Hetilap kereső

Sándor Zsuzsanna írása

A közgazdászprofesszort, Magyarország első uniós nagykövetét nevezték ki külügyminiszternek. Azt mondja: hazánk nemzetközi megítélését – a gazdaságon túl – leginkább a radikalizálódás veszélyezteti. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Nyilatkozta: „Én csodálkozom legjobban, hogy elvállaltam a feladatot.”

Tény: sokat töprengtem.

Mit mérlegelt?

Főleg azt: képes lesz-e a kormány megújulásra. Végül azért mondtam igent, mert úgy láttam: hiteles szakemberek veszik kezükbe a magyar gazdaság irányítását.

Ehhez képest Vahl Tamás gazdasági miniszterjelölt visszalépett.

Igaz, de ez nem csökkenti a többiek – Hónig Péter, Oszkó Péter s persze a miniszterelnök – érdemeit. Úgy éreztem: velük vállalható a kormányzati munka. De azt is végig kellett gondolnom: magam mit tehetek egy év alatt a külügyi tárca élén.

Azt mondta: első dolga lesz találkozót kérni az amerikai külügyminisztertől.

Már elküldtem a levelemet Hillary Clintonnak. Szeretném megismertetni vele a Bajnai-kormány válságkezelő programját. Fontos, hogy az USA lássa: komoly erőfeszítéseket teszünk pénzügyi helyzetünk rendezéséért, a külföldi hitelezők bizalmának visszaszerzéséért. Azt is nyomatékosítanám az amerikai vezetésnek: a nemzetközi biztonságpolitikai ügyekben eddig is stabil, megbízható szövetségesei voltunk. Ezután is számíthatnak ránk.

Azt is említette: azonnal tárgyalást kezdeményez orosz kollégájával.

Orosz–magyar külügyminiszteri találkozóra négy éve nem került sor. Pedig Moszkva a világ egyik gazdasági nagyhatalmának központja. Annak idején a Szovjetunió szétesése után Oroszország vesztesnek tartotta magát, ám hamar túljutott a krízisen, energia- és nyersanyagforrásainak köszönhetően gyors fejlődésnek indult. Csakhogy e gazdasági terjeszkedés ránk nézve veszélyes is lehet. Nemrég a Szurgutnyeftyegaz jelentős értékben vásárolt Mol-részvényt. Kérdés: milyen célból? Nem fenyeget-e bennünket, hogy elveszíthetjük az ellenőrzést a Mol fölött? Egy külügyminiszteri találkozó a kormányzati szándékokat is tisztázhatja. Ugyanakkor a hatalmas orosz piac lehetőségeket is nyújt nekünk. Rengeteg hazai terméket exportálhatunk oda, nyersanyagokat importálhatnánk, és – megfelelő „adagolásban” – az orosz tőke is jöhetne hozzánk.

Nem lesz így túlsúlyos az orosz befolyás nálunk? Hiszen az Európai Unió épp függetlenedni akar tőlük az energiaellátásban.

Oroszország piaci részesedése ma csekély a magyar gazdaságban. Például Németország nagyobb súllyal van jelen a külkereskedelmünkben, mint egykor az egész Szovjetunió.

A német gazdasági krízis miatt ennek most hátrányát is látjuk.

Mégsem kell aggódnunk, mert a német politika átlátható, következetes és kiszámítható. Mindez nem mondható el Oroszországról: nem tudjuk, pontosan mit miért tesznek, mi zajlik valójában náluk. Ebben a helyzetben sokat segíthet a diplomácia. De nemcsak feléjük szeretnénk nyitni. Ott van például Kína is.

Bajnai Gordon önt azzal bízta meg, szerezzen minél több piacot, befektetőt Magyarországnak. Ám a rendszerváltás óta nincs igazi külgazdasági stratégiánk. Nem gondoltuk át, melyek azok a hazai termékek, szolgáltatások, amelyekkel jól eladhatnánk magunkat a világban.

Ma már a nemzetközi piac határozza meg: mit érdemes termelni egy országban. Amikor Koppenhágában voltam nagykövet, Dánia leginkább Suzuki gépkocsikat és Samsung televíziókat vásárolt tőlünk. „Made in Hungary.” S csak ezután jöttek a hungarikumok. Tudja, mit adunk el ma Németországnak elsősorban? Audi-motorokat.

Kínának meg evőpálcikákat gyártunk majd?

