Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Az Országgyűlés a napokban fogadta el a médiaalkotmányt, amely az utolsó volt a média szabályozásáról hozott törvények sorában. Ezzel teljesedett be az új médiarendszer, amelyben a kormány elfoglalta a médiairányítás kulcspozícióit. Az új törvényről Nagy N. Péter újságíró, a Népszabadság munkatársa mond szakmai véleményt.

Képzeljük el, hogy egy ország kormánya jogszabályban hatalmazza fel magát arra, hogy nemzeti érdekből bármit és bármikor köztulajdonba (értsd: állami) vehessen, s egyben felhatalmazza magát a nemzeti érdek fogalmának folyamatos definíciójára, vagyis arra, hogy azt tegyen, ami számára az adott pillanatban a legpraktikusabb. Sőt a kulcságazatok államosításával azonmód példát is mutatna erre. Ugyanez a kormány ezt követően megszavaztatna a parlamentjével egy alkotmányt, amelynek első dolga, hogy rögzítse a tulajdon feltétlen tiszteletét és védelmét.

A médiaalkotmánynak nevezett, valójában azonban kevés jelentőséggel bíró törvényt a Fidesz azt követően fogadta el, hogy teljes mértékben – és kilenc évre – birtokba vette a magyar tömegkommunikáció kulcspozícióit. A közszolgálati médiumokban tényleges teljhatalmat szerzett és garantált magának, a teljes médiamezőről pedig eltávolított szinte minden akadályt, ami mozgásában akadályozta volna. A sajtószabadságot tehát a saját képére formálta, majd egy médiaalkotmányt megszövegezve deklarálta, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a magyarok számára jelentőséggel bíró eseményekről”. Miután tehát saját politikai kezébe vett minden kulcspozíciót, deklarálja mindenki jogát valamire, ami úgymond megfelelő tájékoztatás. A politika fogja garantálni, hogy róla mindent meg lehessen tudni?

A médiaalkotmányt sajtótörténészek így a megúszott borzalmak törvényének (vélemény-helyreigazítás, mindenkire kötelező tartalmak stb.) nevezhetik majd, hiszen lehetett volna sokkal rosszabb is, ha ezeket nem veszik ki, de bármi pozitív, érdemi mozzanatot aligha találnak benne. Ami van, már megvolt az eddigi törvényekben vagy a szakmai etikai kódexekben.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselője tiltakozott e rendszer ellen. Saját önszabályozó erőnk határait jelzi azonban, hogy miközben a MÚOSZ ezzel lényegében azonos platformra helyezkedett, a jobboldalra orientált Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (MEÚSZ) szerint az EBESZ elemzése a magyar jogrendszer ismeretének teljes hiányáról tesz tanúbizonyságot, elfogultsága, sietsége, a felületes és egyoldalú tájékozódás mögött a korábbi formális és informális hatalmuk elvesztésétől tartó magyarországi személyek és csoportok befolyását érzékeljük.

E szöveg szignálóját a Magyar Rádió elnöki posztjára esélyesek között tartják számon.

Ez az alkotmány – már csak a hagyományok iránti tisztelet miatt is – felvehetné a hamarosan úgy is gazdátlanná váló 1949-es számot: legalább annyi valóságos szabadságot tud majd garantálni, amennyit az abban az évben elfogadott alkotmány eredeti formájában adni tudott.