Hetilap kereső

Krug Emília írása

Civakodós interjú fültanúja lehetett a hallgató nemrég a Klubrádióban. A vidéken élő művész, Wahorn András műsorvezetőként Túrós Andrást, az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) elnökét először a településőrségről kérdezte. Majd saját, mezőszemerei tapasztalatait osztotta meg: „A mi polgárőreinknek nincsen semmijük. Se autójuk, se sapkájuk, se semmijük, nincsen kiképzésük. Nincs egy normális szabályzat. Kimennek este nyolckor, tízre berúgnak, megisszák a pálinkát, aztán hazamennek. Ebből áll a polgárőrség a mi falunkban, uram.” Túrós reagált: Wahorn „hülyeségeket beszél”. Aztán leruccant a faluba, ahol a polgárőrgyűlésen megtudtuk, valójában minden szép és jó. Wahorn és néhány helybeli viszont árnyalt a képen. Az is kiderült: Mezőszemerén páran nem szívelik a művészeket. Merthogy állítólag ők szervezik a gárdát. KRUG EMÍLIA riportja.

– A dolog ki lesz kezelve – ígéri Juhász Ferenc megyei főkapitány.
Merthogy dolog van, sérelem. Meg is tisztelte a mezőszemerei polgármesteri hivatal dísztermét mindenféle hivatalosság. A megyei főkapitány és különféle helyettesei, Túrós úr, az OPSZ elnöke és a testület többi vezetője, a környék polgármesterei, polgárőrei.


A kóla és a pogi fölött röpködnek a beszámolók. Heves megye bűnügyi helyzete javul. A tavalyihoz képest a bűncselekmények száma több mint tíz százalékkal csökkent.
– Én sosem engedtem a statisztikával való bűvészkedést – így a rendőrfőkapitány.
Azt is mondja, a polgárőrség és a rendőrség sokkal több közös szolgálatot lát el. Emléklapokat oszt a kiváló polgárőröknek.
Egyikük a mezőszemereiek vezetője, Bukta Sándor. 2008 júliusa óta vezeti a 23 fős alakulatot. Mérleget von, mint a nagyok. Évi százötvenezerből gazdálkodnak, ami az üzemanyagra elég (saját kocsikkal járnak), és nyertek az OPSZ-től még százezret, abból formaruhát vettek. „Ötfunkciósat.”
– Egy hónapban hetven óra szolgálatot adunk, ami tíz-tizenegy alkalom. Augusztus végén, amikor nagyobb bűnözés akarta felütni a fejét, összefogtunk a környékbeli településekkel. Van szabályzatunk, amiből mindenki vizsgázik.
– Jártok-e rendszeresen a kocsmába? – érdeklődik Túrós úr.
– Azt se tudom, milyen színű a kocsma. Tűzbe teszem a kezem, hogy itt senki nem jön szolgálatba italosan.
Csak egy autóra való fényhidat szeretnének nagyon a polgárőrök.
Köztük a polgármester, Bukta Gábor is. Ő nagyon mérges.
– Két éve járom a települést, még sose találkoztam ittas polgárőrrel. Olyan beszél, aki ezért a településért még semmit nem tett. Wahorn be lett osztva szolgálatba, aztán este hatkor telefonált, hogy mivel nem vizsgázott le, nem akar kárt okozni, nem jön. Már bánom, hogy ideköltözött, ment volna máshová.
Bólogat néhány fej. Dúltak, megbántottak. Herman István, a Heves Megyei Közgyűlés Fidesz-frakciójának igazgatója maga a nyugalom.
– Én rendpárti vagyok. Alkotó, cselekvő munkát békés környezetben lehet végezni. Köszönet érte a polgárőröknek.
– Ez már politika – súgja egyik szomszédunk. – Túrós inkább balos, a Wahorn jobbos, betámadott.
Sok itt a koncepció.
Az OPSZ elnökének is van.
– Mi erősek vagyunk, az ilyen embereken átlépünk, de a falut sérelem érte.
Javasolja, fogalmazzanak tiltakozó levelet, olvastassák be a rádióban. A polgárőrség pedig legyen láthatóbb: több szolgálat, több tettenérés. Cserébe plusz kétszázezret ígér, működésre, formaruhára. No meg egy autót, legkésőbb a karácsonyfa alá.
Éljen Wahorn?
– Ez nem az ő érdeme, a helyiek hozzáállása kitűnő. Csak a feltételeken kell javítani – mondja Túrós András a happening után lapunknak. – Ritkán jutok el egyesületekhez, ha sikerül, szeretek mintaszervezeteket létrehozni. Wahornt szerintem csak az bántja, hogy nem fogott talajt polgárőrként.


