A 21. század iskolái

Kedves "nicolas"!
Az utolsó mondatához annyit szeretnék hozzátenni, hogy nagyon nehéz és egyre nehezebb feladat.
Az iskola nem karantén, hogy a kedvezőtlen külső hatásoktól el lehetne zárni.Még ha belül minden a legnagyobb rendben lenne, akkor is, ha kijön a gyermek, a "fertőbe" jön ki.
Nincs a felnőttek világában ma sem a magán- sem a közéletben olyan példakép, akire igazán fel lehetne nézni, követendő példának tekinteni.
Hosszan lehetne fejtegetni, akár egyes személyek cselekedetein keresztül bemutatni, hogy tesz a felnőtt világ a gyerekek mentális egészsége ellen.
Ma az erőszak térnyerését tapasztalhatjuk minden téren, a lakosság védekezése az apátia, a közügyektől elfordulás.Ez még mindíg kevésbé rossz, mint az aktív erőszakoskodásba beszállni, bár még ennek a lehetőségét sem lehet kizárni.
Nem anyagiakban, hanem szellemi-mentális téren ártunk igazán a felnövekvő nemzedéknek, és ebben vastagon benne van a KE-től kezdve többé-kevésbé mindenki.

Kedves "nagynepappe"!A lényegről tett említést:a szülők felelőségéről.
Sajnos ma azt tapasztaljuk,hogy az elhanyagolt,a rosszul értelmezett,
az objektive hiányzó szülő nevelés bizony erős gátja,fékezője az isko-
lai nevelés hatékonyságának.Ebben én nem csak az iskolába előforduló
tanárverésekre gondolok.Az már nagyon nagy gond.Amennyiben a gyerek,az
ifjú felnőtt a szülői házban nem tanulja meg,nem alakul ki nála a he-
lyes magatartás nehéz helyzetbe van a tanító,a tanár.Energiájának nagy-
részét a fegyelmezésre kell fordítania.Ezzel romlik a tanítás hatékony-
sága.Szóval,az oktató-nevelő munka minden korban,minden időszakban ne-
héz,néha küzdelmes,felelőségteljes,de hálás feladat.

Kedves "nicolas"!
Én is arra gondoltam, amire Ön is, hogy ezekkel az eszközökkel ma már nem lehet "fegyelmezni".
(Nekem nem volt szükségem rá ezelőtt sem, jó volt a kapcsolatom a tanítványaimmal, de azért az utóbbi időkben egy általános fellazulást tapasztaltam.)
Én arra emlékszem, hogy nekünk hátratett kézzel kellett ülni, pisszenés nélkül, és csak jelentkezés és felszólítás után volt szabad megszólalni. Ma azért is nehéz dolgozni, mert ha csak egy gyerek is van, aki nem bír magával és szólítás nélkül is állandóan közbeszól, zavarja a munkát.
A tanulók között nem egy, hanem sok van, aki ilyen módon , olykor még nem is szándékosan, csak egyszerűen azért, mert ő ilyen,nem hagyja a többit dolgozni.
Adhatunk figyelmeztetéseket, stb., egyszerűen hatástalan.
Ha a szülő nem partner, csak azt várja, hogy az iskola nevelje meg a gyerekét helyette, kilátástalan a dolog.
Testi fenyítéssel szerintem a szülőnek sem szabad "nevelni", de a már korábban "elengedett" gyereket igen nehéz más pályára állítani.
Ennyi év és tapasztalat után sajnos elég sötéten látom az oktatás-nevelés lehetőségeit.

Kedves "nagynepappe"! Ön nagy tapasztalatokkal rendelkezik.Nagyon sok észrevétele megszívlelendő.Van azonban egy,ez ne jöjjön vissza.Azt ír-
ja:"jobban lehetett fegyelmezni."Néhány emlék:Hajolj le fiam!Tartsd a
körmöd fiam!Na menj, vágj egy pálcát magadnak fiam!Ezenkívül a pajesz-
húzás utáni laska igencsak gyakori volt.Na ezt a fegyelmezést azért ne.

