Hetilap kereső

Farkas Tímea írása

Több lett a munkájuk, a gazdasági válság miatt nőtt a felelősségük, a tőzsdeügynökök mégsem stresszelnek, nyugtatót sem szednek. Õket nem lepte meg a tavaly októberi hír: hozzánk is begyűrűzött a világválság. Hogy baj lesz, már másfél évvel azelőtt érzékelték. Abban biztosak: Magyarországon elhúzódik a negatív hullám. Ezért a részvénypiacon jó ideig aligha lehet szép hozamra számítani. Persze akadnak, akik most is nagyot kaszálnak. Az egyik budapesti brókerházban FARKAS TÍMEA járt.

– Korábban szétlongoltuk a határidős piacot, most meg folyton betetetjük a stopot – mondja Söre Balázs, a Buda-Cash Brókerház munkatársa.

Szakzsargonja röviden arról szól: a válság új szemléletet hozott. Míg korábban a részvényárak emelkedésére játszottak, most a veszteség minimalizálása lett fontos.

– Ha kiszámítható a piac, ritkán kell bukással kalkulálni. De a krízis megmutatta: lehetnek értelmetlen mínuszok.
Amerikai típusú a dealing room. A kereskedési teremben csaknem negyvenen dolgoznak. A brókerek leginkább 30 és 45 év köztiek. Külön a tőke- és a pénzpiac különböző szegmensei: a deviza-, a hazai és a nemzetközi, valamint a részvénykereskedők.

Folyton grafikonokat böngésznek, telefonálnak. Csak ebédidőben foghíjas a terem. Aki marad, lazít: újságot olvas, vagy elgémberedett tagjait nyújtóztatja. És van, aki ilyenkor is dolgozik.

Minden digitalizált. Az asztalokon monitorok villódznak. Középütt, a fejek fölött hatalmas kivetítőn a tőzsdeindexek. A Dow Jones, a NASDAQ és az S&P épp öt százalékot esett. A kereskedők szemrebbenés nélkül veszik tudomásul.
– Nem tudjuk, mi az oka – mondja Söre Balázs. – Hisz Obama és pénzügyminisztere tegnap gazdaságélénkítő pakkot jelentett be.

Igaz, a részletekről még nem számoltak be. Valakik talán rémhíreket terjesztenek?

– Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, az amerikai indexek ekkorát zuhannak, nem hiszem el – állítja Söre. – Fejlett piacon amúgy az egyszázalékos esés is szokatlan.

Másfél évvel ezelőtt azonban nem hittek a szemüknek.

– Az adatok azokat a tapasztalt kollégákat is megdöbbentették, akik átvészelték már a ’97-es hongkongi és az egy évvel későbbi orosz válságot. Csak találgattuk, mikor jelentik be: lesz recesszió.

Kliense hívja. Szigorú a szabály: a megbízás üzleti titok, az ügyfél sem kiadható.

Bácsi Sándor kereskedelmi igazgatóval folytatjuk.

– Már 2007-ben kipukkadt az amerikai ingatlanpiaci lufi: a befektetők menekültek az ingatlanalapoktól – mondja. – A válság a magyar tőke- és pénzpiacra októberben gyűrűzött be. A külföldi nagybefektetők olyan megbízásokat adtak: szabaduljunk meg a hazai piacon mindentől, főleg a részvényektől.

Egy pillanatra fel kellett függeszteni néhány értékpapír kereskedését. De mindig van vevő és eladó. Akár a zöldségpiacon: az alacsony árak vásárlásra késztetik az embereket. Õsszel az OTP-részvény „darabja” hatezer forintról háromezerre esett vissza.

– Sok új ügyfélünk lett, több ezer új számla nyílt. Leginkább azok fordultak hozzánk, akik a kilencvenes években kiszálltak. Olyan árfolyamokat láttak, amilyenek tíz éve nem voltak a piacon – számol be Bácsi a „válságidőszakról”.

Kevés ideje jut ránk, értekezlet, egyeztetés egymás után. És megállás nélkül csörög a mobilja. Ritkaság a dizájnos készülék, a dán gyártmányban orosz és angol nyelvű a menü.
– Juppie-s – jegyezzük meg.

– Akad, aki ad a külsőségekre – szögezi le az igazgató.

Honnan a pénz?

Söre Balázs ismét szabad. A sajtóban azt olvastuk: „háziasszonyok” kezébe került az OTP-papírok hét százaléka.
– Ahogy André Kosztolányi tőzsdeguru mondaná: biztos kezek helyett remegők birtokolják a papírokat – mondja. – Más brókercégnél is sorok kígyóztak: az emberek befektettek.

– Honnan volt pénzük? – kérdezzük.

– Előkerültek a rejtett megtakarítások.

Söre korábban multinacionális cégnél dolgozott. Meglepő, amit mond:
– Stresszesebb volt. Sosem tudtam, meddig kell bent lenni. Aztán azon gondolkodtam, mit csináljak: mossak, vásároljak, a barátnőmmel vagy a haverokkal találkozzak?

Neki most a munkaidő végét a magyar tőzsde zárása jelzi: délután fél öt.
A fiatalembert a válság sem hozta ki lelki egyensúlyából.

– Függő vagyok, imádom!

