Az osztrák napilapban Ronald Pohl kérdezte nemrég a világhírű írót a magyarországi alkotmánymódosítás kapcsán. A 168 Óra most teljes terjedelmében közli az interjút, amely még az új alkotmány megszavazása előtt készült, s amelyben az író stilisztikailag is véleményezte a preambulum szövegét és a jobboldali nyelvezetet.
- Hamarosan szavaz a magyar Országgyűlés az új alkotmánytervezetről, amelynek a preambuluma rögzíti a nemzeti sajátosságokat. Valóban korszakalkotó változást jelent hazájának ez az alkotmánymódosítás?
– Az ember látja és hallja ezeket a dolgokat, majd megpróbálja levonni a következtetéseket a maga számára, ami Magyarországon nem igazán egyszerű, mert manapság olyan légkörben élünk, amelyben nincs bizalom. Senki nem bízik senkiben. És ha az ember senkiben sem bízik meg, akkor természetszerűen korlátozza önmagát. Ez a preambulum – főképpen stilisztikailag – egyszerűen nevetséges! Üres és dagályos.
- Ezzel az alkalmazott költészet területét érintjük?
– Nem szeretnék olyan lapban publikálni, amelyben ilyen szöveg megjelenne. De ezeknek az önmeghatározásoknak, mint amilyen az, „mi a magyar”, megvannak a maguk természetes indokai. Minden állam, amelynek problémája van az önmeghatározással, próbálja azt megkeresni. Azért ez nagyon magyar kérdés. Mindig állítottam, hogy hasonlónak semmi értelme sem lenne Franciaországban vagy Angliában.
- Önmagában lehetne legitim ez a kérdés?
– Ha valami probléma, akkor az probléma. Ennek megint van nyelvi vonatkozása. Mi egy politikailag korrekt helyzet utáni (post-Political-Correctness-status) állapotban vagyunk, Magyarország – és valamennyi kelet- és közép-európai állam – azonban megmaradt egy PC előtti nyelvi állapotban. Ennek az alkotmányelőszó-tervezetnek és általában a nyilvános beszédnek néhány mondata valóban durva, de talán mégsem annyira, mint amilyennek látszik. Nálunk senki sem érti, miért van ez a vacakolás – mondjuk – a sinti és a roma elnevezéssel, és miért nem mondunk „cigányt”, amikor egyrészt ők cigányok, másrészt maguk is cigánynak nevezik magukat. Vagy mi a baj a négerezéssel? Én látom, hogy néger, te látod, hogy néger, akkor a becsületes magyar erre azt mondja: néger. Nem gondolkodtunk el azon – társadalmilag –, hogy miért is jött létre a politikai korrektség.
- Milyen kihatásai vannak az önkorlátozásnak?
– Ez az a nyelvi közeg, amelyben létezik, olyan szöveg, mint amilyen a preambulum. A magyar fülek érzéketlenek az ilyen szövegekre. Nem tanultuk ezt meg, ami lehet, hogy hiba, de ez van. A preambulum – szerintem – védhetetlen, pontatlan, keveri a nemzetet az állammal. Nézőpontváltozást lehet megfigyelni: a fő jogok nem alanyi jogon járnak, hanem ehhez magának az alanynak még kell valamit teljesítenie. Nem tudom megítélni, hogy tudják-e, mennyire radikálisan nem időszerű ez az egész.
- Hogyan cseng az ön fülében a konzervatívok által használt nyelvezet?
– Amit hallok, az nem régies, hanem öreg és poros. Ennek semmi köze nincs a hagyományokhoz, csupán egy bohózat. Ebben a bohózatban talán még a kastélyaimat is visszakapom! Nem is értem: ezek az emberek negyven-ötven évesek – de még az ükapám sem beszélne így! „Egyedül állunk az európai zivatarosban, szemközt velünk a háládatlan Európa.” A szokásos áldozati mítosz és kesergés. Hogy beszélhetünk brüsszeli diktátumról, amikor mi vagyunk Brüsszel?
- Mindennek mik az okai?
– Minden, ami nálunk az elmúlt húsz évben történt, nagyon gyorsan, túlságosan is gyorsan ment végbe. Túl gyors a történelem. Nem élvezzük a demokráciát. Nem küzdöttünk meg a szabadságért, az egyszerűen az ölünkbe hullott. És aztán néhány év elteltével máris jött az EU, ami persze hatáskörökről való lemondást is jelent. Ez egyáltalán nem egyszerű. Rémes, ahogyan olykor Nyugaton a magyarországi politikai változásokról írnak. A valóságnak nem felel meg, ha azt mondják, hogy „Führer-állam”. Ami itt alakul, az egy nagyon autoriter képződmény, de ezek a hasonlatok egyszerűen hamisak. Stilisztikailag megítélve, sok dolog a Kádár-korszakból származik. Így az öncenzúra is, a hányinger maga. Eddig még semmi sem történt az új, szigorított médiatörvény alapján, de a lehetősége adott, hogy bármikor beavatkozzanak. Az mégiscsak abszurd, hogy húsz év után egy kormánytisztviselő azt mondhatja: senkinek nem kell félnie, aki tisztességesen ír! Senki ne nyugtasson engem a minisztériumból! Nagyon is nyugodt vagyok, mondom nagyon nyugtalanul.
