Hetilap kereső

Lengyel László írása

2010-ben Magyarországon bármi lehet. 2010 Magyarországon mindent hozhat. 2010 Magyarországon semmit sem hozhat. „Mennyi jelenmúlt! / Örök maholnap! / Éjben a vártán folytonosan csak / Csattog a jelszó... Oltsd el a lámpát! / Fúdd el a lelked! / Őrök csaholnak.” Sötétben minden lehetséges.

2009 decemberében Magyarország másutt van, mint volt két évtizedig. Voltunk kelet-közép-európaiak, közép-európaiak, vezető reformország, amelyet elsőként kell befogadni, amellyel legjobban megértetjük magunkat, amelyre leginkább számíthatunk Keleten. Vagyunk kelet-európaiak, balkániak, vezető megbízhatatlanok, első számú korruptak, veszélyes szélsőségesek, akiktől tarthatunk Keleten.

Voltunk, akit értékeltek a piacok, kedveltek a befektetők, akivel udvariasak voltak az amerikaiak és az európaiak, elegánsak a diplomaták – a Nyugat bezzeggyereke. Vagyunk, akit leértékeltek és állandóan figyelnek a piacok, elkerülnek a befektetők, akit utasítanak, legorombítanak a diplomaták – a Nyugat rosszfiúja. Volt mozgásterünk és választási lehetőségünk. Van kényszerpályánk és menetirányunk.

1982 tavaszán Kádár János minden hatalom birtokában volt, csak éppen a magyar gazdaság pályáját nem uralta. Nem kétharmaddal, de 99,9 százalékkal kormányozhatott. Csakhogy a hajóba az üzemanyagot, a legénység ellátását másoknak, idegeneknek, „imprilistáknak” kellett adniuk. Fogcsikorgatva indult a Washington–Bonn-, Moszkva–London-kényszerpályán.

2009 decemberében Ukrajnában káosz és elhagyatottság van – a Valutaalap kivonult, s ők ott maradtak Moszkva kénye-kedvére. Majd kiegyeznek, ha lesz új kormány, amely megfelel Washington és Moszkva, Brüsszel és Berlin igényeinek. 2009 decemberében Románia a szakadék szélén táncol, nincs kormánya, az IMF elment. Majd stabilizálnak kínnal és keservvel, ha lesz kormány és program, amely megfelel Washington és Moszkva, Brüsszel és Berlin várakozásának. 2009 decemberében Görögország újonnan választott kormánya, miután közölte, hogy nem engedelmeskedik a piacok szándékainak, csődbe juttatta az országot, amelyet éppen drasztikus eszközökkel fog Brüsszel és Berlin, Washington és Moszkva kimenteni. 2010 decemberében...

2010-ben az általában leértékelődő, befektetők által került, bizonytalannak tekintett Kelet-Európa három részre szakad. Az elsők azok, akik nemcsak átmenetileg stabilizálódnak, hanem tartósan konszolidálódnak, akiknek megtalálják a szerepét és helyét az Amerika–Európa–Kína–Oroszország-négyszögben. Erre történelmi múltja, geopolitikai helyzete és fenntartható gazdaságpolitikája következtében Lengyelország, Csehország, Szlovénia a legesélyesebb. Németország és Amerika egyaránt stratégiai szövetséget ajánlott Lengyelországnak, amely folyamatos kiegyezésben van Moszkvával. Csehország bizonytalan politikai állapotait ellensúlyozza viszonylagos gazdasági stabilitása, és már megteremtődött annak a modernizációs pártnak a csírája Schwarzenberg herceg volt külügyminiszter és Kalousek volt pénzügyminiszter vezetésével, amelyik zászlóvivője lehet a későbbi konszolidációnak. Ebben a csoportban jól-rosszul egyensúlyt teremtenek a szükséges modernizáció és a szolidaritás, az európai beilleszkedés és a nemzeti érdekek és érzelmek között.

Valaha Magyarországnak biztos helye lett volna ebben a csapatban. Ma megteremtődtek a gazdasági stabilizáció alapjai, infrastrukturálisan és geopolitikailag ebbe a csoportba tartozunk, csak éppen hiányoznak a politikai szereplők e konszolidációhoz.

A második csoport a rövid távú stabilizáció és a folyamatosan szélsőségekig lengő politikai és gazdasági modell országai: Szlovákia, Horvátország, Szerbia. Itt európai nekilendülések, alkalmazkodási próbálkozások, illetve jobb- és/vagy baloldali nacionalista populizmusok váltják egymást. Rohamszerű utolérések és drámai leszakadások. Súlyos belső egyenlőtlenségek. Kikényszerített külső stabilizáció. A válságkezelés modellje ki van találva, a válság utáni modell nincs. A folyó közepén nem süllyednek el, de a folyó közepéről még nem tudni, hogy milyen partra, hogyan fognak megérkezni. Magyarország most itt hintázik: alkalmazkodik is, nem is, stabilizál is, nem is – kiszámíthatatlan politikailag és gazdaságpolitikailag.

A harmadik csoport a káosz szélén tántorog: a balti országok, Ukrajna, Románia és Bulgária. Kimentésük csak komoly nemzetközi összefogással és tartós külső beavatkozással, ellenőrzéssel képzelhető el. Sem a válságkezelés, sem a válság utáni világ nincs föltalálva. A nemzeti elitek megosztottak, és elveszítették a tájékozódási képességüket. A társadalmak rémültek és dühösek. Életük napokon és heteken múlik. Ha rontanak, következik a teljes számkivetettség. Ha javítanak, megvethetik a lábukat. A magyar politika a maga hidegháborús és provinciális logikájával beviheti a szakadékba Magyarországot, bekerülhetünk az ukrán–román csapatba a 2008. október–novemberi mintára.

2010-ben Magyarországon eljött a tartós berendezkedés, a konszolidáció ideje. Ezt várja a világgazdaságot meghatározó nagyhatalmak sora, az Európai Unió, az IMF. A Bajnai-kormány átmenetileg stabilizált.

2010 májusában a folyó közepén leszünk. Washington és Brüsszel, Moszkva és Berlin nem akarja, hogy elsüllyesszük magunkat. A pénzpiacok könyörtelenül figyelnek: nem mindegy, hogy merre fordulunk. Ha azt látják, hogy nem tartjuk magunkat a hiánycélhoz, nem tiszteljük a jogállami normákat, nem hagyunk fel a korrupciós háló fonogatásával, nem szorítjuk ki a politikai szélsőségeket, akkor leértékelnek. Ha leoltják a hazaiak a nemzetközi fényeket, ha ősi szkíta fáklyákkal próbálnak világítani, ha elengedik csahos őreiket, akkor...

2010-ben Magyarországon sok-sok ország lesz. Más és más időszámítás. Krisztus-idő. Sámánidő. Amott a védtelen tér, itt egy védett sarok. Ott az ásító üresség, itt egy magunk teremtette vacok. Ott menetelnek, dobbannak a bakancsok. Itt, európai vendéglőben jókat esznek és isznak – nyugalom. Ott fenyegetőznek és ordítoznak. Itt beszélgetnek, körbejárnak a galériában, és Schönberget hallgatnak. Ott óvónőket figyelmeztetnek, hogy magyar gyereknek magyar ételt adjon, magyar játékkal játsszon. Itt Esterházy Péter olvas fel, és nevetünk, tapsolunk. Ott tagolatlan üvöltés. Itt Várszegi Asztrik misézik a pannonhalmi templomban. Ott...

Hányféle óra, hányféle idő! 2010 vagy 0 év, Szkítia, Hunnia, Pannónia – Magyarország.