Az oktatás tartalmában túl gyors és radikális változtatások a rendszer szétzilálásához vezetnek, hiába a cél, hogy "legyen átjárható" az iskolarendszer.
Szerintem a miénk már szétzilálódott és nagyon hosszú idő kell, amig majd a helyére kerül.
A pedagógusképzésben is rengeteg a tennivaló, pl. a konfliktuskezelésre sokkal jobban fel kell készíteni a leendő pedagógusokat.
A falak, a tető és a nyílászárók csak külsőség, ennél százszorosan nehezebb a tartalmi megújítás.

Szerintem ez nagyon nehezen megvalósítható, bár annak idején a tanyasi iskolákban megoldották a differenciált foglalkoztatást.Csak akkor jobban lehetett fegyelmezni és munkára bírni a tanulókat.
Nekem valahogy az jött be, hogy az emberi természet olyan, hogy keresi a legkönnyebb megoldást, és ha ez az, hogy várjuk meg, hogy más megtegye helyettünk, akkor a többség megvárja.
Valamikor régen (azt hiszem, neveléselméletből) olvastam egy szakirodalomban, hogy volt egy amerikai kutatás, amikor azt vizsgálták, hogy a gazdasági növekedés egy erős szakaszában mi lehetett a befolyásoló tényező. Azt állapították meg, hogy az akkori "humán tőke" kedvenc olvasmányai az indiánregények és olyan ifjúsági regények voltak, ahol a magányos hős győzött.
Itt érzek ellentmondást, hogy azt kell-e elősegíteni, hogy mindenki egyénileg tegye meg, amit csak bír, vagy tényleg az együttműködés lesz a hatékonyabb?

Azért van ebben a programban egy olyan pozitívum, amit szerintem érdemes megemlíteni. Az, hogy a legalsó szinten (óvodákban, általános iskolákban) történik.Megpróbálják megteremteni az oktatás tárgyi feltételeit.
A személyi feltételek egy más kategória, az oktatás tartalmának meghatározása szintén.
Az elmúlt évtizedekben átélhettünk sok mindent, pl.:
-a tanterv törvény
-lehetnek kísérleti iskolák
-NAT, helyi tantervek(!)
-4, 6, 8 évfolyamos gimnáziumok
-szakképzés 10. évf. után
-iskolakötelezettség 18 éves korig
-minőségbiztosítás, iskolai marketing (!)
-sajátos nevelési igényű tanulók bevonása
-kompetencia alapú képzés.
Mindíg volt valami akciózás, ami igencsak elvette az időt a hatalmas adminisztrációval az érdemi (oktatási,nevelési) tevékenységtől.
Pénz nem maradt szakkörökre, tanórán kívüli foglalkozásokra.
A kompetencia alapú képzéssel kapcsolatban volt egy olyan továbbképzés, amelynek ajánlásait megpróbáltam bevezetni.Ennek az lenne a lényege, hogy tanulják meg a tanulók, hogyan kell egymást segítve együtt dolgozni, megoldani a feladatokat. Egy osztályon belül a 28-30 tanuló 4-5 fős csoportokba rendeződjön, véletlenszerűen.
Megpróbáltuk.
Azt tapasztaltam, hogy a gyengébb képességűeknek eszük ágában sem volt dolgozni, megvárták,hogy a többiek megoldják nélkülük a kijelölt feladatot. Közben minden egyes csoportot kellett figyelnem, segitségnyujtás nélkül.

Hát, bizony már megjöttünk a kórházfelújítások "21. századi" uniós - mézes madzag - módszeréből is. Szerintem az oktatás területén is előre vetíthető a kép:
1.Lesznek már-már luxuskivitelű oktatási intézmények, melyeket bezárhatunk a tandíjak megfizetésére képtelenné váló tanulók hiányában (mint a kórházaknáli ágyszámcsökkentés).
2. Amely intézmény ezt megússza, ott nem lesz megfelelő számú pedagógus, aki az éhbérért vállalná a munkát, s talán ezért kell majd az iskolának bezárnia.(lásd az egészségügyben a példákat)
3. Támogatást ad az állam egy-egy vállalkozásnak az intézmények működtetésére, majd egy kis idő múlva nagy-nagy veszteségekkel terhelve visszaveszi. (lásd: Hosp...)

Sajnos az egészségügy hasonló "21. századi", csak a látszatra adó fejlesztéséből mi mást nem látunk, mint a sok elvesztett emberéletet. De mi várható az oktatás hasonló fejlesztéséből?
Szerintem a kórházakhoz hasonlóan modern, de kihasználatlan épületek, csak ott a gond, hogy míg a kórházban meghalnak az emberek, addig az oktatásban tanulatlan, esetleg egyre primitívebb és szocializálatlan emberek zöme jelenthet veszélyt mindenkire.