- Nincs még elegendő tapasztalata Magyarországnak a cenzúráról és az öncenzúráról?
– Az öncenzúrának csak vesztesei vannak. Az öncenzúra nem egy nemes ellenfél, nem lovag, akit ha tehetséges meg becsületes vagy, ledöfhetsz, hanem szivárog a tarkód, a gerinced mellett beléd, mint a mocskos hólé. 1956 olyan volt, mint amikor a kutya lerázza magáról a vizet. Lerázta magáról a rendszert, de később már nem tudta az ember, hol ér véget a kutya, és hol kezdődik a víz. Néhány jelenség egyértelműen 1949-re emlékeztet: például az olyan kifejezések, mint hazaáruló, sőt, belső ellenség, külső ellenség. Ezt már egyszer hallottuk. Az említett jelenségek rendszert alkotnak, amelynek szellemét kártékonynak tartom. Ellenfél helyett ellenség, igazságosság helyett bosszú. Ahogyan azt valaki, aki nemrégen még az Orbán-kormány támogatója volt, megfogalmazta: demokratikus körülmények között egyre kevesebb szabadság! Az új alkotmány szelleme ebbe az irányba mutat. Az ismert mondatot kell mondanom, amelyet sokan sokszor kimondtak már a történelem folyamán: soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhetik. Persze aki ilyen mondatot mond, az maga is nevetséges.
HozzászólásokÖsszesen: 16 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
aksiz, szabojgy2!
Kocsmába illő véleményeiteket, miért nem egy kocsmában teregetitek a hozzátok hasonló gyölőlködők elé; ott még az asztalt is verhetitek, és még énekelhettek mellé egy-két hazafias busungót.
Kedves Aksiz!
Én nagyon kínkeservesnek, vívódónak, szeretetteljesnek, gyöngédnek érzem az író szavait:
"Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát,ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bács,ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, s ő a szenvedő alanya...."
Aztán marad az írónak a fázás...
A javított kiadás a szerző nagyon fájdalmas szembesülése az eszményképnek tekintett édesapja kettős életével és árulásával.Művészi ábrázolása az író felnőttkori lelki földrengésének.Nem megtagadja az apját, nem a szeretetét vonja meg tőle, hanem (bibliai árulás-történeteke felemlegetve) arról ír, hogy az árulással nehéz együtt élni. Mint homo eticus kimondja - ha az édesapjáról van is szó - hogy aki akkor aláírt, az az aláírásával a rendszert legalizáta.
T. részecske !
Mivel az említett Esterházy könyvet még az 1980-as években vettem, szóba sem jöhet semmiféle politikai szempont.
Az meg, hogy Ön mást tart művészetnek mint én azzal nincs semmi gond, szerencsére nem vagyunk egyformák !
Milyen világ lenne, ha mindenkinek ugyanaz a dolog tetszene?
Az Ö szerint " méltán híres író"-nak az elhunyt édesapjával szembeni viselkedése számomra megbocsájthatatlan, főleg mivel ezen véleményét is az un. " művészete" keretei között tette nyilvánossá.
Jobban tette volna, ha a könyv megírása előtt elgondolkozott volna, és visszavonult volna a közéletből. Vagy úgy gondolta, hogy attól nagyobb "művész" lesz, hogy megbocsájtás helyett gyalázza az édesapját ?
Jó érzéssel tölt el, olvasni az író szavait ebben az eldurvult világban.
Bocsánat: elírtam tisztelt és szeretett tanárom nevét.
Helyesen: Regős Géza.
De gustibus non disputandum -ha jól tudom felidézni a poroszos oktatási rendszerben tanult bölcs latin mondást, (nagy-nagy tisztelettel adózva volt latintanáromnak, Regős Gézán bácsinak).
Ami pedig a méltán híres és neves író durva minősítését illeti: hát bizony az a minősítőt minősíti, aki - úgy tűnik - fel sem ér a művészethez, viszont politikai szempontok szerint ítél.
Tudom, hogy E. P. művészete nem szorul rá a védelmemre.
T. chili !
Sajnos túl sok időt pocsékoltam el arra, hogy megértsem Esterházyt. A megjelenése után megvettem a "Hrabal könyve " című művét, amiben talán 2 oldalt találtam amiért érdemes volt megírni a könyvet. Akkor úgy döntöttem több pénzt nem adok ki rá, de továbbra is érdekelt, hogy milyen a többi könyve. A könyvtárban amikor Esterházyt kértem csodálkozva kérdezte a könyvtáros, hogy szeretem Esterházyt, mert Ő bizony nem. Jó néhány könyvének elolvasása után sem változott meg a véleményem, azóta sem szeretem az írásait, szemben például Szabó Magdával akitől akár egy esszé kötetet is szívesen elolvasok, nem csak a regényeit. ( Minden könyve meg is van a házi könyvtáramban. )
Amiért embernek is pocséknak tartom Esterházyt az a H.C. Javított kiadása miatt van. Ő a szüleivel ellentétben jó " vidéki vakációnak" tekintette a kitelepítést, ráadásul szerencsés is volt, mert a csányi kulák család ahová elszállásolták őket, még kényeztette is az " úrfikat" Az apja a gyerekei érdekében elvállalta az " ügynök " szerepet, mert különben a Péter nem biztos, hogy egyetemre mehetett volna, a Márton is hiába volt jó labdarúgó, nem biztos, hogy olyan könnyen lehetett volna profi, mint így, az apja "árulásá"-nak következtében.