– Remek, remek, legalább lesz felszerelésük – örül a telefonban Wahorn, amikor a fejleményekről mesélünk.
A gyűlésre nem hívták, bár Túrós András felvette vele a kapcsolatot. Talán összejönnek egy sörre.
Wahorn a szemerei házban kávét melegít.
– Az akcióim nem szándékosak. Az érzelmeim vezetnek. Fél éve egy közúti rendőr szó szerint azt mondta nekem: a cigányokra ki kéne adni a vadászengedélyt. De nincs az a kapitány, aki elismeri, hogy rossz a helyzet, mert fél, leváltják. A nemzetiségiekkel való kérdést nem látják, nem értik azok, akik nem szembesülnek vele.
Ő három éve ezt teszi.
– Korábban azt hittem, hogy az oroszok miatt ilyen ez az ország. Aztán rájöttem, hogy a magyarok okozzák a problémát. De ellenük nem akartam harcolni, inkább elmentem. Amikor visszajöttem Amerikából, ideköltöztem, remélve, hogy itt majd elkerül a társadalom. Hát nem.


Festőművész barátja, a Mezőszemerén lakó Bukta Imre hívta, lakjon itt. Nyugalom van, béke. Aztán költözés után szólt, a kocsit azért ne hagyja az utcán. Két hónap múlva kirabolták. Kutyája, Bátor nyakörvét is ellopták, az új darabra ráírta, ha leveszed, megöllek. Mégis lába kélt.
Két éve Bakáts Tibor hívta a Klubrádióból, beszélgessenek a Gyurcsány-féle chartáról, rasszizmusról, felvonulásról. Ő inkább a terménylopásokról beszélt, a szomszédjáról, Angéla néniről, aki maga kapálja a krumplit, de már nem ő főzi meg, és arról, eldöntötte: lelövi azt, aki hívatlanul jön.
– Másnap itt volt a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Heti Válasz, hogy a liberális Wahorn megtért. A Népszabadság nagy sokára talált meg. A falu megharagudott, hogy rossz hírét keltem. Pedig legalább annyi kiderült: nem igaz, hogy húszezer forint alatt minden lopás szabálysértés. Bűncselekmény, ha zárt helyről visznek el valamit.


Akkor úgy volt vele, ha nincs pénz, vegyék kézbe maguk a polgárőrséget. Merthogy azt látta, az idősek félnek és tájékozatlanok, nem tudják, baj esetén kit kell hívni, ő pedig – megesett – húsz percet várt a rendőrségi vonalon az ügyeletesre.
– Gondoltam, szórólapozzunk a fontosabb telefonszámokkal, tartsunk a szemerei focipályán önvédelmi képzést a polgárőröknek. Erre a rendőrkapitány gyűlést hívott össze, ahol kiderült, minden úgy jó, ahogy van, nem kell kiképzés, én meg ne szóljak bele a munkájukba. Aztán egyik este a polgárőrök bedobtak egy cetlit, hogy én vagyok este szolgálatban. Hívom a Sanyit, a vezetőjüket, hogy azt se tudom, mit kell csinálni. Mondja, hívjam X.-et, ő ismeri a szabályzatot. Hát nem ismerte. Azt mondta, sétálunk, iszunk, meg beszélgetünk egy jót, aztán hazamegyünk.
Wahorn nem ment. De állítja, minden igaz, amit a rádióban mondott. A szemerei polgárőrök szervezetlenek.
– És látta őket szolgálatban inni? – kérdjük.
– Falun minden férfi iszik. De ha akarják, ezt visszavonom.
A fegyverarzenálját viszont tuningolta. Furkósbot, pisztoly, íj, kard.
– Angéla nénihez a múlt héten is hívatlanok állítottak be.
Az asszony Wahornnal szemközt lakik. Süteményt süt, az unokákat várja.
– Megyek a kerítés felé, jön velem szembe két ember. Pedig a kapu zárva volt. Gyorsan kifordultak.
Még pár helyre belátogattak, végül elkapták őket. Korábban mások két zsák krumplit vittek el. Ígérték, többet nem jönnek. Mégis visszatértek, tyúkkal, krumplival távoztak. Angéla néni tudta, kik voltak, meglátogatta őket, kérte, legalább a felét hozzák vissza. Nem hozták.
– Andrásnak is csak később meséltem.
András, a Wahorn még azt mondja, valaki azt is elterjesztette a szemerei romák közt, hogy ő a helyi gárda, ő szervezi a szkinhedeket.


