Hetilap kereső

Buják Attila írása

Egyre olajozottabban zajlanak a sajtószabadság védelmére szerveződő, „szigorúan pártmentes” civil megmozdulások. A csúcspontot, a „nagy kifutást” a résztvevők március 15-re tervezik. De beszélhetünk-e mozgalomról, tudatos politikai tervről néhány laza, szabadidős Facebook–csoportnál? Mit ér a függetlenség, a politikaellenesség a precízen fölépített orbáni hatalom gépezetével szemben? Születhet-e épkézláb pártszövetség, „félcivil koalíció”? BUJÁK ATTILA járt utána.

„Ellenzékinek lenni szexi!”– hirdette a Kossuth téren a tábla a súlyos mínuszokban a facebookos médiatüntetésen. Lehet, hogy a csapat még kicsi, de akkor is a neten rántották össze, ott gyűjtötték a „tüntetési pénzt”, kerestek fellépőt, szónokot. Az ellenzékiség rendhagyó megközelítése („szexi”) jelzi, hogy a laza, pártmentes mozgalom a boldog felelőtlenség korszakát éli. De mi lesz 2014-ben, amikor már élesben megy majd minden? Mit ér a politika, ha civil?

– Semmit – bocsátja előre axiómaként Juhász Attila, a Political Capital elemzője. – Ilyen ugyanis nincs. Az úgynevezett civil mozgalom szigorúan politikai mozgalom, hiszen minden véleménye politikai vélemény. Maga a kifejezés nyugati értelmezésben azt jelenti, hogy „kormánnyal szemben álló”, tehát civil, nem formalizált közéleti szervezet. Attól még, hogy egy csoport, kör, társaság nem alakul párttá, nagyon is politizál.
A jelenség (a divatos civilmánia) Juhász szerint a demokratikus funkciózavar jele. Azt mutatja, hogy a létező ellenzéki pártok vészesen erőtlenek. Híveik idegenkednek tőlük, kicsit szégyellik is őket, „jobb híján” szavaznak csak rájuk, de alig vállalnak közösséget velük.


– Nyugodtan alhatunk, amíg az ellenállás ilyen „hangulatos”, laza és hepi – mosolyog a Fidesz elemző kedvű ősfunkcionáriusa, szigorúan inkognitóban. – Nemzeti tüntető a jobboldalon több akad, a facebookos csatát, némi pártszerű rásegítéssel megvívjuk a neten, a nemzetközi botrányok is elcsitulnak. Szoros összetartás van, mint mindig.
Az MSZP-ben – mint általában – minimum két irányzat bontakozik ki. Míg a Török Zsolt–Szanyi-kettős szívesen sertepertél a blogvilágban („ne tudd meg, mit kapnak a fejükre” – meséli az egyik tüntetésszervező), a szoci politikusok többsége kerüli a hálózatokat.

Pedig azt mondják: új politikai kultúra kialakulásának tanúi vagyunk. A hálózatok világa minden ügyben órák alatt megszervezhető, a politikai diskurzus lefolytatható, alkalmi szövetségek, „olajfa-koalíciók” köttetnek. Máshol. Egy nemrég megjelent Népszabadság-interjúban Kis János az ellenzéki szerveződés lényegét teoretikusan fogalmazza meg. A politikai választóvonal elmozdul a hagyományos baloldali–jobboldali-felosztástól. Orbán számára nincs már visszaút, és mindenki potenciális ellenzéki, aki a rendszerváltás mellett s „alkotmányos alapon áll”.

– Ez a klasszikus ’92-es állapot – mondja Lengyel László. – Egyik oldalon az alkotmányvédő chartistákkal, a másikon a rendszer támadóival, a puccsistákkal, akik kormányon vannak éppen. Ilyenkor mindenki ellenzéki, aki feláll, és szót kér: mondjuk médiaügyben.
Csakhogy a Demokratikus Charta nincs már, nem alvóbaba, hogy igény szerint csukja-nyissa a szemét. Twitter van, Facebook, köztér, megafon, és Bakács Tibor Főcivil.

– Bakács kakukktujás a politikában. A civil játék sem több rokonszenves értelmiségi póznál – mondja Lengyel. – Ez az ügy „undok pártok”, „ordas politikusok” nélkül sajnos elakad. Nem kell szeretni őket. A Berlusconi-ellenes „Olajfa-koalíció”-párhuzam se stimmel. Azt ugyanis kilenc, zömében baloldali párt alkotta.

Bakács ma a médiatüntetések „félhivatalos civil logója”. Rohan, telefonál, főz, moderál, műsort vezet és szervez. „Háromszázezer forint gyűlt össze tegnap” – újságolja. „Bali szigetén tengerparti tüntetés lesz, az is pártok nélkül.” De miért utálja ilyen mélyen Bakács a pártokat?

– Valami félreértés lehet ebben – mondja. – Demokrata vagyok, bizonyos értelemben nem is utálom annyira a pártokat, még szavazni is szoktam.
– De nem akar részt venni a pártpolitikában...
– Hát ebben nem, mert nem szavahihetőek, korruptak, lopnak, csalnak, hazudnak és a többi és a többi, nyilván hallott már ilyeneket.


Mégis azt mondják: a civil hálózatokból előbb-utóbb koalíció születik, mint a chartából valaha.