Szóval ez az eszement piacgazdaság,"jóléti" fogyasztói társadalom, már a rossz oktatás elött megfertőzi a jövő nemzedékeket.

Nicolas!
Ne legyél rosszindulatú! Lehet, hogy nem mertek fát lopni, inkább hüvüsben dolgoztak.

Ej kedves "astory",de tehetetlenek vagy inkább lusták voltatok.Mi min-
dig vittünk magunkal,/mindenki/,3-4 darab fát,és bedurrantottunk.Igy is
lehetett.

Az a hihetlen, hogy megváltozott, megváltoztatták... a világot néhány évtized alatt. Én még agyagpadlós, szénkályhás iskolába jártam, ahol sokszor szén sem volt ott ültünk a hidegben és senkit nem érdekelt más, csak a tanulás. Nagyon hidegben -ha nem volt tüzelő- hiába akartak minket hazaküldeni,inkább mindannyian ott maradtunk kabátba sapkába dideregve.

Nicolas! lehet így is nézni a dolgokat, csak nem ez a lényege az oktatási rendszer korszerűsítésének.
Van nekünk gyönyörű Sándor-palotánk? Van. Van gyönyörű Parlament épületünk? Van. És mi a szar van benne? Buzgólkodás a Nemzet felemelkedése érdekében! Na hagyjuk "Ibolykát".
Nem lehetsz Te olyan naív, korábbi írásaid alapján ítélve, hogy pl. a volt "személyes barátod" attól nagyon tiszteletre méltó politikus lett, mert ott ült a cirádás szobában, az Orszáházban. Én elképzelem, hogy a panelban, ahol több munkatársa is él(t), ugyanolyan jól végezte volna a munkáját.
Láttad Bonnban a régi Bundestag épületét? Egy gyárcsarnok volt, még a függődaru is ott lógott a képviselők feje felett.
Nem azt akarom mondani ezzel, hogy kurva jó dolgozni, ha rádől a gyerekekre a tető. Nem hiszem, hogy nem érted, amit akartam ezzel hosszú nyáladzással mondani.

Tisztelt "kobun".Ugyancsak szíven,vagy talán epén talált ez az írás.
Persze,oktatni kell,kiművelt "humán erőforrást" biztosítani kell.Szóval
sok igazság van mondandódban.De legyünk belátók.Ez az írás most arról
a fejlesztésekről szól ahol az a nagybetűs tanítás megvalósulhat.Ez is
fontos.Ugye mennyire ismerős az is amikor a körülményekre panaszkodik
igazgató,tanár,tanuló,szülő.Nem is beszélve arról,hogy a 21.-k század
korszerű feltétel és követelmény rendszerét sem szabad figyelmen ki-
vűl hagyni.Azokra a kérdésekre is keresik a megoldásokat a "kormány-
zók amelyek az Ön felvetésében megfogalmazódnak.Ja,hogy nem mindig tö-
kéletesen?Ez a tevékenység már csak ilyen.Mi is azért vagyunk,hogy szól
junk,hogy jelezzünk.

Van ebben a cikkben nemzeti felemelkedés, falvakolás, építkezés, hátrányos helyzet, felújítás, építőipar, sószoba (ez a csúcs egy oktatási intézményben). Akadálymentesítés, így legalább könnyen bemegy a mozgáskorlátozott gyerek egy felújított, sószobás házba, ahol nem tanul semmit. Van konyha is Újhartyánban, amortizált eszközök cseréje.
csak a lényeg hiányzik: oktatás nevelés, mire, kit miből, hogyan.
Értelme volt ezeknek az építkezéseknek, valalakik rengeteg pénzt vágtak zsebre belőle. Ez a nemzet felemelkedésének útja. Ahol a nemzet a pénztulajdont jelenti, még csak nem is "nemesi nemzet". Trágya.

Ehhez a heveny esszéhez még egy megjegyzés: a gazdaságban két darab értéktelen tényező van vállgazdasági nézőpontból tekintve: "az ember és a természeti környezet". Nekik mindkettő "ingyen" van. Úgy is bánnak velük.

