Hetilap kereső

Pungor András írása

Baloldali mozgalmat indít a házelnöki posztjáról távozó Szili Katalin. A szocialista politikus vidéki körútjain nem fog kertelni, az MSZP-re vetülő árnyakról, a korrupcióról is beszélni fog. Szerinte a választások után meg kell vitatniuk: a pártban megfér-e egymással – a népnemzetitől a liberálisig – mindenki. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

Szabadúszó lett?

Nem. Országgyűlési képviselő.

Feláll a házelnöki székből, és ugyan nem pártfeladattal, de vidéki körútra indul.

A szocialista párt az uniós választáson tizenhét százalékot kapott. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint tíz százalék alatti az MSZP támogatottsága. Megrendült a társadalmi beágyazottságunk, a néppártiságunk. Aki közülünk képes a civil kapcsolatok építésére, annak segítenie kell, hogy ez a folyamat megforduljon.

De miért tartja magát távol a párttól?

Nincs így. Honnan veszi?

Eddig sem vállalt párttisztséget, és ezután sem lesz az MSZP-t kampányidőszakban irányító országos választási bizottság tagja.

Miért fontos ez?

Mert éppen ezért tartják különutasnak.

Nem szeretnék semmilyen posztot. Ez számomra ezredrangú kérdés. Ha baj van, az a dolgunk, hogy korrigáljunk és építsünk. Ha a hitelességünket vissza akarjuk szerezni, mindenkinek meg kell találnia a maga feladatát. Újra fel kell építeni a baloldalt. Ezt nem akarom hátradőlve nézni.

Lépései mégis azt sugallják, sőt nyilatkozta is, hogy tele a hócipője az MSZP-n belüli pozícióharccal.

A július 4-i kongresszuson eldöntöttem, hogy a következő nyolc hónapban a társadalmi baloldalt építem, és a hitelességet próbálom visszaszerezni.

Lemondásával feladta a leckét a többieknek.

Az egyik cél a példamutatás volt. Emlékszem, 2004-ben a kilenc uniós mandátum megszerzése mekkora lavinát indított el. Kovács László nem maradt pártelnök, önként távozott a pártigazgató, és én sem akartam tovább elnökhelyettes lenni. A mostani eredménynek semmi következménye nem volt. A vezetőknek kell hogy legyen morális tartásuk. A miénk nem lehet következmények nélküli szervezet.

Hulljanak a fejek?

Az uniós választás után az elsők között fogalmaztam meg, hogy kongresszusra van szükség. Félreértés ne essék: nem az volt a célom, hogy bizalmi szavazást rendezzünk az elnökség ellen. Azt szerettem volna, hogy a társadalom számára nyilvánvalóvá váljon: készek vagyunk a fordulatra. Arra vártam, hogy megértetjük mindenkivel: kényszer a kormányzati válságkezelés, de más a párt távlatos politikája. A kongresszuson azonban csak az körvonalazódott, megyünk tovább az eddigi úton. Aztán egy ideig azzal tematizáltuk a közbeszédet, hogyan nézzen ki a kormányfőjelöltünk, majd egymásnak feszültek az idősek és a fiatalok. Nem akarok ebbe a méltatlan vitába beszállni. Sokat elárul, hogy amikor bejelentettem, lemondok a házelnöki posztról, négy napig senki sem keresett.

Fáj?

Nem.

Eljöhet az a pillanat, hogy azt mondja: elég? Látom, van önben keserűség.

Nincs. Októberben lesz húsz éve, hogy beléptem ebbe a pártba. Most egy korszakot lezárok az életemben. Házelnökként létrehoztam a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumát, a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsát. Egyik parlamenti kezdeményezője voltam a jövő nemzedék ombudsmanja intézménynek. Sok korábbi politikai véleményem beigazolódott. Gondoljon csak a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor képviselt álláspontomra vagy az egészségügyi reform társadalmi vitájának kezdeményezésére. Tiszta a lelkiismeretem. Most semmi mással nem akarok foglalkozni, mint azzal, hogy mit tehetünk 2010 tavaszáig. A társadalom a biztonság megteremtését várja tőlünk. Például hogy megvédjük a devizahiteleseket, akik a kilakoltatástól félnek, és bár erősödött a forint, a tartozásaik mégsem csökkennek. Igazi szociáldemokrata feladat a kiszolgáltatottak, reményvesztettek felkarolása.

