Hetilap kereső

168 Óra Online írása

"Ilyen törvényt a fejlett világban már nem hoznak" - Köznevelési törvénytervezet - A pedagógusszám csökkentése elkerülhetetlen

A társadalmi egyenlőtlenségek növekedését, ideológiai központosítást és kőkemény racionalizálást várnak a köznevelési törvény szombaton benyújtott tervezetének életbelépésétől a Népszabadság által megkérdezett szakemberek.

Legalábbis akkor, ha a sokat kritizált tervezet már nem változik érdemben. Márpedig Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár nemrég úgy fogalmazott, reméli, a parlamenti vitában „koncepcionális változások” már nem történnek.

A tervezet a munkát tisztelő, korszerű tudással rendelkező, „önálló magyar gondolkodásra képes”, a XXI. század követelményeinek megfelelő tudással felvértezett emberek országát vázolja fel, ahol „minden egyes magyar gyerek” megkapja az esélyt a felzárkózáshoz a „nemzeti középosztályhoz”.

– Ez a társadalmi szelekció újabb dokumentuma – állítja Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács nemrég, éppen a köznevelési törvény tervezete elleni tiltakozásként lemondott elnöke. Szerinte éppen a felzárkózási esély megteremtése hiányzik leginkább a szövegből, sőt a tervezet a meglévő társadalmi különbségeket növeli majd. Úgy látja, hogy a tankötelezettség 16 éves korra való leszállítása „megteremti a segédmunkásutánpótlást”, míg azok, akik jobb körülmények közül jönnek, ahol családi tradíció a tanulás, tovább maradnak az iskolarendszerben.

– A tankötelezettségi korhatár leszállítása nem a tanulók kötelezettségeit csökkenti, nem arról szól, hogy aki munkát akar vállalni, az megtehesse. Sokkal inkább arról, hogy az állam, az oktatási rendszer kötelezettségei csökkennek – hangsúlyozza.

– Sajnos a tervezet ilyen szempontból nem gyerek- és nem tehetségpárti, nem várja el, hogy lehetőleg minél több gyereket vigyenek el legalább az érettségiig – mondta a Népszabadságnak Lannert Judit, a Tárki–Tudok Tudásmenedzsmentés Oktatáskutató Központ Zrt. vezérigazgatója. Az, hogy a szakiskolákban a közismereti képzés nem lesz a Nemzeti alaptanterv része, szerinte azt jelenti, hogy a törvényalkotók lemondanak egy rétegről és egyben arról is, hogy kielégítsék a XXI. századi munkaerő-piaci igényeket. Nem tartja jó megoldásnak, hogy a jogalkotók kevesebb gyerek beengedése révén szeretnék emelni a gimnáziumok színvonalát.

XXI. századi követelmények a hetvenes évekből

Ami a XXI. századi követelményeknek megfelelő tudást illeti, Loránd Ferenc szerint nagy merészség megjósolni, hogy milyen ismeretanyagra lesz szüksége a gyerekeknek. Azzal, hogy a tervezet minden azonos iskolatípushoz tartozó iskolában pontosan ugyanazokat az ismereteket rendeli tanítani, s az eltérést csak tíz százalékban engedélyezi, a szakember szerint egyfajta ideológiai központosítást hajt végre. Úgy látja, a tartalmi szabályozás arról is szól, hogy hogyan kell tanítani, milyen értékeket kell átadni.

– Olyan tudással kellene felvértezni a gyerekeket, amelynek birtokában mernek majd kritikusan viszonyulni ahhoz, amit a tudomány és a politika emberei mondanak nekik. Ehelyett engedelmes polgárok nevelése a tervezet célja – állítja.

Loránd Ferenc szerint a jövőben kibontakozó közoktatási rendszer sokaknak ismerős lesz, hiszen a szocializmus alatt is hasonló, tekintélyelvű, a szabad véleménynyilvánítást korlátozó modellben tanultak, csak most „a gúla csúcsán kicserélték az értékdimenziót”.

– Valóban ismerős a tervezet néhány eleme a hetvenes évekből – mondja Halász Gábor egyetemi tanár, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója, aki szerint a koncepció nem eléggé modern szellemiségű. Úgy véli, hogy a tervezet főleg azoknak tetszhet, akik szerint az eddigi rendszer nem volt eléggé kiszámítható. Akik viszont az innovációt, a fejlődés lehetőségeinek a megteremtését keresik, csalódhatnak. Felhívja a figyelmet, hogy a fejlett világban már nem hoznak ilyen típusú, a rendszer alapvető működési szabályait átfogó módon rögzítő oktatási törvényeket.

