Hetilap kereső

Krug Emília írása

A bő két hete az elnökjelöltségtől visszalépő s híveit Dávid Ibolya támogatására felszólító Almássy Kornél két nappal az MDF elnökválasztó gyűlése előtt testőrök kíséretében újra színpadra lépett. Állítja: nemzetbiztonsági segédlettel fenyegették meg, hogy elfelejtse fórumos elnöki ambícióit. Bár bejelentése nyomán rögvest kizárták a frakcióból (amely így a tízfős parlamenti minimumra apadt), az elnökválasztásra azért ellátogatott. A rendezvényen más érdemleges nem történt. Dávid Ibolya hatodszor is elnök lett. KRUG EMÍLIA riportja.

– Számítottunk rá: nem lapul sokáig az illegális nyúl a demokratikus bozótban – kommentálja Almássy kámbekjét egy fórumos tótumfaktum az elnökválasztás előtti napon. – De hagyományos gyűlés lesz. Senki nem fog fegyverrel érkezni.

Nyilván képletesen sem.
– Van önöknél fegyver?
A legkevésbé sem tűnik képletesnek a biztonsági őr érdeklődése. Almássyt faggatja.
– Egészséges önvédelem – magyarázza az óvintézkedéseket Hock Zoltán elnökhelyettes.
Tán inkább paranoia. Megy is a szöveg az újságírók között: megérkeztünk a NATO-csúcsra. A nagy részében zártkörű eseményre belépés csak kezdés előtt pár perccel, bedrótozott fülű fiú kíséretében, még a mosdóhoz is jut gardedám. (Hátha diktafonba rejtett fúróval ütünk rést a demokrata pajzson.) Kvaterka kizárt.

Katona Kálmán megszánja a sajtót. Kerítés rácsán át ismételgeti: Kornélt a frakció kizárta, de a törlést a választmánynak kell jóváhagynia. Nekünk egy másik törlést magyaráz.
– Nem töröltek senki telefonjáról semmilyen adatot az országos választmány ülésén. Csak viccből mondtam nekik, azért, hogy kapcsolják ki. Informatikai miniszter voltam, bevették.
– Persze. Magam találkoztam olyannal, akinél a mobil memóriája megsemmisült. Hozzám a Herényi Karcsi jött oda, hogy „öreg, kapcsold ki, tönkre fog menni” – súgja egy Almássy-kísérő.

Míg Dávid Ibolya a sajtó háta mögött gurul be a parkolóba, Almássyék a bejárattól húsz méterre pattannak ki a kocsiból, tartanak röpke sajttájt az utcán. Ügyes különítmény. Ilyeneket mondanak: törvénytelenség, lassú erodáció, megtört MDF-lélek...
– Az Almássy-hívek csalódottak – egy rangos Dávid Ibolya-szimpatizáns szerint.
Azt mondja, most ocsúdnak a vidéki szervezetek. Jóhiszeműek voltak, nem tudták, emberük külső erőt szolgál. Ők szabályos tisztújítást akartak. Mert Dávid Ibolya már régóta pártelnök. Mert túl távolságtartó. Mert a Magyar Nemzetből kénytelenek tájékozódni a párt ügyeiről. És mert Almássy jó szervező, beült a fülekbe a megújulásblabla.

– Az MDF macsó párt – magyaráz Herényi Károly. – Akad, akit zavar, hogy nő az elnök. Aki kemény döntéseket hoz és hajt végre, ellenségeket szerez. Hiába volt a pártvezetés következetesen a választási program alapján például a vizitdíj mellett, ha a tagság a nyomás alatt elbizonytalanodott. A tisztulási folyamat nem árt.

Jelzi ezt az elnök asszony is: fehérben jött. A teremben molinó hirdeti: „Tudunk jobbat.” A kivetítőn fórumos emlékképek peregnek. Pettkó András gulyást főz, Boross Péter előad, Dávid Ibolya integet. A háttérben az egykori Almássy tapsolja.

A mostani emberei élén vonul be. Szórványos taps fogadja, sajtóhad kíséri. Minikatarzis. Leül, közép- középre, nézi a színházat, diszkréten zsemlét majszol. Kamerafény pásztázza.