Ön harmadikutasokra és szocdemekre osztotta az MSZP-t. Azt írta, vitájuk eldönti: a szocialista párt lesz-e a baloldal képviselője, vagy valami más jön helyette. Ez rímel a pártot elhagyó Krausz Tamás gondolatára, amely szerint a tagságban az erős baloldali szárnynak és a tőkeérdekeket képviselő jobboldali szociknak el kellene válniuk egymástól.

A párt nem kerülheti el a vitát arról, hogy valóban megfér-e itt mindenki: a liberálistól a népnemzetiig. A sokféle irányzat adta eddig a párt néppárti jellegét. Ugyanakkor a hét év kormányzati politikája idején „fékezett habzású” neoliberális gazdaságpolitikának voltunk a részesei.

Ön szerint megfér egymással a két MSZP?

Merjünk vitázni erről. De arról is beszélnünk kell egyebek mellett, hogy mit gondolunk az államról, vagy mi a nemzethez való viszonyunk. Csak így derülhet ki, hogy vannak-e olyan pontok, amelyek összeegyeztethetők egymással.

Erről most vitatkozni öngyilkosság lenne. Jön a kampány.

Nem akarom, hogy harakirit kövessünk el. Majd a választások után kerülhet erre sor. De a ránk vetülő árnyékokról és a tisztességről, a szavahihetőségről már most beszélnünk kell.

Vidéki körútjain is szóba hozza a korrupciós ügyeket és azt, hogy az MSZP már nem a régi? Ez felér egy harakirivel.

Létezik politikai, szellemi és társadalmi baloldal. Az én dolgom az utóbbi megszólítása. Meghallgatom, hogy mit mondanak az emberek rólunk, és én is elmondom a véleményemet.

Egyetért azzal, hogy „az MSZP mára letűnőfélben lévő, reformálhatatlan képződménnyé vált, a rendszerváltozás húsz éve maga alá gyűrte”? Egy – az ön részvételével megtartott – balos konferencián állítólag ez volt az általános nézet.

Ez sok helyütt megfogalmazódik. Az a kérdés, hogy mit teszünk.

Most diplomatikus. Árulja el: mire készül? Azt találgatja szinte minden elemző, hogy vajon a pártelnöki vagy a kormányfőjelölti posztra tör-e.

Miért nem hiszik el, hogy azt keresem, hol tudok jobban szolgálni. Manapság úgy néznek arra, aki nem ragaszkodik a hatalomhoz, mint egy csodabogárra. Idehaza sokan vannak, akik baloldalinak vallják magukat, de most nem tudják, kire szavazzanak. Hiányzik a kapaszkodó. Ha így folytatjuk, azokat is politikai hajléktalanokká tehetjük, akik még bíznak bennünk. A szerethetőségünket veszítettük el.

Szép az, amit mond, de hiányzik a tett. Mégis, mit tesz Szili Katalin?

Tevékenyen akarok hozzájárulni a baloldal következő nyolc hónapjához. Határozott szándékom egy olyan mozgalom elindítása, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy többen – civilek, társadalomtudósok, közéleti személyek – mit gondolunk a mai társadalomról, a világról. Olyan közösségeket akarok létrehozni, ahol a modern baloldali gondolat szervező és mozgósító erővé válhat.

Ezek olyanok lesznek, mint amilyenek a Fidesz polgári körei, vagy az MSZP már kimúlt Sikeres Magyarországért egyesületei voltak?

Nem!

Hanem?

A részletekre később térjünk vissza.