Hetilap kereső

Krug Emília írása

Önző érdekek, korrupció, eltűnő politikai közönség – ez vezetett Mécs Imre szerint az SZDSZ jelenlegi helyzetéhez. Állítja: az MSZP és az SZDSZ számos taktikai hibát követett el, és a nagy civakodásban képtelenek voltak eredményeiket kommunikálni. KRUG EMÍLIA interjúja.

2005-ben, amikor meghívták az MSZP országos listájára, öt évre szüneteltette SZDSZ-tagságát. Jövőre lesz hova visszalépni?

– Bízom abban, hogy tisztul a helyzet. Az ember kötődik a szülöttjéhez. Amikor ’88-ban párttá alakítottuk a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, Szabó Miklóssal sokat beszélgettünk, szívem szerint írta meg az Elvi nyilatkozatot. Széles, progresszív néppárt alapjait fektette le. A hálózatba, afféle Noé bárkájába széles merítéssel fogadtunk csoportokat és személyeket, gondolván: a pártállam erős, csak összefogással tudjuk megdönteni. Magyar Bálint viszont egy szűkebb, értelmiségi, nyugati mintákra épülő liberális pártot képzelt el.

Pető Iván szerint az SZDSZ mindvégig magában hordozott egy feloldhatatlan ellentétet. Úgy véli: egy baloldali kötődésű, az emberi jogokat és kezdetben szociális elkötelezettséget hirdető párt nem lehet egyben a piacgazdaság szószólója. Eszerint túl nagy volt a merítés.

– Nem értek egyet vele. Világos, hogy az emberi jogok fundamentumot képeznek, ebből nem lehet engedni. Ám a Marx idejében létező kapitalizmus képét a tudományos-technikai fejlődés gyökeresen megváltoztatta. A klasszikus piacgazdaságot és a nehezen definiálható munkásosztályt már nem lehet szembeállítani. Új világ van, amelyben sokkal igazságosabb utakat is találhatnánk. A mostani elnökválasztás körüli helyzet engem inkább Tölgyessy Péter megbuktatására emlékeztet. Miután – Bálinték akaratával szemben – elnök lett, az úgynevezett alapítók nagy része sorban állt fel, hogy nem vállalja mellette az ügyvivőséget. Solt Ottiliával, Béki Gabival hárman vállaltuk, mert az SZDSZ-t és eszmeiségét tartottuk fontosnak. Olyan szövegek is elhangzottak, hogy kilopták alólunk a pártot. Ebben az időszakban javasoltam, hogy tagozódjunk, szélesítsünk, és alakítsunk belső koalíciót. Létrehoztuk a szociálliberális szárnyat, Hack Péterék a konzervatívat, és Magyarék is a magukét. Mégsem ezek belső párbeszéde alapján alakult és izmosodott a párt, hanem – miután a személyi harcok eldőltek, és Tölgyessyt híveivel együtt kinyomták – varázsütésre eltűntek a platformok, és Magyarék átszervezték a pártot. Csak egy jól apportírozott törzs maradt, de kevesen azok közül, akik önálló véleményt tudtak alkotni. Elsorvadt, eltűnt a politizáló közönségünk. Fokozatosan elfogytak mellőlünk a kiváló szakemberek, értelmiségiek, vállalkozók, gondolkodók, az önzetlen aktivisták, mert csalódtak a vezetésben.

Hasonlóak a liberálisok és a szocialisták problémái.

– Csak részben. Volt némi közös alap: a szociális érzékenység, a modern piacgazdaság létrehozása, az egészséges nemzeti érzés. Valamiért csak megkötöttük azt a sok koalíciót.

Kárhoztatják is sokan a liberálisokat az első miatt.

– Elfelejtik, hogy akkor az SZDSZ hitelesítette a világ előtt az utódpártnak címkézett MSZP-t. Nagy nyomás nehezedett ránk, hogy lépjünk be a koalícióba, Brüsszelből, Párizsból, Washingtonból kaptunk üzeneteket, engem két hazai katolikus püspök is felhívott. Beléptünk, ám nem tudtunk ügyesen taktikázni, miközben Horn Gyula dörzsölt, jó szimatú politikus volt. Belátta: nélkülünk nem lesz nemzetközi bizalom irántuk. Így viszont Magyarországra a második ciklusban több beruházási pénz jött, mint a csehekhez és a lengyelekhez együttvéve. Nem a saját szempontunkat néztük, hanem az országéit. Ez változott meg. Jöttek az önző érdekek és a korrupció. Óriási megdöbbenést keltett a Tocsik-ügy, amelyről akkor azt lehetett hallani, csak a jéghegy csúcsa.

