Narancsbárók földje

Nagytőkés oligarchákat kárhoztatott a vidékstratégia elszabotálása miatt Ángyán József agrárállamtitkár, aki egyebek mellett az állami földek furcsa bérbeadási gyakorlata miatt vette a kalapját, és kiszállt a kormányból. A helyi gazdák is arról panaszkodnak: nekik nem, csak a csókosoknak vagy a narancsos nagybirtokosoknak jut föld.

„Ez védhetetlen, nem ezt ígértük!” – így fakadt ki a fideszes Ángyán József exállamtitkár a minap.

A kormány „földosztása”, az állami területek bérbeadása volt a téma a márciusi bizottsági ülésen. Ángyán túl volt már a lemondásán, amelyet civileknek írt levelében azzal indokolt, hogy „zsákmányszerző érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák, nagybirtokos zöldbárók fogtak össze” a Nemzeti Vidékstratégia ellen.

Mégsem szállt el a dühe, mivel újabb és újabb furcsa pályázatokkal, földbérleti ügyletekkel kellett szembesülnie: nemrég például kajászói gazdák maradtak hoppon, mivel a helyi földek egy részét kápolnásnyéki tetőfedő vállalkozó kapta bérbe húsz évre. Az illetőnek persze köze sincs a mezőgazdasághoz. Ángyán méltatlankodott azért is, mert Lepsénynél a Fidesz-közeli szolnoki ügyvéd, Nyerges Zsolt Mezort Rt.-jének egyik leányvállalata gazdálkodik.

„Hogy van ez? Szolnokról Mosonmagyaróváron keresztül a lepsényi földön gazdálkodunk, miközben a helyi gazdáknak egy deka föld nem jut?” – jegyezte meg dühösen az exállamtitkár a bizottsági jegyzőkönyv tanúsága szerint.

Saját honlapja szerint a Mezort 2004-ben alakult három agrárcég, a Lajta–Hanság Mezőgazdasági Rt., a Szombathelyi Tangazdaság és a Sárvári Mezőgazdaság Rt. részvételével. A cégbírósági adatok szerint Nyerges Zsolt 2008 óta igazgatósági tag és tulajdonos a részvénytársaságban.

A szolnoki ügyvéd egyébként Simicska Lajos üzlettársa, a többi között a Class FM-et működtető Advenio Zrt., az Infocenter.hu Kft. révén pedig a Heti Válasz hetilapnak, a Lánchíd Rádiónak a tulajdonosa.

Szerencsésen pályázott Fejér megyei földekre a felcsúti Mészáros Lőrinc cége, a tavaly februárban alakult Budakalász 66 Kft. is. A cégbírósági adatok szerint a „fiatal” kft. fő tevékenysége: gabonafélék, hüvelyes növények és olajos magvak termesztése. A társaság egyedüli tagja Mészáros másik cége, „a lakó és nem lakó épület építéssel” foglalkozó Mészáros és Mészáros Kft.


Hogy kicsoda Mészáros Lőrinc? Jó fél éve egy másik ügyben már találkoztunk vele. Akkor lapunknak elismerte, hogy gyerekkora óta jóban van Orbán Viktorral, igaz, sihederként nem „bandáztak” együtt.

Felcsúton az egyik legszegényebb család volt Mészároséké. Apja lakatosként dolgozott, anyja háztartásbeli volt. Büszkén mesélte, szülei jobboldalinak nevelték, nem lehetett úttörő, kisdobos, de KISZ-tag sem. Felnőttként gázt szerelt, darab idő múlva társával az egész Vál-völgye belső gázberendezéseit állították össze. Ma jómódú vállalkozó, több – ingatlanforgalmazó és sporttal foglalkozó – cég tulajdonosa vagy képviselője. Imád vadászni.

Amikor nála jártunk, irodáját vadászrekvizitumok díszítették, a falon szarvastrófeák, a földön medveszőnyeg. Mészáros a Fidesz-elnökhöz hasonlóan fociőrült: cége támogatja a futballt, ő maga a Felcsút SE elnökhelyettese, majd a Puskás Akadémia egyik vezetője lett. Nemrég polgármesterré választották, miután a helyi Fidesz – amelynek ő az agytrösztje – „levadászta” a korábbi faluvezetőt köztartozása miatt. Mészáros és családja most már csaknem ezer hektárt művelhet. Igazi nagybirtokossá vált.

Ángyán indulatos volt a bizottsági ülésen. Utóbb a Parlament folyosóján kényszeredetten mosolyog. Látszik, még nincs túl a csalódáson.

