Hetilap kereső

Dalia László írása

Hogyan úszhatnám meg a krachot? Sehogy, mondja Kupa Mihály. Sőt a minap azt is hozzátette, a magyar addig nem érzi, hogy baj van, míg saját kertje alatt nem osztogatják az elbocsátó szép üzenetet. Az ám, de mi lesz, ha már nincs mese: mindenképp vissza kell fognunk a kiadásainkat? Megtanultunk-e spórolni, vagy Hankiss Elemérnek lesz igaza, és a dzsentri stílt követjük? Ezt igazolja az első felmérés is: míg a németek 62, az osztrákok pedig 70 százaléka kész arra, hogy a hasán is spóroljon, addig a magyarok közül csak 41 százalék nézi meg jobban, mit tesz a bevásárlókosarába. Dalia László írása.

Spórolni kéne, sugallja minden szakértő. Az egyik közéleti rádióműsor már energiatakarékossági tanácsokat osztogat, de hát hogyan is fogjunk hozzá? Ha véletlenül a kezünkbe kerül egy üzleti vagy menedzsermagazin, rögtön okosabbak leszünk. Ők ugyanis azzal kezdik, hogy „őrizze meg munkahelyét!”. Mi sem könnyebb – szerintük. Azt tanácsolják, most ne húzzunk ujjat a főnökünkkel, és ne hagyjuk, hogy a kollégáink idegesítsenek. Ha olyan tudás birtokában vagyunk, amelyre szüksége van a cégnek, kimaradunk a leépítésből. Ám a legfontosabb tanács mégis az, hogy ilyen válságos időkben ne panaszkodjunk, és ne kérjünk fizetésemelést, inkább szerepeljünk többet, hogy a cégvezetés lássa, minden pillanatban ott vagyunk a gáton.

Tegyük fel, jól viselkedtünk a munkahelyünkön, minden tanácsot megfogadtunk, és senki sem tud jobban összecsomózni egy kábelköteget, de a szomszéd autógyár 30 százalékkal kevesebb autót ad el, ezért kevesebb elektromos kütyüt rendel a cégünktől. Előbb egy hónapra szabadságolnak bennünket, majd – ha a válság nem múlik – az utcára kerülünk. Ilyenkor nem tehetünk mást, vennünk kell egy másik magazint, amelyben találunk egy másik cikket arról: „Hogyan viseljük el a munkanélküliséget?”

Min spórol a magyar?

És mi van, ha megúsztuk, megmaradt a munkahelyünk, de a nadrágszíjat mégis meg kell húznunk? Szalókyné Tóth Judit, a Nielsen piackutató cég igazgatója szerint a magyarok főleg az energián, a műszaki cikkeken, a ruházaton és az élelmiszereken spórolnak majd. A Nielsen ugyanis már felmérte a takarékossági kilátásokat. Nos, lássuk a tételeket.

Lakás. Ha épp most akartak belevágni lakásvásárlásba, mert összegyűjtöttek némi tőkét, és elég bátrak, hogy hitelt vegyenek fel, hát inkább borítékolják ezt. Nemcsak a kamatok nőnek, a kockázat is, s lehet, hogy holnap már nem lenne miből törleszteni. Ekkora beruházásba ilyen bizonytalan időkben nem szabad belevágni, ezzel ki kell várni a válság végét!

Pedig most már 240 ezret sem kérnek el egy-egy négyzetméterért a Dohány utcában, míg egy éve még 290 ezer volt az ára. Igaz, számos bank azt mondta, hogy 2008 végén többen jelentkeztek be lakáshitelért. Lehet, hogy attól félnek, idén már szigorúbbak lesznek a feltételek? Furcsamód több nemzetközi szakértő állítja, hogy hangulatunkat alapvetően meghatározza válság idején, mennyivel ér kevesebbet az ingatlanunk, és a többséget elsősorban ez késztetheti spórolásra.
Autó. Ráérünk egy év múlva is lecserélni a régit, de hát itt is igaz: a szegények vásárolnak a legdrágábban. A kocsi ugyanis épp most a legolcsóbb. Miután az autókereskedők nem akarnak bezárni, hihetetlen kedvezményeket kínálnak: most akár 700-800 ezer forintot is engednek az árból. Később pedig – a szakemberek szerint – már a hiteleket sem dobják utánunk, nagyobb lesz az induló összeg, és rövidebb a futamidő.