Tözsdefüggők

Feszesebb lett a tempó a devizadeszken. Matkovics Anikó az egyetlen nő a részlegen. Nehezen áll rá az interjúra, fotózni csak messziről engedi magát. Szívesebben dolgozna.

– Október óta húsz százalékkal több az ügyfelem – indokol.

Amúgy is tőzsdefüggő – a kilencvenes évek közepe óta. Mindennap fél hatkor kel, máris bekapcsolja a számítógépét. Reggelizés közben az amerikai és távol-keleti devizamozgásokat fürkészi. Majdhogynem 24 órás szolgálat az övé: reggel nyolckor tudni kell, hogy mi történt éjjel Japánban, Hongkongban, este tízkor pedig azt kell figyelni, hogyan zárt az amerikai piac. Villamossal jár dolgozni, útközben sem tud kikapcsolni: iPhone-ján az árfolyamok alakulását böngészi.

Ismerősei is ostromolják: mibe tegyék a pénzüket?

– Csak olyasmit tanácsolok, amiben a saját portfóliómnak is jó lehetőséget látok. Amikor októberben megláttam az árfolyam-ingadozásokat, arra gondoltam: ha ez a krach olyan brutális lesz, mint az orosz, a forint–svájcifrank-keresztárfolyam fog a leginkább mozogni.

Úgy saccolt, egy frank eléri majd a 200 forintot. Kliensei többsége hitt neki. Szűk egy hónap múlva kiderült, Matkovics Anikó jól spekulált.

– 158 forintért vásároltattam velük frankot, és amikor 186-on járt, „kiszórattam”.

Ha várnak még, többet is nyerhettek volna, de így is szépen kaszáltak.

– Kiszámíthatatlan piacon igencsak résen kell lenni – árulja el a titkot.

Változékony időkben íratlan szabály: a kisebb nyereségeket is el kell tenni.

– Csak akkor leszek feszült, ha az ügyfeleimnek nincs idejük meghallgatni, amit gondolok – mondja.
Nincs szüksége nyugtatóra. Pedig a siker mellett kudarc is akadt.

– Augusztusban új ügyfélnek indítottunk portfóliót. A befektetés decemberben már 45 százalékkal többet ért, majd hirtelen fordult a piac. Úgy tűnt, a veszteség átmeneti lesz, az elemzések azt mutatták, bármikor pozitív változás történhet. Ám az ügyfél nem bírta az izgalmakat. Január végén húsz százalékkal kevesebbel szállt ki, mint amennyivel nyáron a piacra érkezett.

Matkovics Anikó szerint nem galamblelkűeknek való a szakma.

– Lelkileg is segíteni kell az ügyfelet. Olyan negatív piaci hangulatban, mint a mostani, a megbízók hamar elkeserednek. Ha a kereskedő nem jó tanácsadó, könnyen bűnbak lehet. Amíg nyerek az ügyfeleimnek, szép kislány vagyok. De előfordult, hogy azt kérdezték tőlem: pulcsit is olyan jól kötök-e, mint üzletet?
Nincs több ideje, hívása van...

Várják a csodát

Kecskeméti Judithoz, a brókerház PR-eséhoz fordulunk.

– A cég sokat tesz a tőzsde népszerűsítéséért: új ügyfeleknek termékbemutatókat, oktatásokat tartunk. Hiszen idehaza évtizedekig nem volt természetes tőzsdézni.

Úgy látja, fejlődik a befektetői kultúránk.

– Az is jelzi a javulást, hogy az orosz válság idején sokan szálltak ki a piacról. Most lényegesen kisebb volt a lemorzsolódás, holott a krízis hoszszabb.

Szerinte csiszolnivaló azért akadna.

– Nálunk még nem tudatos: egy-egy cég úgy növelheti a tőkéjét, hogy jegyezteti magát a tőzsdén. Mivel több iparág nincs jelen, ezért – ellentétben a fejlett gazdaságokkal – a tőzsde a gazdaságnak nem igazi hőmérője. Az azonban érdekes, hogy a válság kirobbanásakor az országos média mutatóként használta a BUX-index 50 százalékos esését – mondja.

Zizeg a mobilja.

– Rendben, máris megyek a backoffice-ba – ígéri a telefonálónak.
A tőzsde a remény háza.

– A lehetőségeké – helyesbít Bácsi, amint viszszatért az értekezletről. – Ám még nem látszik a biztató jövő. Elhúzódó válság lesz nálunk. Magyarországról kiment a mozgatórugó. A működő külföldi tőke a helyi gazdaságokba áramlik előbb: a németek, az angolok bankmentő csomagokkal öntik a pénzt a piacokra. Ha a fejlett országokban újra elindul a gazdasági növekedés, húzóerő lehet számunkra. Lehet, ez csak évek múlva köszönt be.

Söre Balázs ismét ráérősebb. Azt mondja, a kisrészvényesek „pihennek”.

– Ezen a piacon a válság begyűrűzése után volt nagy a forgalom, az idén tíz-húsz százalékkal csökkent. Az OTP-papír darabja most 2300 forint körül mozog. A kisbefektetők, akik még háromezerért vásárolták, benne „ülnek” – legalábbis a többségük.
Õk azóta várják a csodát.