ezek az emberek nem tudják sehol semilyen módon évényesiteni az érdeküket....
a szegénység, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, betegség mellett még szégyen padra is állitja egy , egyetlen ember aki a törvények fölé helyezi önmagát....akit a többiek sunyin támogatnak...egyetlen
jobb oldali `` valakitöl`` sem hallani, hogy ez már tulzás, bármekkora nagy ember is ez a Lázár....
kiábránditó, és nagyon szomoru.
Konnyu abba az emberbe belerugni,aki mar amugy is a padlon van.
Valamit erről a "szégyenlistáról"
Nem ezeket a nyomorbadöntött embereket kell a szégyenlistára tenni, hanem azokat akik ezt a nyomort előidézték.
Az országunk lakosságának kb. 2/3-a nyomoruságosabb helyzetben van, mint a "rendszerváltás" előtt, s nem azért, mert a magyarnép lusta,
naplopó lenne, még a cigányság sem mind ingyenélő.
Az "átkosban" ahogy szokták mondani ez réteg is 80-90%-ban dolgozott és egy jó része jó munkaerő volt.(Ezt saját munkám alapján, a közel
30 év alatt tapasztaltam.)
A mai kormány megint minden felesleges dologgal foglalkozott, a közel két hónap alatt csak a munkahelyteremtéssel.
A MAGYAR nem naplopó nép, szeretne dolgozni,de nem rabszolga bérért !!!
T.:Bankadó
A jelengi bankadó nagyon alacsonyra lett meghatározva.Ha legalább még
két nullát hozzá raktak volna, közelebb állna az eddig a
magyarnéptől elsibolt összegekhez.Ezt egyszeri befizetésként kérném a
bankoktól.
Jövőévtőlt pedig bevezetném a kamatollóadót,amely ezt a magas kamatkülönbséget hivatna mérsékelni ami jelenleg a bankok bezsebelnek, immár 20 éve.
THM különbözetvere vetitve 35% fölötti rész 100% adó,folyamatosan csökkentve 20%-ig.
Jelenleg beteszed a pénzed a bankba, és még a tényleges (nem a hivatolos infláció!!!) mértékét sem kapod meg kamatként a pénzedért.
Vegyél fel hitelt, furcsamódon a hivatolos infláció 6-8 szorását kérik el.
Van a nép kezében egy lehetőség, ha ezt a kormány nem alkatmazza,hogy mindenki kivesszi a pénzét a bankokból, és akkor hitelezenek amiből tudnak. A bankok a mi csóró pénzűnkből duskálnak, fizetnek horibilis jövedelmeket. Mi meg elégedjűnk meg a rabszolgabérrel, s "örüljünk" ha egyáltalán kapunk munkalehetőséget.
Az értéket termelő emberek jövedelme és a léhütők jövedelme között mekora a különbség !!!?
Nézd meg egy mérnök,orvos,tanár,szakmunkás,stb. jövedelmét. Ez már olyan fölháboritó különbség ami részemről igen csak kiveri a biztosítékot. Kérdem én milyen maradandó értéket hoz létre egy bank, bankár ?
Könnyű a védekezésre képtelen szegényeket kipellengérezni.Lázár úrnak kellene elsősorban mint polgármester és képviselő a törvényeket betartani.Egyébként őt is az adófizetők fizetik.Gondolom ha ellenőriznék talán megsértődne?
jav;munkája ellátása
dp66!
Más utcában jársz, nem a valódi szegényeket kell kipellengérezni, hanem az olyan embereket, akik jogtalanul, fondorlatosan, viszaélve a törvénnyel vesznek fel segélyeket...
PL. kistelepülésünkön az ingyenes könyveket olyanok is megkapják akiknek látványosan , zsebpénz a tankönyvek ára..., és ez csak az amit látni lehet.....
/ véletlenül, vettem észre szomszéd gyerekkel mentem valamelyik évben a könyvekért, mert korházban volt az édesanyja.../
át néztem a listát.....kb.a több százas névböl az igazán rászorult
olyan 80,- 100 család ha lehetett volna.....
nyilvánosság....ezt láthattam... és a többit?
Pénz kérdése az, hogy akinek ez a munkája ellássa a feladatát?
ne csak a papirnak higgyen?
akik terepjáróval megy a segélyért, miért nem megy ki terepszemlére?
Egy lakásba, ha belép bárki látni lehet milyen anyagi helyzetben élnek.....
azt azért mindenki tudja, hogy segélyböl nem lehet autót fenn tartani...
Száz szónak is egy a vége Lázár urnak nem volt ehez joga..
nem ez a megoldása ennek a problámának....
az, hogy ki hány gyereket szül...hát ez aszem az emberi jogok kategóriája......a Pápa még a védekezést is ellenzi......ez nagy ivü kérdés....