– Talán elindult valami – bizakodik lapunknak.
Látszik, inkább a tudomány a kenyere, nem a politika. Ángyán hatvanéves, az MTA doktora, agrármérnök, csak 2006 óta országgyűlési képviselő.

Amióta lemondott, Orbán Viktor nem beszélt vele. A Fidesz igyekezett elsimítani a botrányt. Selmeczi szóvivő természetesnek tartotta, hogy néhány sikertelen pályázó politikai kapcsolatokat keres. Aztán elővette a csodafegyvert, és a szocikra kent mindent, hiszen tőlük „egyáltalán nem szokatlan, hogy gazdasági érdekcsoportok kijáróiként viselkednek”.

– Dél-Amerika! – summázza a hazai állapotokat Ángyán. Arrafelé növelték ugyanígy óriásira a birtokméreteket. Hogy idehaza ebben mi az üzlet? – Egyrészt az agrártámogatásokra hajthatnak, másrészt arra spekulálhatnak, hogy ha a külföldiek földvásárlási moratóriuma néhány év múlva lejár, megugranak a földárak. Akkor elővásárlási joggal megszerezhetik az általuk bérelt területet, majd nagy haszonnal továbbadhatják.

A gazdák szerint a földbérleti díjat fedezik az uniós támogatások. Így nem túl kockázatos a vállalkozás.

A szakembereknek azért is fájó, hogy délamerikanizálódik a vidék, mert tartani lehet attól, hogy a nagybirtokosok csak kevés embert foglalkoztatnak, nem forgatják vissza a földből kinyert pénzt. Akkor, amikor úgyis súlyos helyzetben van a mezőgazdaság, a vidék.

Egy minisztériumi – belső használatra szánt – tanulmány szerint bár jók az ország adottságai, mégis visszaesett a mezőgazdaság szinte minden ágazata. Az állatállomány töredéke a húsz évvel ezelőttinek. Emiatt egyre kevesebb takarmánynövényre van szükség. Nem jók a termelők kapcsolatai egymással, a termékfelvásárlókkal, az élelmiszer-feldolgozókkal. A gazdálkodók inkább gabonát és olajnövényeket vetnek, a munkaigényes bab, lencse, zöldségfélék termesztése helyett.

Ángyán szerint a kiút a szövetkezés lenne, mivel a birtokkoncentrációval nem lehet munkahelyeket teremteni: arra csak akkor van szükség, ha a piac kényszeríti ki.

– Egy család hetven hektár földből meg tudna élni. A helyben lakókat kell helyzetbe hozni. Ezt ígértük a választóknak – mondja.

Szabó Rebeka LMP-képviselő, biológus az ügyben azonnali kérdést intézett Orbánhoz. A Fidesz elnöke elkente a választ: szerinte most több ember jut haszonbérlethez, mint a szocialisták időszakában.

Hogy éppen a kormányfő ismerősei győztek?

„Az ország nagy részével ismeretségben, igaz, egyoldalú ismeretségben állok” – viccelődött Orbán.

– Válasz helyett azzal vádolt, hogy rivális érdekcsoportoknak segítek, holott a kisemmizett helyi gazdák hangját próbálom megjeleníteni. Nevetséges! – fakad ki Szabó Rebeka.

A képviselő kikérte az összes pályázati dokumentációt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől. Homályos az ügy: a pályázóknak titoktartási nyilatkozatot kell tenniük, és nem tájékoztatják a veszteseket arról, hogy miért utasították el a beadványaikat.

– A falusi embereknek a föld az életterük. Ha nem tudnak gazdálkodni, helyben nem kapnak munkát, elnéptelenednek a falvak – mondja.

Az LMP-s képviselő folyamatosan figyeli az új pályázati eredményeket, és módosító javaslatot ad be a Nemzeti Földalapról szóló törvényhez. Így próbálja felülírni a földbérletről szóló kormányrendeletet.

Szépen felújított artézi kút áll Böcsödiék kajászói háza előtt. Nagy a kontraszt: a kút mellett hevenyészett a drótkerítés. Tücsök és Ajáz csahol az idegenre. A díjnyertes pumik felverik a medveként cammogó. álmos kuvaszt. Böcsödi Gergely nyitja a kaput. Huszonhét éves gazda. Családja hat generáción át művelte a kajászói földeket. Most már ő maga is családot alapítana, elvenné a szerelmét, de kellene a megélhetéshez még mintegy hetven hektár föld. Mégis hiába pályázott, a kápolnásnyéki tetőfedő győzött.