Tudom, fölösleges szóbeszéd mindez, csak azért írtam meg, hátha legalább lesz egy ember, aki hajlandó megérteni.

Szinte valamennyi közgazdaságtudományi tankönyvben olvashatjuk, hogy a legfontosabb termelési tényező az ember! A legújabb Számviteli Törvény módosítás alapján ezt a tételt így kellene módosítani: az ember a legfontosabb termelési tényező, mert szolgálja az „állatokat”, kerül, amibe kerül! Még az a szerencse, hogy az embert, a háziállatokhoz hasonlóan az éttermekben, a házi konyhákban vagy a jótékonysági érzésekkel dúsított ingyen konyhákon nem fogyasztja el senki! Legalábbis a hozzánk hasonló civilizált világban!
Annak meg már úgy látszik, itt lenne az ideje, ha polgári mozgalmak indulnának az emberi munkaerő és a házi tenyészállatok egyenjogúsításáért.

A tenyészállatok is fontosabbak a törvény előtt, mint az ember. Íme!
A magyarországi Számviteli Törvény 2001. január 1- én elfogadott módosítása ad alkalmat ismételten arra, hogy megkülönböztessük az emberi munkaképességet, divatos kifejezéssel a "humán erőforrást" a tyúkoktól, a gyöngyös pulykától, a lúdtól, a disznótól vagy a szarvasmarhától. Ha az említett Törvény nem adna okot ennek a megkülönböztetésnek nagyon újszerű értelmezésére, szóra sem lenne érdemes róla beszélni. Talán vannak közöttünk "polgárok", akik nem vennék jó néven az összehasonlítást. Sőt, kifejezetten sértőnek találhatnák, ha ezt egy magunkfajta, rögeszméi szerint a tudományok területén foglalatoskodó "humán faktor" találta volna ki. Az esetleges sérelmek elkerülése érdekében hivatkozni kell a Számviteli Törvény 3.§.(4) bekezdésének 5. pontjára, amely szerint az említett tenyészállatokat, mint amortizálható tőkejavakat a nyereség terhére el lehet számolni. Egy anyakoca vagy egy kakas esetében a bekerülési költségüket, amennyiért a vállalkozó a jószágot vette vagy "előállította", az általuk megtermelt nyereségéből levonhatja.

" Ilyen képességeknek megszerzése, a megszerzőnek felnevelése, tanulmányai vagy tanonckodása alatt szükséges fenntartásaival mindig valóságos költséget jelent, ez mintegy az ő személyébe befektetett állótőke. Ezek a képességek a megszerző vagyonának egy részét alkotják, de hasonlóképpen a társadalomét is, amelyhez ő tartozik."

„Költséges új gépet azért állítunk üzembe, mert azt várjuk, hogy különleges munkájával, amelyet teljesen elavulásig végez, nemcsak megtéríti nekünk a ráfordított tőkét, hanem ezen felül még meghozza a szokásos profitot. Ilyen költséges géphez hasonlítjuk az olyan embert, aki sok munkát és időt áldoz, hogy kitanuljon valami különleges készséget és szaktudást igénylő mesterséget."

Bíró nyilatkozata kapcsán már Bolgár felvetette: szóval az emberi tőkebefektetések nem egyenlőek az eszközbeszerzéssel, iskolaépítéssel. Semmilyen más befektetés sem egyenlő ezzel. Semmit nem érnek az eszközök, ha nincs ember, aki előállítja és aki működteti. Ehhez tudás kell.
Na, ezt értesse meg valaki Hillerrel vagy Pokornival. Pokorni (furgcsa, nomen esz omen, csak nem a szláv pokorjaty igéből származik?) amikor miniszter volt, megnyitott a régióban valami portát, utána dumáltunk, alászállt a néphez. Dicsekedett, hogy Orbánnal való kellemes kapcsolata révén tudott 20 milliárd többletet szerezni a tárca költségvetéséhez. Azt találtam mondani, infantilis őszinteséggel, de nem rossz szándékkal, hogy "tudud Zoli, ez azt jelenti, hogy a régi szar drágább lesz". Nem kaptam mmeg persze a kinevezésemet a sulira, aztán még a pöcs Pálinkással is utánam köptek. Ettől sem lett persze jobb a felsőoktatás, de legalább magömlése lett az "elitkének".