Vagyis volt miért bocsánatot kérnie Retkes Attilának?

– Volt. Nem vigasztalt minket az MDF és a Fidesz székházbulija meg sorozatban a többi. És a Tocsik-ügy nem az egyetlen.

Ehhez képest elég sokáig kitartott az SZDSZ mellett.

– Hűséges típus vagyok. Egyszerűen ellehetetlenítettek. De még bíztam abban: az SZDSZ képes arra, hogy a jobb- és a baloldalt összefogja az ország érdekében. Ám régóta elvesztette azt a képességét, hogy irányt mutasson. A kerekasztal-tárgyalásokon és utána is a kék könyvben leírt liberális gondolatok sorvezetőül szolgáltak. Azóta nem tudtunk ilyen minőséget produkálni.

Akad olyan vélemény: történelmi szükségszerűség, hogy egy rendszerváltó pártnak – céljai elérésével – el kell tűnnie.

– Gyenge magyarázat arra, hogy valaha alkotmányoztunk, nagy dolgokat vittünk végbe, aztán sokan korrumpálódtak.

Ezt másodszor említi. Ez a bukás fő oka?

– Igen. A pártfinanszírozás nincs megoldva. Amíg ezt nem rendezzük, beláthatatlan utakon jut pénz a pártokhoz és a közvetítőkhöz.

Miért épp az SZDSZ bukott bele?

– Mert mi hirdettük leginkább a tisztaságunkat. Én is, tagságunk is hitt benne.

Utóbbi egyre fogy. Számos alapító is kilépett a pártból.

– Nem akarom bírálni őket, de ez most szerencsétlen lépés. Inkább korábban kellett volna jelezni a gondokat, s ha már nem segítenek, legalább ne akadályozzák a helyzet kiforrását.

Sokáig ön se szólt.

– Rengetegszer szóltam. Hiszen 2005 előtt is irritált, hogy két párt, amely régóta koalícióban áll egymással, nem képes normálisan együttműködni. Az MSZP – attól félve, hogy az MSZMP-hez hasonlítják – túldemokratizálta belső döntési rendszerét. Az SZDSZ pártvezetésében pedig felülkerekedtek azok, akik azt mondták: úgy mutathatjuk meg önállóságunkat, hogy keresztbe teszünk az MSZP-nek, ahol csak tudunk. Mindkét párt mereven, ésszerűtlenül viselkedett például a köztársaságielnök-választáskor. Mint amikor két autós szembemegy egymással, s azon versenyeznek, ki rántja félre később a kormányt. Pedig az elmúlt két ciklusnak voltak eredményei, csakhogy egyik párt sem képes hatékonyan kommunikálni őket. Az SZDSZ most elvileg nem koalíciós partner, valójában azonban támogatja a kormányt. Történelmi felelőssége van, de kisebb a befolyása az előkészületekre, a részletekre. Emellett mindkét párt végtelenül ügyetlenül taktikázott. Kezdve az első ciklus elején adott ötvenszázalékos béremeléstől.

Ön is megszavazta.

– Arra gondoltam, Medgyessy Péter gyakorlott bankár, tudja, mennyi tartalék van.

Önök nem tudták?

– Nem. A fejünkre lehet olvasni. De aztán rengeteg autópályát építettünk, amelyek mentén fejlődik a gazdaság. Persze, ettől még taktikai hibát követtünk el. Megszorító intézkedéseket ciklus elején kell meghozni, aztán a végén emelni a juttatásokat. Mi meg az elején adtunk 13. havi nyugdíjat, aztán el is vették.

Azzal kezdtük, bízik abban: lesz hova visszatérnie. Szünetelő tagságát visszaveszi?

– Jövőre majd eldöntöm.

A várhatóan kevés mandátum mellett az ősszocik is féltik listás helyüket.

– Nem vagyok önjelölt, nem szoktam jelentkezni. Sajnos nincs olyan párt, amellyel szívvel-lélekkel egyet tudnék érteni. Az SZDSZ-nek egy modern, liberális néppárt irányába kellene indulnia, amely szélesebb érdeklődésű a jelenleginél, s a szociális kérdések iránt is elkötelezettebb. De sajnos lehet, hogy most a liberálisoknál is elkezdődik a kisgazdásodás. A jelenség érthető: ha egy közösség immunrendszere legyengül, ellepik a károkozók.