„Ilyenek vagyunk mi. Sokszínűek, befogadók, magyar demokraták.” Gellert kap a porondról hangzó PR-szöveg.
– Eljött a testőreivel – dohog Gyuri bácsi Komárom-Esztergomból, ő Dávid Ibolya-fan. – ’94-ben léptem be a pártba, amikor a Hornék laposra vertek bennünket.
A szocik nem értenek a gazdasághoz. A Kádárék is azért mentek tönkre.

De csitt, Herényi Boross Pétert kéri a „szószékre”. Ő nem kertel. Van úgy, hogy új vezetőt kell választani. De minden valamirevaló párt tudja, az „olyan” országgyűlési választások után van.
– Árt, aki ezzel nincs tisztában.
Mást sem ért a hajdani miniszterelnök.
– Felügyeltem titkosszolgálatokat, voltam belügyminiszter, elnököltem a parlament nemzetbiztonsági bizottsága felett, most is tagja vagyok. Mit gondoltok, kihez szoktak fordulni ilyen meg olyan titkosszolga-ügyekben? Hozzám. És tudok tanácsot adni. Számomra nem egészen érthető, ha valaki nem hozzám fordul.
(Ezek szerint a CD nyilvánosságra hozatala előtt elnök asszonya is őt kereste meg.)

Hátul közben egy almássysta körül támad csődület. Nyilatkozza: Kornél „felsőbb utasításra” nem kaphatott volna mandátumot, csak a nyilvánosság nyomására engedték be.
– Voltak olyan küldöttek, akiknek egyáltalán nem adták ki a mandátumát. De nem akarunk botrányt csinálni.
Ha úgy vesszük, nem is csinálnak. Nincs fütty, se a pár ősfórumos által rettegett tojás.

Épp elég az újabb zugtájékoztatás, mialatt már a pártelnök beszél a színpadon. Azt mondja, se ő, se a párt nem fél.
– Megerősödve kerültünk ki a támadásból – mantrázza.
Beismeri:
– Az országos politika állandó viharai közben nem jutott kellő időm a pártra. A belső viszonyainkon, az egymásra figyelésen, ígérem, változtatunk.
Mert kell a fórum, hiszen az „SZDSZ nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány [pajkos kuncogás], a Fidesz programja pedig annyira titkos, hogy még ők maguk sem látták”.

A többi emdéefes gumicsont. Lecsuklanak a fejek, mire a haláladóhoz érünk.
– Nem is láttuk a fórum adókoncepcióját. A PC-ben írták – ellenpontoz egy bennfentes ellenzéki.

PC és TT – a Political Capital és a Tisztelet Társasága: vörös posztó a szemükben. Belátják, kell pénz a pártba. De épp Schmuck Andortól? Ellenzéki informátorunk leteszi a nagyesküt: Kornél mögött nem áll senki. (Csak az értékek.) Ha mégis, tudnának róla.
Boross Péternél el is szakad a cérna a TT-zésre.
– Hagyjátok már ezt! Nekem nagyobb a befolyásom a fórumra – vágja a kamerákba.
Aztán szavazni vonul. Vita?
– Igény hiányában elmaradt – summáz Hock. – A pártban mindig is volt harmincszázaléknyi elégedetlen. Tüntettek már ellenünk, hazaárulásért annak idején feljelentették Antall Józsefet. De ez nem jelent elnökváltó hangulatot. Néhányan félreértik.
– Dávid Ibolya érzékelte, hogy veszélybe kerülhet az elnöki pozíciója, ezért behívta az oroszokat az MDF-be – tartja Almássy e napi utolsó értékelését, újfent az utcán.
Állítja: az, hogy csak az összes MDF-küldött 54 százaléka szavazta meg Dávid Ibolyát (több mint ötvenen nem jöttek el), beszédes. Ő maga új párt alapítása helyett azon gondolkodik, hogy kialudja magát.

Egy frakciótag szerint EP-helyre álmodja magát. Vagy a Fideszbe.
– Ha Orbánék szerint ő az ország reménye, átadjuk. Köszönjük, Kornél.