„A romák elmondásából kiderült, hogy valakik vagy valaki kiment hozzájuk, és azt terjesztette el köztük, hogy a cigánygyűlöletet, a rasszizmust név szerint Kollár Lajos, Wahorn András és én terjesztjük, mi szervezzük a gárdát a háttérből, valamint az interneten is hirdetjük a fajgyűlöletet.” E mondatok Bukta Imrétől hangzottak el a szemerei önkormányzat ülésén még áprilisban. Pár hónappal azután, hogy a romagyilkosságok hírétől s az udvarokba egy-két éjjel bevilágító autóreflektorok fényétől a falu cigány lakossága megijedt. S a helyiek által csak Golán-fennsíknak nevezett falurész utcáiban sötétedés után máglyákat gyújtottak, kéznél tartották a vasvillát.
– A cigányok féltek. Mi viszont jóban vagyunk velük, elmondták, ki rágalmaz minket, s hogy vigyázzunk, nehogy kigyulladjon a házunk – mondja Bukta.
A műtermében ülünk. Nádtetős. Ő úgy látja, ellentét nem a faluval van, hanem a helyi hatalommal. Szítják a hangulatot az itt élő művészek ellen, bajkeverőnek állítják be őket.
– Tíz éve civil egyesületet hoztam létre. A polgármester azonban nem partnert, hanem riválist lát bennünk.
Pedig a civilek csupán nyitott szemmel járnak. Feltűnt nekik például, amikor a faluban egy szép kis ligetnyi fát kivágtak. Aztán cserélődtek a jegyzők. Akadt, aki környezeti károkozást emlegetett, más falopást. Bírósági ügy (közokirat-hamisítás, hivatali visszaélés címén) nem lett, még pótmagánvádra sem. Igaz, volt, aki látta a polgármestert és az illetékes rendőrkapitányt együtt pacalozni. Most – nem helyi – természetvédők tettek feljelentést környezetkárosítás miatt, az ügyészség nyomoz.


Bukta Imre pedig két hónapja szünetelteti a polgárőri szolgálatot.
– A polgárőrök többsége munka mellett jár őrködni éjjelente. Fáradtak, kimerültek, ingyen, felszerelés nélkül dolgoznak. Engem is sértett, amikor András azt mondta, részegeskednek. De tényleg szervezetlenül működnek. És bár nevetnek rajtam, tényleg kellene éjjellátó. Hiszen a terménylopások többsége éjjel történik.


A Tűzoltóban, Mezőszemere egyik kocsmájában kamera működik. A segélyosztáskor betérőket nem zavarja.
– Mit kapok azért, ha megöllek? Két évet? Csak úgy fújják a paragrafusokat – mondja a pultos.
Hó elején és ünnepekkor, temetéskor a legrosszabb. A hagyományok szerint akkor a rokonok virrasztanak, fellocsolják a padlót az itallal, mert a halotté az első.
– A körzeti megbízottat egy éve nem láttuk, polgárőr se teszi be ide a lábát. Csak félünk.
Bukta Imre azzal búcsúzott: bírják a gyűrődést.
– Elmehetnénk. De az ostobaság győzzön?
Egyelőre mindenki vesztésre áll.