Komolyra fordítva: Kínában óriásvállalatok nyíltak, köztük egy Audi-gyár is. Lenne mit keresnünk ott. De lényeges, hogy itthon azt fejlesszük, amihez adottságaink vannak. Vagyis a járműipart, gyógyszeripart, mezőgazdaságot, gyógyturizmust. Kitűnőek a hazai számítás- és biotechnika alapjai is. A magyar kultúra is sokakat vonz. Ahhoz, hogy a külföldi tőke hozzánk jöjjön, meg kell teremteni a feltételeket. Meg kell győzni a befektetőket, hogy – mondjuk – nálunk gyors az ügyintézés, nem túl magasak az adók, jók az utak.

Egyikkel sem büszkélkedhetünk.

De efelé haladunk. És jól képzett a hazai munkaerő. Sokat elárul, hogy az Audi Győrben telepedett le, a Mercedes Kecskeméten.

Önnek – a külgazdaság miatt – kulcsszerepe lesz a válságkezelésben. Ha visszanyerjük Brüsszel bizalmát, ez a forintárfolyam gyors javulását eredményezheti.

Mivel Magyarország első uniós nagykövete, majd biztosa voltam, én Brüsszelbe szinte már „hazamegyek”. Igyekszem előnyös képet festeni majd magunkról. Persze nincs az a „smink”, amellyel az alapvető vonásokat korrigálni lehetne. Az EU-ban pontosan tudják, hol tartunk a konvergenciaprogramban, miként értékelnek minket a hitelminősítő intézetek. Magyarán: előbb eredményeket kell felmutatnunk. Ha a gazdasági helyzetünk javulna, az nemcsak a valutaárfolyamban, új befektetésekben mutatkozna meg. Még több uniós programhoz kapcsolódhatnánk, több támogatáshoz juthatnánk. Részt vehetnénk a transzeurópai hálózatokban, elérhetnénk, hogy az Európát átszelő vasútvonalak Magyarországon keresztül haladjanak. Vagy: észak– déli irányból is érkezzenek hozzánk gázvezetékek.

Csakhogy épp ön mondta lapunknak korábban: Brüsszelben meglehetősen negatív a kép rólunk. Úgy tartanak minket számon: képtelenek vagyunk megfékezni a szélsőségeket. Ráadásul a megszorító intézkedések miatt tovább erősödhet a radikalizálódás. Miként fogja akkor elhitetni az unióval, hogy Magyarországon biztonságos befektetni?

Kétségtelen: nemzetközi megítélésünket – a gazdaságon túl – leginkább a radikalizmus veszélyezteti. Idehaza el lehet bújni a jogszabályok mögé, s indokolni, miért nem lépünk föl a szélsőjobb ellen. De ha külföldön azt látják, hogy a magyar „utcakép” – árpádsávos zászlók, egyenruhák, gyűlöletbeszéd – kísértetiesen hasonlít az 1944-esre, akkor azt fogják gondolni: a magyarok lábbal tiporják az emberi jogokat. Nemrég megírták a lapok: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Szlovákiába megy tagokat toborozni. Lehet, hogy ők azt hiszik, hazafias érdekeket szolgálnak, de amit tesznek, az valójában nemzetellenes. Provokációjuk a kint élő magyarokra fog visszaütni. Nagyon sokat ártanak nekik.

Többször hangsúlyozta azt is, a szomszédainkkal való kapcsolat erősítését tartja legfontosabbnak: „Mélyen nemzeti külpolitikát kell folytatnunk.” Ez azt jelenti: sokkal markánsabban akarja majd képviselni nemzeti érdekeinket?

Én a Magyar Köztársaság külügyminisztere lettem, s úgy vélem, hazánk érdekeit semmi nem írhatja fölül. Ideológiákhoz, nagyhatalmakhoz való igazodás sem. Nagyon fontosnak tartom, hogy – a szó igazi értelmében – anyaország legyünk a határon túli magyarok számára. De nemcsak velük kell párbeszédet folytatni, hanem a szomszédos kormányokkal is. Nem saját politikai céljainkat kell a határon túliakra ráerőltetni, hanem tiszteletben tartani az ő törekvéseiket, s azokat közvetíteni a szlovák, román, ukrán állam felé. Azzal semmit nem érünk el, ha „izmozunk” egymással. Magyarország presztízsét kizárólag megbízható politikával tudjuk visszaszerezni.