Szükség van-e két kocsira egy családban?

Igaz, az előrehozott vásárlást csak annak ajánlják, akiknek tényleg van pénze. Az üzleti magazinok szerint itt az idő elgondolkodnunk azon, hogy a családnak tényleg szüksége van-e két kocsira. Persze tény, aki megtehette, eddig sem azért tartott két autót, mert imádja szórni a pénzt benzinre, biztosításra, súlyadóra, szervizre. Ha az egyiket eladjuk, az asszony és a gyerekek bánják. Ám a családok többségében csak egy kocsi van. A Mol egyik vezetője a minap azt találta mondani, hogy rugalmatlan a magyar piac, mert amikor 300 forint volt egy liter, akkor is annyi nafta fogyott, mint korábban. Talán tudom a megfejtést: a magyarok többsége munkába, bevásárolni jár a kocsival, és nem gyorsulási versenyekre. Igaz, állítólag sehol a világon nem látni annyi autót, mint nálunk, ezekben viszont többnyire egyetlen ember utazik. Amerikában bezzeg összeülnek a szomszédok, s együtt mennek munkába. Úgy tűnik, ez nekünk nem megy, erre mondhatja Hankiss: ez a pazarló szegénység. A Nielsen piackutató intézet felmérése is ezt igazolja, hiszen legfeljebb a magyarok 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ritkábban használja majd az autóját, szemben az osztrákokkal, németekkel, akiknél ez 42, illetve 45 százalék.

Energia. Az áramszámlába nem halunk bele, a havi 5-6 ezer forintot mindenki kifizeti, hiszen mobilra, ami nem létszükséglet, ennél sokkal többet költünk. A gáz viszont télen súlyos tízezrekbe kerül. Lecserélhetjük a nyílászárókat műanyagra, a jobb szigeteléssel ezreket nyerhetünk havonta, de a cseréhez 600-800 ezer forint kell. Élhetünk 20 fokos lakásban is, de a magyarok többsége hallani sem akar arról, hogy pulóverben legyen otthon, mint az angolok. Igaz, még mindig van lakótelep, ahol csak vágyálom a szabályozható lakáshőmérséklet.

Nem mondunk le semmiről

Háztartás. Sokat itt nem lehet fogni, legfeljebb olcsóbb mosóport vagy vécépapírt veszünk. Szürkemarha- szalámit vagy -kolbászt eddig is csak ünnepnapokon ettünk, bármilyen egészséges és bármennyire magyar is a termék. Az A. C. Nielsen felmérése szerint egyébként mi, magyarok nem mondunk le a kedvenc élelmiszereinkről, tusfürdőinkről, legfeljebb akciósan vesszük meg őket.

S mintha őket igazolnák a bevásárlóközpontok is, amelyeknek láthatóan nincs veszélyérzetük. Ha a Mammutban vagy a MOM Parkban sétálunk, nem sok akciót látunk. A Nielsen is azt állítja, hogy míg a németek 62 és az osztrákok 70 százaléka spórol a hasán, nálunk legfeljebb a polgárok 41 százaléka nézi meg jobban, hogy mit tesz a kosarába.

Síelés. Már mennénk is éleztetni a léceket, de a családi büdzsé az idén sokaknak még azt sem engedi, hogy akár a közeli osztrák hegyeket meglátogassák. Ha van üdülési jegyünk, egy magyar wellness-szállodában áztatjuk majd magunkat – akciósan. Ez olyan érzés, mintha nem is adtunk volna ki pénzt, és mégis üdültünk. Csak a gyerek nem fogja érteni. Nem mondhatjuk azt, hogy mi sem értjük, hiszen nekünk annak idején Kádár elvtárs mondta, hogy hozzánk még az olajárrobbanás sem gyűrűzik be.