Leépítés racionalizálás jelszó alatt

– Ez a törvény elsősorban a működés jogi kereteiről szól, pontosan szabályozott viszonyokat teremt. Nincs benne fejlesztődimenzió, nem a fejlődés ösztönzése érdekében változtat – magyarázza. Halász Gábor szerint a tervezet legnagyobb hatású és legnehezebben kalkulálható intézkedése az irányítási viszonyok átalakítása. Az állami tulajdonba kerülő intézményeket a kormányhivatalok fogják irányítani, de ismerve más országok tapasztalatait, ez az irányítási megoldás a kutató szerint nem marad fenn öt-hat évnél tovább - írta a NOL.

– Ennyi idő elég lesz a nagy horderejű döntésekhez, iskolák megszüntetéséhez, átalakításához, a humánerőforrás-gazdálkodás megváltoztatásához. Vagyis a kormányhivatalok vezénylik majd le a racionalizálást a közoktatásban – sorolja, hozzátéve, eddig is nyilvánvaló volt, hogy a rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. A gondot abban látja, hogy a racionalizálásról nem zajlik konstruktív párbeszéd a felek között, ahogy például Finnországban, ahol szintén csökkenteni kell a pedagógusok számát a csökkenő gyerekszám miatt. A másik probléma a kutató szerint az, hogy kétséges, vajon a kormányhivatalok munkatársai rendelkeznek-e majd megfelelő rálátással a döntésekhez, és képesek lesznek-e az szükséges egyeztetési folyamatokat menedzselni.

Halász Gábor szerint nehéz jóslatokba bocsátkozni, mégis úgy véli, hogy a köznevelési törvény tervezetéhez készült, nemrég nyilvánosságra került hatástanulmány számai (a szakképzés átalakítása, a felső tagozatok összevonása, a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése és a gyermekszám csökkenése miatt 2015-ig 633 iskola bezárása és nyolc-tízezer tanár elbocsátása) reálisak lehetnek.

Elemzések hiánya

Lannert Judit is az állam szerepének növelését és az ezzel járó „portfóliótisztítást” tartja a legjelentősebb változásnak. Mivel szerinte a 2000-es években már egyáltalán nem működött megfelelően a közoktatás, ez a lépés indokolt lehet, ahogy a nagyobb rend, az erősebb kontroll bevezetése is, azzal a megkötéssel, hogy a rendszernek rugalmasnak kell maradnia és az eredményességre kell koncentrálnia. – Időről időre felül kell vizsgálni az elvárásokat, különben könnyen ellenszenvessé válik ez a rendpártiság. A rugalmasságot viszont nem látom a koncepcióban – jegyzi meg.

Ami az iskolabezárásokat és a pedagógusszám csökkentését illeti, a szakember szerint bármilyen fájdalmas, ezzel szembe kell nézni. A pedagógus-életpályamodell terve is erről szól, Litvániában például az állomány negyedét elküldték a modell bevezetésével. Aki viszont marad, arra szerinte kiszámíthatóbb karrier várhat. Másrészt a tanfelügyelet erősítéséhez szükség lesz a tapasztalt, idősebb tanárokra.

Lannert Judit is súlyos problémának tartja a változások kibeszéletlenségét, a garanciák és az elemzések hiányát, legyen szó akár a felzárkóztatásról szóló Híd Programról vagy a pedagógusok értékelésének szempontjairól.

– A tervezet sok kérdést nyitva hagy, ezért sok elemről csak akkor fog kiderülni, hogy használ vagy árt, ha már a végrehajtás szakaszába kerül –teszi hozzá.

Össztűz a programra

Több ezer pedagógussal és szakemberrel találkoznak az oktatási államtitkárság munkatársai a köznevelési rendszer megújításáról szóló programsorozaton a következő hetekben is – tájékoztatott az államtitkárság. Eddig mintegy hatezer pedagógussal találkoztak, akiket leginkább a tanügyigazgatás, a pedagógus-életpályamodell és a finanszírozás átalakítása érdekelt. Az államtitkárság szerint a résztvevők „támogatták a törvény tervezetét, annak irányát és értékrendjét”. Ennek ellentmond, hogy a pedagógus-szakszervezetek leginkább éppen az egyeztetéseket hiányolják. A Pedagógusok Szakszervezete épp ezért azt kezdeményezte, hogy országszerte lakossági fórumokon mondhassák el véleményüket a szülők a koncepcióról.