Megfigyelő,
Igazad van, Mo-on most bármiről lehet papírt szerezni, és a papírhalom sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ennek a gondolatnak a leggyengébb pontja a megfelelő EMBER megtalálása. Az elképzelésed sajnos szubjektív döntéssé teheti a segélyezést, azaz nem megfelelő döntéshozók rossz irányba vihetik a jó ügyet. Ha csúnyán néznek rá, megvonja a segélyt, ha megfenyegetik, megítéli. Esetleg százalékot is kérhet...
A papírok és a valóság közti ellentmondások épp a nyilvánosságggal fognak feloldódni. Azzal, hogy sokakat fog irritálni, ha valaki külföldön havi félmillióért kamionozik, Mo-on pedig segélyért folyamodik, mert kell még az a havi 20e is.
A nyilvánosság, ha visszaélésről van szó, már önmagában is megszégyenítő, és legyen is az. Ez a funkciója, hogy aki jogtalanul / ok nélkül igényel, szégyellje magát.
Nem a listázás vagy nem-listázás itt a megoldás, hanem, hogy a bürokrata helyett EMBER, azaz szociális gondozó járjon a dolog után. Akkor első kézből kapott, érvényes vélemény alapján lehetne dönteni a segély folyósításáról vagy megvonásáról. Persze, ez is pénzbe kerül, habár lehet, hogy ezt az összeget az eddig jogosulatlanul felvett segélyek későbbi visszatartásából elő lehetne teremteni.
Annyi biztos: a mostani eljárás szimplán embertelen, hiába minősítik egyesek igazságosnak.
Nem mellesleg: a segélyezés aligha lehet titkos; a nyilvánosságra van igény, de az ne legyen megszégyenítő.
Mindenben szükség van a nyilvánosságra.
Igazad van, magasabb körökben is szükség lenne rá, ráadásul az ottani tételekből az itteni rászorulóknak évekig lehetne segíteni, míg itt pár át nem vett ebédről van szó. Mégis ez a helyes út.
Az emberek hozzáállását pedig jelentősen befolyásolja, hogy kis körben stikliznek, jut is, marad is, vagy mindenki számára ismertté válik-e.
dp66:
És az hogy fogja az emberek életstílusát megváltoztatni,ha nyílvánosan egy listára teszik őket?
Mert valahogy kétlem,hogy ez változtat valamin.
Inkább a politikai vezetőknek kell pótcselekvésként,hogy elfedjék a saját elveteműlt dolgaikat.
Miért nem csinálnak szégyenlistát a gazdagok és a politikusok között is?
Öszike,
akkor most fordítsd meg a helyzetet.
Te vagy az, aki segítesz a rászorulókon. Összeírod, kinek van szüksége ebédre, ruhára, stb. Mindent beszereztél, az ebédet magad főzöd meg... aztán kidobod a moslékba a felét-harmadát, mert akinek szüksége van rá, annak azért annyira nincs is szüksége, hogy érte is menjen. Esetleg megüzeni, hogy inkább pénzt kérne.
Tiszta viszonyokat csak a nyilvánosság teremthet. Most, első nekifutásra biztosan van, aki tévedésből került a listára, majd ennek is kialakul a kultúrája. Viszont kikerülnek a segélyezettek közül a hivatalosan munkanélküliek, akik valójában külföldön dolgoznak a magyar jövedelmeknél jobb pénzért.
Az olaszban kamionozó is jobban keres, mintha Mo-on dolgozna, effelől ne legyen sok kétség, a "nem keres sokat" is relatív.
Vlmny-nek igaza van abban, hogy a szegénységbe miért szülnek 3., 4. gyereket is, de felcseréli az okot az okozattal. Aki tudatosan előre tervezi az életét, az ritkábban kerül ilyen szegénységbe.
``van helye ebben a hódmezövásárhelyi, igazán magyaros világban``.......
ez lenne az igazán magyaros?
inkább embertelen...szerintem.
nem értem....hol vannak az okos jogászok ilyenkor, miért nem találják meg azt a paragrafust,-szerintem lennie kell- ami nem engedi
hogy bárki kipellengérezzen, büntetö smasszerként viselkedjen emberek százaival....
Ez lenne az uj ország jövö??
hát a nap az már valóban másként süt...perzselöen....
Szegénység. Szomorú. De kérdem én, annak akinek 4 gyereke, vagy még több van, az hogy élt az 1 gyerek születése idejében. A másodiknál... Már akkor is nyomorban. Akkor miért szülnek, szülnek... Azért mert akkor pénzt kapnak. Ez a legegyszerübb. Egyszer láttam egy riportot. 4-5 gyerekkel a budai hegyekben, sziklában lévő oduban laktak. 8 éve. Az első is oda született. A hülyék ezt biztosították a többi születendőnek is. Met ők SZERETIK A GYEREKEKET.