Engem rettenetesen felháborított az a viselkedés, és az a beszéd amit Esterházy megengedett az apjával szemben.
Engem még hajdanán a "poroszos" tanítási módszerrel oktattak, és tudom, hogy mit illik és mit nem.
Az Esterházy és a hozzá hasonlók könyveit pedig meghagyom az Önhöz hasonló sznoboknak !
aksiz
A kommentedbol feltetelezheto, hogy elolvastal elejetol vegig legalabb egy EP muvet, es ismered maganeleteben is az irot, hogy az alabbi zord itelkezesre merted ragadtatni magad. Ha nem igy lenne, a fideszes karaktergyilkolaszas hatasa alatt vagy. Tegy ellene sok tanulassal es nyitottsaggal.
EP legjellemzobb mondasa a rendszervaltas kornyeken szamomra:"Foldet vissza nem veszunk!" Ez olyan szoges ellentetben volt a korabeli onzo, haracsolo legkorrel, hogy tanitani kellett volna. Ehelyett a kapzsi szerzesvagy lett a kovetendo pelda, banyak, foldek, szolok, villak minden mennyisegben. Ezert is vagyunk itt ma.Tetszik EP sztoicizmusa, hiaba, a gyerekszoba nem mulik el nyomtalanul. Es fajdalmasan hianyzik azoknal, akik ma fujjak a passzat szelet.
Lehet, hogy világ szerte ismert, de akkor is pocsék író, és pocsék ember !
szabojgy2!Önre aztán vonatkozik a mondás,ha hallgattál volna,bölcs maradtál volna.Esterházy Péter -ha tetszik magának,ha nem-világszerte ismert és elismert író.Ön pedig a légy piszoknál is kisebb pötty irgalmatlan haragjával együtt.És még csak nem is fatökű.
T.szabojgy2!
Ha már jogállam, és konzervativ gondolkodás, és eszmerendszer, akkor az,hogy ki milyen, nem befolyásolja az öröklés rendjét!
Tehát azok a kastélyok jog szerint az övéi, sőt, a kommunisták által 1949-ben a "magyar gazdáknak" kiosztott földek is jog szerint az övéi, és főnemes társaié!
Az hogy hogyan ír, vagy miről ír, lehet szeretni, vagy nem szeretni, ez izlés kérdése.Ettől még a stilisztikai érzéke, a nyelv ismerete áll talán azon a szinten, mint Pozsgai elvtársé, vagy Szily elvtársnőé!
Talán még magánál Szájer Józsefnél is többet tud ezekről a dolgokról.
Nos .... itt van az autentikus válasz a cikkre a fidesz oldalról SzabojGy2 megszemélyesítésében. Jellemző. Pont erről beszéltem.
nos igen Orbán vezir,pártja,ezt találta sürgetönek,mindent megelözöen!! Betont a Népnek melybe beleálhat,de ki nem tud lábalni.
Milyen kastélyaidat te fatökű? Azok a családodé voltak nem a tiéd, azoké akiknek a kisujja is különb volt mint te magad. A nagymamád legalábbis az volt, akit méltatlan körülmények között ugyan, de volt szerencsém megismerni a húgával együtt (életemben először találkoztam főnemesekkel, igazi grófnőkkel)sokkal különb volt mint te. Aztán miért ez a nagy felzúdulás, ha nem tetszik a stílus miért nem segítettél nekik, volt rá módod a származásodnál fogva is. Ja és amikor az ovisokat akarták minden áron megismertetni a melegekkel, meg mikor "merjünk kicsik lenni" volt a jelszó, meg hogy "Mo egy részvénytársaság" akkor miért nem pofáztál he? Az jobban tetszett? Szegény nagyanyád forog a sírjában mivé lett a fiú utódja.
Szép ez a méltóságteljes visszafogottság és az objektivitásra törekvés Eszterházy Pétertől. Főleg annak a tudatában szép, hogy tudjuk miképpen vélekednek felőle és miképpen beszélnek róla fidesz körökben. Volt Ő már hazaáruló, idegenszívű, nemzetidegen és minden, ami egy európai gondolkodású szokott lenni a fideszesek szemében. Szerencséje van a nevét illetően. Eszterházy. Ez egy tisztességes magyar név. Lehet hogy nemesi származású. (?) Őt legalább nem tudják lezsidózni. Legfeljebb zsidóbarátnak tudják bélyegezni, ami persze adott esetben pont úgy halállal járna, mintha zsidó lenne. Szóval szép ez a visszafogottság, de vajon igaza van?