– Létezik ennyi véletlen? – kérdezi, miközben sorolja a környék visszás ügyeit.
A kocsiszín mellett állunk, ahol három traktor, permetező- és tömörítőgép vár bevetésre. Gergelynek gépipari érettségije van, arany- és ezüstkalászos gazda minősítése. Maga szereli, rakja össze agrárgépparkját.

A folyékony műtrágya nagy tartályokban áll az udvaron, tyúkok kaparásznak az istálló előtt. Árnyékból walesi póni kíváncsiskodik ki a hívásra. Kalitkában egy dolmányos varjú, fészerben egy szarvas.

– Kedvtelésből tartjuk őket – mosolyog Gergely.
Nagyapja nyakas ember volt, nem tudták beszervezni a téeszbe. Megszenvedte, de túlélte a szocializmust. Aztán kárpótlással, földvásárlással gyarapodott a családi gazdaság. Néhány éve Gergely vette át apjától az irányítást. Kuporgattak, keményen dolgoztak, nincs is adósságuk.

Anyja tanítónő volt, ám a faluban megszűnt az iskola, így övé lett a papírmunka a családi gazdaságban.

A fiú karácsony előtt adta be a pályázatát. Egy vele egyidős gazdával pályáztak közösen. Pont beleillettek a „célcsoportba”: helyi gazdák, fiatalok, mezőgazdasági gépekkel is rendelkeznek, családi gazdaságot vezetnek, értenek a földhöz. Még a földbérléshez előírt állattartást (kéthektáronként egy állat) is vállalták, pedig nem olcsó ma egy marha, elkérnek érte akár négyszázezer forintot is. Gergelynek harmincöt marhát kellett volna tartania.

– A beruházási költség igen magas, a megtérülés nagyon lassú. Mégis vállaltuk – sóhajt.
A faluból öt család pályázott, egyik sem nyert, pedig volt köztük, aki egy egész gulyával is rendelkezett, ami elvileg előny lett volna. Helyettük Kiss Árpád tetőfedő, nádarató vállalkozó összesen kétszáznyolcvanhárom hektárt művelhet. Művelhetne. Ha lenne hozzá eszköze.

– Beszélik, a kápolnásnyéki tetőfedő azért győzhetett, mert szomszédja Farkas Imre, az agrártárca államtitkára. Nem a nyertes fogja művelni a földet, egy másik gazdálkodót bíz majd meg ezzel a feladattal – magyarázza a fiatal gazda.

Vajon szóbeszéd a szomszédság meg az, hogy a nyertes másnak adja a munkát? Már az interneten is terjed. Utánanézünk.

Kápolnásnyéken kérdezősködünk, a falu szélén találjuk meg Kiss Árpád vállalkozó házát. Az udvar végén segédjével deszkát fűrészel. Száll a forgács, jöttünkre leállítják a gépet. Kéri, ne fotózzuk, de a nyilatkozatnak nincs akadálya. Csak gyorsan kérdezzünk, mert dolga van.

Vajon tényleg szomszédja Farkas Imre, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet birtokpolitikai tanácsának elnöke, a vidékfejlesztési tárca államtitkára?

– Az egyik szomszédom autószerelő, a másik meg az anyám – mutogat. – Nem lakik itt az államtitkár. De ismerem őt, köszönő viszonyban vagyunk. Ennyi. Régebben dolgoztam mezőgazdaságban. Amolyan segítőként.
Zavartan mosolyog. Hisszük is, nem is, amit mond.

Korábban érdeklődtünk a faluban, senki nem tudta, hogy fűzheti-e kapcsolat a férfit a döntéshozókhoz. Arról se tudott senki, merre lakik az államtitkár. Se az utcán, se az önkormányzatnál. Vállvonogatás volt a válasz: „Sok a betelepült!” Kiss korábban indult a helyi képviselő-választáson. Interneten még megtalálható életrajzában nem közölte, hogy a mezőgazdaságban dolgozott, csak azt, hogy autószerelőnek tanult.

A műhely előtt beszélgetünk.

A férfi elismeri, valóban nincsenek eszközei a földműveléshez, így egy másik gazdával kell megműveltetnie a földet, amíg nem tud vásárolni gépeket.

Később a cégbírósági adatokból kiderül, hogy idén március 5-i bejegyzéssel létrehozott egy kft.-t, és a cég fő tevékenységének a növénytermesztési szolgáltatást jelölte meg. Legalább ez már megvan a földműveléshez.

Hogy hogyan nyerhetett? Kiss Árpád felszegi a fejét, magabiztos: – Jól kell pályázni!

Na, ebben egyetértünk.

Ángyán József kipakol: