Hetilap kereső

Krug Emília írása

Hogyan válik valaki egy párt, egy város erős emberévé? Vagy maga a titulus is pusztán PR, amely önbeteljesítő jóslatként növeli viselője párton belüli hatalmát? Mit tudott Hagyó Miklós, és mikor bízta el magát? A főpolgármester-helyettes kanyarjait s a mostani megtorpanásig tartó utat KRUG EMÍLIA próbálta rekonstruálni.

Idén tavasszal háromszáz tengerimalac komplett városkát kapott az állatkertben. Benne városházával, tűzoltósággal, általános iskolával, csemegebolttal. Az átadáson Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes tréfálkozott: reméli, ha a tengerimalacok metróépítésre adják a fejüket, nem hozzá fordulnak. Sercegtek a tollak, kattogtak a fényképezőgépek.

Hagyó az új generáció képviselője. Nem kor kérdése ez. Mentalitásé. Tudja, szerepelni kell. Bulvárban és szeriőzben, szatirikus hetilapban és női újságban. Építkezni alaposan, szisztematikusan. Némelyek szerint Excel-tábla-szerűen. Kiszámítani, mennyi küldött szükséges, s melyik kerületből hány szerezhető.

„Hagyóra éppúgy lehetett számítani egy helyi rendezvény megszervezésénél, mint amikor 300 küldöttet kell utaztatni egy malmői találkozóra. A legrosszabb esetben küldött egy kisteherautónyi Jumpot” – emlékezett korábban a vidéki kezdetekre egy szocialista a Magyar Narancsban. Utóbb, a fővárosban legfeljebb annyi változott: a korábban általa kitalált és forgalmazott energiaital helyett sörrel és virslivel kedveskedett a fásult és kiszáradt párttalpasoknak. Idővel a fővárosi szervezetek felsorakoztak mögé, kiépült a hálózat. Kinek a változás és a lendület, kinek a megígért parlamenti, fővárosi képviselőség, felügyelőbizottsági, netán igazgatótanácsi tagság vált kedvére. Akinek nem tetszett Hagyó ajánlata, könnyen perifériára kerülhetett. Netán rács mögé, mint Hunvald György. A fáma szerint az erzsébetvárosi polgármester bukásában a Hunvald és Hagyó közötti ellentét is szerepet játszhatott.

– Az MSZP sosem volt homogén párt. Mindig léteztek különféle áramlatok, amelyeknek a képviselői hol többségben, hol kisebbségben dolgoztak, és közben harcoltak egymással. Korábban elég nagynak tűnt a homokozó. Hagyó viszont a győzelmet teljes megsemmisítésként értelmezte. Az országos vezetés pedig nem szólt bele a budapesti ügyekbe – mondja egy régi motoros.

Amikor 2005-ben – látva Hagyóék térnyerését – többen a Lendvai–Kiss–Szekeres-vonalhoz futottak segítségért, annyit kaptak válaszul: „Szervezkedjetek ti is!” A „miből?”-re nem volt felelet.

Ő az erős ember

S aki 2006 nyarán a városháza folyosóin bennfentes volt, már azt hallhatta, hogy fél évvel az önkormányzati választások előtt a szocialisták nevében Hagyó Miklós tárgyal. Merthogy ő az erős ember. Hogy azontúl kicsoda? „Valami zöldséges. Vagy kereskedő.” Akiből decemberre főpolgármester-helyettes lett. Demszkynek nem volt választása. De nem is bánta, hogy nem Gy. Németh Erzsébettel, a kihívójával kell együtt dolgoznia. Jó benyomást tett rá az új fiú, aki fiatalabb, pörgősebb, mint a régi vágású szocik, ráadásul pénz is jön vele, ha erős a pártban.

Hagyó nem is lacafacázott, kinevezése után rögvest megvált az akkori BKV-vezértől, Aba Botondtól (akit Demszky a Combino-botrány miatt amúgy is kóstolgatott), s megtalálta Antal Attilát, aki átszervezést és nullszaldós céget ígért. Viszont sztrájkfenyegetettséget hozott, mivel nem volt hajlandó bért emelni. Hogy a Hagyóhoz köthető Antal végül mégis kénytelen volt beadni a derekát, amögött több informátorunk szerint is Kiss Péter áll. Aki nehezményezte: Hagyóék szembemennek a kormánnyal, és szándékosan úgy tárgyalnak, hogy ne legyen megállapodás. Végül Kiss ráhatására lett, s Antal Attila gyengülni kezdett. 2008 márciusában több botrány után (például, hogy a vezérigazgató fia fizetést kapott a BKV-busztenderén nyertes cégtől) maga kérte felmentését.

Eztán Balogh Zsolt lett a megbízott vezérigazgató, aki szintén nem esett kívül Hagyó érdeklődési körén. Olyannyira nem, hogy Baloghnak többek szerint külön telefonja volt a főpolgármester-helyetteshez (egy Nokia), amelyen két csippanás jelezte a főnök hívását.

Ám hogy a hálózat egyre terebélyesedik, azt nemcsak a munkahelyi mobilok számának növekedése mutatta. Városházi környezetben feltűnt, mekkora a mozgás a Hagyó hatáskörébe tartozó közműcégek élén. És a menedzsmentben. Meg a főosztályokon. És néhol az osztályokon. Főképp: a beszerzésen, kommunikáción.

Nem tárgyalhatnak

Utóbb Demszkyhez is érkeztek jelzések. (Vélhetően azért csak utóbb, mert a főpolgármester bizalmasának számító Mesterházy Ernő sokáig jó kapcsolatot ápolt Hagyóval, s legtöbbször az érdekeket sikerült összesimítani.) Ám később a főpolgármesterhez eljutottak a pletykák, miszerint „Hagyóval vigyázni kell, mert sajátos személyzeti politikát követ, a gazdasági és a politikai háttérépítést hasonló eszközökkel oldja meg”. Hallani, hogy a cégek számára korábban ismeretlen ügyvédi irodák, könyvelők kezdtek el dolgozni, nem feltétlenül a vállalatok saját ötletére. Mire főpolgármesteri utasítás is született: a cégek vezetői a főpolgármester-helyettes nevében megjelenőkkel nem tárgyalhatnak.
Ám a rendszer már működött.

A közgyűlés szocialista frakcióját Hagyóhoz hű vattaemberek özönlötték el, s ők kerültek a kinevezésekért felelős gazdasági bizottságba.

– A városüzemeltetés korábban is szocialista felügyelet alá tartozott – magyaráz egy fővárosi illetékes. – És mindenki képvisel pártérdekeket. De mellettük szakmaiakat is illik. Hagyó csak politikai haszonban, jó és rossz emberben tudott gondolkodni. Azokkal az ügyekkel, amelyekből nem származott haszna, egyszerűen nem törődött, Demszkynek ez volt a legfőbb baja vele.

Amúgy Hagyó gyakran kedélyes, szórakoztató, kvaterkázó ember. Viszont ha lőporos hangulatú a beszélgetés, röpül akár a levélnehezék vagy a mobil is. Rosszul bírja a konfliktust, nem tűri az ellentmondást. Tapasztaltuk mi is, amikor kerestük. Pontokba szedte feltételeit: nem szereti a név nélkül nyilatkozó informátorokat, de interjút sem akar adni. Mondtuk, remek, nyilatkozzon névvel a cikkben. Mégsem akar most előtérbe kerülni, inkább csak úgy beszélgessünk. „De az előbb azt mondta, nem szereti az anonymusokat.” „Megfogott.” Utóbb már nem vette fel a telefont.

Pedig arra, hogy miért ment neki Kocsis Istvánnak, a BKV jelenlegi vezérének, nála pontosabb választ senki nem adhat.

Az első bukta

Kocsis kinevezése volt Hagyó első nagy buktája. Ő a nokiás Baloghot szerette volna. Tudhatta, Kocsis nem az a mobilos típus. Vagy legalábbis más a szolgáltató.

– Kocsis nem vette be Hagyó érdekkörét. Másikat hozott – magyaráz egy forrásunk.

Nemrég a Magyar Narancsban maga Demszky erősítette meg a pletykát: „Eleinte az volt az álláspont, hogy Kocsist éppen kirúgták a Magyar Villamos Művektől, semmiképp nem lehet kinevezni. Később viszont informális csatornákon az jött a szocialistáktól, hogy csak ő lehet a BKV vezetője. Nekünk erre figyelni kellett, hiszen a BKV működése a mindenkori kormány pénzügyi támogatásától függ.” Az irányváltást a HVG-hez hasonlóan lapunk sem fejtette meg. Csak annyit tudunk, hogy Kocsis egyebek mellett azzal is kampányolt: kirúgja Hagyó embereit.

E törekvés – vélhetően az egyensúlyteremtés szándékával – finomodott, s Balogh Zsolt, valamint Horváth Éva státusa sokáig megmaradt. (Emlékezetes, hogy Horváth Éva egyszerre volt Hagyó sajtósa és a BKV fizetett munkatársa.)

Hagyó így aztán a jövőbe tekintett. Amikor a budapesti küldöttértekezlet a fővárosi pártlistáról szavazott, kétharmad–egyharmad arányban nyert a Hagyó-lajstrom. Amely a pártelnököt leszámítva egyetlen régi, nem a Hagyó-érához köthető nevet sem tartalmaz befutó helyen.

– Jellemző rá, hogy túlbiztosítja magát. Miből állt volna Molnár Gyuszit befutó helyre tenni? Szebben mutatott volna – mondja egy szocialista informátorunk, aki más szempontból viszont árnyal. – A jó szervezőkészség még nem bűn. Csak sírunk, hogy hol vannak a fiatalok. Amikor pedig valaki tempót vált, lendületet ad egy-egy szervezetnek, karrieristának bélyegezzük.