– Állatira nem érdekel, hogyan kódolják ezt az urak és elvtársak. Nem veszek részt a dagonyában, és mindenkivel szóba állok. Meg fog lepődni, de, mondjunk egy nevet: Szijjártó Péter. Na, a Szijjártó szerintem mégiscsak egy ember. Szorgalmas, a munkájának él. Talán tudatlan, elfogadom. A tudatlanság hatalom.
– Az ön ötlete volt, hogy „utálják ki” a tömegből a volt vagy aktív politikusokat? – kérdezzük.
– Csak nem képzeli, hogy még szervezek is? Én a majom vagyok a dobogón. Felkészült, művelt majom: olvasok, nézelődöm, de nem csinálok semmit.
A politikusok – így látja a Bakács – jobb, ha szintén nem csinálnak semmit. Az MSZP is akkor cselekszik okosan, ha politikusai ülnek és megpihennek, míg a civilek elvégzik a munkájukat.
– Na jó – enyhül Bakács –, elismerem, le vannak nyomva. Felelősségük szinte nincs ebben a helyzetben. Az a dolguk, hogy végigüljék a napot, míg ünnepélyesen leszavazzák őket. De jön március 15. Ha akkor is hatezren leszünk, az már égő.
Lengyel László szerint az MSZP-t mai keserves állapotában valóban nem lehet felelőssé tenni.

– Még az a mázlijuk, hogy a Fidesz állandóan rájuk ken mindent, mint most a külországi támadásokat. Ha nem vádolnák őket, miből derülne ki, hogy létezik szocialista párt?


Pedig politikusok nélkül nincs, nem is működhet széles társadalmi koalíció. Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatója el sem tud képzelni hatékony ellenzéket „politikával aktívan foglalkozó emberek tartós szövetsége nélkül.” A Fidesz hárommilliós bázisa érintetlen és elszánt, hetvenöt százalékos szavazási hajlandósággal. A szocialisták szavazói demoralizáltak, ötven százalékuk, ha mozgósítható. De történjen bármi, az MSZP nyolcszázezres tábora egy ellenzéki koalícióban megkerülhetetlen. A közjogi konfliktusok – Závecz szerint – hidegen hagyják az átlagszavazót.

– A médiaügy akkor „éles”, ha egzisztenciális gondokkal párosul – mondja tárgyilagosan.
– Erről van szó – mosolyog Lengyel. – Nem most emelik a kenyér árát? Nem most stagnálnak a nyugdíjak? Nem most van csúcson a benzinár? És nem akad egy életrevaló ellenzéki párt, amely ezt csokorba kötné, s hozzáfűzné: „Szólnánk értetek, de most tapasztják be a szánkat.”


Lendvai Ildikó pártjának helyében óvakodna attól, hogy a civilekre erőltesse a megtépázott MSZP-t, mégis előre kalkulál: 2014-ben egyfordulós választás lesz. Nincs visszaléptetés, taktika, bonyolult kampány. Csak széles társadalmi bázisra épülő választási szövetség boldogulhat.

– Egyedül senki sem esélyes Orbán kíméletlen hatalmi gépezetével szemben – mondja.
– Hogy is lenne bárki esélyes? – így Debreczeni József publicista. – Harminc százalékkal egy mandátum simán elhozható. Annyi tartalék biztos marad bennük a szocialisták húszszázalékos bázisával szemben.


Debreczeni ezért károsnak tartja a civilek pártellenes gőgjét, infantilis fölényeskedését. A rezsimet csak választáson lehet megbuktatni, még az is szinte reménytelen, ha megvalósul Mikola doktor álma, s beemelik a rendszerbe a határon túli „vendégszavazókat.” Már szabadon tehetik.

Lendvai elfogadja, hogy a civilek neheztelnek a pártjára.

– Szerény, de kihagyhatatlan résztvevői leszünk ennek a történetnek – mondja. – Az a cél, hogy az MSZP adjon hátteret, bázist, infrastruktúrát a civileknek, de anélkül, hogy rájuk telepedne.
Retroérzés: Pető Iván újra aláír, mint huszonöt éve, Magyar Bálinttal, Harasztival, TGM-mel, Konráddal, Kis Jánossal együtt. Ki hitte volna két évtized után? De most újra filozófusperek dúlnak, mint a „régi, szép időkben”. Számított rá?
– Nem voltam naiv – válaszolja. – Átélhettem a ’98-as Fidesz-ciklust, akkor is a rendszer kereteit tágították, amennyire tudták, de nem volt kétharmaduk. Most van. Ennyi a különbség – mondja szárazon.
Pető nem tartja „politikai, technológiai szenzációnak” a hálózatok háborúját. A Facebook kommunikátorai más-más bolygóról érkezhettek, a jobb- és a baloldal bloggerei annyira más nyelvet beszélnek.

– Én nem látom a Kis János által emlegetett „hidat”, a jobb- és a baloldal alkotmányvédőinek platformját. Alkotmányvédőt is alig látok...
Pető szerint a civilek fellépése nem több súly, erő és konzekvencia nélküli demokratikus véleménynyilvánításnál.
Bakács nem osztja ezt. A tüntetések moderátorának kiforrott elmélete van erről is. Az új politizálási forma hatékony, a hatékonyság technológiafüggő, politikai uralkodó osztályunk azonban nem foglalkozik ezzel.

– De rendben is van így – mondja. – Tájékozódjanak csak másfelé. Nekem ez megfelel. Előnyben vagyok.


A civilek jól érzik magukat a téren, a tüntetések színesek, a neten is pezseg az élet. Csak a politikai statisztika számai mozdulatlanok. Orbán szilárdan áll. Valóban erre szavazott az ország?

– Erre szavazott – mondja Lendvai –, de nem végleg.
Legkésőbb 2013-ig formálódnia kell valamiféle „nyílt koalíciónak”. A politikában nincs „egyenlő távolság”. Egyszer majd választani kell, ha választani kell.